Sült vargánya puliszkával és kesukrémes vargányaszósszal (vegán)

A vargánya az egyik kedvenc vadgombám és talán az egyetlen, melyet egész évben élvezhetünk, mert szezonon kívül kapható fagyasztva és a mélyhűtött vargánya ízben gyakorlatilag egyenértékű a frissel. A gombamártásokat általában tejszínnel főzöm, ám vegán életmódot folytató nagylányom miatt rákényszerültem arra, hogy alternatívákat találjak és bár a növényi tejek és tejszínek jó megoldást kínálnak, most valami újjal sűrítettem a mártást: kesukrémmel (100% kesudió paszta), melyet itt szereztem be. Meg kell, hogy mondjam, „veszélyes” cucc! Olyan nagyon finom magában is, hogy erős önfegyelem kell hozzá, hogy ne kanalazzam el magában az egészet! De lássuk a receptet:

Hozzávalók 4 adaghoz:

2 ek olívaolaj

1 nagy fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

60-80 dkg friss vargánya

kb. 200 ml zöldségalaplé

1 evőkanál 100%-os kesudió paszta

kevés aprított  zöldpetrezselyem a tálaláshoz

ízlés szerint só, frissen őrölt bors

A puliszkához:

7 dl víz

2 csipet só

20 dkg kukoricadara

Kiválogatom a gombákat, és adagonként 2-3 apróbb, szabályos darabot kiválasztok, és félreteszek. A többi gombát egyszerűen feldarabolom.

Az olívaolajon, lassú tűzön üvegesre párolom a nem túl finomra feldarabolt vöröshagymát, majd az aprított fokhagymát is hozzáadom. Magasabbra veszem a lángot, a feldarabolt gombát a hagymákhoz adom, finoman sózom, borsozom, majd néha megkeverve pirítom, amíg aranybarna nem lesz. Közben levet enged, de azt hagyom elforrni (közben vigyázok, hogy oda ne kapjon az edény aljához), majd a lepirult gombát felöntöm zöldségalaplével és főzöm úgy 10 percig. Az egészet turmixba (blenderbe) öntöm, hozzáadom a kesukrémet és jó alaposan össze turmixolom, majd ha szükséges, igazítok a mártás ízén sóval és borssal. Elkészítem a puliszkát: a sós, forrásban lévő vízbe szórom a kukoricadarát és folyamatosan keverve, megfőzöm, közben megsütöm a félretett gombákat: vékonyan felszeletelem és egy méretes serpenyőben, kevés olívaolajon, oldalanként pár perc alatt megpirítom. Törekszem rá, hogy a szeletek sülés közben ne érjenek össze, mert akkor inkább párolódnak, nem pirulnak. Ha megsült a gomba és megfőtt a puliszka, tálalok: a tányérok közepére kanalazok puliszkát, köré a mártást, a puliszka tetejére meg a sült gomba szeletek és megszórom aprított petrezselyem zölddel.  

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Túrós puliszka kosárkák

Imádjuk a túrós puliszkát. Magunk gyúrjuk hozzá a túrót, amihez vagy a sestinai esztenáról, vagy a fogarasi piacról, ideális esetben augusztusban vett, kb.8 kg-os juhsajtot felszeletelünk és pár napig szikkasztjuk, utána a nagymamámtól örökölt régi, 8-as húsdarálón ledaráljuk, besózzuk és ÉP nagy élvezettel alaposan átgyúrja. Adagonként bezacskózzuk és a fagyasztóban tároljuk, míg túrós puliszkába, sztrapacskába, kőrözöttbe, vagy egyéb ételbe nem kerül.
Nemrég egy többfogásos menüsor meleg előétele volt a túrós puliszkám, muffin formában, bacon kosárkában sütve. Isteni!

Hozzávalók 12 kosárkához:

kb. 16 szelet füstölt bacon
fél liter víz
1 kiskanál só
15 dkg kukoricadara
20 dkg juhtúró
tejföl a tálaláshoz

A vizet felteszem forrni, 1 kiskanál sóval. Amikor forr, beleöntöm a kukoricadarát, majd folyamatos kevergetés mellett addig főzöm, míg sűrű lesz, de nem kemény. A kevergetés fontos, mert odaég, hőforrás elzárása után, várakozó állásban is „dagad” . Szinte mindig egy- két kanálnyit félreteszek tejes puliszkának, mert ez nekem olyan gyerekkori szerelem, nosztalgikus íz, kell a lelkemnek.

