Rozmaringos zöldparadicsom-zöldalma lekvár

Még mindig lekvár, még mindig zöldparadicsomból, ezúttal zöld almával és sok rozmaringgal. Finom magában is, de még jobb érlelt kecske,- vagy juhsajttal, sült hússal, vagy egyszerűen, egy szelet vajas pirítóssal.

Hozzávalók:
1 kg zöldparadicsom
fél kg zöld alma
20 dkg 2:1 befőzőcukor
1 citrom leve és reszelt héja
2 ágacska (vagy ízlés szerint több) friss rozmaring

A zöldparadicsomot, almát feldarabolom és felteszem főni. Úgy fél óra elteltével botmixerrel megdolgozom, majd egy szitán átpasszírozom, így megszabadulok a felpöndörödött héj darabkáktól, magvaktól. A pürét összekeverem a cukorral, beleteszem a rozmaringot és addig főzöm, míg az állaga kedvemre való sűrűségű nem lesz. Sterilizált üvegekbe szedem, rátekerem a fedőt, fejtetőre állítom pár percre, majd száraz dunsztban (kosárban, plédek között) tartom másnapig.

Zöldparadicsom savanyúság ecet és cukor nélkül

Ahhoz képest, hogy „csak” egy éretlen gyümölcs (vagy zöldség?), a zöldparadicsom kész csoda! Chutney-nak, lekvárnak, gyümölcssajtnak valami isteni, de bevallom, savanyúságnak eltéve nem rajongtam érte. Mostanig. Igaz, ez másképp készült, mind az a változat, amivel gyerekkoromban ki lehetett kergetni a világból, mert sokkal inkább hajaz a kovászos uborkára, azt meg nagyon szeretem! Tudom, a nagy „eltevések” ideje lejárt, a napokban inkább káposztát savanyít mindenki, az egyéb savanyúságok már a kamrapolcon sorakoznak, de jövőre is lesz nyárvég és akkor biztosan többet készítek ebből a finomságból, mint az idei teszt adag. A receptet Lauránál találtam és felettébb érdekelt, milyen lesz a zöldparadicsom savanyúság, amiben nincs ecet, sem cukor, csak só és a fűszerek. Állítólag 2-3 hét kell neki, hogy elkészüljön, én csak 5 hét elteltével jutottam a kóstolásig, de nagyon kellemes meglepetés ért. Sokkal jobb, mint az ecetes változat és a díszítésként belerakott sárgarépa és fokhagyma hab a torán, ha lehet, még finomabb, mint a zöldparadicsom!

Hozzávalók:
apró zöldparadicsom
sárgarépa
kapor
csombor
mustármag
szemes bors
egy ujjnyi meggyfa ág és pár meggyfa levél
pár gerezd fokhagyma
durva só és víz

Megtöltöm a savanyúságos üveget a zöldparadicsommal, felöntöm vízzel, majd a vizet egy mérőpohárba öntöm, így kiderül, mennyi sóra van szükség. Literenként 1 ek durva konyhasót elkeverek a vízben. Kiürítem az üveget és szárazra törölöm. Egy félbevágott fokhagyma gerezddel bekenem az üveg belsejét, az aljára teszek kaprot, csombort, mustármagot és szemes borsot, majd a zöldparadicsomot úgy, hogy közé szórom a felszeletelt sárgarépát és szeletelt fokhagymát. A végén felöntöm a sós vízzel és beleteszem a meggyfa ágat, meg a leveleket, ez különleges zamatot kölcsönöz a savanyúságnak. Pár napig egy kistányérral lefedve pihentetem (nálam a konyhapulton tanyázott), majd ha erjedni kezd, fedővel lezárom és hűvös, sötét helyre rakom. A leve előbb zavaros lesz, aztán kitisztul, két-három hét után fogyasztható. A fűszerektől nagyon jó ízű, a sárgarépa meg egyenesen durvánjó:-)

Ha tetszett a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Zöldparadicsom sajt

Nagyon rosszul állok kisméretű (üres) befőttes üvegekkel, így maradt valamennyi zöldparadicsom lekvár, amit nem volt mibe beletennem. Ekkor született az ötlet, hogy a birssajt mintájára zöldparadicsom sajtot készítsek a maradék lekvárból. Tovább főztem (sűrítettem) a kész lekvárt és minimuffin szilikonforma mélyedéseibe kanalaztam az igen sűrű masszát. Kihűltek, megdermedtek, kiborítottam, napokig szárítgattam és íme, a zöldparadicsom sajt! Isteni! (Nem gondolom, hogy feltaláltam a spanyolviaszt, de ilyen agyament ötletet még sehol nem olvastam.) Közben rájöttem, hogy gyakorlatilag bármilyen gyümölcsből készíthető sajt is, ha kellő pektin tartalmú az alapanyag. Ha nem, biztosan rá lehet segíteni némi zselésítő befőző cukorral:-)

Zöldparadicsom lekvár

Próbát tettem a környezetemben: vakkóstolásnak tettem ki a zöldparadicsom lekvárom. Nem tudták megmondani mit esznek, "valami egzotikus gyümölcs"-re tippeltek, de mindenki egyetértett abban, hogy nagyon, nagyon finom!

Édesanyám mesélte, hogy dédnagymamám (akire állítólag testalkatra és konyhai vonzódásban is hasonlítok) főzött régen zöldparadicsom lekvárt. Gyerekkoromban a zöldparadicsomból csak savanyúság készült, az un. gogonele, de azt idén már tettünk el, így a mostani 3,8 kg paradicsomból lekvár lett, a régi idők emlékére. Nem utoljára!

Használtam hozzá:

3,8 kg zöld paradicsomot
1,7 kg kristálycukrot
2 citrom levét és reszelt héját

1 rúd vaníliát, hosszában és keresztben is elfelezve

A recept pofon egyszerű, bár majdnem túlkomplikáltam. A zöld paradicsomot megmostam, az aljára (fenekére) keresztet metszettem a késsel és forrásba levő vízbe dobtam azzal a céllal, hogy megszabadítsam héjától. Jelentem, semmi értelme! A zöld paradicsomnak ugyanis nem jön le könnyen a héja csak akkor, ha majdnem megfőtt, úgyhogy feladtam. Hagytam langyosra hűlni, kimetszettem a csumáját és négybe vágtam (a kisebbeket félbe). Beletettem egy nagy lábosba és elkezdtem főzni. Amikor már jól kieresztette a levét, ráöntöttem a cukrot (fele annyi kiló cukor, ahány kiló a paradicsom, de az én ízlésemnek még így is kissé édes lett). Ráfacsartam a 2 citrom levét és belereszelem a héját, majd lassú tűzön, sűrűn kevergetve összefőztem, nálam ez kb. 3,5 óra volt. Úgy a második óra táján beledobtam a darabolt vanília rudat és azzal együtt főztem szép fényes, zselés állagúra.

Csírátlanított üvegekbe szedtem, lezártam és fejtetőre állítottam pár percre, majd jó meleg, puha takaróval kibélelt kosárban érték meg a másnapot.

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.