Helytakarékos kocsonya

Gyakrabban készül nálunk, mint a hagyományos kocsonya. Megvan benne mindaz, amiért a kocsonyát szeretjük, akár nyáron is el lehet készíteni és nem foglalja el a fél kamrát a sok kocsonyás tányér. Kezdetben csak körömből készítettem, de mostanában a köröm mellett fül és csülökhús is kerül bele, na meg jóóó sok fokhagyma :-) Miklós Mester jól megfogalmazta kommentjében: ez kocsonyaesszencia, a tömény gyönyör.

Hozzávalók egy adaghoz:
3 sertés köröm

3 sertés fül
1 kisebb hátsó csülök

1 vöröshagyma
1 fej fokhagyma
2-3 babérlevél
1 kiskanál szemes bors
só

A hentest megkérem, hogy csonfűrésszel darabolja fel valamennyire a körmöket, meg a csülköt, így nem keletkeznek csontszilánkok.
Az „alkatrészeket” megmosom, különös gondosságot fordítva a körmök közötti részekre, meg a fülre. Beteszem mindet egy megfelelő méretű edénybe, dobok mellé egy hagymát, fél fej fokhagymát, szemes borsot, 1-2 babérlevelet, alaposan megsózom és felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Puhára főzöm, annyira, hogy könnyen ki tudjam csontozni. Kibélelek egy (vagy több) edényt (vagy műanyag dobozt, vagy terrine formát) folpack fóliával és belerétegeztem a kicsontozott húst-körmöt-fület a formába, minden réteget megkenek zúzott fokhagymával.
A lerétegezett cuccra töltök pár evőkanálnyit a főzőléből, az szépen leszivárog és kitölti a húsok közötti üregeket. Régebben lepréseltem, de ma már csak fóliával befedem az edényt és beteszem a hűtőbe, ahol pár óra alatt szépen megdermed, majd kiszedtem a formából és szeletve tálalom. Salotta, vagy lilahagyma és friss kenyér illik hozzá.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Malacköröm terrine

Van úgy, hogy izgat egy alapanyag, vagy étel, amiről nem is tudom, hogy készül, de meglátom valahol, vagy olvasok róla és „beindul a bogár”. Van, hogy fejben megfőzöm, néha többször is, míg tényleg nekilátok, hogy más is megkóstolhassa.

Így voltam mostanában a malac körömmel. Egy ideje szemeztem vele a hentesnél. Sőt, többel is egyszerre, ahogy szépen, rózsaszínen sorakoztak a vitrines pult jobb sarkában. Fület, azt szoktam venni, de mostanig a köröm csak akkor tudta meg, hol lakom, ha kocsonya készült. Napok óta úgy éreztem, malacköröm terrine-t kell csinálnom. Egy éttermi ételfotón láttam, hajszálvékonyra szeletelve, legyezőszerűen tálalva, jól nézett ki. Vettem hát 3 körmöt, hazavittem, kitettem a konyhapultra, még egy darabig nézegettük egymást, aztán hozzáfogtam.

Megmostam, különös gondosságot fordítva a körmök közötti részekre, betettem vadiúj rozsdamentes kuktámba, dobtam mellé egy hagymát, egy fej fokhagymát, sárgarépát, zellergumót, petrezselymet, szemes borsot, megsóztam és felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje. 1 óra alatt úgy megfőtt, hogy ki tudtam csontozni és belerétegeztem a terrine formába. Természetesen a terrine forma nem akadály az elkészítésre, mert egy őzgerinc, püspökkenyér forma, vagy egy folpackkal kibélelt műanyag dobozban is el lehet készíteni, de ha már van terrine formám, hát használom:-)
A lerétegezett cuccra töltöttem pár evőkanálnyit a főzőléből, az szépen kitöltötte a husik közötti üregeket, majd lefedtem és lesúlyoztam. Ehhez egy hungarocell tálcából vágtam egy akkora darabot, ami pontosan beleillik a terrine formába, betekertem alufóliával és ráraktam a körmökre, erre került két kukorica konzerv, majd ment az egész a hátsó kamrába. Azért a hátsóba, mert az hidegebb, meg amúgy is, ott a sajátjai között lehetett, hisz ott tároljuk a sonkákat, kolbászt, disznósajtot, gondoltam csak jobban érzi majd magát és szívesebben dermed, mint a hideg-rideg hűtőben…
Reggelre szépen meg is dermedt, kiszedtem a formából és túlesett a kóstoláson. Szép lett, finom lett, lehetett volna fűszeresebb, meg fokhagymásabb, de majd legközelebb!:-)

Sertés kocsonya

"A kocsonya a disznónak egy végső koncentráltságú kivonata, éteri esszenciája, a kocsonyában a disznó platóni ideáját ragadjuk meg, a kocsonya az asztrális síkra emelkedő, téren és időn kívüli, elvont és örök disznóság földi visszfénye, vagy ami tetszik." (Váncsa István)

Amiből készült:

1 malac feje
két köröm, darabolva (mondjuk a hentesnek, hogy kocsonyának kell, készségesen feldarabolja)
kb 2 kg disznóhús (lapocka), nagyobb darabokra vágva, az sem baj, ha bőrös
1 nagy fej hagyma
2 fej fokhagyma
2 babérlevél
szemes bors
só

A húsokat megmossuk, daraboljuk és hideg vízbe (annyi, hogy jól ellepje) feltesszük főni egy hatalmas edényben a felnegyedelt hagymával, egy fej fokhagymával, sóval, borssal. Ha forr, azonnal minimál takarékra csendesítjük alatta a lángot/hőforrást, mert csak gyöngyözve szabad neki főni, különben zavaros lesz a kocsonya. Folyamatosan lehabozva addig főzzük, míg a hús teljesen meg nem puhul, leválik a csontokról. (ez jó pár óra!)

Ekkor levesszük az edényt a tűzről, szűrőkanállal kiszedjük a húsokat és a visszamaradt lében elkeverjük a második fej fokhagymát zúzva, hadd adja ki a zamatát. Ha a húsok már annyira kihűltek, hogy meg tudjuk fogni, kicsontozzuk és mély tálakba rendezzük. Ilyenkor érdemes magunk mellé készíteni egy kis sót és friss kenyeret, mert ebből a főtt, meleg husiból meg a csontok mélyedéseiben megbúvó cupák és hús cafatokból, amiket kézzel nem lehet kiszedni, csak kiszopogatni, istenien be lehet lakmározni! :-) Azért legyünk tekintettel családunkra is és ne faljuk fel az egész főtt húst, mert jó az a kocsonyában is:-)

A húsokra rámerjük egy szűrőn keresztül a levet, amit előzőleg „lefölöztünk” a zsírtól. Megszórjuk kevés pirospaprikával, mert úgy sokkal mosolygósabb a kocsonyánk és imádkozunk, hogy megdermedjen valami jó hűvös helyen (nem mélyhűtőben!). A biztonság kedvéért szoktunk belekeverni egy zacskónyi zselatinport, de ha elegendő köröm, fej és bőr van benne, megdermed „segítség” nélkül is.

Van, akinél a kocsonyát karácsonykor szokták főzni. A mi családunk nagy kocsonyaimádó, a képen látható kocsonyát (és társait) múlt héten pusztítottuk. Újévre mindig főzzük, húsvétra is, és van, hogy pulykakocsonyát készítünk. Nálunk egy a lényeg: legyen jó fokhagymás!