Csángó csicsóka leves

Fotó: Bakcsy Árpád

Ezt a levest még 2012-ben főztem, amikor a Magyar Konyha magazin január-februári számában megjelent pár csicsókás receptem. Lassan kezdődik a csicsóka szezon, így újra aktuális. Aki szereti az erdélyi csorbákat, annak nagyon fog ízleni, aki még nem evett ilyet, az főzze meg bátran, nem fog csalódni.

Hozzávalók 4 főre:

25 g vaj

1 fej vöröshagyma

arasznyi darab póré

2 sárgarépa

1 fehérrépa

1 paszternák

kis darab zeller

30 dkg csicsóka

1 liter alaplé

2 dl tejszín

2-3 ek tárkonyos ecet

1 ek ecetben eltett, aprított tárkony

só, bors

Egy finomra reszelt sárgarépát vajon megdinsztelek, hozzáadom az aprított vöröshagymát, a pórét és üvegesre dinsztelem. Sózom, borsozom. A csicsóka kivételével hozzáadom a többi aprított zöldséget és az egészet pár percig kevergetve pirítom, felöntöm az alaplével (vagy vízzel) és 10-12 percig főzöm. Hozzáadom a kis kockákra aprított csicsókát és további 5-8 percig főzöm, míg a csicsóka és a zöldségek roppanós-puhák lesznek. Belekeverem az aprított tárkonyt és ecetet, végül a tejszínt. Ha szükséges, igazítok a fűszerezésen és tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Házi zellersó

Régebben gourmet boltokban vettem, de pár éve már itthon készítem a zellersót (is).
Egy nagy csokor  friss zellerlevelet megmosok, salátacentrifugában leszárítok. A leveleket lecsipegetem a szárról, majd 1-2 evőkanál durva szemű (parajdi) sóval késes aprítóban összemixelem. Sütőpapírra kiterítem és hagyom teljesen kiszáradni, majd csinos kis üvegekbe teszem. Használom levesekbe, mártásokba, vagy a kedvenc házi ketchupomba és fűszeres paradicsom szószomba.
Szép kis üvegben gasztro-ajándéknak sem utolsó.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Tartosítószer-mentes házi paradicsomszósz tésztához, pizzára

Idén gyönyörűek a paradicsomok a kertben! Tavaly az árgyasudvarhelyi, brassói és fogarasi piacokon megvettem a legszebb, legnagyobb, legbibircsókosabb paradicsomokat , azokat a fajtákat, melyeknek „heirloom” az angol jelölése. Begyűjtöttem a magjaikat, majd tavasszal Édesanya palántákat nevelt belőlük és most virulnak, meg ontják a termést. Minap két nagy diszperzites vödörrel szedtünk és befőztem az idei első tésztaszósz adagot. Nagyon jól sikerült! Természetesen ez is, mint minden befőzött termékem  mentes mindennemű tartósítószertől.

Hozzávalók:

12 liter nyersen passzírozott paradicsomlé

4 púpozott evőkanál só

2 nagy fej fokhagyma, zúzva

2 nagy csokor bazsalikom

2 csokor petrezselyem zöldje

1 nagy csokor zellerlevél

1 nagy csokor friss, vagy 2 púpozott evőkanál morzsolt majoránna

1 csapott evőkanál őrölt római kömény

1 csapott evőkanál őrölt fahéj

2-3 evőkanál méz

Az alábbiak egy nagyméretű teatojásba téve:
5 babérlevél

5 szem szegfűszeg

1 evőkanál koriandermag

1 evőkanál szemes bors

12 szem szegfűbors

1 teáskanál mustármag

A paradicsombefőzésnél én mindig nyersen passzírozom a paradicsomot és csak utána főzöm. Ehhez alaposan megmosom a paradicsomokat, kivágom a csumájukat, feldarabolom és blenderben (vagy késes robotgépben, netán botmixerrel) összezúzom, utána passzírozom. Van egy motoros passzírozóm, a Passi, pillanatok alatt végzek a munkával, ha minden blendernyi lé (ami kb 2 liter) lepasszírozása után kitisztítom a szűrőjét. Nem egy komplikált dolog, és érdemes megtenni, mert sokkal tempósabban halad a passzírozás. Ha valakinek van lassú gyümölcsprése, azzal is passzírozhat.

Ha kinyertem a magmentes levet, felteszem főni egy rozsdamentes fazékba. kb. 1 liternyi lében, blenderben összeturmixolom a szárukról leszedegetett zöldfűszerek leveleit, majd a zúzott fokhagymával, mézzel és a többi fűszerrel együtt belekeverem a paradicsomlébe. Ekkor kezdődik a türelemjáték: 3-4 percenként kevergetve addig főzöm, míg el nem éri a kívánt sűrűséget, ami nálam a felére beforralást jelentette.

Ha kész, csírátlanított* üvegekbe szedem, kupakot teszek mindegyikre, fejtetőre velük pár percre, majd bebugyolálom és paplanok között hagyom 2 napig (szárazdunszt), ott hűlnek ki szép lassan, majd mennek a kamrapolcra, míg tésztára, pizzára, rakott zöldségekre, miegymásra nem kerülnek.

*A befőttekhez, lekvárokhoz úgy csírátlanítom az üvegeket, hogy kupakjukkal együtt nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem, lecsurgatom, majd szájukkal felfelé tiszta tepsire sorakoztatom, a kupakokat is melléjük teszem. Betolom a tepsit 120 fokos sütőbe legalább 20 percre.

Akinek van mosogatógépe, csírátlaníthatja az üvegeket egy 90 fokos mosogatással, a lényeg, hogy a befőzött cuccot a még forró üvegekbe szedjük, azonnal zárjuk le és fordítsuk fejtetőre pár percre (így vákuum képződik).

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Savanyú káposztás húsgombócleves

A saját készítésű savanyú káposztából nem csak töltött káposzta készül. Esszük szinte minden nap cikára vágva, vagy gyalulva - köretnek, savanyúságnak. Ilyenkor főzöm az egyik kedvenc téli levesem, aminek főszereplője a gyalult káposzta mellett a savanyú káposzta leve is. Gyakran készítem olyan káposztalével, amiben előzőleg friss füstölt kolbászt  főztem, így a káposztalében, a főzés közben kioldódott kolbász íze még egy kis pluszt is ad a végeredménynek.

