A legfinomabb citromlekvár

Nem gyakran fordult elő, hogy november 20 körül kész legyek itthon a lomtalanítással - selejtezéssel - nagytakarítással (hálás köszönet Nagylányomnak a sok segítségért), a fényfüggöny is felkerült már az ablakra, igy idén időben elkezdhettem a konyában is hangolódni az ünnepekre. Tervezgetem, mit fogok sütni, a menü is lassan összeáll, de egy biztos: ez a citromlekvár része lesz a karácsonyi menünek, mint süti töltelék, és ajándékba is kerül a fa alá.

Az alapanyag frissen érkezett Lajosmizséről, a Szőrös és Kisjuhász Kertészetből, ahová szombaton el is fogok látogatni egy újabb adag citromért, mert olyan finom lett ez a lekvár, hogy főznöm kell még belőle egy nagyobb adagot. Nem mellesleg a citrom bio körülmények között terem és kezeletlen, tehát fogyasztásra alkalmas a héja is.

 A recept amit használtam Mautner Zsófi édes-keserű citromlekvár receptje, de a készítési módszert kissé megváltoztattam, mert az összes citromlekvár recept, amit olvastam úgy szól, hogy vágd fel darabokra a megmosott, kezeletlen héjú citromot, öntsd fel annyi vízzel, ami ellepi és forrald erős lángon 20 percig, majd öntsd le róla a vizet (ezzel meg lehet szabadulni a citromhéj keserűségének nagy részétől). Igen ám, de ezzel a levétől és az ízének egy részétől is megszabadulunk... így változtattam és azt hiszem bevált a módszerem.

Hozzávalók:
1,5 kg kezeletlen (Meyer) citrom
1/2 kávéskanál őrölt kurkuma
1/2 kávéskanál őrölt kardamom
édesítés ízlés szerint (az eredeti recept 40 dkg befőző cukrot ír, én folyékony édesítőt használtam)

 A citromokat megmosom, kettévágom és citrom facsaróval kifacsarom a levüket, egyúttal megszabadulok a nem kevés magtól is. A citromhéjakat feldarabolom, és egy lábasban annyi vizet öntök rájuk, amennyi ellepi. Felforralom, és 20 percig főzöm erős lángon, majd leöntöm róluk a vizet (így a citrom elveszíti agresszív keserűségét). A majdnem puha citromhéjakat felöntöm a citromok kifacsart levével, hozzáadom a kurkumát és a kardamomot és közepes lángon addig főzöm (kb. 15-20 percig), amíg a citrom teljesen megpuhul. Késes robotgépben simára pürésítem, visszaöntöm a lábasba a citrompürét, hozzáadom az édesítőszert és folyamatosan kevergetve még pár percig főzöm, majd sterilizált üvegekbe töltöm, lezárom, és száraz dunsztban (plédek között) hagyom teljesen kihűlni. 

Magában is isteni finom, de kerül majd palacsintába, linzerbe, máktortára, és még ki tudja mibe… 

Kedvenc csemegém és egy könyvajánló: Holly Davis – Fermentálás

Megfertőződtem. Szerencsére jól vagyok, mert nem a hírhedt vírus támadt, csak a fermentált zöldségek szeretetével fertőződtem meg, de menthetetlenül. Már a kimchi fogyasztásánál rájöttem, hogy a fermentált cuccok nagyon jót tesznek az emésztésemnek és amióta megjelent itthon a világ egyik legjobb, az erjesztett ételeket és italokat, na meg az erjesztés csínját-bínját bemutató könyv – Holly Davis Fermentálás című műve, azóta még bátrabban kísérletezek.

Ha jól belegondolok, a fermentálás, mint eljárás nem volt teljesen új számomra, mert amióta az eszemet tudom, minden évben savanyítottunk fejeskáposztát, ugye az is fermentálással készül, ahogy a kedvenc kézműves sajtjaink, a kovászos kenyér, a házi gyömbérsör, vagy a marinált olívabogyó. Ez a legősibb tartósítási eljárás, amely a világ csaknem minden táján a kulináris hagyományok szerves része. Könnyen elsajátítható és nem utolsó sorban olcsó módszer, amihez még különleges alapanyagok sem kellenek. A fermentált ételek és italok nemcsak azért nagyon egészségesek, mert hőkezelés és adalékanyagok nélkül készülnek, hanem az erjesztés folyamán olyan anyagok keletkeznek, amelyek egyszerre tartalmaznak a bélflóránk számára nélkülözhetetlen pre- és probiotikumokat, felturbózzák az immunrendszerünket és jótékony hatásuk mellett izgalmas, új ízekkel is gazdagítanak.