Kibélelem baconnal a muffin sütőformát, egy sor puliszkát simítok a kosárkák aljára, rámorzsolok túrót, majd puliszkaréteg jön ismét, a tetejére túrót szórok, és beteszem a forró sütőbe addig, míg a tetején a túró megolvad. Melegen, tejföllel tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Fetás bárányragu puliszkával

Ritkábban eszünk bárányt, mint szeretnénk. A „kötelező” húsvéti báránymenüt kivéve évente alig egyszer-kétszer jutunk fiatal bárányhúshoz. Pestiek előnyben, ott a török hentes, vagy a Mészársteak, ahonnan hoztam már én is grillezni való bordát, de a METRO áruházban is vettem már zsenge báránycombot. Birkahúst sokkal könnyebb felénk beszerezni (leginkább házi vágásból), a legjobb birkapörköltet minden évben Bárándon esszük a kenyérfesztiválon, de ha nem pörköltről van szó, a fiatal bárányt jobban szeretjük. Legutóbb a Kárpátok szívében, a Fogarasi piac tejcsarnokában kérdezte a juhsajt árus - miközben mérlegre vetette a pitének való ordát - hogy érdekelne-e bárányhús, aznap reggeli vágásból. Naná, hogy érdekelt, vettünk is egy negyed bárányt, az itthoni árakhoz képest nevetségesen olcsón. Egy részéből ragu lett, kicsit görögösre hangolva.

Hozzávalók 4 személyre:
80 dkg bárányhús (comb, vagy lapocka)
2-3 ek olívaolaj

2 fej hagyma
5-6 gerezd fokhagyma
pár levél friss zsálya
4-5 ág kakukkfű
1 paradicsom
1 paprika

só, frissen őrölt bors
2 dl vörösbor
10 dkg feta (vagy telemea) sajt

1-2 újhagyma zöldje
1 friss, piros chili

A puliszkához:

15 dkg kukoricadara
4 dl víz
ízlés szerint só

A húst feldarabolom. Az olajon megdinsztelem az apróra vágott hagymát és fokhagymát, hozzáadok egy aprított (hámozott) paradicsomot és paprikát, majd hozzáadom a húst. Hozzászórom a kakukkfű levélkéit meg az aprított zsályát, sózom, borsozom, ráöntök kb. egy deci vörösbort és lassú tűznél, lefedve, néha megkevergetve készre párolom (ha szükséges, pótolom a folyadékot pici vízzel).

Közben megfőzöm a puliszkát: felforralom a vizet, megsózom, beleszórom a kukoricadarát és folyamatos keverés mellett megfőzöm.

Tálaláskor rámorzsolom a ragura a feta (vagy telemea) sajtot,  megszórom az újhagyma felaprított zöldjével, kevés friss, vékonyra felszeletelt piros chilivel és kanalazok rá a puliszkából.

Szarvasérmék sült vargányával és zöldfűszeres puliszkával

Igazi ünnepi főétel, nem mellesleg gluténmentes, így én is ehetem. Szarvashús híján marhahúsból is nekifognék, de a vargányát nem érdemes kihagyni. Szerencsére a vargánya fagyasztva is megőrzi minden ízét-zamatát, így télen is fel lehet használni.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg szarvashús (comb, bélszín vagy  hátszín)
2 db vöröshagyma
2-3 dl olaj
5 dkg vaj
2 dl testes vörösbor
pár szem borókabogyó
só és frissen őrölt bors

a zöldfűszeres puliszkához:
20 dkg kukoricadara
5 dl zöldség alaplé (vagy húsleves)
1 kis csokor snidling
1 kis csokor petrezselyem
só, frissen őrölt bors

a sült vargányához:
20 dkg vargánya (szezonon kívül fagyasztott) szeletelve, majd csíkokra vágva
2 dkg vaj
1 teáskanál olívaolaj
só, frissen őrölt bors

A 3 cm vastagra szeletelt szarvashúst lehártyázom, megtisztítom és megformázom, őrölt borssal, durvára tört borókabogyóval beszórom, olajjal leöntöm és pár órára, vagy egy éjszakára, hűtőszekrényben állni hagyom. Sütés előtt legalább egy-másfél órával kiveszem a hűtőből és hagyom szoba hőmérsékletűre melegedni.

