Paraszt kalács

Nagycsütörtökön sütöttem ezt is kemencében, ami jó forró volt, így a teteje picit túlpirult, de a élvezeti értékén mit sem változtatott! Finom önmagában egy pohár borral, de lehet kenyér helyett enni sonkához, sajthoz, bármihez. Másnap is puha, nagyon jó állagú a tésztája.

Hozzávalók:
60 dkg liszt (nálam félfogós)
3 dl langyos víz
4 ek házi sertés zsír
1 csipet cukor
1 teáskanál só
2,5 dkg friss élesztő
2 ujjnyi vastag szelet füstölt szalonna
fél szál házi füstölt kolbász
6 evőkanál tejföl

Az élesztőt egy kevés cukros langyos vízben felfuttatom. A lisztben elkeverem a sót, összemorzsolom a zsírral, majd hozzáadom a felfuttatott élesztőt és még annyi vizet, hogy közepesen lágy tésztát kapjak. Jól kidolgozom, majd huzatmentes helyen, letakarva hagyom duplájára kelni. Ameddig kel a tészta, nagyon-nagyon apróra felkockázom a szalonnát és a bőrétől megszabadított kolbászt.

A megkelt tésztát előbb elfelezem, majd mindkét felet 3 felé vágom és gombóc alakúra formázom. Hagyom 5-8 percig pihenni a tésztát, majd mind a 6 gombócot téglalap alakúra és vékonyra nyújtom, megkenem mindegyiket egy-egy evőkanál tejföllel, megszórom a szalonna és kolbász kockákkal és feltekerem, mint a bejglit. Amikor mind a hat kész, hármasával összefonom, összetekerem kerekre, és az így kapott két kerekded kalácsot sütőpapíros tepsire teszem és pár szelet kolbászt dugdosok bele. 15-20 percig még pihentetem, lekenem tojás sárgájával, megszórom szezámmaggal és kemencében 15-18 percig, vagy 200 fokra előmelegített sütőben kb.30-35 percig sütöm.

Koncz Andrea receptje alapján, amit egy FB csoportban osztott meg.

Húsvéti sonkával-tojással töltött kalács

Készítettem korábban is, de még nem került fel a recept, ami egy 2012-es Vidék Íze újságból való. Én Gondaanyunál láttam és idén a töltelékbe tettem tormát is, ami igencsak jót tett az ízének. Most kígyórétesnek formáztam, így a tavalyihoz képest (amiben a sonka félre csúszott), tetszetősebb lett a vágási felülete is. Fogom máskor is készíteni, jó "táp" piknikre, kirándulásra.

Hozzávalók:
50 dkg liszt (nálam fele félfogós, fele BL55)

2 dkg élesztő

kb. 3 dl langyos víz

csipet cukor és só

2 evőkanál disznózsír

1 tojás

A töltelékhez:
1 darab füstölt sonka (az enyém 1 kilós volt)

8 db tojás

1 kápia paprika

2 evőkanál tormakrém

A sütést megelőző napon egy darab sonkát szemes borsos, babérleveles vízben, egy hagyma és pár gerezd fokhagyma társaságában lassan forralva megfőzök. Amikor  elzárom alatta a tüzet, melléteszek 8 tojást és hagyom kihűlni a saját főzőlevében. Másnap kiveszem, megpucolom a tojásokat és a sonkával együtt vízszintesen elfelezem mindegyiket.

Az élesztőt 1 dl picit cukros vízben felfuttatom. A tészta hozzávalóiból, a felfuttatott élesztővel, 1-2 dl víz hozzáadásával könnyű tésztát dagasztok. A disznózsírnak köszönhetően nem ragad, nem kell a deszkát sem lisztezni, öröm vele dolgozni. Egyszerűen imádom!

Huzatmentes meleg helyen, letakarva duplájára kelesztem, majd deszkán félcenti vastagra, nagyjából téglalap alakúra kinyújtom. Szemre hosszában elharmadolom a tésztát és hosszában a közepére fektetem a lecsepegtetett főtt sonka darabokat. A tetejüket bőkezűen megkenem tormakrémmel,  majd sorban ráfektetem a megpucolt fél tojásokat. Rájuk illesztem  a szép piros kápia vagy kaliforniai paprikát is, majd a tészta jobb és bal oldalán a tésztát a szélétől a töltelékig 2,5 cm széles, sréh csíkokra vágom (úgy, mint itt látható), felhajtom a két végét, majd egy csíkot jobbról, egy csíkot balról felhajtok a töltelékre, így betakarva vele azt. Lekenem a tetejét tojással és kizsírozott tepsin pihentetem. Fél óra kelesztés után újra lekenem tojással, megszórom fehér és fekete szezámmaggal és betolom a 180 fokos sütőbe (vagy a felfűtött kemencébe). Sütőben kb. 40-45- perc alatt sül készre.