A könyv szerzője, Holly Davis séf több mint 40 éve kutatja, műveli és oktatja a fermentálás tudományát, lelkesedése áthatja a könyv minden sorát. Több mint 100 receptet mutat be fermentált hozzávalókkal és végigvezeti az olvasót az aktiválás, vaderjesztés, sós felöntőleves erjesztés, beoltás, kovászolás, inkubálás és pácolás folyamatain. A könyv végén kislexikon segít eligazodni a kifejezések, felszerelések és alapanyagok között, de hasznos weboldalakat is találunk ugyanitt. Nagy örömömre a Fermentor műhely is bemutatkozik, akinek alapítója – Király Ágnes – a kötet szaklektora.

Ez a könyv azoknak való, akik nem félnek új ízekkel és alapanyagokkal ismerkedni, és rendelkeznek kellő türelemmel, hogy valami igazán különleges dolog szülessen (magától) a konyhában.

Holly Davis – Fermentálás
HVG Könyvek Kiadó
2020.
272 oldal
6 500 Ft

A sláger csemegém ilyenkor a fermentált csicsóka. Annyira, de annyira ízlik, hogy nem tudok vele betelni, gyakran a fenekére nézek egy egész üvegnek! Szerencsés vagyok, mert a kert tele csicsókával, a könnyen pucolható fajtával (is). Az elkészítése nagyon egyszerű és a fermentálás során a csicsóka istenien ropogós marad és a színe sem változik. Ha nem lesz tele az üveg csicsókával, teszek mellé más zöldséget, itt épp sárgarépát.

Hogy készül? 1 liter forralt és visszahűtött szűrt vízben elkeverek 25 g himalaya sót, ezzel öntöm fel a csicsókát. Mokkáskanálnyi sárga mustár és koriander mag, meg üvegenként 4 szem szegfűbors a fűszere, de fűszertelenül is készítettem már. Csavaros üvegekbe (vagy csatos üvegbe, aminek kiveszem a gumitömítését) teszem a hámozott, vastagabb szeletekre, vagy falatnyi darabokra vágott csicsókát, rádobom a fűszereket és felöntöm a sós lével.
Hogy a zöldség ne jöjjön fel a lé tetejére, célszerű egy befőtt leszorítóval arra kényszeríteni, hogy helyén maradjon, mert az a jó, ha nem kandikál ki a lé alól. Lazán rácsavarom a tetőt, az üvegeket tálcára helyezem (ha kifutna a leve, könnyebb lesz feltakarítani) és a konyhapulton hagyom, mert kell nekik a 20-22 Celsius-fok. Naponta egyszer-kétszer lecsavarom az üvegek tetejét, a szisszenés és az üvegben felszabaduló buborékok jelzik, hogy beindult a fermentációs folyamat. A szaga nem túl kellemes, de semmi gond, „puki” szagúnak kell lennie.
3-4 nap után elkezdem kóstolgatni a levét, ha már elég savanyúnak érzem, beteszem a hűtőbe és onnantól fogyasztható. A levét szódával hígítva iszom, nagyon kellemes, savanykás és üdítő „fröccs” van belőle. Pocakwellness a javából!

Vaníliás narancslekvár cukormentesen

Ehhez a lekvárhoz tényleg csak a jó érett, szuperédes narancs való, mivel nincs benne sem hozzáadott cukor, sem egyéb édesítőszer. A fűszerezését lehet variálni sok mindennel, én most az egyszerűség jegyében csak vaníliát adtam hozzá. Gyerekkoromban vajas kenyérre kenve ettem volna, manapság inkább elkeverem egy kis ricottával, vagy mascarponéval és pohárkrémmé rétegezem elmorzsolt amaretti, vagy csokis keksszel.
Érett, igazán édes, lédús narancsot Giuseppe minden szezonban hoz Olaszországból (ami ráadásul kezeletlen héjú), az idei szezonnak már vége, de jövőre is lehet lekvárt főzni J

Hozzávalók:
édes, lédús narancs
vanília (rúd, vagy kaviár)
pektin (ha szükséges)

A narancsokat meghámozom, kifilézem, és ami marad a filézés után azt kifacsarom, a filé darabokat pedig kisebb kockákra vágom. Egy rozsdamentes edényben összeöntöm a levet és a narancsdarabokat, hozzáadom a vaníliát és kevergetve addig forralom, ameddig besűrűsödik a keverék. Ha mégsem tenné, akkor használok egy kis gyümölcspektint, ami természetes zselésítő anyag, kifejezetten lekvárok, dzsemek elkészítéséhez (a csomagoláson rajta van, hogy mennyi kell belőle). Ha besűrűsödött, csírátlanított kisüvegekbe öntöm a kész lekvárt és lezárom őket, fejtetőre állítom pár percre, majd száraz dunsztban (plédek között, vagy egy hűtőtáskában) hagyom teljesen kihűlni.