Hozzávalók:
1 liter savanyú káposztalé
1 fej savanyú káposzta legyalulva
2 sárgarépa
1 fehérrépa
1 kisebb zellergumó

250 g darált sertéshús (comb, vagy lapocka)
2-3 evőkanál nyers rizs, többször átmosva
1 tojás
1 fej hagyma, aprítva

1 evőkanál szárított, morzsolt kapor

1 evőkanál szárított, morzsolt csombor

só és frissen őrölt bors
a tálaláshoz tejföl (opcionális)

A savanyú káposztalevet ugyanannyi vízzel felteszem főni. Amikor forr, beleteszem a gyalult savanyú káposztát és az apró kockákra darabolt zöldségeket (a hagyma kivételével) és 20-25 percig főzöm. Összedolgozom a darált hússal a finomra aprított hagymát, nyers rizst, tojást, kaprot, csombort, frissen őrölt borsot, pici sót és apró gombócokat formázok belőle, majd a leveshez adom és még kb fél órán át, takaréklángon főzöm. A levest külön nem szoktam sózni, általában elég sós a káposzta levétől. Tejföllel és friss kenyérrel tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Tárkonyos pulykanyak leves

Gazdag, melengető, kényeztető vasárnapi levesünk volt, szarvasi pulykából.

Hozzávalók 4 főre:
1 pulykanyak, feldarabolva

1 evőkanál olívaolaj

1 fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

3 sárgarépa

2 petrezselyem gyökér

1 paszternák

1 kisebb zellergumó

1 evőkanál aprított ecetes tárkony

pár szál friss, vagy 1 teáskanál morzsolt kakukkfű

1 mokkáskanál morzsolt borsikafű (csombor)

só, frissen őrölt bors

kevés frissen őrölt szerecsendió

fél citrom frissen facsart leve

1 tojássárga

2 dl tejföl

Az olajon megdinsztelem az apróra vágott vöröshagymát és zúzott fokhagymát meg egy finomra reszelt sárgarépát (ettől szép színe és különlegesen finom íze lesz a levesnek). Hozzáadom a feldarabolt pulykanyakat, borsozom és kevergetve pirítom, míg kezd kifehéredni. Megszórom a fűszerekkel és felöntöm annyi vízzel, hogy jól ellepje. Takaréklángon, néha megkevergetve addig párolom, míg a nyakhús majdnem puha, majd hozzáadom a többi, apró kockákra vágott zöldséget és puhára főzöm. Eloltom alatta a tüzet, belekeverem az aprított tárkonyt és a citromlevet, hozzáadom a tejszínnel elkevert tojássárgáját (amihez előbb merek egy merőkanálnyi forró levest, a hőkiegyenlítés miatt), jól elkeverem benne és tádááám, lehet tálalni!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Ottolenghi citromos zellersalátája

Rajongok Yotam Ottolenghi receptjeiért, a jellegzetesen színes salátáiért meg különösen. Az első könyve, ami a kezembe került 2011 év elején a Plenty volt, oda voltam a szinte megszólaló ételfotókért és gyakorlatilag bármelyik ételét azonnal megkóstoltam volna annak ellenére, hogy egy szem hús nincs az egész könyvben. A Jerusalem című könyve még jobban tetszik, várom nagyon, hogy valamelyik itthoni kiadó is lásson benne fantáziát és megjelentesse magyarul.
Ha egy szóban kellene jellemeznem: inspiratív.  Lenyűgözően fantáziadús úgy is, hogy az esetek nagy többségében gyakorlatilag bárki számára elérhető, könnyen beszerezhető alapanyagokat és fűszereket kombinál. Az alábbi receptben az egyedüli különlegesség a szömörce (sumac), amit akár el is hagyhatunk, anélkül is valódi ízkavalkád ez a saláta. Üde, harsogóan friss, ízes, zseniális. Grillcsirkéhez ettük és imádtuk.

Hozzávalók 4 főre:
2 db húsos paprika (blondie, vagy kaliforniai)
2 evőkanál olívaolaj
1 citrom meghámozva,  1 cm-es kockákra vágva
1 csokor zeller levél, durvára vágva (vagy fél csomag szárzeller)
2 csokor zöldpetrezselyem, durvára vágva
2 nagy gerezd fokhagyma, aprítva

1 csokor zsenge újhagyma, felszeletelve
1 friss piros chili, apró kockákra vágva (kimagozva)
100 g magozott zöld olajbogyó, negyedelve
½ teáskanál szárított piros chilipehely
1 tk szömörce (sumac)
só és frissen őrölt bors

A paprikákat megmosom és koromfeketére sütöm a grillrácson. A nyílt tűztől valami fenséges ízt kap, de grillezés hiányában a sütőben (grill fokozaton), vagy egy fém platnin, a kályhán lehet megsütni. Régi fajta villanytűzhelynél lehet egyenesen a melegedő fémlapra rakni a paprikát, kerámialapos tűzhelyen meg feltétlenül használjunk több rétegbe hajtogatott VASTAG alufóliát, azon süssük, mert a sima alufólia ráég és nehéz letakarítani…
A paprika szárát igyekszem nem elégetni, mert annál fogva tudom könnyen mozgatni pucolás közben. Ha feketére sült, azonnal egy edénybe teszem és lefedem, pár perc alatt a húsa kicsit összeesik, a héja meg könnyen lejön. Megpucolom, kimagozom és előbb csíkokra, majd kockákra vágom a sült paprika húsát. Egy megfelelő méretű tálban összekeverem a felaprított petrezselyemmel és zeller levéllel (ha lett volna angol zellerem, az is mehetett volna bele), az aprított fokhagymával és chilivel, szeletelt újhagymával, negyedelt olajbogyóval és hámozott, kimagozott, kis kockákra vágott citrommal. Sózom, borsozom és megszórom a szömörcével, meg a chili pehellyel, meglocsolom olívaolajjal és jól összekeverem. Frissen az igazi, pár óra alatt kissé szottyos lesz. De az íze... J

Yotam Ottolenghi receptje alapján.

