Gyümölcskenyér keksz

A hat fajta kekszből, amit az ünnepek előtt sütöttem ez az egyik kedvencem, tényleg olyan, mint egy gyümölcskenyér. Szerencsére nem fogyott el azonnal, így kellő önkontrollt tanúsítva, naponta szigorúan egy alkalommal meglátogatom a kekszes dobozt egy-egy darabért. Ebben is benne van az idei tél kedvence, az aszalt vörös áfonya- natúr pisztácia páros (mindkettőt itt szereztem be, sőt, az aszalt cseresznyét, mandula tüskét és kandírozott narancshéjat is!)

Hozzávalók: (kb. 45 darabhoz)
10 dkg szobahőmérsékletű vaj (nem margarin!)
3 dkg cukor
1 kis tojás
15 dkg liszt
fél csapott kk. só
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg
1 késhegynyi gyömbérpor

20 dkg aszalt gyümölcs (most aszalt vörös áfonya, aszalt fekete cseresznye és kandírozott narancshéj)
40 g mandula tüske

60 g natúr pisztácia
2 evőkanál mandulalikőr (vagy konyak, rum, stb.)
1-2 evőkanál frissen facsart narancslé

A gyümölcsöket összekeverem a mandulalikőrrel és narancslével, átforrósítom, majd lefedve állni hagyom. A vajat kézi mixerrel pár perc alatt  habosra keverem  a cukorral, homogénné keverem a tojással, majd hozzáadom a lisztet. Amint összeállt, szilikon lapáttal simára keverem a puha tésztát, egyenletesen hozzákeverem a szárított gyümölcsöket, azt a levet is, amit nem szívtak magukba, és a mandula tüskét, meg a pisztáciát. Lisztezett munkalapon nagyjából hosszúkás téglatesteket formálok belőle, átrakom őket egy-egy folpack darabra, és egy késsel egyenletesre simítom az oldalaikat (ennyire puha a tészta mikor kész van), majd becsomagolom. Néhány órát pihentetem a hűtőben (vagy egy órát a fagyasztóban), majd jó félcentis szeletekre vágom, és sütőpapíros tepsin, 175 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöm. A széle épp csak kezd ekkor barnulni, a süti ekkor még puha, de ki kell venni, pár percig a tepsin pihentetni, majd rácsra téve kihűteni. Fémdobozban jól eláll, és másnapra omlós lesz.

Recept innen,kicsit kevesebb cukorral, méz nélkül, dió helyett mandulával és pisztáciával.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Kardamomos, pisztáciás, narancsos sablé

A sablé francia szó, jelentése homokos, ami a keksz omlós állagára utal. Különlegessége, hogy nincs benne tojás, ellenben sok benne a vaj és nem érdemes túlgyúrni. A hétvégén két változatát sütöttem: ezt a kardamomos-pisztáciás-narancsosat, meg egy vörösáfonyás-fehércsokisat. Jó minőségű natúr pisztáciát eddig nem volt egyszerű beszerezni, de nemrég nyílt egy webshop, ahol több fajta is kapható belőle, 2 napon belül házhoz is szállítják, a kekszhez szükséges aszalt/kandírozott gyümölcsökkel és vaníliarúddal együtt. Érdemes figyelemmel kísérni a Facebook oldalukat is, mert gyakran, jó akciókkal rukkolnak elő.

Hozzávalók 32 db közepes méretű kekszhez:

225 g puha vaj (NEM margarin!)

