Vaníliás, balzsamkrémes szederlekvár

Az idei már saját termésből készült, némi vaníliával megbolondítva, mert a vanília minden bogyós lekvárnak jól áll. Az előző évi tapasztalatokra alapozva ment bele egy kis balzsamecet krém is, ami gyakorlatilag az édesítését is megoldotta, mert cukrot amúgy egyáltalán nem tettem bele. Nem szeretjük az édes lekvárokat, ez a fajta meg pont jó lesz sültek, érett sajtok mellé ugyanúgy, mint egy joghurt tortába, vagy pohárkrém desszertbe. A legközelebbi adagot passzírozni is fogom, így az apró magvacskák sem okoznak majd bosszúságot evés közben...

Hozzávalók:

1 kg szeder

lekvárzselésítő (pektin)

2 evőkanál balzsamecet krém

2-3 evőkanál házi vanília esszencia, vagy egy rúd vanília kikapart magjai

Azzal kezdem, hogy csírátlanítom a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem és szájjal felfelé tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 130 fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár.

A szedret átválogatom, óvatosan megmosom és rozsdamentes, gondosan elmosogatott fazékba teszem, összekeverem a balzsamecet krémmel, a pektinnel (a tasakjára rá van írva, mennyi gyümölcshöz mennyi kell) és forrástól számítva 3-5 percig főzöm, majd hozzáadom a vanília esszenciát. Jól elkeverem, rotyogtatom még 1 percig, majd kiveszem a sütőből a forró, csírátlanított üvegeket és belemerem a lekvárt. Kupak mindegyikre, fejtetőre velük 5-10 percre, majd vissza a már kikapcsolt sütőbe (vagy kosárba, plédekkel bebugyolálva), ott hűlnek ki szép lassan a száraz dunsztban, aztán mehetnek a kamrapolcra felhasználásig.

Nincs benne tartósítószer, cukor sem, így felbontás után célszerű hűtőben tárolni és 3-4 napon belül elfogyasztani, épp ezért én 1, max. 2 dl-es üvegekbe teszem el.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.