Paprikás krumpli

Hetek óta kívántam, de mindig közbe jött valami. Szombaton már alig találtam hozzá öreg krumplit a piacon, mert nekem a paprikás krumpli abból az igazi, bár néha újkrumpliból is megfőzöm.Most öreg krumpli kellett, hogy a végeredmény olyan krémes legyen, amibe muszáj beletunkolni a friss kenyér csücskét, majd egyensúlyozni kell vele, hogy le ne csöpögjön a szaftja, míg a számhoz ér a falat.
Erre is igaz, hogy ahány ház, annyi szokás, mindenkinek megvan a maga tuti receptje, mint a lecsóra, meg a brassóira. Íme az enyém:

Hozzávalók 4 főre:
1-1,5 kg krumpli

ujjnyi vastag szelet füstölt szalonna

2 fej vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

arasznyi füstölt paprikás kolbász

1 csokor friss petrezselyem

pár szál zeller zöldje

só, bors, fűszerpaprika

Egy megfelelő méretű edényben kiolvasztom a kis kockákra vágott szalonna zsírját. A szalonnát bőrével együtt aprítom, az a kevés bőrke is plusz füstölt ízt ad az ételnek és külön élvezet lesz a pörcösre sült darabkákra ráakadni evés közben. Üvegesre futtatom rajta az aprított vöröshagymát, hozzáadom a szeletekre vágott kolbászt, vagy kis kockákra (kb. centis darabokra) vágott házi paprikás szalámit, és amikor az is kiengedte a zsírját, belekeverem a zúzott fokhagymát, megszórom csapott evőkanálnyi fűszerpaprikával (néha vadulok, és füstölt paprikával szórom meg), elkeverem és felöntöm pici vízzel, hogy ne keseredjen meg a paprika. Pár percig rotyogtatom, majd hozzáadom a falatnyi kockákra vágott krumplit, felöntöm annyi vízzel, hogy épp ellepje, belekeverem az aprított zeller zöldjét, lefedem és addig főzöm közepes lángon, míg a krumpli megpuhul. Ha már puha, belekeverem az aprított petrezselyem zöldet és friss kenyérrel, cukros-ecetes fejes salátával (vagy savanyúsággal) tálalom. 

Hódos Hajni írta minap, hogy „a tojásos nokedlivel az égattaegy világon semmi baj nincs.
Hiszen mértéktartó felnőtt emberként annyit szedek belőle, amennyi jólesik, harapom a cukros-ecetes salátát, tavasz van, esőillatot hoz a szél.

A tojásos nokedlivel az a baj, hogy ebéd után még jó húsz percig állunk a lábos fölött és a fakanállal zabálunk, kézzel nyúkálunk a salátába és csöpögtetjük világnak a cukros-ecetes levet és csak akkor hagyjuk abba, mikor már fulladozunk”.
Na így vagyok én a paprikás krumplival, még a cukros-ecetes saláta is stimmel.

Paradicsomos csicseriborsó főzelék

Mikor hét és fél éve elkezdtem gasztroblogot írni, huszon-egynéhány hasonló témájú blog létezett a magyar blogszférában. Ma közel kétezer van. Kitűnni csak az tud, aki valamit nagyon jól csinál. Mint például Feri, a főzelékes, aki nem beszél zöldségeket, hanem megfőzi. Mindet. 

Szatmári Ferenc agrármérnökből lett szakács és blogger, ma már minden napja a főzésről szól. Izgalmas ízpárosítások, eredeti ötletek, sok-sok zöldfűszer jellemzi Feri főzelékeit. Annak a korosztálynak, aki ilyen főzelékeken nő fel, nem lesz megosztó sem a kelkáposzta főzelék, sem a paradicsomos káposzta. Feri összes főzeléke sűrű, tartalmas, laktató és nem utolsó sorban lisztmentes, így glutén érzékenyek is bátran fogyaszthatják. 

Ma ferifőzeléket ebédeltünk, paradicsomos csicseriborsót. A most megjelent első könyveben sült zellerrel szerepel, nálunk ma zeller chips került a tányérra, de a blogján lévő változat is izgalmas, érdemes kipróbálni!

Hozzávalók 2 főre:

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

3 ek olíva olaj

750 gr főtt csicseriborsó (lehet 2 doboz konzerv is)

2 gerezd fokhagyma

1 kk őrölt római kömény

3 dl paradicsomlé (nálam házi ketchup)

pár csepp frissen facsart citromlé

2 dl csicseriborsó főzőlé vagy a 2 konzerv leve

1 dl víz

tálaláshoz zellerchips és friss zeller levél

Ha száraz csicseriborsót használok, azt minimum egy napra beáztatom, majd bő vízben, kanálnyi szódabikarbónával, kuktában puhára főzöm (ez kb másfél óra). Aki ezt macerásnak tartja, használjon készre főtt csicseriborsó konzervet (mint én most).

A finomra aprított hagymát az olajon puhára dinsztelem, megsózom, hogy hamarabb puhuljon. Ráreszelem a fokhagymát, hozzáadom a római köményt és a megfőtt csicseriborsót, a levével együtt. Ráöntöm a paradicsomlevet (házi ketchupot), a vizet és össze forralom. Sózom, borsozom, hozzá facsarom a citromlevet és 1-2 percig forralom. Tálalás előtt egy-két merőkanálnyi főzeléket késes robotgépben (blenderben, vagy botmixerrel) pürésítek, majd visszaöntöm az alaphoz, ezzel sűrítem a főzeléket. Elkeverem, összerotyogtatom és tálalok. Zeller zölddel díszítem, amire teszek pár zeller chipszet. Koriander zölddel még finomabb lenne.

Szatmári Ferenc – Főzelékes Feri

42 zöldségétel feltéttel és feltétlenül
Bookline Könyvek

2014.