10 dkg porcukor

2 g só (Guérande, naná)

1 vanília rúd kikapart magjai, vagy ½ teáskanál vanília kivonat

32 dkg finomliszt

1 csapott  mokkáskanál őrölt kardamom

60 g hámozott natúr, sótlan pisztácia

60 g kandírozott narancshéj kocka

Az apró kockára vágott, szoba hőmérsékletű vajat robotgépben habosra keverem. Rászitálom a porcukrot, hozzáadom a sót, a vanília magokat (vagy vanília kivonatot), a kardamomot és magas fokozaton tovább keverem. Rászitálom a lisztet, beleszórom a pisztáciát és a kandírozott narancshéjat és ezzel is alaposan elkeverem, majd gyorsan, hogy át ne melegedjen a kezemtől, rudat (hengert) formázok belőle és folpackba csomagolva 1-2 órát hűtőben, vagy fél órát a fagyasztóban pihentetem, hogy visszadermedjen a vaj és szépen lehessen szeletelni.
A hűtőből kivett hengerről lehámozom a csomagolást, majd éles késsel  korongokat vágok belőle, melyeket sütőpapírral bélelt tepsire helyezek és 170 Celsius-fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütöm a kekszeket, amíg a szélei halvány zsemle színűre barnulnak.

Pierre Hermé receptje volt az alap, amit Édesem egyik Instagram bejegyzésében olvasottak alapján továbbgondoltam.

Amarettis csokiszalámi

Gyerekkorom imádott keksz szalámijaihoz képest ez egy luxus változat, amiben főszereplő a csokoládé, telis-tele van jóféle magvakkal és aszalt gyümölcsökkel (innen, mert mindenből a legjobbat J), a keksz sem háztartási, és nem rumaromával készült. Persze jó az is, csak én már nem élek vele.

Hozzávalók 2 rúdhoz: 

250 g jó minőségű étcsokoládé 

200 g amaretti keksz (a ropogós változat)

100 g puha sótlan vaj

100 g porcukor (ízlés szerint lehet kevesebb-több, én végül egyáltalán nem tettem bele)

2-3 evőkanál Amaretto likőr

2 evőkanál cukrozatlan kakaópor

75 g natúr, héjazott mandula

75 g törökmogyoró

50 g pisztácia

100 g aszalt cseresznye

50 g kandírozott narancshéj (kockák)
porcukor (díszítéshez)

Az aszalt gyümölcsökre öntöm az amaretto likőrt és félreteszem, ameddig felolvasztom gőzfürdő felett a csokit (70% kakaótartalmú étcsokoládé) a vajjal együtt, belekeverem a kakaóport és félreteszem picit hűlni. A magvakat egy felhevített száraz serpenyőben pár perc alatt enyhén megpörkölöm, majd késes robotgépben durvára aprítom. A keksz felét apró darabokra tördelem/morzsolom, a másik felét finomabbra darálom. Az összes hozzávalót belekeverem a kihűlt vajas csokis masszába, és jó alaposan elkeverem. A masszát elfelezem és folpack fóliát terítek a konyhapultra, majd a masszából szalámi alakú és vastagságú rudat formázok, szorosan feltekerem, majd néhány órára hűtőbe teszem, míg megdermednek. Tálalás előtt porcukorban megforgatom és kb. ujjnyi vastagszeletekre vágva tálalom.

Nigella recept alapján. 

Szülinapi csokitorta

Dorka lányom születésnapjára sütöttem. Brutálisan csokis, az a fajta, amiben „benne van az anyag” és amit akkor süt az ember, ha nem habos-babos tortára vágyik, hanem igazi kényeztetésre. A tetejét kandírozott naranccsal díszítettem, meg olyan fűszeres bevonatos mandula szemekkel, amiket a Naschmarkton vettem mindig aranyárban, de találtam a Vásárcsarnokban egy helyet, ahol remek kínálat van minden földi jóból (olajos magvakból, szárított-kandírozott gyümölcsökből, rizsből, tésztából, olajokból és még sok egyébből), korrekt árakkal. Ezentúl gyakori vendég leszek náluk.