 * a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Tejszínes torma házilag

Évek óta csak házilag készült tormát eszünk. Nem nagy kunszt elkészíteni, ha eltekintek a tormareszeléstől, amit úgy szoktam megoldani, hogy tormahámozás után beállítom a gépi reszelőmet a páraelszívó alá, bekapcsolom a páraelszívót és a nagylyukú betétet használva lereszelem a tormát, a lehető legtávolabb állva a reszelőtől. A durvára reszelt tormát a többi hozzávalóval blenderben (ennek hiányában késes robotgépben) lehet krémesre pürésíteni.
A végeredményt magában, vagy egy üveg (házi) mustárral elkeverve szeretjük enni főtt húsok, virslik, vagy sült kolbászokhoz.

Hozzávalók:12 dkg tisztított, reszelt torma (egy nagyobb méretű torma)

2 dl 30% zsírtartalmú tejszín (NEM főzőtejszín és nem hulala!)

csipet aszkorbinsav (ez megvédi az oxidációtól)

0,3-0,5 dl almaecet

1- 2 evőkanál méz (vagy egyéb édesítőszer) 

1/2 csapott teáskanál (parajdi) só

A tejszínt, aszkorbinsavat, ecetet, édesítőszert és a sót hozzáadom az előzőleg megpucolt és a nagy lyukú reszelőn lereszelt tormához, majd blenderben (vagy késes robotgépben) krémesre keverem. Csírátlanított, jól záródó üvegbe teszem és hűtőszekrényben tárolom, míg el nem fogy.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Fokhagymás-tormás cékla

A legjobb ízű cékla savanyúság, amit valaha készítettem. Se nem túl édes, se nem túl savanyú, hanem harmonikus, és kerek az íze, olyan „éppen jó”, a fokhagyma és a friss torma meg kellően megbolondítja.

Hozzávalók:

1 kg cékla

fél fej fokhagyma

ujjnyi darab friss torma

fél kávéskanálnyi köménymag (őrölt is lehet)

3 dl víz

2 evőkanál almaecet (balzsamecettel még finomabb)

2 csapott evőkanál cukor (vagy ennek megfelelő édesítőszer)

1 csapott kávéskanál só

A céklákat megmosom, egyenként alufóliába bugyolálom, és sütőben egy-másfél óra alatt puhára sütöm. Közben megtisztítom, gerezdekre szedem és szétnyomom a fokhagymát, meghámozom, majd finomra reszelem a tormát. Elkészítem a savanyúság levét (víz, ecet, cukor, só) és forralok rajta egyet.

A megsült céklát még melegen meghámozom, és a reszelő nagyobb lyukú oldalán lereszelem (vagy vékonyra szeletelem), hozzákeverem a fokhagymát, a tormát és a köményt. Rátöltöm a forró levet, csírátlanított (csatos) üvegbe kanalazom, letömködöm, lezárom, és ha megbontottam, a hűtőben tárolom, míg el nem fogy. Ha nagyobb mennyiséget készítenék, lével együtt felforralnám, üvegbe tenném és mint a lekvárokat szoktam, lezárás után fejtetőre állítanám pár percre, majd egy napig szárazdunsztba tenném (plédek közé).

Saly Noémi receptje alapján.

Pácolt sárga laskagomba

Gyerekkoromban Édesanyám gyakran tett el fűszeres páclében erdei gombát. Kedvencem a lila pereszke volt, az ízére még most is emlékszem. Vadgombám ugyan most nem volt, de a Chef Gomba bébi sárga laskagombájából készítettem egy adag pácolt gombát, a régi idők emlékére.

Hozzávalók:

50 dkg sárga (bébi) laskagomba

a páchoz:

1/2 dl fehérborecet

1 dl víz

1/2 teáskanál só

1/2 teáskanál cukor (vagy ennek megfelelő édesítőszer)

3 gerezd fokhagyma, szeletelve

1/2 kávéskanál egész mustármag

1/2 kávéskanál koriandermag
1/2 kávéskanál szemes bors (én színes borsot használtam)
2 babérlevél

a tetejére:

olívaolaj

A gombát előkészítem, azaz levágom a tönkjéről úgy, hogy maradjon szára is. Ha szükséges megmosom, lecsöpögtetem, majd a fűszeres pác hozzávalóival együtt felforralom és pár percig főzöm. Csírátlanított (csatos) üvegbe szedem, rámerem a forró páclevet, majd kevés olívaolajat öntök a tetejére. Lezárom, és miután kihűlt, sötét, hűvös helyen (vagy hűtőszekrényben) tárolom. 10-14 nap érlelés után antipastinak, vagy húshoz, szendvicsekhez használom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Pácolt déli tőkegomba

A déli tőkegomba az egyik kedvencem. Már a rómaiak és a görögök is nagyra becsülték, kitűnő ízű étkezési gomba, mely változatosan elkészíthető. Előételnek szánva, ezúttal pácolt gombát készítettem belőle.

