Könyvajánló: Beh Mariann – Levendula

 

Ki ne szeretné a levendulát? Hála, hogy kezdenek rájönni, a levendula nem provence-i huncutság, itthon is megterem és érdemes vele foglalkozni.

Beh Mariann legújabb könyvének is a levendula a főszereplője. Bevallása szerint gyermekkori emlékek fűzik a levendulához, évek óta termeszti, és számtalan módon fel is használja, amit a könyv hasábjain az olvasókkal is örömmel megoszt, ahogy a különböző levendulafajták termesztését, aratását, feldolgozását, és a hazai levendulatermelőket is bemutatja, 30 levendulás ínyencség receptjével együtt.

Mariann 2014-ben alapította a Bazsalikomos kert névre hallgató családi kisvállalkozását. A kertjükben termesztett gyógy- és fűszernövények, ehető virágok felhasználásával teakeverékeket, fűszersókat készít és értékesít. 2018-ban jelent meg A kert konyhája című könyve különleges képi világgal, és szakmai, mégis szórakoztató leírásokkal a növények felhasználásának sokszínűségéről. A BOOOK Kiadó gondozásában most megjelent kötet szerintem ugyanolyan szép, hasznos és informatív, mint Mariann első könyve. Öröm kézbe venni és olvasni.

 Beh Mariann – Levendula
BOOOK KIADÓ KFT 
2021
272  oldal
6 990 Ft

Levendula zselé (cukormentes)

Cukormentes, mivel nem cukorral készült, mert minimálisra redukáltam a cukorfogyasztásunkat és igyekszem –amit lehet – másképp megoldani. Jó ideje természetes stevia édesítőt használok, ami 4X édesebb a cukornál, jól oldódik hideg vízben is és nincs mellékíze. Nem olcsó, de valamit valamiért… A levendulát meg szeretjük és idén is volt nyílt nap szüretelési lehetőséggel a csodás kiskőrösi levendulásban, így készülhet idén is szörp, levendulás cukor, levendulás vaníliafagylalt, meg ez a zselé.
A zselé a szörpkészítéssel szorosan összefügg, ugyanis nem más, mint a kellemes édességűre hígított, majd pektinnel besűrített levendulaszörpöm egy része, amit palacsintába, desszertekbe, fagylaltra téve használok majd el.

Hozzávalók:
levendula szörp

víz

pektin, vagy lekvárzselésítő

csírátlanított, kisméretű üvegek, jól záródó tetővel

A töményen nagyon intenzíven levendula ízű szörpöt vízzel kelelemes édességűre hígítom, felforralom és belekeverem a pektint, vagy lekvár zselésítőt (amiből annyit használok, mintha gyümölcslekvárt főznék). 2-3 percig forralom, majd csírátlanított* üvegekbe öntöm. Az üvegeket lezárom, pár percre fejtetőre fordítom, majd száraz dunsztban (plédek között, egy kosárban) hagyom lassan kihűlni. Másnap-harmadnap mehetnek a kamrapolcra, de felbontás után hűtőben tárolom, mert nincs benne semmi tartósítószer és szoba hőmérsékleten pár nap alatt megromlana. Ugyanúgy és ugyanarra használom, mint bármelyik lekváromat.

* a szörpös üvegeket nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom 15-20 percre. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Levendulás vanília fagylalt

Levendula-őrületem újabb állomása. Elkészítéséhez házi levendula szörpöt használtam, egy olyat, amihez nem tettem olyan sok levendula virágot, és nem volt elegendő citromsavam sem itthon, így eleinte úgy tűnt, hogy szép lesz a színe, ám forralás közben kifakult és aranysárgává változott. Sebaj, desszertekbe pont jó!

Hozzávalók:

6 tojássárgája (a fehérjékből lehet Pavlova tortát, vagy fehérpiskótát sütni)

1 dl levendulaszörp

3 dl zsíros tej (min. 3,5%-os)

2 dl tejszín (30% zsírtartalmú, NEM főzőtejszín!)

1 vaníliarúdnak a kikapart belseje, vagy 1 teáskanál házi vanília kivonat

A tojássárgájákat robotgéppel felhabosítom, majd belekeverem a tej és tejszín keverékét, meg a levendula szirupot a vaníliával együtt. Állandóan kevergetve 85°C-ig melegítem, majd leszűröm és lehűtöm. Ha alaposan lehűlt, 20 perc alatt a fagylaltgépem krémes fagylalttá keveri. Fagylaltgép hiányában zárható dobozba öntöm, beteszem a fagyasztóba és fél óránként botmixerrel átkeverem, legalább 4X (a végeredmény nem lesz annyira krémes, mint a fagylaltgéppel készült, de a szükség nagy úr ).

