2008. szeptember 17.

Pacalcsorba, a román pacalleves (ciorbă de burtă)


Évekig azt hittem, hogy nem szeretem a pacalt. Mindaddig, míg Wang mester étterem megnyitóján meg nem kóstoltam egy fantasztikus szecsuáni pacalételt. Akkor derült ki, hogy mégis szeretem, csak ne pörkölt, vagy leves formájában kerüljön elém. A pacalleves mégis megérdemel egy bejegyzést itt a blogon, mert ÉP nagy kedvence. Ha Erdélyben (vagy Romániában) vagyunk, út menti csárdában, étteremben, mindenhol ezt eszi. Legalább két tányérral. Itthon is szokták készíteni, Édesapám által kidolgozott recept alapján – aki szintén rajong a pacallevesért - egy 20 literes fazékban, 6 kg pacalból. Olyankor rájár a fél falu, mert a baráti kört is rászoktatták a pacallevesre. (Ilyenkor kortyolgatok én jó kis Édesanyám húslevesét, bögréből.)

Hozzávalók - 20 literes edényhez. Tudom, brutális adag, de nálunk mindig ennyi készül, mert kevesebbért nem érdemes hozzáfogni, így is két nap alatt készül el:-))

6 kg konyhakész pacal
3 kg marhalábszár (csont)
60 dkg sárgarépa
30 dkg petrezselyem gyökér
30 dkg zeller (gumó)
fél kg vöröshagyma
10 dkg fokhagyma, zúzva
6 tojás sárgája
9 dl tejföl
1,5 dl ecet
150 g liszt (vagy pár ek étkezési keményítő)
3 g bors


Első nap a pacalt több vízben átmossák, majd annyi hideg vízben, amennyi ellepi felteszik főni, forralják 5-10 percig, leöntik róla a vizet és újra felteszik főni immár lobogó, forró vízben. (Ez az abálás, itt veszíti el a jellegzetes pacal szagát, mert illatnak azért nem nevezném). A műveletet háromszor ismétlik meg, majd melléteszik a csontokat és jó 3 órán át főzik. 3 óra elteltével bezöldségezik, sózzák, borsozzák és továbbfőzik addig, míg a pacal meg nem puhul. Akkor leveszik a tűzről, addigra már úgyis este van, a jól elvégzett munka örömére koccintanak egy jóféle pálinkával és másnap folytatják, bár ezt a részét már inkább Édesanyám szokta végezni: leszűri a levét és kb 1 cm x 2 cm-es csíkokra vágja a pacalt, visszateszi a leszűrt lébe, újra forralja. Közben a tejfölből, lisztből (étkezési keményítőből) és a tojások sárgájából habarást készít, elkeveri pár merőkanálnyi levessel, hozzáadja a leveshez és kb 10 percig, alacsony tűzön forralja még. A végén ecettel savanyítja. Tejföllel, friss kenyérrel és csípős zöldpaprikával szokás tálalni. Jó étvágyat annak, aki szereti!

A képet nyáron, a Körösfői Kurucz csárdában készítettem. Most nem Kurucz csárda a hely neve, de nekünk már csak az marad :-) A pacallevesük ugyanolyan jó és még a pincér is ugyanaz, mint tíz éve!)

6 megjegyzés:

Mamma írta...

Pont ez a csorba (elnézést, én csak így:-)) volt a férjem kedvence az erdélyi üzleti útjai során:-))) Brassóban együtt ettünk ilyet, vagyis ő ezt a pacalost, én meg ... mást! Mindig emlegeti:-)))
Meg se mutatom neki, hogy Te miket tudsz!!:-))

gabojsza írta...

Ne is mutasd, majd csinálunk neki, meglepetésnek!:-)))

Névtelen írta...

Hu! Ez nagyon finom!!!!!!!
Mónika

Erika írta...

Ez lesz a kovetkezo amit elkeszitek a blogbol, mert csak olvasvan osszefutott a nyal a szamban. Mondjon ki mit akar, en bizony imadom:) Amugy elarulom, amikor a Mititei-t kerestem, hogy mi kell bele, ugy talaltam ra erre az oldalra, es olyan sok finom hazai recepttel orvendeztetsz meg, igazan halas vagyok erte. Hiaba, aki OTT nott fel, annak mas a szajize, es ezt nem csak en mondom (nem reg dolgoztam konyhan, es mindenki nagyon elegedett volt, sokan mondtak is, hogy meglatszik, hogy erdelybol szarmazol). Ezeket az izeket semmi sem potolhatja:))

Gabojsza írta...

Erika, köszönöm, hogy olvasol!:-)

Alexandru Suciu írta...

sokan velos marhalabszar nekul fozoik en anekul neki sem fogok az az istene a recept tokeletes en szoktam a zöldségek közé 1,2 paprikát is tenni és 2 félbe vagot fokhagymat a végén meg mujdei izesitem tört fokhagyma sóval és viz,a végén 2sargarepat le reszelek és olajban dinsztelem van aki sargarepastol bele önti a kevésbé en csak a olajat szoktam szép sarg szint ad a levesnek