2017. augusztus 11.

Vaníliás, balzsamkrémes szederlekvár


Az idei már saját termésből készült, némi vaníliával megbolondítva, mert a vanília minden bogyós lekvárnak jól áll. Az előző évi tapasztalatokra alapozva ment bele egy kis balzsamecet krém is, ami gyakorlatilag az édesítését is megoldotta, mert cukrot amúgy egyáltalán nem tettem bele. Nem szeretjük az édes lekvárokat, ez a fajta meg pont jó lesz sültek, érett sajtok mellé ugyanúgy, mint egy joghurt tortába, vagy pohárkrém desszertbe. A legközelebbi adagot passzírozni is fogom, így az apró magvacskák sem okoznak majd bosszúságot evés közben...

Hozzávalók:
1 kg szeder
lekvárzselésítő (pektin)
2 evőkanál balzsamecet krém
2-3 evőkanál házi vanília esszencia, vagy egy rúd vanília kikapart magjai

Azzal kezdem, hogy csírátlanítom a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem és szájjal felfelé tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 130 fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár.

A szedret átválogatom, óvatosan megmosom és rozsdamentes, gondosan elmosogatott fazékba teszem, összekeverem a balzsamecet krémmel, a pektinnel (a tasakjára rá van írva, mennyi gyümölcshöz mennyi kell) és forrástól számítva 3-5 percig főzöm, majd hozzáadom a vanília esszenciát. Jól elkeverem, rotyogtatom még 1 percig, majd kiveszem a sütőből a forró, csírátlanított üvegeket és belemerem a lekvárt. Kupak mindegyikre, fejtetőre velük 5-10 percre, majd vissza a már kikapcsolt sütőbe (vagy kosárba, plédekkel bebugyolálva), ott hűlnek ki szép lassan a száraz dunsztban, aztán mehetnek a kamrapolcra felhasználásig.
Nincs benne tartósítószer, cukor sem, így felbontás után célszerű hűtőben tárolni és 3-4 napon belül elfogyasztani, épp ezért én 1, max. 2 dl-es üvegekbe teszem el.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

2017. augusztus 10.

Mozzarellás cukkini


Diétás vacsora egy munkás nap után, pár egyszerű alapanyagból. Épp volt a hűtőben egy csomag mini mozzarella, cukkini terem a kertben...
                     
Hozzávalók 2 db egyszemélyes adaghoz:
1-1 sárga és zöld salátacukkini
1 paradicsom
kevés olívaolaj
só, frissen őrölt bors
1 csomag mini mozzarella

A cukkinit megmosom és zöldség szeletelővel vékonyan felszeletelem. Az egyszemélyes piteformákat vékonyan kikenem olívaolajjal és kirakom a cukkini szeletekkel, tetőcserépszerűen, minden szelet cukkinire egy-egy szeletke mini mozzarellát is helyezve, majd az egészet megismétlem, így 2 emelet mozzarellás cukkinim lesz minden tálkában. Középre teszek egy-egy fél paradicsomot, meglocsolom pár csepp olívaolajjal, finoman sózom, tekerek rá borsot és betolom a forró (180 fokos) sütőbe, úgy 15-20  percre, ameddig elolvad a mozzarella és kezd pirulni. Langyosan tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

2017. augusztus 8.

Bodzabogyó lekvár


A bodza terméséből készült lekvár teljesen más jellegű, mint a virágából készült illatos csoda. Némi vaníliával megspékelve eszméletlenül finom, mintha nem is ugyanannak a növénynek a termése lenne! Cukor nélkül elkészítve vadhúsok, sültek mellé adom, finoman édesítve pedig pohárkrémbe, palacsintába, tortakrémbe, joghurt, - vagy túrótortába való. Szépen színez (például egy márványozott túrótortát) és olyan íze van, hogy meg kell tőle bolondulni J

Hozzávalók:
1 kg bodza bogyó (tisztítva mérve)
löttyintésnyi (házi) vanília esszencia
cukor, vagy egyéb édesítőszer, ízlés szerint
lekvárzselésítő (pektin)
pár csepp frissen facsart citromlé
sterilizált lekváros üvegek