Újhagymával  igazi ünnepi vacsora vagy reggeli. 

Füstölt sonkás, feta sajtos csavart kenyér

Leesett az első hó, elfogyott a tavalyi kenyér... épp alkalmas az idő felfűteni a kemencét (vagy legalább a sütőt).

Hozzávalók:
450 g tönköly búzaliszt
15 g élesztő
6 g só
kb. 2,5-3 dl langyos tej
20 g olvasztott vaj
1 evőkanál kacsazsír
10 dkg házi füstölt sonka
7 dkg fetasajt

maréknyi szárított paradicsom
1 tojás a kenéshez

Elkészítés:
A lisztet elkeverem egy tálban a sóval.  Az élesztőt langyos tejben felfuttatom majd a liszthez adom és rugalmas tésztát dagasztok belőle. Az utolsó 1-2 percben hozzáadom az olvasztott vajat, majd letakarva, huzatmentes helyen hagyom pihenni 1 óra hosszát, közben a sonkát nagyon apró kockára vágom és serpenyőben megpirítom. Nem csontszárazra, csak addig, míg pici színt nem kap. A fetát és a szárított paradicsomot is apróra kockázom.
A megkelt tésztát kinyújtom téglalap alakúra, kb. 1 cm vastagságúra, vékonyan megkenem a kacsazsírral, eloszlatom rajta egyenletesen a sült sonkát, fetasajtot és aszalt paradicsom kockákat, majd feltekerem,  mint egy piskóta tekercset. Középen kettévágom úgy, hogy az egyik végét egyben hagyom. Kettéválasztom, majd megcsavarva egymásba tekerem, a szabad végét összecsípem, egy picit aláhajtom. Sütőpapírral kibélelt kalács sütőformába teszem, letakarom és duplájára kelesztem.

Előmelegített 180°C-os sütőben 40-50 perc alatt sül meg (az enyém kemencében sült).
Rácsra téve hagyom langyosra hűlni. Egy (két) pohár bor jól jön mellé.

Innen az ötlet.

Foszlós kalács, avagy a Szappankirálynő kalácsban is nagy!

Szombaton egész napunk a kemence mellett telt. Császártöltésen segédkeztünk barátainknak a tavaszi Napforduló Fesztiválon, ahol újonnan épült kemencében sült 44 kenyér meg 26 tepsi kenyérlángos, összesen 60 kg lisztből, kézzel dagasztva, szívvel, lélekkel, örömmel. El is fogyott mind egy szálig, én pedig úgy feltöltődtem, hogy a fáradság ellenére este alig tudtam elaludni, a jó érzés még vasárnap is kitartott, ma reggel pedig eldöntöttük ÉP-vel, hogy legkésőbb Édesanyám nyolcvanadik születésnapjára, augusztus elejére kész lesz a saját kemencénk!
Nőnapon is kemencéztünk Érsekhalmán és ez a kalács volt a legszebb, ami aznap kikerült a kemencéből. Judit követte el, akit én csak Szappankirálynőnek hívok, mert a ő készíti a legeslegfinomabb szappanokat, amiket valaha is használtam (alkotásairól blogot is ír). De vissza a kalácshoz: a tésztája remek, a fonás Gondaanyu keze munkája, a végeredmény látványa meg magáért beszél...  Amúgy itt egy szemléltető videó a hatos fonásról.

Hozzávalók:
750 gramm liszt

450 ml langyos tej

30 gramm cukor

25 gramm friss, vagy 7 g szárított élesztő

10 gramm só

50 gramm olvasztott vaj

1 csapott evőkanál méz

mazsola ízlés szerint
1 tojás a kenéshez

mandula forgács és szórócukor a tetejére

A hozzávalókból lágyabb tésztát dagasztunk, majd letakarva, huzatmentes meleg helyen pihentetjük, míg duplájára nem kel. A tésztát hat egyforma részre osztjuk, majd mindegyikből kb. 40 cm hosszú rudakat sodrunk, egyik végüknél összecsípjük és megfonjuk a kalácsot. Lekenjük a felvert tojással és sütőpapíros tepsin hagyjuk még fél órát pihenni, majd újra lekenjük tojással, megszórjuk mandula forgáccsal és szórócukorral, majd előmelegített sütőben alsó-felső sütésnél 15 percig sütjük 220 C-fokon, majd 30-35 percig 200 C-fokon sütjük. Már ha nincs kéznél kemence.