Levendulás cukor

Idén tobzódtam a levendulás finomságokban köszönhetően a kiskőrösi levendulásban tett látogatásomnak. A szörp és zselé mellett lett levendulás cukrom is, melynek elkészítése roppant egyszerű, mindössze némi levendula virág kell hozzá, meg kristálycukor. A cukor átveszi a levendula ízét és illatát, majd mértékkel lehet használni kekszek sütésénél, süteményekbe, kalácsba. Csinos üvegben akár ajándékba is adható.

Pár szál levendula szárított virágait lecsipegetem és összekeverem kristálycukorral (lehet kanállal, vagy késes robotgéppel keverni, 25-30 dkg cukorhoz keverek kb egy evőkanálnyi levendulavirágot). Jól záródó üvegbe teszem és pár nap múlva már használható!

Ha nem használsz cukrot, ízesítheted levendula virággal az eritrited, inka sweet stéviád, vagy egyéb édesítőszered.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Cukormentes levendulaszörp

Tudom, kicsit hatásvadász a cím, mert hogy lehet egy szörp cukormentes? Hát úgy, hogy nem cukorral készült. Több okból minimálisra redukáltam a cukorfogyasztásunkat és igyekszem –amit lehet – másképp megoldani. Egyik évben mindent xilittel főztem be, na olyat többet nem csinálok, mert minket meghajt… egy ideje természetes stevia édesítőt használok, ami 4X édesebb a cukornál, jól oldódik hideg vízben is és nincs mellékíze. Nem olcsó, de valamit valamiért… A levendulát meg szeretjük és idén voltam olyan szerencsés, hogy szedhettem a csodás kiskőrösi levendulásban egy kosárra valót, amiből garázdálkodhatok kedvemre.

Hozzávalók:

1 liter víz

200 g inka sweet stevia 4x

35 g (egy 3 dl-s pohár) levendulavirág (tisztán mérve, szára nélkül)

25 g citromsav (ettől lesz igazán szép színe)

A édesítőszerből (akit nem kötnek diétás tanácsok, főzze nyugodtan cukorból), citromsavból és vízből szirupot főzök, hagyom kicsit hűlni, majd hozzáadom a levendula virágokat. Hagyom állni pár órát (vagy egy éjszakát), majd leszűröm, a virágokat szűrőben jól kinyomkodom, a levet újra felforralom és csírátlanított* üvegekbe öntöm. Az üvegeket lezárom, majd száraz dunsztban (plédek között, egy kosárban) hagyom lassan kihűlni. Másnap-harmadnap mehetnek a kamrapolcra, de felbontás után hűtőben tárolom, mert nincs benne semmi tartósítószer és szobahőmérsékleten pár nap alatt megromlana.

Vízzel, vagy szódával hígítva, jégkockával, esetleg (bio) citromszelettel kínálom üdítőnek, vagy a tömény szirupot kekszekbe, krémekbe, desszertekbe (pld. sajttortába) ízesítőnek használom.
Töményen nagyon intenzíven levendula ízű, ez hígításkor épp kellemesre szelídül, a színe pedig még szódával hígítás után is mesés a citromsavnak köszönhetően, szóval ehhez tényleg érdemesebb citromlé helyett citromsavat használni! (citromlével sárgás szirupot kapunk)

* a szörpös üvegeket nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom 15-20 percre. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Citromkrémes tarte, levendulával

Tombol a meyer citrom láz, szinte naponta készítek valamilyen desszertet vele. Sütöttem chia magos muffint és kuglófot is vele, sült pudingot, na meg ezt a szépséget, mely nem csak szép, hanem igazán finom is. Aki nem hiszi, süsse meg J

Hozzávalók:
A pitetészta (pâte brisée) hozzávalói:
180 g vaj
20 g cukor
250 g liszt
1 tojás
csipet só
1 ek víz

A töltelék a jól bevált vaníliás meyer lemon curd receptem szerint készült:

kb. 3,5 dl krémhez szükséges: 