Ezt a lekvárt a nemesített bodza fajtából szoktam készíteni. A bodzabogyókat leszedegetem a szárról, megmosom és főzöm 8-10 percig. Botmixerrel turmixolom és szitán átpasszírozom a cuccot, így megszabadulok az apró magvaktól és a bogyók héjától. A szűrt levet visszateszem a lekvárfőző edénybe, ha kell, édesítem minimális mennyiségű cukorral (vagy egyéb édesítőszerrel), elkeverek benne pár csepp frissen facsart  citromlevet, beleszórom a pektint (rá van írva a csomagolásra, hogy mennyi gyümölcshöz mennyi pektin kell, de én most kevesebbet tettem bele mert egy hígabb változatra vágytam) és még 3-5 percig főzöm. Elkeverem benne a vanília esszenciát, majd sterilizált* kisméretű üvegekbe szedem. Lezárom, fejtetőre állítom 5 percre (ez alatt vákuum képződik és tuti nem romlik meg a lekvár), majd száraz dunsztban (egy kosárban, plédek között, bebugyolálva) hagyom lassan kihűlni, majd irány a kamrapolc.

 * a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

2017. augusztus 7.

Tökfőzelék kovászos uborka levével főzve


Nem gondolom, hogy feltaláltam volna a spanyolviaszt, amikor hirtelen ötlettől vezérelve a kertünkben termett ízletes, sárga és igen kemény húsú, zöld héjú tököt a kovászos uborka levében főztem meg. Gondoltam, hogy jó lesz, de azt merni sem reméltem volna, hogy ennyire jó! Szóval ezentúl ki ne öntsétek a kovászos uborka levét, és ha nem kovászos uborka krémlevest főznétek belőle, használjátok fel tökfőzelékhez. Az én „főzelékem” inkább csak kapros párolt tök, mert sem habarás, sem tejföl nem került rá, mégis olyan finom volt, hogy nem tudtunk vele betelni. Magában, valami feltéttel, vagy egy szelet grillezett hús mellé maga a (majdnem) nullkalóriás mennyország!

Hozzávalók 3-4 főre:
1 főzőtök (az enyémek pucolás után közel kétkilósak)
1 nagy, vagy 2 kisebb fej vöröshagyma, aprítva
2 evőkanál olívaolaj
1 csokor friss, vagy 2 evőkanál szárított kapor
2-3 dl kovászos uborka leve

só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

Olívaolajon megdinsztelem a hagymát, aztán rádobom a hámozott, kimagozott, gyalult tököt.
Adok hozzá 2-3 dl kovászos uborka levét, ebben rotyog addig, míg roppanós-puhára nem fő (ez - a tök fajtája miatt hosszabb idő, mint a sima főzőtök esetében, így van ideje a levének elpárologni,a tök meg roppanós-puha lesz, nem puhul túl). Közben megy hozzá ízlés szerint só, bors, és csokornyi aprított friss vagy 2 evőkanál szárított kapor. Semmi habarás, az enyémben még tejföl sem, anélkül is isteni finom, bár némi belekevert tejföl biztosan nem ront rajta!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

2017. augusztus 6.

Házi paradicsomos tésztaszósz (tartosítószer-mentes)


Idén gyönyörűek a paradicsomok a kertben! Tavaly az árgyasudvarhelyi, brassói és fogarasi piacokon megvettem a legszebb, legnagyobb, legbibircsókosabb paradicsomokat , azokat a fajtákat, melyeknek „heirloom” az angol jelölése. Begyűjtöttem a magjaikat, majd tavasszal Édesanya palántákat nevelt belőlük és most virulnak, meg ontják a termést. Minap két nagy diszperzites vödörrel szedtünk és befőztem az idei első tésztaszósz adagot. Nagyon jól sikerült! Természetesen ez is, mint minden befőzött termékem  mentes mindennemű tartósítószertől.

Hozzávalók:
12 liter nyersen passzírozott paradicsomlé
4 púpozott evőkanál só
2 nagy fej fokhagyma, zúzva
2 nagy csokor bazsalikom
2 csokor petrezselyem zöldje
1 nagy csokor zellerlevél
1 nagy csokor friss, vagy 2 púpozott evőkanál morzsolt majoránna
1 csapott evőkanál őrölt római kömény
1 csapott evőkanál őrölt fahéj
2-3 evőkanál méz
Az alábbiak egy nagyméretű teatojásba téve:
5 babérlevél
5 szem szegfűszeg
1 evőkanál koriandermag
1 evőkanál szemes bors
12 szem szegfűbors
1 teáskanál mustármag

A paradicsombefőzésnél én mindig nyersen passzírozom a paradicsomot és csak utána főzöm. Ehhez alaposan megmosom a paradicsomokat, kivágom a csumájukat, feldarabolom és blenderben (vagy késes robotgépben, netán botmixerrel) összezúzom, utána passzírozom. Van egy motoros passzírozóm, a Passi, pillanatok alatt végzek a munkával, ha minden blendernyi lé (ami kb 2 liter) lepasszírozása után kitisztítom a szűrőjét. Nem egy komplikált dolog, és érdemes megtenni, mert sokkal tempósabban halad a passzírozás. Ha valakinek van lassú gyümölcsprése, azzal is passzírozhat.