120 oldal

3990.-Ft

Zelleres almakrémleves, gabonatejfőzőben

Holnapután nyílik a 2014 évi Konyhakiállítás. Már nagyon készülök! Szombaton két alkalommal is “a pult mögé” állok: fél egytől az Origo Táfelspicc standján kínálom a nem szokványos tafelspitzem (recept és részletek később), délután háromtól pedig az OTP Klub standján kínálom kóstolásra kedvenc vöröslencse pástétomom, amit csúcs szuper Olajtársaság – Omnium olajakkal locsolunk meg. Gyertek, találkozzunk személyesen is!

A készülődés miatt kevesebb idő jutott ebédfőzésre, nem is vágytunk ma csak egy jó krémlevesre, amit gyorsan összedobtam a gabonatejfőzővel, fél óra múlva meg már kanalaztuk is. A gabonatejfőző gépet is megnézhetitek élőben a Konyhakiállításon, biztosan sok jó ötletet lehet majd kapni a helyszínen a használatára!

Hozzávalók 2-3 adaghoz:
1 kisebb zeller gumó
2 alma
1 salotta hagyma
2 csipet chili pehely (opcionális)
rizstej, a max. jelzésig
csipet só, frissen őrölt bors
1 kiskanál német (mézes) magos mustár

Az előkészítő munka egyszerű. Meghámozom és felaprítom a zellert és salotta hagymát, kicsumázom és felkockázom az almákat, majd egyszerre teszem bele a gépbe a hozzávalókat. Felöntöm a max. jelzésig rizstejjel*, elindítom a gépet (full bean milk gombbal) majd kb. 25 perc múlva dallammal jelzi a gép, hogy kész a leves. Nincs macera, nem kell kevergetni a hagymát dinsztelés közben, nem kell mixelni, passzírozni, pepecselni. Egy gombnyomás az egész.
Ha kész, almakockákkal és csipetnyi chili pehellyel tálalom.

*A rizstejhez kimérek a gabonatejfőző mérőpoharával egy adag megmosott rizst és fél adag kókuszreszeléket, beleteszem mindkettőt a gép tartályába, teszek hozzá egy csipet sót, felöntöm vízzel a max. jelzésig és megnyomom a full bean milk gombot. Ha kész, leszűröm, vagy – pld. főzelékekhez – egy az egyben használom. Ezzel a „fapados” rizstejjel főzni szoktam, ha nem főzéshez szánom, teszek még bele 1-2 evőkanál xilitet/eritritet és egy késhegynyi vanília kaviárt (ez kb. 1 vaníliarúd kikapart magjainak felel meg), így sokkal kellemesebb ízű italt kapok.

Cékla és zellerchips pisztáciás mártogatóssal

Zöldségchips jöhet bármikor. Sütőben sütve meg sem szívja magát olajjal, lehet magában nassolni (egy mártogatós jól jön mellé), a maradék pedig krémleves betétnek jobb, mint bármilyen kruton.
Új felfedezésem a kecskesajt-pisztácia ízpáros. Hogy mennyire jó a kettő együtt! Most jóféle pisztácia pasztát használtam, de szerintem durvára darált pisztáciával is izgalmas.

Hozzávalók a chipshez:
nyers cékla és zeller gumó
szőlőmagolaj, vagy házi fűszerolaj

A pisztáciás mártogatóhoz:
fél dl zsíros tejszín
100 g krémes kecskesajt
1 evőkanál brontei pisztácia paszta
Maldon sópehely

A chipshez előmelegítem a sütőt 150 fokra. A céklát és zellert megpucolom, uborkagyaluval vékony szeletekre vágom, sütőpapírral bélelt tepsire teszem és vékonyan (ecsettel) megkenem szőlőmagolajjal.  Betolom a 200 C-fokos sütőbe 25-30 percre, közben egyszer megfordítom.

Robotgéppel habosra keverem a kecskesajtot a tejszínnel és a pisztácia pasztával, tálba kanalazom, majd ezzel kínálom a chipsszet.
.

Erdélyi csorba

Eredetileg a román konyha remeke, manapság már Székelyföldön is mindenfele készítik. Kedvencem a Gyimesekben, út menti csárdában a parasztcsorba (ciorbă țărănească), na olyat itthon még nem sikerült készítenem. De miért is csodálkozok, hiszen erre nem terem olyan ízes zöldpaszuly, sem pityóka, de még murok sem.  Eredeti csorbát korpaciberével*  savanyítunk, ennek hiányában citromlével, kevésbé szerencsés esetben ecettel, netán házi savanyúság fűszeres levével. Kevésbé tudatos vásárlók nem mulasztják el erdélyi kiruccanásaik alkalmával beszerezni a korpacibere porított változatát (Bors Magic), ami mégsem olyan, mint a friss korpacibere, de van, akinek alkalmanként vállalható. Tudni érdemes, hogy a tasakos változatban nem sok a cibere kivonat, de van benne ízfokozó (nátrium glutamát), kukorica keményítő, búzaliszt, és cukor is a kevéske lestyán, meg zeller mellett.
Egy valami elengedhetetlen az igazi erdélyi csorba ízéhez a korpaciberén kívül: a lestyán. Mikor huszonvalahány éve Kiskőrösre költöztünk, rájöttünk, hogy kénytelenek leszünk meghonosítani a kertünkben, mert bizony erre felé nem ismerik. Aztán lassan-lassan terjedni kezdett, el is nevezték „vegeta növénynek”, merthogy milyen jól ízesíti az ételt…hát igen. Valójában sokkal jobban, mint bármelyik bolti vegeta.

A csorba készülhet bármilyen húsból, csontosból, vagy színhúsból. Mindenképp apró falatnyira daraboljuk, a zöldségekkel együtt. Hűvös időben egy jó csorba nem csak a gyomrot kényezteti.