Hozzávalók:

25 dkg déli tőkegomba

2 evőkanál olívaolaj + a tetejére

1 kis fej (salotta)hagyma

2 gerezd fokhagyma

1-1 kiskanál morzsolt oregánó, kakukkfű és bazsalikom

fél dl száraz fehérbor

só és frissen, durvára őrölt bors

1 kiskanál sötét, melaszos nádcukor

2 evőkanál fehérborecet

A déli tőkegombát levágom a tönkjéről úgy, hogy 1-2 cm-es szára maradjon (egyéb tisztítást nem igényel). Egy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajon üvegesre dinsztelem az aprított hagymát, a zúzott fokhagymával együtt. Rádobom a déli tőkegombát, megszórom az oregánóval, kakukkfűvel és bazsalikommal, felöntöm a borral, sózom, tekerek rá durvára őrölt borsot és kevergetve pár percig párolom. Megszórom a nádcukorral, majd ha elolvadt, meglocsolom a borecettel és jól összekeverem.
A gombát csatos üvegbe szedem a levével együtt (jó, ha ellepi), majd olívaolajat öntök a tetejére. Lezárom, és miután kihűlt, hűtőszekrényben érlelem pár napot, majd 1-2 héten belül elfogyasztom. Ha hosszabb tárolásra szánom, vizes dunsztban hőkezelem.

A gombáért köszönet az AMIGO – a mi gombánknak!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITTmegteheted. Instagramon is követhetsz. 

Levendula zselé (cukormentes)

Cukormentes, mivel nem cukorral készült, mert minimálisra redukáltam a cukorfogyasztásunkat és igyekszem –amit lehet – másképp megoldani. Jó ideje természetes stevia édesítőt használok, ami 4X édesebb a cukornál, jól oldódik hideg vízben is és nincs mellékíze. Nem olcsó, de valamit valamiért… A levendulát meg szeretjük és idén is volt nyílt nap szüretelési lehetőséggel a csodás kiskőrösi levendulásban, így készülhet idén is szörp, levendulás cukor, levendulás vaníliafagylalt, meg ez a zselé.
A zselé a szörpkészítéssel szorosan összefügg, ugyanis nem más, mint a kellemes édességűre hígított, majd pektinnel besűrített levendulaszörpöm egy része, amit palacsintába, desszertekbe, fagylaltra téve használok majd el.

Hozzávalók:
levendula szörp

víz

pektin, vagy lekvárzselésítő

csírátlanított, kisméretű üvegek, jól záródó tetővel

A töményen nagyon intenzíven levendula ízű szörpöt vízzel kelelemes édességűre hígítom, felforralom és belekeverem a pektint, vagy lekvár zselésítőt (amiből annyit használok, mintha gyümölcslekvárt főznék). 2-3 percig forralom, majd csírátlanított* üvegekbe öntöm. Az üvegeket lezárom, pár percre fejtetőre fordítom, majd száraz dunsztban (plédek között, egy kosárban) hagyom lassan kihűlni. Másnap-harmadnap mehetnek a kamrapolcra, de felbontás után hűtőben tárolom, mert nincs benne semmi tartósítószer és szoba hőmérsékleten pár nap alatt megromlana. Ugyanúgy és ugyanarra használom, mint bármelyik lekváromat.

* a szörpös üvegeket nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom 15-20 percre. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Savanyított spárga

Bevallom, nem hittem, hogy a savanyított spárga képes roppanós maradni, és hogy ennyire finom lesz a végeredmény. Tavaly készült először pár üveggel próbának, idén már bátrabban teszem majd el szezon végén, amikor már olcsóbb a spárga.

Hozzávalók:
zöld spárga

A felöntő léhez:

1 liter víz

2,5 dl almaecet

12 dkg cukor (vagy ennek megfelelő egyéb édesítőszer)

1 evőkanál só

2 babérlevél

1 mokkáskanál mustármag és szemes bors

egy nagy csipet borkén

 A spárgának lepattintom a fás végét és alaposan megmosom.