Elkészítem a puliszkát: felforralom az alaplevet, beleszórom a kukoricadarát és folyamatos kevergetés mellett közepesen sűrűre főzöm. Hozzákeverem a felaprított zöldfűszereket és sóval, őrölt borssal ízesítem. A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe ujjnyi vastagra simítom és forró sütőben (grill fokozaton) pár perc alatt a tetejét kissé megpirítom. Kerek kiszúróval formázom és melegen tartom.
Kiveszem a hús szeleteket a pácból, leitatom róluk az olajat és megsózom. Egy vastagaljú serpenyőben,  2 evőkanálnyi olajat hevítek, a húsérmék mindkét oldalát megkérgezem, majd rádobom a vaj felét és picit mérsékelve a lángot a serpenyő alatt, oldalanként 4-5 perc alatt, a közepüket ízlés szerint véresre, vagy rózsaszínűre hagyva, megsütöm. A húsérméket kiveszem a serpenyőből és fóliával letakarva, melegen tartom. A serpenyő alatt nagyobbra veszem a lángot, az ízes pörcöket feloldom a vörösborral, hozzáadom a maradék vajat és mártás sűrűségűre forralom.
Megsütöm a vargányát: egy serpenyőben felhevítem az olívaolaj-vaj keveréket és nagy lángon, a serpenyőt rázogatva megsütöm a vargányát. Sózom, tekerek rá borsot.
A puliszka korongokra halmozom a sült vargányát, a szarvas érmékkel és a mártással tálalom. Egy jó testes vörösbort kínálok mellé.

Gorgonzolás kucsmagombamártás puliszkával

Tombol a kucsmagomba szezon, 2-3 naponta az erdőben kezdjük a napot, eddig mindig sikerült az aznapi ebédre valót hazavinni. Mennyivel jobb a fák között átszűrődő napsugarak cirógatásában, madárcsicsergést hallgatva gombát szedni, mint unalmas meetingen ülni azzal a tudattal, hogy „jaj, mikor lesz már vége?”
(Bocs, ez picit „csöpögősre” sikerült megfogalmazás, bár hűen tükrözi a valóságot).

Hozzávalók 3 főre:

3 dkg vaj

1 fej vöröshagyma

60 dkg kucsmagomba

2 dl tejszín

10 dkg gorgonzola

1 gerezd fokhagyma, reszelve

kis csokor medvehagyma, aprítva

só, frissen őrölt fehér bors
kis csokor petrezselyem, aprítva

A puliszkához:

7 dl víz

2 csipet só

20 dkg kukoricadara

A vajon megdinsztelem a hagymát, hozzáadom a felcsíkozott kucsmagombát, majd a fokhagymát, sózom, borsozom és hagyom, hogy a gomba levet eresszen, majd megpuhuljon. Közben elkészítem a puliszkát: a sós, forrásban lévő vízbe szórom a kukoricadarát és folyamatosan keverve, megfőzöm. Ha megpuhult a gomba, befejezem a mártást: hozzáöntöm a tejszínt, belemorzsolom a gorgonzolát, beleszórom az aprított medvehagymát, majd az egészet mártás sűrűségűre forralom. Belekeverem az aprított petrezselymet és a puliszkával tálalom.

Sült lazac kucsmagomba mártással

Megígértem, megmutatom: íme a tegnap esti vacsoránk:

Hozzávalók 4 főre:

A sült lazachoz:
60 dkg lazac filé

diónyi vaj

A kucsmagomba mártáshoz:

3 dkg vaj

1 fej vöröshagyma

60 dkg kucsmagomba

3 dl tejszín

5 dkg frissen reszelt parmezán

1 gerezd fokhagyma, reszelve

só, frissen őrölt fehér bors
kis csokor petrezselyem, aprítva

A puliszkához:

7 dl víz

2 csipet só

20 dkg kukoricadara

A vajon megdinsztelem a hagymát, hozzáadom a felcsíkozott kucsmagombát, majd a fokhagymát, sózom, borsozom és hagyom, hogy a gomba levet eresszen, majd megpuhuljon. Közben elkészítem a puliszkát: a sós, forrásban lévő vízbe szórom a kukoricadarát és folyamatosan keverve, megfőzöm. Ha megpuhult a gomba, befejezem a mártást: hozzáöntöm a tejszínt, beleolvasztom a parmezánt, majd mártás sűrűségűre forralom. Belekeverem az aprított petrezselymet és melegen tartom.
Megsütöm a lazacot: szinte füstölésig hevítek egy serpenyőt, ebben kezdem el sütni a lazacot bőrös résszel lefelé. Pár perc után – mikor a bőre megpirult - megfordítom a halat, dobok mellé egy kis vajat és még sütöm pár percig (az idő a halfilé vastagságtól függ, de ahogy eléri a halvány rózsaszín árnyalatot, a hal készen van, tovább nem szabad sütni, mert kiszárad).
Amikor kész, a kucsmagomba mártással és a puliszkával tálalom.

Saramura de peste, avagy pácolt sült hal

Az ortodox naptár szerint bizonyos napokon a karácsonyi húsmentes böjtöt meg lehet törni egy-egy halétellel (dezlegare la peste), így lesz ez holnap-holnapután is, tessék hát halat enni, akkor is, ha nem vagy ortodox (mint én), vagy nem tartasz karácsonyi böjtöt:-)

Az alábbi fogás lazacból készült, de nagyon finom pontyból is, és a Duna partján élő sógoromtól van a receptje, aki tőlem sokkal jobban szereti, és tudja elkészíteni a halételeket.

Hozzávalók 4 főre:

800-1000 g bőrös lazacfilé

fél kiló tengeri só (vagy egy méretes sótégla)

1 fej fokhagyma

1 nagy, vagy 2 kisebb fej hagyma

2-3 paradicsom

1 tv-paprika, vékonyra felszeletelve

1 piros chili

3-4 szál csombor

2 babérlevél

3-4 ek olívaolaj

2-3 ek tokaji borecet

A lazac filén rajtahagyom a bőrét. Egy vaslemezt bőven megszórok tengeri sóval, felforrósítom, ráteszem a halat, s amíg sül, egy edényben előkészítek annyi vizet, amennyi ránézésre ellepi majd a halat, teszek bele (szárított) csombort, sót, kevés olívaolajat, tokaji borecetet, jó sok zúzott fokhagymát, cikkekre vágott paradicsomot, félkarikára vágott vöröshagymát, tv-paprikát, chilit, majd az egészet felforralom. Ha a hal megsült, levakarom róla a sót, és beleteszem az ízes páclébe. Fél óráig hagyom állni, hogy összeérjenek az ízek, majd a pác levével és puliszkával tálalom.

Nyúl herán tokány puliszkával

Gyerekkoromban, az Erdélyben tradicionálisnak számító örmény eredetű herán (vagy herány) tokányt általában disznóhúsból, ünnepnapokon az akkoriban még „fekete” vágásból származó borjúból készítette Édesanyám. Most nyúlcomb filéből főztem és merem állítani, hogy finomabb, mint az ünnepnapi borjús változat. Egy köret sem illene jobban hozzá, mint a puliszka.

Hozzávalók 4 személyre:
1 kg nyúlcomb filé, kockákra vágva
1 fej hagyma
2 ek vaj
2 dl száraz fehérbor
1 tk étkezési keményítő
1 ek mustár
1 dl tejföl
só, frissen őrölt bors
1-2 ágacska friss kakukkfű

A puliszkához, ha kevés az időm:
fél liter víz
2 csipet só
15 dkg kukoricadara
Ha bőven ráérek:
15 dkg kukoricadara
2 csipet só
hétszeres mennyiségű víz

A hagymát finomra vágom és a vajon megfonnyasztom, majd rádobom a kockákra vágott nyúlhúst. Sózom, bőkezűen borsozom, kevergetve megvárom, hogy kifehéredjen a hús. Mustározom, kicsit lepirítom, majd felöntöm a borral és fedő alatt puhára párolom (ha szükséges, pótolom a szaftot vízzel, az a jó, ha épp ellepi a húst). Amikor megpuhult, besűrítem a keményítővel elkevert tejföllel. Összeforralom.
A puliszkát attól függően készítem, hogy 20 perc, vagy 2 óra áll rendelkezésemre a tálalásig.
Ha kevés az időm, a gyors változat készül: felteszem forrni a vizet, 2 csipet sóval. Amikor forr a víz, beleöntöm a kukoricadarát és folyamatos kevergetés mellett addig főzöm, míg sűrű lesz, de nem kemény. A kevergetés fontos, mert odaég, hőforrás elzárása után, várakozó állásban is „dagad” . (Szinte mindig egy- két kanálnyit félreteszek tejes puliszkának, ez volt gyerekkorom kedvenc”levese”).
Ha van két órám a puliszkakészítésre, hétszeres mennyiségű vizet forralok, beleszórom a kukoricadarát és az elején párszor megkeverve, nagyon lassú tűzön 2 órán keresztül főzöm. Az íze klasszisokkal jobb, mint a gyors változatnak, de mivel az alja rendesen letapad, macerásabb a mosogatás. Valamit valamiért :-)
A tokányt a puliszkával és házi savanyúsággal tálalom.