Hozzávalók 4 főre:

30 dkg bármilyen hús (birka, marha, sertés, vagy baromfi, én most tyúkmellből főztem)

2 evőkanál olaj

1 nagyobb fej vöröshagyma

1 tv paprika

1 gerezd fokhagyma

4 db sárgarépa

2 db petrezselyemgyökér

2 szál friss lestyán

Továbbá az alábbi zöldségek bármelyike, vagy mindegyike:

karalábé

pár szem krumpli

maréknyi zöldpaszuly (zöldbab)

maréknyi zöldborsó

só,frissen őrölt  bors

2 dl tejszín (opcionális)

pár evőkanálnyi friss, (vagy 1 teáskanálnyi porított) korpacibere, ízlés szerint

Az olajban megdinsztelem az apróra vágott vöröshagymát, kis kockákra vágott paprikát és zúzott fokhagymát, hozzáadom a felkockázott húst, sózom, borsozom, felöntöm vízzel és majdnem puhára főzöm. Hozzáadom a felkockázott zöldségeket (azért nem a hússal egyszerre, mert nem akarom péppé főzni), a lestyánt (összehajtogatva, összekötözve, hogy ha kész a leves, egyben el lehessen távolítani) és készre főzöm. Belekeverem a korpaciberét, hozzáadom a tejszínt, de azzal már nem főzöm. Aprított petrezselyemmel, vagy friss, citromos kakukkfűvel megszórva tálalom. 

Csípős zöldpaprikát kínálok hozzá annak, aki szereti a csípőset.

*Korpaciberét magunk is készíthetünk, mindössze 1 kg búzakorpára, 1 szelet kovászos kenyérre és 3 liter vízre van szükség hozzá, 3-5 nap alatt elkészül. A forrásban lévő vizet öntsük a búzakorpára, hagyjuk langyosra hűlni, öntsük befőttes üvegbe, tegyünk a tetejére egy szelet kovászos kenyeret, fedjük le és tegyük meleg helyre. Mindennap habozzuk le és keverjük meg. 3-5 nap alatt szépen besavanyodik és elkészül a ciberénk. Szűrjük le és tartsuk hűtőben (egy hétig eláll), a sűrűjéből tegyünk félre a következő adaghoz, kovásznak (a második adaghoz már kenyér sem kell).

Batátás vega burger

Már megint batáta. Mert szeretjük, mert finom, mert sokoldalúan elkészíthető, mert szezonja van és nem utolsó sorban itt terem a szomszéd megyében.
Péntek este tavaszköszöntő vacsorát ültünk a barátainkkal, oda vittem húsmentes alternatívaként a batátás zöldségpogácsát. Ott nem burgerként ettük, csak magában, salátákkal, de főzelék feltétnek is adnám, vagy kis golyókká formázva party fasírtnak, ám zsemlébe pakolva, zöldségekkel, mártással egy laktató fogás.

Hozzávalók 4 főre:

1 méretes batáta

negyed gumó zeller

1 kiméretű paszternák

1 sárgarépa

1 kis méretű cékla

arasznyi darab póréhagyma

2 gerezd fokhagyma

csicseriborsó és/vagy kukoricaliszt

1 tojás
só és frissen őrölt bors

fűszerek tetszés és ízlés szerint (nálam őrölt gyömbér, római kömény, chilipehely, őrölt koriander, szerecsendió

zsemlemorzsa  (legközelebb panko morzsát használok)

kevés olívaolaj

továbbá:  zsemle, sajt, radicchio/spenót (vagy tetszés szerinti zöldsaláta), hagyma szeletek, remoulade mártás/majonéz/zöldfűszeres joghurt mártás (ízlés szerint), illetve ki mit szeret a burgerébe tenni

Elkészítem a batátás zöldségpogácsát: a gyökérzöldségeket meghámozom és lereszelem a reszelő nagy lyukú oldalán (ilyenkor vagyok hálás, hogy van reszelőgép, mert pillanatok alatt megvagyok nagy mennyiséggel is). A pórét felaprítom és megdinsztelem 1-2 evőkanál olívaolajon, hozzáadom az aprított fokhagymát, majd egy perc múlva hozzáadom a lereszelt zöldségeket. Kevergetve roppanósra párolom, akkor jó, ha van még mit harapni rajtuk. Hagyom hűlni, majd belekeverem a csicseriborsó és/vagy kukoricalisztet, a tojást és a fűszereket.  Nagyobb golyókat formázok a masszából, majd ellapítom őket és (zsemle, de inkább panko) morzsába hempergetem.

Sütőpapíros tepsire helyezve, pici olívaolajjal megspriccelve 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt (félidőben megfordítva) szép pirosra sütöm, majd a többi hozzávalóval zsömlébe halmozva magában, vagy salátával tálalom.

Szarvas ossobuco

Karácsony előtt vettünk egy szarvast. A gerinc filét sous vide készítettem el a Karácsonyi ünnepi ebédhez, egy részéből kolbász-szalámi készült, a lábszárakat meg felszeleteltettem.

A szilveszteri vacsorára főztem toszkán ossobuco-t. Mi az osso buco? Alaphelyzetben a borjú  lábszára, melyet kereszt irányban (azaz vízszintesen), 4-5 cm vastagon felszeletelnek, s a közepén láthatóvá válik a velős csont, azt hívják az olaszok (és nem csak ők) osso buco-nak, azaz „lyukas csont”-nak.  Lassan, komótosan elkészítve valami fenomenális étel lesz belőle, a velő besűríti a mártást, a hús puha, omlós, a sűrű szaftja egyszerűen mesés.

 Mitől toszkán? A leghíresebb változat, az „ossobuco alla milanese” a lombardiai Milánóból ered, valamikor az 1900-as évek elején kezdett elterjedni, és paradicsom nélkül, csak vajjal, fehérborral főzték, „ossobuco in biancho” (fehér ossobuco) néven volt ismert. Manapság már nem csak vajat, hanem olívaolajat is használnak hozzá és általánosan elterjedt a paradicsomos változat. A toszkán változatban is van paradicsom (az enyémben most – tél lévén – saját készítésű, porított szárított paradicsom) és hasonlóan készül, mint a paradicsomos, de nem fehér, hanem vörösborral. Mivel nem borjúból, hanem fiatal szarvas lábszárából főztem, úgy éreztem egy kis vargánya feltétlen illene bele, így azzal is gazdagodott az íze.