Túrós rózsa

Gondaanyu tudja, hogy bolondulok a kemencés sütésért, így időnként  meghív, mi meg boldogan átmegyünk ÉP-vel Érsekhalmára és eltöltünk egy kellemes napot, vagy délutánt a kemence körül. A pasik ilyenkor felfűtik a kemencét, kibontanak egy üveg bort és megvitatják a kemence építés és felfűtés rejtelmeit, mi asszonyok közben dagasztunk, tekerünk és formázunk, majd ha a férfiak szólnak, hogy lehet bevetni, betoljuk a kemencébe a kenyeret, süteményt, kalácsot, csigát meg rétest.

Legutóbb Nőnapon kemencéztünk. A „beugró” a pasiknak egy szál virág volt, aki felköszöntött, kapott kóstolót az elkészült finomságokból.
ÉP mindenképp valami túrósat szeretett volna enni, de jó sok túróval! Eredetileg batyuban gondolkodtam, de Gondaanyu felvetette, hogy süssek túrós rózsát. Jó ötlet! A formázása sem túl macerás, jól sikerült, finom volt és a tészta-túrótöltelék arány is szimpatikusabb volt ÉP-nek, mintha batyut sütöttem volna.

Hozzávalók 24 darabhoz:
50 dkg liszt + pici a nyújtáshoz
10 dkg vaj
25 g friss, vagy 7 g szárított élesztő
2 ek cukor
negyed liter tej
csipet só
2 egész tojás a tésztába + 1 a kenéshez

A fentiekből kelt tésztát készítek: a vajat elmorzsolom a liszttel, a kupac közepébe „fészket” csinálok, ebbe beleütöm a tojásokat, összekeverem és lassanként hozzáadom a langyos cukros-tejbe felfuttatott élesztőt. Jól  kidolgozom, letakarva, huzatmentes meleg helyen pihentetem, míg duplájára nem kel. Közben elkészítem a túrótölteléket  a következőkből (a hozzávalókat kézi mixerrel egyszerűen összekeverem):

80 dkg tehéntúró
2 tojás
cukor, vagy méz ízlés szerint
1 citrom reszelt héja
1-2 evőkanál búzadara

A duplájára  kelt tésztát lisztezett deszkára borítom, ketté osztom és a cipócskát vékonyra (kb 3 mm) nyújtom, majd kerek formával kiszaggatom (én ehhez egy 13 cm átmérőjű kerek műanyag dobozt használtam), a maradék tésztát összegyúrom, kinyújtom és kiszaggatom, míg el nem fogy. A tészta köröket késsel hat fele bevagdosom, majd mindegyik közepébe egy-egy púpos evőkanál túrótölteléket halmozok. A tésztakör széleit körbekenem felvert tojással (hogy „ragadjon”), majd a szirmokat egyenként ráhajtom a töltelékre (azok lettek szebbek, aminek a szirmait egymás után, egymásra hajtogattam).

Sütőpapírral bélelt tepsire rakom és 15-20 percig pihentetem, megkenem egy felvert tojással, majd beteszem a kemencébe, vagy a 180 fokra előmelegített sütőbe.

Aranybarnára sütöm, majd hagyom langyosra kihűlni. Porcukrozni is ér.

Diós rozsos dnk gyökérkenyér

Október 16 a kenyér világnapja, amit pár éve meg is szoktunk ünnepelni. Idén Gondaanyuékkal kemencéztünk Érsekhalmán a Tájházban, ahová frissen pirított dióval és rozslisztekkel érkeztem, hogy diós rozsos kenyereket süssek (tavaly ezek készültek). Hagyományos (dagasztott) kovászos kenyeret Pásztói rozsos lisztből sütöttem (az alábbi fotón elöl a középső kenyér), 

készült még egy fehér kenyér, egy aszalt paradicsomos vekni, de nekem a két, dagasztás nélküli (dnk) gyökérkenyér ízlett a legjobban.