Puliszka kocka rókagomba pástétommal töltve

Ma éjfélkor ér végett a Zila tortaforma tesztsorozata. A harmadik, egyben befejező részben egy szabadon választott receptet kellett elkészíteni. Én egy egyszerű, de nagyszerű előételt készítettem a tesztelésre kapott kocka formába, mely számomra erdélyi, gyerekkori ízeket idéz.

Hozzávalók:
5 dl víz
2 dl tej
35 dkg kukoricadara
1 tk sómentes szupervega ételízesítő (mentes mindenféle ízfokozótól!)
20 dkg rókagomba
1 fej salottahagyma
2 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
1 dl tejszín
só, frissen őrölt bors
1 ek morzsolt majornnna
1 doboz (125 g) tejszínes sajtkrém (natúr)

A vizet a tejjel felteszem főni, amikor forr megsózom és beleszórom a kukoricadarát, a szupervegát és folyamatos keverés mellett megfőzöm a puliszkát, majd belesimítom a leválasztó spray-el kezelt Zila kockaformába. Megütögetem, hogy légmentes legyen a töltés és hagyom hűlni, ezalatt a puliszka megdermed. Amikor kihűlt, leveszem a formát, kockákra vágom és tálaló tányérra helyezem.
Közben a gombákat és a hagymákat megtisztítom, szeletelem/aprítom és a vajon megpárolom. Fűszerezem, belereszelem a fokhagymát, felöntöm a tejszínnel, mártás sűrűségűre beforralom, majd hagyom kihűlni. Botmixerrel pépesítem és összekeverem a krémsajttal. Habzsákba teszem és betöltöm vele a puliszka kockákat, majd fodros petrezselyemmel díszítem.

Tokány puliszkával

Azt nem mondhatom, hogy rajongok a pörköltekért. A bográcsos változat néha jöhet, vidéken (azaz falun) társas összejöveteleken többször is előfordul, mint szeretném. Ami igazán jól tud esni – akkor is, ha kis lábasban, nem bográcsban készül – az a paprikás tokány. Úgy, ahogy Édesanyám készítette gyerekkoromban és készíti a mai napig, puliszkával körítve.

Hozzávalók:
1 kg sertéshús
fél ek sertészsír
2 fej vöröshagyma
2 evőkanál házi paprikakrém
3 - 4 gerezd fokhagyma
frissen őrölt fekete bors
1 kiskanál majoránna
1 kiskanál pirospaprika
só

A húst felcsíkozom - felkockázom, ahogy éppen sikerül, a lényeg, hogy nagyjából egyforma méretű darabok legyenek. A vöröshagymát apróra vágom és a zsíron üvegesre dinsztelem. Hozzáadom a finomra vágott fokhagymát, amikor megérzem az illatát rádobom a húst, hagyom kifehéredni, majd meghintem fekete borssal, pirospaprikával, majoránnával és sóval. Összekeverem, majd hozzáadom a házi paprikakrémet (kevésbé tudatos vásárlók helyettesíthetik Édes Annával), pár percig kevergetve párolom, majd annyi vizet öntök alá, hogy épp ellepje a húst. Lefedem és lassú tűzön, néha megkevergetve és szükség szerint a vizet pótolva hagyom a húst puhára párolódni. A szaftja bővebb, mint egy pörköltté de szépen besűrűsödik.
Puliszkával és házi savanyúsággal tálalom.