Hozzávalók 8 főre:

10 db, 4-5 cm vastag szarvas lábszár szelet

2 evőkanál liszt

50 g vaj

3-4 evőkanál olívaolaj

3 salotta hagyma

2 sárgarépa

1 közepes zeller gumó

2 gerezd fokhagyma

2-3 (fagyasztott) vargánya, szeletelve

kis csokor friss kakukkfű

só, frissen őrölt bors

1 tk porított, szárított paradicsom

2,5 dl testes, száraz vörösbor

fél liter marhahús alaplé

Azzal kezdem, hogy alaposan sózom, borsozom a lábszár szeleteket, lisztbe forgatom, leveregetem róluk a lisztfölösleget, és egy serpenyőben, vaj és olívaolaj keverékén, mindkét oldalukat körbepirítom. Egyszerre mindig csak annyi húst teszek a serpenyőbe, hogy kényelmesen elférjenek a szeletek és piruljanak, ne párolódjanak. 

Amikor mindkét oldalukon aranybarnára sültek és szép kéreg alakult ki a szeleteken, kiveszem az edényből, és beteszem a mázas Sába Pataki tálamba (bármilyen vastag falú cserép, vagy öntöttvas edény jó hozzá, aminek van fedője).

A serpenyőben visszamaradt zsiradékon, nagyon kis lángon, gyakori kevergetés mellett megdinsztelem a zöldségeket (aprított salotta és fokhagyma, a reszelő nagy lyukú oldalán lereszelt zeller és sárgarépa) és legalább 10 percig párolom. Ráöntöm az egészet a sütőtálban várakozó húsra, megszórom egy teáskanálnyi porított szárított paradicsommal (még nyáron készült, az Édesanyám kertjében termett ízes paradicsomot csontszárazra aszaltam, majd fűszerőrlővel porítottam és előszeretettel használom fűszerként) és hozzáadom a fagyasztóból kivett, nem teljesen felolvadt, szeletelt vargányát is.  A serpenyő alján maradt pörkanyagokat falapáttal felkaparom, felöntöm a vörösborral és kicsit beforralom. Ráöntöm azt is a zöldséges húsra, hozzáadom a marhahús alaplevet meg a friss kakukkfüvet, lefedem a tálat, betolom a 160 C-fokra előmelegített sütőbe és a vad korától függően, 3-4  órán keresztül készítem, két óra elteltével időnként ellenőrzöm a hús elkészülési fokát, mert nem szeretném, ha szétfőne.  Ha elkészült, kiveszem a húst és melegen tartom, a mártást a zöldségekkel  együtt,  botmixerrel pürésítem, egy szűrőn átpasszírozom és ráöntöm a húsra.

Sült krumplival ettük, de a puliszka is illene hozzá. Az ossobuco-t gremolataval szokás tálalni, de nálunk ez most elmaradt.

A homárt kivéve, ezt volt a 2012-es év legfinomabb fogása.

Vörösboros szarvasragu

Kedvenc erdélyi nagynénémék érkeztek hozzánk vendégségbe, az ő fogadásukra készítettem. Lassan, komótosan sült készre a sütőben, a mázas Pataki Sába tálban, amiben kenyeret is szoktam sütni.

Hozzávalók 6 főre:

1,5 kg szarvas színhús (comb is jó lett volna, de abból ÉP pörköltet főzött, így halkan bevallom, hogy bélszínből készült)

2 evőkanál liszt

10 dkg mangalica szalonna

5 dkg hideg vaj

2 nagy fej hagyma

20 dkg apró szemű csiperke

2 fej fokhagyma

4 szál sárgarépa

2 szál fehér répa

1 zeller szár

friss kakukkfű

pár szem borókabogyó

fél liter marha alaplé

3 dl száraz, testes vörösbor

só és frissen őrölt bors

A szarvashúst megszabadítom a hártyáktól és falatnyi de nem túl kicsi) darabokra felkockázom. Sózom, bőkezűen borsozom és meghintem liszttel. A zöldségeket megpucolom, a répaféléket falatnyi darabokra vágom, a zellerszárat felaprítom, a hagymát nyolcba vágom, a fokhagyma fejeket pucolatlanul vízszintesen elfelezem.

A szalonnát apróra kockázom és egy felforrósított méretes serpenyőben hagyom, hogy kiolvadjon a zsírja. A szalonnapörcöt kiveszem, a zsíron megkérgezem (elősütöm) a húskockákat. Egyszerre mindig csak keveset teszek a serpenyőbe, hogy a húskockák ne érjenek össze, így sülnek, nem párolódnak. Ha a húskockák minden oldala megpirult, kiveszem őket és lefedve melegen tartom. A visszamaradt zsiradékra dobom a feldarabolt fehér-, és sárgarépát és rázogatva-keverve picit karamellizálom.

Előveszem a mázas Pataki Sába tálamat, beleszórom a szalonna pörcöt, ráteszem az elősütött húskockákat, meg a répákat, gombát, hagymát, fokhagymát, szárzellert, dobok közé pár szem borókabogyót és egy kis csokor friss kakukkfüvet.

Visszatérek a serpenyőhöz, az aljához ragadt ízes pörcöket feloldom a vörösborral és kicsit be is forralom. Hozzáöntöm az alaplevet, felmelegítem, majd az egészet ráöntöm a sütőtálban várakozó húsra és zöldségekre. A tálat lefedem egy sütőpapírral (ez majd bent tartja a párolgó nedveket), ráteszem a fedőt és betolom az egészet a 150-160 C-fokra előmelegített sütőbe.  Az elkészülési idő a vad korának függvénye, egy-másfél óra elteltével érdemes 15-20 percenként ellenőrizni. Ha a hús megpuhult (vigyázok, hogy ne főzzem túl puhára), kihalászom belőle a kakukkfüvet, a szaftot egy serpenyőbe szűröm és nagy lángon beforralom. Amikor majdnem mártás sűrűségű, belekeverem a kis kockákra vágott hideg (jeges) vajat, kevergetve hagyom, hogy beleolvadjon, selymes mártássá alakuljon, majd visszaöntöm a ragura. 

Tejszínes, vajas krumplipürével tálalom.

Egy ossobuco utóélete

Tavaly Brüsszel mellett egy olasz étteremben ettem ossobuco-t.