A csírátlanított, hosszúkás üvegekbe függőlegesen beleállítom a spárga sípokat, majd elkészítem a felöntő levet. Hogy tudjam, mennyi lére van szükségem, felöntöm a spárgával megtöltött üvegeket vízzel, majd ezt a vizet egy mérőkancsóba öntöm, és már tudom is, nagyjából mennyi ecetes levet kell készítenem (picivel több lesz mindig, az ecet, cukor és só hozzáadása miatt, de a maradékban lehet pld. retket savanyítani). Egy fazékba teszem a megmért vizet, majd minden liter vízhez teszek egy nagy csipet borként, amitől ropogós marad a zöldség és a színét is jobban megőrzi. Hozzáadok literenként egy evőkanál sót, 12 dkg cukrot (lehet kicsit többet, vagy kevesebbet, attól függően ki mennyire édesen, vagy kevésbé édesen szereti), a mustármagot, szemes borsot, 2 babérlevelet és végül az ecetet. A levet felforralom, majd hagyom kicsit hűlni, és az üvegekben lévő spárgára öntöm. Lezárom az üvegeket, majd szárazdunsztban (kosárban, plédek között) hagyom kihűlni. Kb. két hét múlva már fogyasztható is.

Ha nincs hosszúkás üveg kéznél, 2-3 cm-es darabokra aprítom a spárgasípokat és normál savanyúságos üvegekbe teszem el.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Könyvajánló: Márk Szonja – Főzz be és süss!

„Nincs is jobb annál, mint a nyár legjavát üvegbe zárva megőrizni télire” állítja Márk Szonja (az Édesem Tortaműhely megálmodója, tulajdonosa, cukrásza, szíve-lelke), és milyen igaza van! Jártam már én is úgy, mint ő, azaz a nyáron megálmodott remek íz-párosításokkal készült lekvárjaim nem mindig fogytak el, bár ÉP lelkesen kanalazza a vörösboros sült meggyet, vagy a fűszeres sültszilvalekvárom csak úgy magában. Mégis a java nálunk is desszertekbe álmodva fogy el, és Szonja könyvében sok jó ötletet találunk lekvárjaink felhasználására.

A Főzz be és süss! könyvében Szonja bebizonyítja, hogy a vajas kenyéren túl is van élet a lekvárok számára, és igenis érdemes lekvárt főzni akár egy kilónyi gyümölcsből is!

Egy lekvárfőző gyorstalpaló után - amiben külön részletezi a gyümölcs, a cukor, a pektin, a citrom, az eszközök, a hőfok, és a ráncteszt jelentőségét - tíz féle lekvárt mutat be, majd minden lekvárt három, vele készült süteményrecept követ (na itt vesztem el… J )

A BOOOK Kiadó gondozásában megjelent könyv letisztult, jól átlátható, olvasmányos, tele Erdőháti Áron hangulatos fotóival. Ami külön tetszik, az a könyv mérete (egy retikülben simán elfér, így vihetem magammal bárhová), illetve az, hogy majd minden süteményreceptnél van egy bekeretezett rész olyan plusz infókkal, amiből sok újat megtudhat az, akinek nem a gasztronómia a szakmája, vagy hobbija.

A receptek egytől egyig különlegesek, de ezt Szonjától már megszoktuk. Mennyire menő már egy sacher cakepop („sütinyalóka”), amiben a klasszikus sacher torta ízei vannak golyóméretűre összegyúrva, pálcára tűzve és csokoládéban kimártva, vagy mennyivel szebb egy piskótatekercset tortának tálalni, mint a megszokott formában…

Márk Szonja – Főzz be és süss!
BOOOK KIADÓ KFT
2018
128  oldal
3 990 Ft

Házi olajos hal „konzerv”

Vettem egy kiló fagyasztott sprotnit és elkészítettem ÉP egyik kedvencét, az olajos halkonzerv házi változatát. Egy ráérős napon jó kis elfoglaltság megpucolni 1 kg sprotnit, a többi már szinte magától megvan.

Hozzávalók:

1 kg mélyfagyasztott sprotni

hidegen sajtolt növényi olaj (olíva, vagy napraforgó)

2 dl víz

2 citrom leve

3 babérlevél

1 kiskanál szemes bors

1 mokkáskanál koriandermag

3 gerezd fokhagyma

1 púpos teáskanál só

steril 2 dl-es befőttes üvegek kupakokkal együtt

Hagyom a halat felengedni, majd megtisztítom: levágom a fejét, az ujjam a hasüregbe dugva felszakítom azt és kiszedem a zsigereit. Ezt a lépést nem érdemes kihagyni, mert ha rajta hagyjuk a fejét és benne hagyjuk a zsigereit, keserű lehet a végeredmény (próbáltam). A halakat folyó hideg víz alatt kívül-belül leöblítem, lecsepegtetem és a fűszerekkel együtt egy edénybe teszem. Ráöntök annyi olajat (olíva vagy napraforgó), hogy majdnem ellepje, hozzáfacsarom 2 citrom levét és adok hozzá1-2 dl vizet. Felforralom, majd nagyon lassú tűzön hagyom jó fél órát főni. Hagyom langyosra hűlni, majd a halakat csírátlanított *2 dl-es üvegekbe teszem, rászűröm az olajat (teleöntöm az üvegeket), rácsavarom a kupakot, majd vizes dunsztba teszem: egy edény aljára teszek egy tiszta konyharuhát, ráhelyezem a lezárt üvegeket, felöntöm annyi vízzel, hogy az üvegek háromnegyedéig érjen, és lassú tűzön hagyom pöszörögve forrni 30 percig. Az üvegeket kiveszem a vízből és száraz dunsztba helyezem (egy kosárba, plédek közé), ott is hagyom másnapig, majd mehetnek a kamrapolcra. Dunsztolás nélkül hűtőszekrényben 3-4 napig tartható el.