Tejfölös gombapaprikás, puliszkával

Hozzávalók 4 személyre:
50 dkg laskagomba
50 dkg barna csiperke
2 evőkanál olívaolaj
5 dkg vaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tk pirospaprika
só, frissen őrölt bors
1 kis paradicsom
1 zöldpaprika
1 ek morzsolt majoránna
1 csokor friss petrezselyem zöldje, aprítva
2 dl tejföl
1 ek étkezési keményítő

Az összevágott hagymát a vaj-olaj keveréken megpirítom, ha már üveges, hozzáadom a késsel szétlapított, majd apróra vágott fokhagymát. Amikor megérzem az illatát, leveszem az edényt a tűzről, meghintem a pirospaprikával, az apró kockákra vágott friss paradicsomot és paprikát beleteszem és egy kevés vízzel felöntve visszateszem a tűzre és összefőzöm, hogy szép sima mártást kapjak. Beleteszem a megtisztított, cikkekre, illetve csíkokra vágott gombákat. Előbb a laskagombát, aminek a tönk részét egészen vékonyra szeletelem (nehezebben puhul), ennek kicsit több idő kell, mint a barna csiperkének. Fűszerezem sóval, borssal, majoránnával és úgy 20 perc elteltével hozzáadom a csiperkét és puhára párolom. Az étkezési keményítővel simára keverem a tejfölt és hozzáadom, addig kevergetem, míg besűrűsödik (nem tovább, mert akkor újra hígul). A végén beleteszem az aprított petrezselymet és elzárom alatta a tüzet. Közben sós vizet forralok és egy közepesen lágy puliszkát főzök, ezzel tálalom a gombapaprikást. Jó étvágyat!

Szarvasgombás puliszkával töltött grillezett hagyma

Puccos nevén szarvasgombás polentával töltött grillezett hagyma, de nem fogom így nevezni, mert mifelénk azt bizony puliszkának hívják, még akkor is, ha szarvasgomba van benne:-)

Hozzávalók 4 főre:
fejenként 2-3 salottahagyma, vagy kisméretű édes sonkahagyma
4 dl tejszín
5-6 ek szarvasgombás olívaolaj
1 dl kukoricadara
2 kis (nyári) szarvasgomba (kb 15 g)
1 szál petrezselyem a díszítéshez
tengeri só és frissen őrölt bors

A hagymákat megpucolom, karalábévájóval üreget készítek a belsejükben. Tűzálló tálba teszem, enyhén megsózom, megborsozom és egy konyhai ecsettel kívül-belül megkenem szarvasgombás olívaolajjal. Előmelegített, 200 fokos sütőben sütöm alufóliával letakarva 20-25 percig, majd fólia nélkül grillezem pár percet.
Közben összeforralom a tejszínt a maradék szarvasgombás olajjal, sózom, picit borsozom és hozzáadva a kukoricadarát egy gazdag ízű, krémes puliszkát főzök takaréklángon, néhány percenként megkeverve és vigyázva, hogy ne ragadjon le az edény aljára. Ha kész, leveszem a tűzről és hagyom picit hűlni. A gombából szarvasgomba gyalu híján éles hámozóval annyi szeletkét vágok, ahány hagymát sütök, a többit lereszelem és belekeverem a puliszkába. A hagymák üregeit megtöltöm a szarvasgombás puliszkával és egy-egy szelet szarvasgombával meg csipet petrezselyemmel díszítem. Még langyosan tálalom.

Édes túrós puliszka sütemény

Menőmanó kérésére kerestem egy békebeli málé receptet, amilyet a nagymamája sütött amikor "összement" a tej. Bevallom, nem volt a tarsolyomban semmi hasonló, mert én ilyet Erdélyben sosem ettem, nálunk tejes és túrós puliszka volt, sósan. Édesanyámnak rémlett valami, gyerekkori emlékei között, de recepttel Ő sem tudott szolgálni. Abból indultam ki, hogy az „összement” tejből túrót készítenek, tehát mindenképp valami édestúróst kerestem. Találtam egy édes málé receptet, meg is sütöttem, de a recept nem bizonyult jónak, aztán addig kísérleteztem, míg elégedett lettem a végeredménnyel. Eredetileg (Moldovában) tepsiben sütik, kockára vágva adagolják. Én szilikon torta formában sütöttem.