Ha kinyertem a magmentes levet, felteszem főni egy rozsdamentes fazékba. kb. 1 liternyi lében, blenderben összeturmixolom a szárukról leszedegetett zöldfűszerek leveleit, majd a zúzott fokhagymával, mézzel és a többi fűszerrel együtt belekeverem a paradicsomlébe. Ekkor kezdődik a türelemjáték: 3-4 percenként kevergetve addig főzöm, míg el nem éri a kívánt sűrűséget, ami nálam a felére beforralást jele
ntette.
Ha kész, csírátlanított* üvegekbe szedem, kupakot teszek mindegyikre, fejtetőre velük pár percre, majd bebugyolálom és paplanok között hagyom 2 napig (szárazdunszt), ott hűlnek ki szép lassan, majd mennek a kamrapolcra, míg tésztára, pizzára, rakott zöldségekre, miegymásra nem kerülnek.

*A befőttekhez, lekvárokhoz úgy csírátlanítom az üvegeket, hogy kupakjukkal együtt nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem, lecsurgatom, majd szájukkal felfelé tiszta tepsire sorakoztatom, a kupakokat is melléjük teszem. Betolom a tepsit 120 fokos sütőbe legalább 20 percre.

Akinek van mosogatógépe, csírátlaníthatja az üvegeket egy 90 fokos mosogatással, a lényeg, hogy a befőzött cuccot a még forró üvegekbe szedjük, azonnal zárjuk le és fordítsuk fejtetőre pár percre (így vákuum képződik).

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

2017. augusztus 5.

Cukkinivirágos, zöldfűszeres frittata, a hedonista változat


Egyik kedvenc hétvégi reggelink, vagy könnyű szombati ebédünk az olaszok tojáslepénye (frittata) megpakolva minden földi jóval. Ebben a gyönyörűségben most jóféle füstölt húsos szalonna került majdnem pörcösre sütve, istenien édes hagyma, soook zöld petrezselyem, némi reszelt comté sajt és a kertünkből ma reggel frissen szedett sárga és zöld bébicukkini, némelyik virággal együtt. Soha rosszabbat!

Hozzávalók 2 főre:
1 teáskanál olívaolaj
5-7 dkg füstölt, húsos szalonna, csíkokra vágva
1 fej vöröshagyma, nagyobb kockákra aprítva
2 saláta cukkini, felkockázva
1 csokor petrezselyemzöld, aprítva
2 evőkanál habtejszín (30-35% zsírtartalmú, NEM főzőtejszín!)
3-4 (tanyasi) tojás
5 dkg jól olvadó sajt (nálam comté), reszelve
só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

 Egy öntöttvas, sütő-kompatibilis serpenyőben gondolatnyi olívaolajon majdnem pörcösre pirítok 5 dkg füstölt húsos szalonnát, majd rádobok egy közepes, nagyobbacska kockára vágott vöröshagymát és két, kockákra aprított cukkinit. Egy külön edényben két evőkanál tejszínnel felverek 3-4 tojást, sózom, borsozom, és beleszórok sok finomra vágott petrezselymet, meg 5 dkg reszelt comté sajtot. Ráöntöm a cukkinire, a tetejére helyezem a cukkini(s)virágokat, 200 Celsius-fokon, légkeverésen sütöm 15 percig, amíg a teteje kissé megpirul. Azonnal tálalom. 

Köszönöm Zsófinak az ötletet!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

2017. augusztus 4.

Tök curry krémleves


Minap tök curryt főztem, de nagy volt a tök és nem fogyott el a curry aznap, amikor készítettem, így másnap blenderbe vágtam és pürésítettem, lett belőle jó sűrű  krémleves. Valami isteni!

Hozzávalók 2 adaghoz:
kb fél kg főzőtök húsa (tisztítva mérve), kockákra vágva
1 evőkanál olívaolaj (vagy vaj, paleósoknak kókuszzsír)
1 fej vöröshagyma
3-4 evőkanál curry fűszerkeverék
400 ml kókusztej
kis csokor petrezselyemzöld, aprítva
só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

Az aprított vöröshagymát olívaolajon üvegesre dinsztelem, majd hozzáadom a  felkockázott zsenge tököt. Sózom, borsozom, megszórom a curry fűszerkeverékkel, jól összeforgatom és a kókusztejjel felöntve puhára főzöm, majd blenderben (vagy botmixerrel) pürésítem az egészet. Chili pehellyel megszórva tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

2017. augusztus 3.