Nagyobb halakból is szoktam olajos halat készíteni.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Cukormentes levendulaszörp

Tudom, kicsit hatásvadász a cím, mert hogy lehet egy szörp cukormentes? Hát úgy, hogy nem cukorral készült. Több okból minimálisra redukáltam a cukorfogyasztásunkat és igyekszem –amit lehet – másképp megoldani. Egyik évben mindent xilittel főztem be, na olyat többet nem csinálok, mert minket meghajt… egy ideje természetes stevia édesítőt használok, ami 4X édesebb a cukornál, jól oldódik hideg vízben is és nincs mellékíze. Nem olcsó, de valamit valamiért… A levendulát meg szeretjük és idén voltam olyan szerencsés, hogy szedhettem a csodás kiskőrösi levendulásban egy kosárra valót, amiből garázdálkodhatok kedvemre.

Hozzávalók:

1 liter víz

200 g inka sweet stevia 4x

35 g (egy 3 dl-s pohár) levendulavirág (tisztán mérve, szára nélkül)

25 g citromsav (ettől lesz igazán szép színe)

A édesítőszerből (akit nem kötnek diétás tanácsok, főzze nyugodtan cukorból), citromsavból és vízből szirupot főzök, hagyom kicsit hűlni, majd hozzáadom a levendula virágokat. Hagyom állni pár órát (vagy egy éjszakát), majd leszűröm, a virágokat szűrőben jól kinyomkodom, a levet újra felforralom és csírátlanított* üvegekbe öntöm. Az üvegeket lezárom, majd száraz dunsztban (plédek között, egy kosárban) hagyom lassan kihűlni. Másnap-harmadnap mehetnek a kamrapolcra, de felbontás után hűtőben tárolom, mert nincs benne semmi tartósítószer és szobahőmérsékleten pár nap alatt megromlana.

Vízzel, vagy szódával hígítva, jégkockával, esetleg (bio) citromszelettel kínálom üdítőnek, vagy a tömény szirupot kekszekbe, krémekbe, desszertekbe (pld. sajttortába) ízesítőnek használom.
Töményen nagyon intenzíven levendula ízű, ez hígításkor épp kellemesre szelídül, a színe pedig még szódával hígítás után is mesés a citromsavnak köszönhetően, szóval ehhez tényleg érdemesebb citromlé helyett citromsavat használni! (citromlével sárgás szirupot kapunk)

* a szörpös üvegeket nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom 15-20 percre. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Kökénylekvár

Év végén tettünk ÉP-vel meg a lányokkal egy nagy erdei sétát, útba ejtettünk pár kökény bokrot is, aminek terméséből évek óta készülök kökénylekvárt főzni, de eddig mindig elmaradt... vagy túl korán jártunk a kökénybokrok felé és még nem csípte meg a fagy, vagy túl későn, és már nem igen volt mit szedni... De most jött el az ideje az én kökénylekváromnak! Volt már mínusz 7 fok is, a szemek még nem indultak aszalásnak, kukacosnak sem látszottak, szedtünk hát egy fél szatyorral, aztán Újév napjának délutánján meg is nyitottam a 2018-as befőzőszezont.

A kökénylekvár (vagy szörp) készítése egyszerű, de nem a pikk-pakk munkák egyike, mert kissé munkaigényes. Ki kell válogatni a szép, ép szemeket, majd le kell szárazni őket. Több vízben megmosni, majd főzni, passzírozni, majd a gyümölcsvelőt újra főzni.
Így utólag azt mondom, megérte. Isteni finom kökénylekvárom lett úgy is, hogy semmivel nem fűszereztem, mindössze egy kevés természetes, Inka Sweet steviával édesítettem, mert magában ehetetlenül fanyar lett volna.

A kiválogatott, leszárazott és alaposan megmosott kökényt magostól, annyi vízben amennyi majdnem ellepi, felteszem főni. Forrástól számítva 12-15 percig főzöm, ez alatt a szemek megpuhulnak, lehet magtalanítani passzírozással, akkora lyukú szűrőn, amin a magok nem mennek át.
A magmentes, amúgy sűrű gyümölcsvelőt ismét felforralom, ízlés szerint édesítem, majd forrástól számítva kb.15 percig kis lángon kevergetve főzöm (mivel magas a pektin tartalma, nem kell túl sokáig főzni), közben sterilizálom*  a lekváros üvegeket és kupakjaikat. 