Nem volt rossz, de hiányzott belőle az a kis plusz, így nem került be a „sosem felejtem el az ízét” kategóriába. Kis odafigyeléssel jobbat is ki lehet hozni egy szép szelet lyukas csontú marhalábszárból…

Minap az egyik húsboltban találtam is hozzá alapanyagot, eljött az ideje, hogy magam készítsek, kedvemre valót. Bűvös szakács recept szerint főztem, mert adjuk meg a császárnak, ami a császáré… 

Az ossobuco-ról nem készült fotó (a fenti kép az étteremben fogyasztottat ábrázolja), de maradt belőle jócskán, másnap, újramelegítve már senki nem ette volna meg szívesen. Finom ételt ki nem dobunk, így a maradékhasznosítás jegyében a resztlit szépen leturmixoltam és mártásként, Giuseppe legjobb spagettiját ölelte körül. 

Hozzávalók az ossobuco-hoz, 4 főre:

2 evőkanál olívaolaj
6-7 dkg vaj
4 szelet 4 cm vastag csontos borjúlábszár (formára kötve)
liszt
1 fej salotta (mogyoróhagyma) finomra vágva
fél szál zeller finomra vágva

2 sárgarépa, szeletelve

10 dkg szeletelt, füstölt bacon
2 dl száraz fehérbor
3 dl szárnyas-húsleves
só, frissen őrölt bors

A gremolatához:
1 csokor petrezselyem finomra vágva
1 kis gerezd fokhagyma nagyon finomra vágva
fél kezeletlen citrom héja lereszelve

Kevés vajon, nagyon kis lángon, gyakori kevergetés mellett üvegesre hevítem a kis darabokra vagdosott bacont, majd hozzáadom a zöldségeket (salotta, fokhagyma, zeller) és legalább húsz percig párolom. Közben elősütöm a húst, egy akkora (lehetőleg vastag, öntöttvas) edényben, hogy a húsok kényelmesen elférjenek benne. A velőcsontos szeleteket előbb lisztbe forgatom (leveregetem róluk a lisztfölösleget), enyhén sózom, borsozom, majd vaj és olívaolaj keverékén, közepes lángon megpirítom. Amikor mindkét oldalukon aranybarnára sültek, kiveszem az edényből,  leöntöm a zsiradékot, az edény alján maradt pörzsanyagokat falapáttal felkaparom, felöntöm a fehérborral és felére beforralom. Beleteszem a párolt zöldségeket (sofrito) és a húst, hozzáadom a szeletelt sárgarépát. Lefedem és másfél-két órán keresztül, kis lángon készítem, közben időnként megfordítom a húst. Ha a lé nagyon elpárologna, húslevessel pótolom, egyszerre mindig csak kevéssel.
Ha elkészült, kiveszem a húst és melegen tartom, a mártást zöldségpasszírozón áttöröm, vagy egy szűrőn alaposan átnyomkodom. Hozzáadom a fokhagyma, petrezselyem és citromhéj keverékéből készült gremolata-t. Visszateszem az edénybe, belehelyezem a húst, felmelegítem, majd 10 dekányi kis kockákra vágott jeges vajat keverek bele, több részletben, ez fényesíti és köti a mártást. Sült krumplival tálalom. 

Eddig az ossobuco recept, a folytatás: késes robotgépben ledarálom a maradék húst a maradék szafttal. Felforrósítom egy serpenyőben, hozzákeverek fél liter fűszeres paradicsomszószt, összeforralom és belekeverem az al dente-re főtt spagettit. Aprított friss rozmaringgal megszórva tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Magyar Konyha magazin és csángó csicsókaleves

Egy évvel ezelőtt adtam hírül, hogy megjelent a megújult Magyar Konyha gasztronómiai magazin. Most büszkén jelentem, hogy tegnap megjelent a 2012-es január-februári szám, benne 4 csicsóka receptemmel.

A négy csicsókás ételem: csicsóka aszalt paradicsomos, vargányás morzsában

disznótoros csicsókával és póréval, savanyúkáposzta ágyon

csicsókatorta

és a desszert: csicsókás panna cotta

A fotókat Bakcsy Árpád készítette, a recepteket megtaláljátok a Magyar Konyha magazin 2012 január-februári számában.

Gulyásleves

Maradék marhapörköltből főztem, Dorka lányom kérésére. Az a fajta leves, amit ugyan szeretek, de magamtól sosem jutna eszembe megfőzni. Gyerekkoromban pénteki leves volt, mindig a Mama főzte (nem maradék pörköltből, hanem rendesen), palacsinta, vagy lapótya (lángos-féle) követte, amit kizárólag lekvárral megkenve ettünk, egészen húszéves koromig, amikor Kiskőrösön megettem életem első sós lángosát.

Hozzávalók 4-5 főre:
60 dekányi marpörkölt

1 kiskanál zsír

1 fej vöröshagyma

 3-4 szem krumpli

3 db sárgarépa

1 db fehérrépa

kis darab zeller

2 gerezd fokhagyma

1 evőkanál (házi) darált paprikakrém

2,5 liter marhaalaplé vagy víz

1 cseresznyepaprika (opcionális)

só és őrölt kömény

A zsíron üvegesre párolom az aprított hagymát, hozzáadom a fokhagymát, majd az aprított-szeletelt zöldségeket a krumpli kivételével, sózom, megszórom őrölt köménnyel és pár percig dinsztelem, kevergetve. Felöntöm annyi marhaalaplével (vagy vízzel), hogy jól ellepje a zöldségeket, belekeverek egy evőkanálnyi darált paprikakrémet és 10-12 percig főzöm. Hozzáadom a kockákra vágott krumplit, majd 5-6 perc elteltével hozzáadom a pörköltet is, összefőzöm, igazítok a fűszerezésén és elzárom alatta a tüzet. 2-3 órával tálalás előtt érdemes készíteni, hogy legyen ideje összeérni az ízeknek, de másnap, újramelegítve még jobb. Tejföllel tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Paradicsomos, fokhagymás sült padlizsán

Paradicsomos, fokhagymás sült padlizsán fetával

Szeretek mindent, ami benne van. Húsmentes, laktató, ízes. Mi kell még?  Talán egy pohár vörösbor!