Szicíliai gasztrotúra - Ötödik nap

Elérkezett szicíliai gasztrotúránk utolsó napja. Reggel még csobbantunk egyet a medencében, magunkba szívtuk az olívaültetvény és a hihetetlenül kék tenger látványát. Megreggeliztünk, elbúcsúztunk a házigazdáinktól és lementünk a tengerpartra napozni meg fürdeni egy csendes, hangulatos kis faluba, Sampieribe.


Ebédünket „a semmi közepén”, tizenvalahány kilométerre a parttól, az Al Monaco Agriturismoban költöttük el és túlzás nélkül állítom, a legfantasztikusabb halas-tengeri herkentyűs ebéd volt, amihez valaha szerencsém volt.


Tíz fajta előétel, egy halas tésztafogás, majd egy nyolc fajta grillezett hallal, tintahallal és óriás garnélákkal megrakott haltál érkezett zöld salátával, amit után egy isteni citrom sorbet-val zártuk az ebédet.
Délután Marzamemi halászfaluban hatalmasat sétáltunk.


Betévedtünk pár jókora, régen halfeldolgozóként működő csarnokba, ahol most helyi termékeket forgalmaznak – nyilván turistáknak.


Legszívesebben mindenből hoztam volna haza, de mivel bőröndjeink már befóliázva várakoztak a kocsiban, kénytelenek voltunk beérni a látvánnyal és néhány szilárd halmazállapotú, a kézipoggyászban is szállítható aprósággal. Megvolt az utolsó pisztácia és mogyoró fagylalt, az utolsó Aperol spritz a tengerparton, majd este az Etna látványával búcsúztunk Szicíliától. Csodálatos öt nap volt, bármikor szívesen indulnék vissza! Remek gasztrotúra volt mesés környezetben, olyan helyeken, ahová magánemberként sosem jutottam volna be és bár dúskáltunk a jobbnál-jobb programokban, mégis volt idő pihenésre is, fürdésre is, fagyizásra, bóklászásra, vagy csak úgy beülni egy kellemes kis hely teraszára inni valami hideget. Köszönet a szervezőknek, Veletek bármikor, bárhová!

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát! 
Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Az előzményeket itt találod.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

2017. augusztus 2.

Szicíliai gasztrotúra – Negyedik nap

Megérkezésünk napjának élményeiről itt, a második nap történéseiről itt, a harmadik nap történéseiről itt olvashatsz.

A reggelit követően ellátogattunk a Chiaramonte hegyi falu lábánál, festői környezetben elhelyezkedő Pianogrillo nevű biogazdaságba, ahol a tulajdonos Lorenzo Piccione volt a házigazdánk. A család története hosszú időkre nyúlik vissza, es a közel 100 hektáros birtok évszázadok óta olívafáknak, szőlőtőkéknek és citrusoknak ad otthont,  meg a szicíliai fekete malac fajtának, a suino neronak, amiből Lorenzóék isteni szalámit készítenek. 


Miután meglátogattuk a hatalmas családi birtokot, megkóstoltuk az olasz piacon híres, több Michelin csillagos étteremben is felszolgált, prémium minőségű pianogrillo olívaolajat (a Particela 34 nevű olajukat évek óta használom, az egyik kedvenc saláta olajam. Pesten a Buono-ban szoktam venni). A birtok bio borainak megismerését hordós tételeket kóstolásával kezdtük a pincében. 


Ebédünket a birtok hatalmas, árnyas teraszán fogyasztottuk el, majd végigkóstoltunk egy borsort, amiben igen figyelemreméltó tételek is akadtak, pár palackkal hoztunk haza is a kedvencekből. Lorenzónak ízlett a pálinkánk, egy rúd szalámival viszonozta, meg a búcsúzóul kihozott isteni olasz brandyvel, amihez foghatót még nem ittunk. Különleges élmény volt!


A birtokon Bed&Breakfast  szállás is van, a kertben medence, lehet lovagolni, meg gyönyörködni a mesés tájban és a sok száz éves olajfákban...

Ebéd után elbúcsúztunk Lorenzóéktól és Scicli felé vettük az irányt, ugyanis délután a város egyik neves éttermében, az Al Galu-ban főzőkurzus várt ránk.
A főzőkurzus előtt jutott idő egy kis városnézésre, fagyizásra. Belecsöppentünk egy esküvőbe és a mostanság legnépszerűbb olasz sorozat forgatásába is, így a fagyizás sem volt eseménytelen.