A kész kökénylekvárt még forrón a sterilizált üvegekbe töltöm, a szintén steril tetőkkel lezárom és kihűlésig száraz dunsztban tartom.

Szörpöt nem igen iszunk, de ha innánk, a „törkölyből” főznék kökényszörpöt úgy, hogy a passzírozás után visszamaradt részt felönteném vízzel, és cukorral (vagy édesítőszerrel) összefőzném. Szűrés után sterilizált üvegekbe önteném és száraz dunsztban hagynám kihűlni.

*A lekváros üvegeket nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Leggyakrabban betolom a 120-130 Celsius-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás és olyan is van, aki mikróban csírátlanít.
Mivel most nem főztem be nagy mennyiséget és pár pici üveg miatt luxusnak tűnt felfűteni a sütőt, a csírátlanítást a SmartChef szakácsrobotban végeztem. Tettem az edényének aljába egy pont beleillő szilikonlapot, erre pakoltam az elmosogatott üvegeket, melléjük a kupakokat, meg a weck üvegek gumi tömítéseit. Öntöttem az edénybe ujjnyi vizet és 130 fokon, 15 percig jártattam a gépet. 

Tökéletes megoldás, ha csak pár darab kisméretű üveget kell csírátlanítani.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Fermentált daikon (jégcsap) retek

Az elkészítése pofon egyszerű, az íze remek és hasonlóan jó hatással van az emésztésre, mint a kimchi. Az elkészítéséhez, ugyanúgy, mint a kimchi készítésénél, a Vegital fermentáló készüléket használtam.

Hozzávalók:

1 méretes daikon (jégcsap) retek

2 salotta hagyma
fél citrom frissen facsart leve

csipet (vagy ízlés szerint több) házi chilipehely

2 cm friss gyömbér

2-3 teáskanál só

szénsavmentes ásványvíz

A retket vékonyan meghámozom, majd zöldség spirálozóval spagettire vágom. A megtisztított salottát és gyömbért vékonyra szeletelem, majd összekeverem a retek „spagettivel”, a sóval, chili pehellyel és citromlével. A fermentáló gép tartályába teszem és annyi vizet öntök rá, ami teljesen ellepi. Háztartási fóliával lefedem, ráteszem a tartály tetejét, a fermentáló gépbe teszem, a gép tetejét a helyére illesztem és bekapcsolom a kimchi készítő programot. 28 óra elteltével - ha lejárt a program - csatos üvegbe szedem és felhasználásig hűtőszekrényben tárolom. Savanyúságnak használom. 

Köszönöm Anitának az ötletet!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Zsályasó

A zellersóhoz hasonlóan zsályasót is szoktam készíteni, amivel nagyon finom sertés sülteket, vagy sütőtökös ételeket lehet fűszerezni.
Egy nagy csokor  friss zsálya leveleit lecsipegetem a szárról, megmosom, salátacentrifugában leszárítom, majd 1-2 evőkanál durva szemű parajdi, vagy tengeri sóval késes aprítóban összemixelem. Sütőpapírra kiterítem és hagyom teljesen kiszáradni, majd csinos, jól záródó kis üvegekbe teszem. Gasztro-ajándéknak sem utolsó.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Tök zakuszka

A padlizsános zakuszka sem lett trónfosztott, de ezt is ki kellett próbálnom. Finom kis kenyérre való kence lett és jó megoldás arra az esetre, ha a kert ontja a cukkini és tök termést, de a fagyasztó már tele tökfőzeléknek valóval.

Hozzávalók, tisztítva mérve:

1,8 kg főzőtök (vagy cukkini)

500 g vöröshagyma

300 g sárgarépa

300 g kaliforniai, pritamin, vagy kápia paprika

3-4 gerezd fokhagyma

900 g paradicsom

friss chili, vagy őrölt csípős fűszerpaprika, ízlés szerint (opcionális)

csipetnyi cukor

1 evőkanál só

130 ml olaj

A hagymát megpucolom és nagyon apróra felkockázom. A paradicsomot megmosom és ledarálom, vagy robotgéppel pépesítem. A tököt meghámozom (a cukkinit nem kell hámozni), a paprikát megmosom, kicsumázom, a répát meghámozom, majd apró lyukú reszelőn lereszelem a zöldségeket. A zúzott fokhagymát, a sót, csipet cukrot hozzáadom és jól összekeverem. Ha csípőset is teszek bele, azt is most adom hozzá.