Hozzávalók:

110 g kukoricadara

4,5 dl tej

1 dl tejföl a tésztába + valamennyi a tálaláshoz
50 g vaj
65 g cukor
100 g tehéntúró
1 tojás
1 ek vaníliás cukor
2 mokkáskanál sütőpor
csipet só

A kukoricadarát leforrázom a forró tejjel. A tehéntúrót kikeverem a cukorral és tojással, majd hozzáadom a puliszkához. Belekeverem a tejfölt, olvasztott vajat, sütőport és csipet sót. A híg masszát szilikon torta formába öntöm, forró, 200 fokos sütőbe rakom, 10 perc után 180 fokon folytatom a sütését, míg a teteje szépen megpirul. Még melegen, vaníliás cukorral ízesített tejföllel és padlizsánlekvárral (vagy bármilyen más lekvárral) tálalom. Hidegen is finom, de langyosan az igazi.

Menőmanó, nem tudom, hogy hasonlít-e ahhoz, amit keresel, én elégedett vagyok a végeredménnyel:-)

Puliszkalisztbe forgatott sült pisztráng

Anyai dédapám királyi vadász volt és Édesanyám gyerekkorában hétvégente gyakran kapott Tőle a Görgényben fogott friss pisztrángot, hatalmas levelekbe tekerve, hogy friss maradjon, mire beérnek vele Szászrégenbe. Ők mindig puliszkalisztbe (kukoricadarába) forgatva sütötték és muzsdéjjal ették, így tettünk mi is hétvégén a Galati-ról érkezett friss pisztránggal. Mennyei gyerekkori ízek és végre jóízű friss hal!

Hozzávalók:

friss pisztráng, belezve, esetleg filézve

kukoricadara (puliszka liszt)

só, bors

olaj a sütéshez

A muzsdéjhez:

1-2 fej fokhagyma

szénsavas ásványvíz, vagy szóda

A halat megpucoljuk, kibelezzük (a nagyobb példányokat filézzük), leöblítjük, majd sózzuk, gyengén borsozzuk, fél órát állni hagyjuk. Egy méretes serpenyőben kevés olajat hevítünk és oldalanként pár perc alatt megsütjük a kukoricadarába forgatott halat, konyhai papírtörlővel bélelt tálra szedjük.

Közben elkészítjük a muzsdéjt: A tisztított fokhagymát fokhagymaprésen átnyomjuk, felöntjük a szénsavas ásványvízzel (dőzsöltünk: Borszéki vízzel készült), megkeverjük, tálaláskor a halra locsoljuk. Van aki sózza és kevés olajjal kikeveri a fokhagymát, mi nem szoktuk. Vármezőn a pisztránghoz paradicsomos muzsdéjt kínálnak, az is nagyon finom: a zúzott fokhagymához, miután sóval és kevés olajjal „habosra” keverik, hozzáreszelnek egy friss paradicsomot (apró lyukú reszelőn) és csomborral ízesítik.

Citrommal (lime-al), friss kenyérrel és száraz Ezerjóval isteni vacsoránk volt:-)

Lesipecsenye puliszkával

Úri dolgom van, annak ellenére, hogy ma van a kolbásztöltés, sok a segítség, így a „fuss ki, öblítsd ki” szerep jutott nekem, még blogolni is ráérek mosogatás után. Nem így ÉP, aki éppen a kolbászhússal küzd...

A disznóvágási nap ebédje Erdélyben a lesi pecsenye. Attól lesi, hogy mindenki azt lesi, mikor lesz már készen :-) Puliszkával és savanyúsággal szokás enni, így tettünk ma mi is .

A titka: a még meleg húsból készül, ezt az ízt egyszer egy évben lehet produkálni, disznóvágáskor.

A kolbásznak előkészített húsdarabokból kiszedünk nem túl nagy darabokat és egy öntöttvas edényben feltesszük sülni egy pici vízzel. Zsiradékot enged magának. Sózzuk, borsozzuk és tetemes mennyiségű fokhagymából muzsdejt* készítünk, azt ráöntjük és vajpuhára pároljuk, majd szép pirosra sütjük.

  Hagyományosan, puliszkával és finom, saját készítésű vegyes savanyúsággal tálaltuk.

