Fritto misto

 

Nyár van, ami nálam egyenló azzal, hogy eljött a fritto misto ideje, ami nélkül lehet élni, de nem érdemes…  A pár évvel ezelőtti, Cinque Terre-n töltött nyaralásunkon mindennapi eledelünk volt. Imádtuk! Papírcsákóban ettük az utcán, hurkapálcikával kihalászva, némi friss citrommal megspriccelve maga volt a mennyország.

Gyakrabban kívánnám asztalunkra, hiszen nem lehet állandóan Olaszországba rohangálni ezért az élvezetért, de mivel ez friss hozzávalókból az igazi, ritkábban esszük, mint szeretnénk, leginkább olyankor, ha tenger mellett vagyunk és hozzájutok igazán friss alapanyaghoz. A képen láthatót a horvát tengerparton készítettem aznapi fogásból, igazán pazar lett!

Az én kedvenc fritto mistomhoz kell mindenképpen bébi tintahal, ami maximum arasznyi méretű legyen. A fogókarokat levágom, megpucolom, és egyben hagyom (ez lesz amúgy a kedvenc csemegém, ha megsült). A testét is megpucolom, és fél centiméteres karikákra vágom. A garnélafarkak is elmaradhatatlanok, a páncéljuktól megszabadítva. Apró szardella is jöhet! Fejüket levágom, kibelezem őket, és a gerincüket igyekszem úgy kihúzni a halból, hogy a húsuk ne sérüljön meg.  Ha icipici szépiácskákat is kapok a halárusnál, akkor abból is veszek.
Egy nagyobbacska, panírozásra alkalmas edénybe lisztet teszek, megsózom és tekerek bele frissen őrölt borsot. Közben egy nagy lábasban olajat melegítek, annyit, amibe majd kényelmesen ki tudom sütni a herkentyűket. Addig melegítem, míg egy csipetnyi beleszórt liszt rögtön elkezd „táncolni” az olajban, akkor már csak pár percnyire vagyunk az élvezettől.
A tenger ajándékait a fűszerezett lisztbe dobom, jól átforgatom. Egy marékkal kiveszek belőle, a felesleges lisztet lerázogatom róla egy szita, vagy szűrő segítségével, és a leheletnyi "bundával" ellátott herkentyűket a forró olajba dobom. Ha a liszt kicsit szint kapott, akkor egy szűrőkanállal kiveszem a finomságokat, és konyhai papírtörlőre szedem, ami majd felitatja a fölösleges olajat. Maroknyi adagonként kisütöm az összes hozzávalót. Nem szabad túl sütni, mert a tintahal gumis lesz, a garnéla rágós, a halhús csontszáraz… ha az olaj nem elég forró, akkor is vacak lesz a végeredmény, szóval érdemes odafigyelni, mert tényleg percek alatt kész. Amit megsütöttem, azt mindig megsózom, még egy tekerésnyi bors sem árt neki, de nem érdemes túlzásokba esni. Ha minden megsült, mehet az egész (persze a zsírszívó papírok nélkül) az ebédlőasztalra, citrommal megspriccelve, jéghideg proseccoval kísérve.

Valaki mondta, hogy a fritto misto olyan, mint a szex: önbizalom és gyakorlás kérdése, szóval gyakorolok serényen, legközelebb egy szűk hónap múlva, újra az Adria partján J

Sült bébi tintahal

Idén úgy alakult, hogy nem májusban, vagy szeptemberben töltöttük el a szokásos horvát tengerparti hosszú hétvégénket az isztriai Moscenicka Draga-ban, hanem augusztus második felében, és nem egy hétvégét, hanem 10 teljes napot sütkéreztünk édes semmittevésben.
Az utazás hirtelen ötlet volt, így érthető módon a szokott szállásunk teltház miatt nem tudott fogadni, de szerencsénkre a házigazdánk testvérénél épp szabad volt egy 2 fős apartman, amiről kiderült, hogy még jobb helyen van, mint az, ahol évek óta rendszeresen megszálltunk.

A nyilvános strand végénél, mindössze 22 lépcső választott el a parttól. Régi kőház, 45-50 cm vastag falakkal (így légkondicionáló hiányában is kellemesen hűvös), este 10-ig beszűrődött a közeli parti bar kellemes zenéje, utána hallgattuk a hullámokat, hajnalban pedig sirálybőgésre ébredtünk.
Pihentető nyaralás volt. Az a fajta, amikor nem csinálsz semmit és még azzal is vársz egy keveset. 