A hagymát megdinsztelem az olívaolajon, hozzáadom a zöldséges keveréket és mérsékelt tűzön kb 45-50 percig, kavargatva főzöm, míg jó krémes nem lesz. Sterilizált üvegekbe szedem, lezárom, fejjel lefelé fordítom pár percre, majd száraz dunsztban (paplanok között) hagyom teljesen kihűlni.

Köszönet az ötletért Horváthné Tímeának!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Házi zellersó

Régebben gourmet boltokban vettem, de pár éve már itthon készítem a zellersót (is).
Egy nagy csokor  friss zellerlevelet megmosok, salátacentrifugában leszárítok. A leveleket lecsipegetem a szárról, majd 1-2 evőkanál durva szemű (parajdi) sóval késes aprítóban összemixelem. Sütőpapírra kiterítem és hagyom teljesen kiszáradni, majd csinos kis üvegekbe teszem. Használom levesekbe, mártásokba, vagy a kedvenc házi ketchupomba és fűszeres paradicsom szószomba.
Szép kis üvegben gasztro-ajándéknak sem utolsó.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Diós-fügés padlizsánlekvár

Padlizsánból lekvárt? Fügével meg dióval? Miért ne?
Főztem már korábban lekvárt padlizsánból és nagyon ízlett, így megörültem, mikor újabb padlizsán lekvár receptre bukkantam Ildi blogján. A saját verziómba füge is került és kevésbé édesre főztem, mert már rég nem szeretjük a túl édes lekvárokat (sem).

Hozzávalók:

1 kg zsenge padlizsán

10 db lila füge

15 dkg szárazon pirított dióbél

20 dkg cukor (én mézzel főztem)

5-6 dl víz

1 vaníliarúd kikapart belseje

1 teáskanál őrölt fahéj

1/2 bio citrom reszelt héja és leve

1 teáskanál őrölt gyömbér

Fél liter vizet összeforralok a cukorral (mézzel), közben meghámozom a padlizsánokat és egy centis kockákra vágom. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd késes robotgépben nem túl finomra aprítom. A fügéket megmosom és a padlizsánnal azonos méretűre kockázom.

Ha a cukor felolvadt a forrásban lévő vízben, beledobom a padlizsán és füge kockákat. Eleinte lehet, hogy nem lepi el az összeset, de egy idő után összeesik annyira, hogy ellepje. Hozzá adom diót és a fűszereket, a citrom levét és héját, majd elkeverem és kevergetve főzöm. Egy idő után kezd majd sűrűsödni a főzet, ekkor botmixerrel keverek rajta párat. Ha elérte a kívánt állagot, még forrón sterilizált üvegekbe töltöm, lezárom a kupakokkal és fejtetőre állítom pár percre, majd száraz dunsztban hagyom teljesen kihűlni.

Nagyon kellemes, komplex ízű lekvár lett belőle, érett sajtokhoz fogom kínálni.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Csalamádé

Anyósomnak híresen jó volt a csalamádéja. Édesanyám a mai napig az ő receptje szerint készíti, ennek a változatnak is az volt az alapja, csak én kevesebb cukrot teszek bele, és nem nátrium-benzoáttal, hanem  borkősavval tartósítom, mert a borkősav veszélytelen anyag, több gyümölcs természetes alkotóeleme, lényegében mennyiségi korlátozás nélkül használható. A szalicilt a nagyipari termelésben már betiltották, a nátrium-benzoát is veszélyes anyag.
Fűszer nincs a csalamádémban, de nekünk nem is hiányzik belőle. Egyszerű, mint a faék, és abbahagyhatatlanul finom!

Hozzávalók:
2 kg káposzta (2 kisebb fej)
2 kg uborka

1 kg sárgarépa
1 kg vöröshagyma
1 kg kápia paprika
3 dl 10%-os ecet
30 dkg cukor
10 dkg só (semmiképpen nem jódozott! , én parajdit használok)
1 mokkáskanál borkén
1 mokkáskanál borkősav

Minden zöldséget vékonyra gyalulok és egy méretes edényben jó alaposan összeforgatom a többi hozzávalóval. 12-16 órát hagyom állni, közben néha átforgatom, majd sterilizált üvegekbe teszem és a saját lével felöntöm. Tetőt rácsavarom és már mehet is a kamrába.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Házi chilipehely

Minden évben szárítok itthon chilit meg cseresznye paprikát, ami megterem a kertünkben. Volt, hogy füzért készítettem belőle, de egy idő után beporosodott, már csak dísznek volt alkalmas, fogyasztásra nem, így ha csörgősre száradt, inkább chilipelyhet készítek belőle. Késes robotgépbe teszem a száruktól megszabadított chiliket és pulzálva nyomva a gép indítógombját tetszés szerinti finomságúra őrlöm. Jól záródó üvegben, sötét helyen tárolom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.