Hozzávalók 2 nagyobb gyökérkenyérhez:
35 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt

30 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt

35 dkg fehér tönkölyliszt
7 (maximum 11) g szárított élesztő
25 g só

1 teáskanál lágy, barna nádcukor

1 teáskanálnyi őrölt kömény

2 marék dióbél
8 dl langyos víz

Az eljárás kezdetben ugyanaz, mint a dagasztás nélküli kenyérnél: egy tálban elkeverem a lisztekkel a sót, majd hozzákeverem az élesztőt, hozzáadom a 4 dl vizet és szilikon lapát segítségével összeállítom a tésztát. Nem kell dagasztani, sem túl simára keverni, csak éppen nedvesedjen át a liszt. Letakarva (hogy ki ne száradjon), huzatmentes helyen (pld. a fűtetlen sütőben) kelesztem 10-12 órán át. Az idő leteltével bőven lisztezett felületre borítom a tésztát, elfelezem, majd mindkét darab tésztát nagyobb téglalap alakúra paskolom, rászórom az előzőleg száraz serpenyőben illatosra pirított diót és bejgliszerűen feltekerem, azaz hengerré formázom a tésztát, majd többször megcsavarom. Sütőpapírral bélelt tepsire teszem és hagyom pihenni letakarva egy órán át.

Bekapcsolom a sütőt 200 fokra (tudom, hogy a sütőm kb 20 perc alatt éri el a 200 fokos hőmérsékletet, így 20 perccel a kenyér 1 órás pihenési idő lejárta előtt kapcsolom be), teszek a sütő aljába egy edénybe forró vizet, majd betolom a kenyereket a sütőbe. 45-50 percig sülnek, míg szép színük nem lesz és az aljuk – megkopogtatva – kongó hangot nem adnak. 

A kemencében kb. 35 perc kellett nekik.
Még több fotó a kemencézésről a Facebook oldalamon.

Kemencében sült kenyérlángos

Negyedik alkalommal fűtötték fel a kedvemért a falu kocsmájának udvarán lévő kemencét, hogy süssek kenyeret a kaskantyúi falunapra és az a ragyogó ötletem támadt, hogy a kenyerek kemencébe vetése előtt sütnék a bográcsban főzőknek pár tepsinyi kenyérlángost.

Életem első kenyérlángosát Bárándon ettem, a Koroknai Porta udvari kemencéjében sütötte nekünk Béla, a házigazda, és alig győzte sütni, akkora sikere volt. Májusban már majdnem önállóan készítettem két tepsivel az edelényi tájház udvarán, amikor Babettel kemencéztünk. Zoli medvehagyma krémjét kevertem a tejfölbe amivel megkentem a tésztát, arra került jó sok lila hagyma, saját készítésű és füstölésű szalonna meg kolbász. Aki evett belőle, azóta is emlegeti. Most kolbász nem került rá, csak jóféle mangalica szalonna, olyan malacból, ami a szemünk előtt nőtt fel. 8 tepsivel készült és legalább akkora sikere volt, mint a vacsoránál feltálalt meleg kenyérnek.

Hozzávalók 2 nagy tepsihez:

50 dkg liszt

2-3 szem főtt, áttört krumpli

1,5 dl a krumpli főzővizéből

1 dl tej

2,5 dkg friss élesztő (vagy 7 g száraz)

12 g só

csipet cukor

2-3 evőkanál olaj

evőkanálnyi zsír a tepsik kikenéséhez

A tésztára:

1 nagy pohár tejföl (minimum 375 gr-os)

2 gerezd fokhagyma, reszelve (vagy kiskanálnyi medvehagyma krém)

csipet só 

3-4 fej lila hagyma, vékony karikákra vágva

apróra kockázott (mangalica) szalonna

A hozzávalókból lágyabb tésztát dagasztok, letakarva hagyom a duplájára kelni. 

A tepsikbe sütőpapírt teszek (biztos, ami biztos J), vagy kikenem vékonyan zsírral, majd zsíros kézzel belelapogatom a tésztát. Nekem a kemence mellett macerás lett volna sodrófával kinyújtani, de én a pizza tésztát is kézzel szoktam kilapogatni, így kicsit rusztikusabb a kinézete, helyenként picit vastagabb lesz a tészta, de úgy jó, ahogy van. A kemencébe vetés előtt nem kell különösebben keleszteni (a kemencében szépen megemelkedik).  Ha valaki sütőben süti, a sütőt elég akkor bekapcsolni, amikor a tepsibe kerül  a tészta.