Hozzávalók 4 főre:

2 nagy padlizsán

pár gerezd fokhagyma

olívaolaj

2-3 dl paradicsomlé, vagy házi ketchup
zellersó és frissen őrölt bors

1 csokor petrezselyem zöldje

2 szál zeller zöldje
csipet zellersó

100 g feta sajt, apróra kockázva

A padlizsánt megmosom, héjastól hasábokra vágom és egy serpenyőben, kevés olívaolajon megpirítom, oldalanként néhány perc alatt. A padlizsán egy olajszivacs, így a második adag sütésénél biztosan pótolni kell az olajat a serpenyőben.

Megtisztítok néhány gerezd fokhagymát, vékony csíkokra vágom és beledugdosom a sült padlizsán hasábokba, mindegyikbe kettőt-hármat.

Egy tepsibe sorakoztatom, fűszerezem zellersóval, tekerek rá borsot, rákanalazom a paradicsomszószt, megszórom az aprított zeller zölddel, és betolom a 180 fokos sütőbe, 25-30 percre. Melegen tálalom, aprított petrezselyem zölddel meg a feta kockákkal megszórva.

  

Ha tetszett a recept, csatlakozhatsz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Kacsa bourguignon

A franciák híres egytálételét ezúttal kacsahúsból készítettem. Igazi vasárnapi komfort ebéd! Ha előző nap megpucolom a zöldségeket, reggel max. félórás meló van vele: felaprítom a zöldségeket, közben elősütöm a húst, majd mindent bele a sütőedénybe, be a sütőbe és máris szabad vagyok délig, vissza lehetne feküdni, olvasni, beszélgetni. Szép terv, de most a henyélés helyett előkészültem a narancslekvár főzésre.

Hozzávalók (4 főre):
1- 1,5 kg kacsahús (most pecsenyekacsa szárnytöve)
4 dl száraz, jófajta fehérbor (ezúttal badacsonyi olaszrizling)
1 kis csokor friss kakukkfű
pár szál sárgarépa
1-1 fehérrépa és paszternák
fél fej zellergumó
50 dkg apró barna csiperkegomba
1 ujjnyi szelet (kb 10 dkg) füstölt szalonna
30 dkg egészen apró salottahagyma
4 gerezd fokhagyma
2 dl kacsahúsleves
vaj és kevés liszt a húsok átsütéséhez
só, frissen őrölt bors

A húsokat megmosom, az apró salottát megtisztítom, a fokhagymát tisztítás után felaprítom, a megtisztított zellert, fehérrépát, paszternákot és sárgarépát 2 cm-es darabokra aprítom, a nagyobb gombákat félbevágom.
Egy nagy tálba teszem a húsdarabokat, bőkezűen tekerek rájuk borsot, megszórom a liszttel és jól összekeverem. Kisebb adagokban kisütöm egy méretes serpenyőben, vajon. Mindig csak annyi húst teszek a serpenyőbe, amennyi egy rétegben, kényelmesen elfér, mert pirulnia kell, nem párolódnia. A szalonnát előbb vékony csíkokra, majd kis kockákra vágom és egy kicsi átsütöm abban a serpenyőben amiben a húskockák pirultak. Hozzáadom a salottát, a sárgarépát, fehérrépát, zellert és az egészet egy kicsit átpirítom. Rászórom az aprított fokhagymát, végül a gombát és amikor megérzem a fokhagyma illatát, öntök rá egy kevés bort, ezzel feloldom a serpenyő aljáról az ízes pörköket, majd az egészet, a hússal együtt belezúdítom egy fedeles, vastag falú öntöttvas, vagy egy fedeles, méretes cserép edénybe.
Sózom, rászórom a kakukkfüvet és a babérlevelet, ráöntöm a bort meg a kacsahúslevest és letakarom: előbb sütőpapírral – így nem szökik a gőz – majd az edény tetejével. 150 fokon 3-4 órát párolom a sütőben, időnként megnézem a hús elkészülési fokát, ha elfőné a levét húslevessel vagy kevés borral pótolom. Amíg a hús megpuhul, a leve szépen besűrűsödik, a zöldségek szinte karamellizálódnak. Van olyan jó, mint a marhahúsos változat!
Krumplipürével tálalom.

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Sütőtök krémleves baconnal és gránátalmával

Kislány koromban az ősz egyik fontos momentuma volt, amikor Édesapám hazahozta a szezon első hatalmas sütőtökét, amit kint hagytunk a teraszon mindaddig, míg megcsípte a fagy. Akkoriban csak sütve tudtam elképzelni, manapság már az egyik kedvenc őszi-téli alapanyagom, szívesen főzök belőle levest, egytálételt, vagy köretet. Édesen vagy sósan, ízével és színével vidámságot lop egy szürke, ködös hétköznapba is. Most baconnal és gránátalmával főztem, levesnek.

Hozzávalók:
1 sütőtök (kb 1 kg-os)
5 dkg vaj
10 dkg szeletelt, vagy kockázott bacon
1 nagyobb fej hagyma, felkockázva
2 sárgarépa felaprítva
1 kis fej zeller fele, felkockázva
1-2 gerezd fokhagyma, zúzva
1 liter csirke alaplé
só, frissen őrölt (fehér) bors és frissen őrölt szerecsendió, ízlés szerint
1 / 2 gránátalma magjai

A sütőtököt meghámozom, magjait eltávolítom és feldarabolom, tepsire teszem és sütőben félpuhára sütöm. Felolvasztom a vajat és pörcösre sütöm rajta a szalonnát, szűrőkanállal kiszedem és félreteszem. Az ízes zsiradékon megfuttatom a hagymát, majd hozzáadom a zúzott fokhagymát, egy perc múlva az aprított zellert és sárgarépát, kevergetve hagyom, hogy kicsit karamellizálódjanak. Hozzákaparom a sütőtök húsát, ízesítem sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval, felöntöm az alaplével, puhára főzöm, majd pürésítem és ha szükséges, igazítok az ízesítésen. A sült baconnal és gránátalma magokkal tálalom. Még szuperfinnyás Picilánynak is ízlett.