125 ml frissen facsart, átszűrt Meyer citromlé

65 g cukor

2 nagy tojássárgája 

2 nagy egész tojás

1 rúd vanília kikapart belseje

1 csipet só

85 g vaj, kockázva

A pitetészta hozzávalóit gyorsan összegyúrom, kis gombócot formázok belőle és folpack fóliába csomagolva 1-2 órára a hűtőbe teszem (ha nagyon sietek, a fagyasztóba elég neki 30 perc). Két folpack réteg között kinyújtom és beleügyeskedem az egyszemélyes piteformákba, a nyújtófát a tetején végiggörgetve levágom a felesleget. A tésztában lévő vaj bőven elég ahhoz, hogy ne ragadjon a formába, külön kivajazni a formát szükségtelen. A maradék tésztát folpackba csomagolva beteszem a mélyhűtőbe, mert több ilyen maradékból lehet majd egy újabb pitét sütni.
A piteformákra sütőpapírt teszek és beleszórom a tésztával kibélelt, sütőpapíros formákba a vakon sütésre használt borsómat (ehhez egy fél kilónyi sárgaborsót áldoztam be anno, amit csak a vakon sütésre használok. Kapható kerámia „sütőbab” is, de nem olcsó).
200 fokos, előmelegített sütőben 12-15 percig sütöm a tésztát, majd hagyom kihűlni. Közben elkészítem a lemon curd-ot:
Egy kis edény fölé teszek egy szitát és a kezem ügyébe készítem, hogy majd tudjam azonnal átszűrni a krémet, ha elkészült. Egy edénybe vizet teszek, a tetejére meg egy keverőtálat, de vigyázok, hogy a keverőtál alja ne érjen a vízbe, így ha már forr a víz, kényelmesen tudok vízgőz fölött főzni.

Kifacsarom a citromok levét, átszűröm, a keverőtálba öntöm, beleteszem a cukrot, a tojássárgáját, egész tojásokat, vanília kaviárt és egy csipet sót, majd habverővel alaposan elkeverem. Beleteszem a vajkockákat és takaréklángon folyamatosan kevergetem, míg a vaj el nem olvad. Ha elolvadt, feljebb tekerem a hőmérsékletet és folyamatos kevergetés közben, pár perc alatt sűrű puding állagúra főzöm, majd azonnal a szűrőbe teszem és átpasszírozom (így gyönyörű, krémes és homogén lesz a végeredmény).

Ha kihűltek a kis tarte-ok, megtöltöm a langyosra hűlt citromkrémmel és megszórom kevés levendula virággal. Porcukrozva tálalom.
Fenti mennyiség – piteforma mérettől függően 6-8 db egyszemélyes pitére elég.

Levendulás hagymalekvár

Idén sok mindenbe tettem levendula virágot. Legfinomabb az áfonyalekvár lett tőle, meg ez a lila hagymalekvár, amit az aszalt áfonyás hagymalekvárom receptje alapján készítettem.

Hozzávalók:
1 kg lila hagyma
1 dl málna balzsam(ecet)
0,5 dl olívaolaj
4 púpozott evőkanál nádcukor
1 csapott teáskanál só
frissen őrölt bors
2 babérlevél
6 szem szegfűbors
125 g aszalt áfonya, apróra vágva
1 csapott teáskanál szárított levendulavirág

A hagymát megpucolom és vékonyan felszeletelem. Felforrósítom az olajat egy jókora serpenyőben és bele teszem a hagymát, sózom, borsozom. Folyamatosan kavargatva, addig főzöm, míg összeesik és kezd puhulni. Megszórom a nádcukorral, hozzá adom a málna balzsamot, az aszalt áfonyát, babérlevelet, szegfűborsot, majd együtt tovább főzöm, takaréklángon, sűrűn kavargatva, míg a hagyma szinte karamellizálódik, az összes lé elpárolog, a lekvár meg szép fényes és sűrű lesz. Az utolsó 10 percben belekeverem a levendula virágot, majd kisméretű sterilizált befőttes üvegekbe szedem, lezárás után fejtetőre állítva tartom 10 percig, majd száraz dunsztba hagyom kihűlni. Felbontás után hűtőben eltartható 1-2 hétig. Natúr sültekhez, sajtokhoz használom.

Levendulás baracklekvár

Nem csak a szilvalekvár jó levendulával, az alábbi baracklekvár is toplistás nálunk.

Hozzávalók:
1250 g kajszibarack (tisztán, hámozás-magozás után mérve)
250 g nádcukor
1 csapott teáskanálnyi levendula virág
fél citrom leve
egy kupica fehér rum (baccardi)
1 csomag lekvárzselésítő

Sterilizálom a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár.