Hozzávalók:
25 g kakaópor
100 g 70%os étcsoki
50 g vaj
100 g cukor
1/3-ad tonkabab, frissen reszelve
4 tojásfehérje
85 g liszt
1 mokkáskanál őrölt fahéj

fél marék kandírozott narancshéj

100 g 70%os étcsoki a bevonáshoz

vanília fagyi és kandírozott narancshéj a tálaláshoz

A sütőt előmelegítem 200 Celsius-fokra és kivajazok egy 20 cm-es kapcsos tortaformát. A kakaót, csoki pasztillát (én Callebaut használok, a METRO-ban veszem), vajat, 7 dkg cukrot egy lábasba teszem, hozzáadok egy dl vizet és összemelegítem, majd belereszelem a tonkababot, hogy a langyos csokis masszában kioldódjanak az aromái.
Közben a tojásfehérjékből csipet sóval habot verek, a vége felé kanalanként hozzáadom a cukrot, majd ha a habom fényes és kemény, hozzászitálom a lisztet és a fahéjat, majd beledolgozom a habba és belekeverem a csokoládés masszát is. A kivajazott formába öntöm és a tetejét sűrűn megpöttyözöm kandírozott narancshéj darabkákkal. 25 perc alatt nagyjából szilárdra sütöm, ahogy hűl, úgy még szilárdul egy kicsit. Ha kihűlt, bevonom olvasztott csokoládéval és kandírozott narancshéj szeletekkel, meg fűszeres bevonatos mandulával díszítem. Vanília fagyival kínálom.

A kiindulópont Ízbolygó receptje volt.

Cassata

Élvezem az internet áldásos „hatásait”, többek közt azt, hogy a munka miatt elszalasztott TV műsorokat meg tudom nézni, amikor kedvem tartja, akár éjjel is, vagy amikor ráérek:-) 

Ritkán van rá alkalom, de a napokban pótoltam kicsit és többek között több Stahl konyhája adást is sikerült megnéznem. Az egyik recept a cassata volt – a híres szicíliai ricottás piskótatorta - el is készítettem, igaz nem pontosan a Stahl recept szerint, csak a vezérfonalat tartottam be.

Hozzávalók:
3 dl Marsala bor híján jóféle Cserszegi Fűszeres
2 evőkanál barna nádcukor
1 narancs leve és reszelt héja
5 - 5 dkg apróra vágott kandírozott narancshéj, citromhéj és zöldcitromhéj
5 dkg ágyas pálinkából származó mazsola
fél evőkanál zselatinpor
5 dkg egész mandulás csokoládé, aprítva
25 dkg krémes túró (vödrös, Lidl beszerzés, kedves nagymama képe van a cimkén)
25 dkg mascarpone
20 dkg babapiskóta

A bort egy evőkanál nádcukorral, a narancs megreszelt héjával és kifacsart levével együtt egy edénybe raktam. Hozzáadtam az apróra vágott kandírozott narancshéjat és citromhéjat meg a mazsolát. Az egészet kevergetve nagy lángon felforraltam.
Duplán kibéleltem folpackkal egy kb. 25x10 cm-es püspökkenyérformát: az első réteg folpackkot hosszában, a másodikat pedig keresztben fektettem bele, figyelve, hogy a szélei minden irányban bőven túllógjanak.
A krémhez a zselatinport beleszórtam egy kis edénybe, adtam hozzá 5 evőkanál vizet, és takaréklángon addig kevergettem, amíg a zselatin tökéletesen fel nem oldódott. Forralni nem szabad!

Ezután a csokit apróra vágtam. Egy nagy keverőtálban robotgéppel összedolgoztam a krémtúrót a mascarponéval, egy evőkanál nádcukorral és a zselatinos vízzel. Leszűrtem a borban felforralt kandírozott gyümölcshéjat és a csokival együtt fakanállal belekevertem a túrós - mascarponés alapba.

A leszűrt borba sorra beáztattam kb. 5 másodpercre a babapiskótákat, és kibéleltem velük a püspökkenyérforma alját és az oldalait. Belekanalaztam a formába a túrókrémet, elsimítottam, és a tetejét kiraktam a megmaradt, beáztatott piskótákkal.

Az összeállított édességre visszahajtottam a folpack túllógó széleit, és 1 éjszakára betettem a hűtőbe. Ma kicsomagoltam, kiborítottam egy tálcára, és vendégségbe vittem, mindenkinek ízlett :-) Szeletekre vágva tálaltam. (10 szelet lett belőle)