Délután ötkor beléptünk az AL Galu étterem ajtaján és egy „személyzeti” Moak kávé után (amely az egyik legjobb volt, amit kint ittam és hál'istennek az Ízbisztróban is van), Luca Giannoneval, a főszakáccsal (és egyben tulajdonossal) neki álltunk második főzőkurzusunknak, melynek a halak és tengeri herkentyűk adták a gerincét. 


Készítettünk egy antipastot, 1 primot,1 secondot és egy egyszerű, ám annál finomabb desszertet, majd az elkészített vacsorát az étteremben finom helyi borok kíséretében fogyasztottuk el. Nem ez volt az első, étterem konyhájában szervezett főzőkurzus amin részt vettem, de kétség kívül ez volt az eddigi legélvezetesebb!


Folytatás itt.

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát! 
Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

2017. augusztus 1.

Szicíliai gasztrotúra - Harmadik nap

Megérkezésünk napjának élményeiről itt, a második nap történéseiről itt olvashatsz.

Harmadik napon, reggeli után a Siracusai piac volt a program, de előbb ejtenék pár szót a reggelikről és a szállásról, mely a nemrég újjáépített masserián, a „Le chiuse di Guadagna” légkondicionált, kényelmes szobáiban volt. A reggelik és esti beszélgetések, borozgatások, na meg a tésztás főzőkurzus helyszíne külön épületben, egy tágas és kellemes konyhás étkező volt. 


Svédasztalos reggeli várt minden nap, minden földi jóval. Helyi sajtok és kolbász/szalámi, friss ricotta, tojás, kekszek, müzlik, lekvárok, gyümölcsök (dinnye, citrusok, banán, meg friss füge a kertből) és az istenien édes koktélparadicsom volt az állandó választék, és minden nap volt még egy sós pite (quiche, vagy frittata), meg egy édes süti. Ritkán eszem édeset reggelire, de azoknak a tortáknak egyszerűen nem lehetett ellenállni... a reggeli espresso mellé minden nap ettem egy-egy szeletet és a recepteket is kikönyörögtem J


Siracusában van Szicília egyik leghíresebb és leggazdagabb választékával rendelkező piaca. 


Hangos árusokkal, lenyűgöző halpiaccal, zöldséges részleggel, mesés fűszeres standokkal és kis büfékkel.
A magamfajta piacimádónak maga volt a kánaán. 


Miután jól kibámészkodtuk magunkat dönthettünk, hogy elvegyülünk a város legélettelibb részén és bebarangoljuk Siracusa tengerrel körbeölelt óvárosi részét Ortigiat (ami kétségkívül a sziget egyik legelragadóbb látnivalója), vagy benevezünk egy hajókirándulásra, barlangfürdéssel. Utóbbit választottuk, de előtte még betértem egy piac közeli, sarki étterembe egy adag frissen sült arancinit (rántott rizsgolyót) venni, mert épp ebédidő volt. Méretes darabokat kaptam, egy-egy darabbal jól is laktunk, majd leöblítettük a piacon vett, jól behűtött frizzántéval.
A tintahalas mennyei volt, a halas is finom, de kedvencünk a paradicsomos raguval töltött, mely mindenhol ugyanolyan formájú (kúpos), így egyből meg lehet ismerni.


A hajókirándulás után még volt idő egy jó fagyira, meg egy frissen facsart gránátalmalére, amit a szemünk előtt készítettek egy utcai büfében.

Késő délután érkeztünk meg Modicába, mely nem csupán barokk építészete miatt, de gasztronómiai szempontból is jelentős városkája a szigetnek. Itt készítik Szicília leghíresebb, ősi azték technológiával előállított csokoládéját, melynek különlegessége, hogy kakaóvajat egyáltalán nem tartalmaz és a hozzáadott cukor ropog az ember foga alatt, amikor eszi a csokit. 


Az Antica Dolceria Bonajuto manufaktúrában megkóstolunk pár ínyencséget, végignéztük, hogy készül a modicai csokoládé és megízleltük a forró csokijukat, meg az isteni csokilikőrt, amit készítenek. Sétáltunk egy kiadósat a városközpontban és még egy Aperol spritz-re is volt idő egy hangulatos teraszon.

Későn értünk vissza a szállásra, de az esti medencés lubickolás nem maradt el. Fáradtan, de tele élményekkel tértünk nyugovóra, másnap újabb élményekkel teli napra számíthattunk.

Folytatás itt.

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát!
Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!


Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.