A tejfölbe belekeverem a zúzott/reszelt fokhagymát, picit megsózom, a fokhagymás tejfölt rákenem a tésztára, bőkezűen megszórom a szeletelt  lila hagymával, majd a szalonna kockákkal és a forró kemencében/sütőben 20-30 perc alatt készre sütöm. Melegen, kockákra vágva tálalom. 

A kemence kenyérsütésre lett felfűtve, de a parazsat nem húztuk ki, csak hátra toltuk, úgy sültek a kenyérlángosok.

Babettnek köszönöm a receptet és az útmutatást, Dorkának, Erikának és Evelinnek köszönöm a segítséget!

II. Nemzeti Gulyás Napi beszámoló

2011 augusztus utolsó szombatján volt a II. Nemzeti Gulyás Nap.

Ugyanúgy mint tavaly, idén is Kaskantyún ünnepeltünk. Ugyanúgy, mint tavaly, kemencében sütöttem kenyeret, immár 21 kg lisztből. 

Most is a dagasztás nélküli változatot készítettem, nem mellesleg kényelmi okokból, mert egymagam nehezen bírtam volna el ennyi tészta dagasztásával. A kánikula miatt nem este kevertem be a tésztát, mert reggelre túlkelt volna, hanem mint az igazi pékek, éjjel 2-kor kezdtem a tésztakészítést és nagyon jó állagú tésztát sikerült kevernem. Délelőtt 10-re a kemence befűtve várt, meghajtogattam az addig pihenő tésztát, bevagdostam a tetejüket, 

hagytam még fél órát kelni és a szombat reggeli piacról beszerzett óriás káposztalevelekre téve betoltam a jól befűtött kemencébe. Kevesebb, mint 1 óra alatt az aljuk már szép, kopogó hangot adott, a tetejük viszont szenesre égett,

amit puliszka keverő fával szépen levertem, lereszeltem és igazi erdélyies, káposztalevélen sült, verthéjú kenyér került a számtalan bográcsban készült gulyások, pörköltek mellé. 

Még több kép a kenyérsütésről és a gulyásnapról a Facebook oldalamon.
A fotóimmal készült riport, Réka tollából, a Szeretlek Magyarország oldalán.

BIONAP Érsekhalmán, képriport

Élménybeszámoló, sok képpel, avagy egy forró nyári nap krónikája, a kemence mellől.

A helyszín az Anna Borház Érsekhalmán, 

a közönség elkötelezett az egészséges, vegyszermentes, természetes élelmiszerek iránt.  Az V. Országos Bionap  dél-alföldi rendezvényén segédkeztem a házigazdáknak.

Vasárnap volt talán az eddigi legmelegebb nap ezen a nyáron, még a hívogatónak tűnő árnyékban is 38 fok volt.

Odaérkezésemkor már sütésre várt egy adag káposztás bukta, 

a pogácsának való begyúrva. Nyújtás, szaggatás, kenés, sajttal szórás,

 irány a kemence, ahol percek alatt meg is sültek!

alig győztük kivárni, hogy ehetőre hűljenek, pillanatok alatt elfogyott mind:-)

Félóránként Lordom begyúrt egy újabb adag tésztát, ebből készült kácsi (kalocsai paprikás kalács) és kapros dübbencs,

és medvehagymás-túrós batyu

meg három finom kenyér, olyan ropogós kéreggel, amit gyerekkoromban ettem utoljára, Erdélyben. A kenyereket Gondaanyu kézzel dagasztotta, majd kelesztőkosárban keltek,

péklapátra borítva kerültek a kemencébe,

ott kb. 1 óra alatt megsültek,

de kihűlni ezeknek sem volt idejük...:-)

Gyula szomszéd volt a főszakács az ebédfőzésnél, Erdélyben készült, üresen is 38 kg-ot nyomó öntöttvas bográcsokban főtt a malacpörkölt,

A rendezvénysátorban volt hivatalos megnyitó, fúvós hangverseny, táncosok, előadások, meg nagy meleg:-)

A biogazdák bemutatták terményeiket-termékeiket

A nap a hűs pincében ért véget, finom borok és pezsgők kóstolásával.

Nézd meg a Facebookon, mi minden történt még a bionapon Gondáéknál!