A barackokat megmosom, 8-10 másodpercre gyöngyözve forró vízbe teszem, szűrőkanállal kiveszem, azon melegében (gumikesztyűben) lerántom a bőrét és cafatokra szedem, kidobom a magokat. Rozsdamentes, gondosan elmosogatott fazékba teszem, összekeverem a (nád)cukorral, a lekvárzselésítővel, a citromlével és a levendulával, majd forrástól számítva 5 -8 percig főzöm. Belelöttyintem a rumot és még 1-2 percig kevergetve hagyom főni, majd kiveszem a sütőből a forró, csírátlanított üvegeket és belemerem a lekvárt. Kupak mindegyikre, fejtetőre velük 5-10 percre, majd vissza a már kikapcsolt sütőbe, ott hűlnek ki szép lassan, másnapig ott is maradnak.

Levendulás szilvalekvár cukor nélkül

Igen, már megint lekvár és így lesz ez még egy ideig…

Egyik este Kati barátnőm (aznap, mikor elbántunk a 105 kg padlizsánnal) megajándékozott egy vödör szilvával. Örültem neki, de aznap úgy hiányzott az a vödör szilva, mint ablakos tótnak a hanyatt esés, főleg, hogy másnap hajnalban indultunk Zágrábba... ÉP hozta haza, rögtön be is jelentette igényét natúr, cukormentes, hagyományos szilvalekvárra. Ne is tegyek bele semmit, se fahéjat, se más fűszert, finom, meg minden az a sok firlefrancos ilyen-olyan lekvárom, de ő most olyanra vágyik, amit gyerekkorában is evett. Nem sok időm volt gondolkodni, bevágtam a sütőbe, mert a sült szilvalekvár már tavaly is igen jól sikerült. A sütőben sült szilvalekvárnál nincs semmi trükk és a fáradságos, több órás kevergetést is meg lehet spórolni, a végeredményre pedig nem lehet panasz.

Megmostam és kimagoztam a szilvát, majd a két legnagyobb, magas falú sütőtepsim aljára locsoltam egy kevés almaecetet, körbeforgattam a tepsiben, hogy egy vékony filmréteg keletkezzen a belső falain és alján, ez akadályozza meg, hogy odaégjen a szilva sülés közben. Beletettem a magozott szilvát, nem kevertem meg, csak betoltam a sütőbe kb. 110 fokra és békén is hagytam reggel 4-ig, addig aludtam pár órát. A hatórányi sütés után elzártam a sütőt és otthagytam estig, mikor hazatértünk.

Akkor kivettem a sütőből és konstatáltam, hogy a szilvák jó sok levet eresztettek, szépen megsültek, a léből kikandikáló példányok némileg karamellizálódtak. Átköltöztettem az egészet egy rozsdamentes edénybe és a tűzhelyen addig főztem, amíg a leve elpárolgott és szépen besűrűsödött (ez kb. fél óra, igaz itt már gyakran, illetve állandóan kellett kevergetni, mert pöfög és leéghet, ha nem figyelek rá). Ez az idő épp elég volt arra is, hogy az újra 110 fokosra felmelegített sütőben csírátlanítsam az alaposan elmosott lekváros üvegeket és kupakjait. Mivel a szilva elég édes volt, nem kellett édesíteni a lekvárt, amit amúgy méz hozzáadásával tettem volna.

ÉP-nek ezen a ponton a csíramentesített üvegekbe szedtem a részét, lezártam, fejtetőre állítottam és pár perc után száraz dunsztba tettem (kosárba, plédek közé). A maradék lekvárba belekevertem porított, szárított levendula virágot, még öt percig főztem kevergetve, utána ugyanúgy jártam el vele, mint az előző adaggal. Provence illatú és ízű levendulás lekvárom lett, attól tartok, erre is ÉP fog jobban rájárni.

Valentin napi levendulás szívecskék

1 tábla 70% kakaótartalmú ecuadori keserű csokoládét olvasztottam fel gőz felett, beledolgoztam fél deci 30% zsírtartalmú tejszínt és 1 nagy csipet ehető levendula virágot.

A szívecskés szilikon jégkocka készítő formák aljára is szórtam a levendulavirágból, majd belekanalaztam a csokimasszát. Pár óra hűtőben való dermesztés után könnyedén kivehető a szilikon formákból.

Legközelebb a belekeverendő levendulavirágot porítani fogom. Nagyon intenzív az aromája, érdekes és különleges. Jó móka volt elkészíteni:-)