Évekkel ezelőtt nem tudtam megenni semmi enyhén csípőset sem, de úgy 3-4 éve egyszer csak elkezdtem csípős zöldpaprikát enni, aztán már Kati barátnőm csípős lecsóját is, ma ott tartok, hogy egy sokfogásos szecsuáni vacsorát is élvezettel végigeszek. Az édes-csípős ízekkel Mamma barátnőm ismertetett meg: kaptam ajándékba egy kis üveg chilis ribizlizselét, maga volt a mennyország! Idén én is főztem chilis erdei gyümölcs
lekvárt, most két chilis finomságot is készítettem, amit sült húshoz, illetve tenger gyümölcseihez fogunk fogyasztani. Eltarthatóságuk tesztelés alatt, egy részük hűtőben tanyázik. Lassan nagyobb hűtőszekrényre lesz szükségem, mert mindig tele van, na nem „rendes” ennivalóval, hanem ezerféle üvegcsével, mind-mind nélkülözhetetlen(?!?) konyhai produktum…
A napokban olvastam Pákosztos Millie-nél a
paradicsomos chilidzsemről, már a recept olvasása közben rákattantam, de pár napot kellett várnom az elkészítésével, mert chilit csak Pesten kaptam, itthon beszerezhetetlen…
Hozzávalók:
fél kilónyi érett paradicsom (Édesanyám kertjéből)
kis darab friss gyömbér (reszelve)
4 gerezd fokhagyma, zúzva
4 db friss chili paprika, vékonyra szeletelve
3 ek halszósz
30 dkg cukor
1 dl almaecet
A paradicsom bőrét keresztben bemetszettem és 10 másodpercre forrásban lévő vízbe dobtam, majd kivettem, jeges vízbe mártottam és lehúztam a héját, felét apróra daraboltam. A másik felét összeturmixoltam a reszelt gyömbérrel és halszósszal. Egy mély edényben, a paradicsompürét, a feldarabolt paradicsomot (magokkal együtt, mert kell a pektin tartalmuk!) és a chilit a többi hozzávalóval erős lángon felforraltam, majd közepes lángon, gyakori kevergetés mellett sűrűre és fényesre főztem. Csírátlanított üvegekbe szedtem és ugyanúgy, mint a lekvárt szoktam, kupakot rá és fejtetőre állítottam 10 percre. Száraz dunsztba tettem másnapig, most a kamrapolcon pihen. Tényleg nagyon finom és nagyon chilis, de nem durván erős, hanem előbb édes, aztán erős! Fenti mennyiségből 3 kis üveggel lett, állítólag 2 hónapig áll el. (UPDATE: tegnapelőtt bontottam egy két éveset, annyiban más, mint friss korában, hogy kicsit szelídült a csípőssége.)