* A muzsdéjnak sok fajtája létezik: mindegyik alapja a zúzott fokhagyma: a legegyszerűbb, ha felöntjük szódával, vagy buborékos ásványvízzel és már kész is a musdéj. A szénsav ugyanis kiszívja a fokhagyma erejét, élénkíti az ízét.
Lehet variálni is: sóval kikeverni, ízesíteni citromlével, kevés olajjal, de ismerek olyan receptet is – főleg roston sült pisztránghoz szoktuk fogyasztani - amelyhez a zúzott fokhagymához, miután sóval és kevés olajjal „habosra” kevertem, hozzáreszelek egy friss paradicsomot (apró lyukú reszelőn) és csomborral ízesítem. De létezik majonézzel készített változat is, valahol olvastam, hogy ezt a francia konyha is használja. Igazából csak a fantázia szab határt a variációknak, de egy a lényeg: Erdélyben és egész román országban nem esznek flekkent, sült halat, malacot muzsdéj nélkül. A 21 év alatt, amióta itt lakom, sok barátunkkal megkedveltettük. Érdemes kipróbálni!

Túrós puliszka

ÉP még udvarolt nekem, mikor egyszer déltájt meglátogatott, Édesanyám éppen puliszkát főzött az ebédhez. Megnézte és kijelentette, hogy azt ő ugyan meg nem kóstolja, mert náluk ilyesmit a malacokkal etetnek. Pár hét múlva ismét ebédidőben járt felénk, akkor éppen túrós puliszkát ettünk, a látványának és főleg illatának már nem igazán tudott ellenállni, meg éhes is lehetett, megkóstolta de csak annyit mondott, hogy „nem rossz”. Ennek lassan 30 éve... Azóta úgy megszerette, hogy sokszor kérdezi: mikor eszünk már egy jó túros puliszkát? És ha én éppen nem kívánom, megcsinálja magának.

Hozzávalók 4 személyre:
1 liter víz
1 kiskanál só
30 dkg kukoricadara
30-40 dkg juhtúró
tejföl

1 liter vizet felteszek forrni, 1 kk sóval. Amikor forr, beleöntöm a kukoricadarát, majd folyamatos kevergetés mellett addig főzöm, míg sűrű lesz, de nem kemény. A kevergetés fontos, mert odaég, hőforrás elzárása után, várakozó állásban is „dagad” . Szinte mindig egy- két kanálnyit félreteszek tejes puliszkának. Kevergetni sok mindennel lehet: Édesanyám a mai napig az ősrégi, erdélyi puliszkakeverő fával szokta, ami leginkább egy mini baseball-ütőhöz hasonlítható, én a botmixer szerű Zepter Mixsyvel szoktam, de megteszi a fakanál is, az felér egy bicepsz edzéssel :-).
Egy sütőtál alját vékonyan kivajazom, de még jobb, ha kizsírozom, jóféle mangalica vagy kacsazsírral. Egy sor puliszkát simítok az aljára, rámorzsolom a túró 1/3-át, majd puliszkaréteg jön ismét, és így folytatom míg tart az alapanyagból. A tetejére túrót szórok, és beteszem a forró sütőbe addig, míg a tetején a túró megolvad. Közben 1-2 szelet füstölt szalonnából vágott apró kockákból szalonnatepertőt készítek, ezt lehet a tetejére szórni. Melegen, tejföllel tálalom.

Gyerekkorom kedvenc „levese”, a túrós puliszka előtti tejes puliszka. Ez nem más, mint egy mélytányérban 1-2 kanál forró puliszkára öntött hideg tej, amit a meleg puliszkával együtt kanalazunk ki. Puliszkát magában (túró nélkül), köretnek szoktuk enni tokányokhoz, lesi pecsenyéhez, de erről majd egy másik posztban:-)

Pár szó a túróról: Erdélyből hozott juhsajtból - saját magunk által gyúrt túróval szoktuk készíteni. A 30-40 cm átmérőjű, 6-8 kg-os friss juhsajtot szeleteljük és pár napig szikkasztjuk, utána a Mamámtól örökölt régi, 8-as húsdarálón ledaráljuk, besózzuk (kiló sajtonként 20-22 g parajdi só) és jól meggyúrjuk (ezt ÉP végzi nagy élvezettel). Adagonként zacskózzuk és a fagyasztóban tároljuk felhasználásig. Készül belőle túrós puliszka, sztrapacska, de friss paradicsommal és puha kenyérrel sem utolsó!
Ha nincs erdélyi juhtúrónk, veszünk szlovák brindzát, vagy magyar gomolyát, azzal is finom!