A hajnali kávénkkal lesétáltunk a még zárva lévő beach-bár teraszára megnézni a napfelkeltét, majd ha megláttuk a halászhajót, ami minden reggel fél 7 körül jött be a friss fogással, elballagtunk a parton a mindössze 5 percre lévő kikötőbe friss halat venni az aznapi reggelihez, vagy vacsorához. Enni mindig kiültünk az árnyas teraszra, ahonnan beláttuk az egész öblöt, meg az óvárost. Pazar volt a kilátás, mi meg élveztük a mindennapi, ráérős pezsgős reggeliket, hal és tengeri herkentyűs vacsorákat. 

Ez a bébi sült tintahal volt az egyik kedvenc, de a sült tonhal steaket, vagy bármelyik halvacsoránkat szívesen megismételném bármikor.
Olyan friss halat, tengeri herkentyűt csak tengerparton lehet kapni, főleg, ha közvetlenül a halászoktól vásárolunk akkor, amikor befutnak a kikötőbe és pakolják ki a zsákmányt.

Hozzávalók 2 adaghoz:

500g bébi tintahal (calamari)

3 gerezd fokhagyma

1 csokor zöldpetrezselyem

1 citrom

1-2 evőkanál extraszűz olívaolaj

tengeri só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

A bébi tintahalat megtisztítom*, megmosom, lecsöpögtetem, és konyhai papírtörlővel megszárítgatom, hogy lehetőleg minden nedvességétől megszabadítsam. Egy forró, száraz serpenyőbe teszem és picit le is nyomkodom őket, hogy amikor sisteregve sülnek, némi pírt is kapjanak. Egy perc elteltével megspriccelem extraszűz olívaolajjal, hozzáadom a zúzott fokhagymát, majd keverve-rázva sütöm még maximum 2-3 percig (nem érdemes túlsütni, mert rágós lesz, olyan, mintha befőttes gumit rágna az ember). Megsózom, megszórom aprított petrezselyemmel, összekeverem és azonnal tálalom. Citrom gerezdeket adok hozzá, meg friss kenyeret, amivel ki lehet tunkolni az isteni szaftot.

*A tintahal tisztításáról itt egy jó kis videó:

Töltött tintahal

Egy David Rocco dolce vita epizódban láttam, ahogy a tintahalat szalámival, meg füstölt sajttal töltötte meg, na azóta tervezem, hogy tintahalat fogok tölteni, magyaroschan. Minap vettem friss tintahalat, nem nagyokat, a csápjaik is rajtuk voltak, el is terveztem, milyen jó fogás lesz belőlük. Igen ám, de hazaérve csalódottan tapasztaltam, hogy a szépséges tintahalaim nem töltésre, hanem grillezésre lettek előkészítve, a testük hosszában felvágva, ezzel eldőlt a sorsuk, na meg az enyém is. Legközelebb már figyeltem, hogy tölteni valót vegyek. Füstölt szalonnával, salotta hagymával, póréval, füstölt házi sonkával, házi paprikás kolbásszal, és füstölt scamorza töltelékkel valami eszméletlenül jó lett!  Emlékszem, pár éve furcsállva néztem a spanyolokat, ahogy magától érthető módon kombinálják a tengeri herkentyűket fajsúlyosabb sertéskolbásszal, de igazuk van! Nagyon jók együtt.

Hozzávalók 4 főre:
mérettől függően 4, vagy 8 db tölteni való, konyhakész tintahal test
1 szelet (házi) füstölt szalonna
arasznyi póréhagyma
1 fej salotta
1 szelet (házi) füstölt sonka
arasznyi darab (házi) paprikás kolbász
10 dkg füstölt scamorza
2-3 evőkanál zsemlemorzsa
só és frissen őrölt bors
2-3 evőkanál olívaolaj a sütéshez

A töltelék hozzávalóit apró kockára vágom, egy tálban összekeverem pár evőkanál zsemlemorzsával, majd betöltöm a tintahal testekbe.

Fogpiszkálóval “lezárom”, sózom, borsozom és kevés olívaolajjal kikent tepsibe téve, 20 perc alatt, 180 fokos sütőben megsütöm. Vastagabb szeletekre vágva,  aprított zöld fűszerrel (petrezselyem, vagy turbolya) megszórva tálalom.

Paradicsomos, olivás tintahal ragu

Majd 20 évig nem igazán értettem mi az élvezet a rántott befőttes gumihoz leginkább hasonlító tintahal karikában, ki is hagytam az életemből egy jó darabig. Pár éve Dalmáciában tört meg a jég, mikor volt alkalmam friss tintahalat enni úgy elkészítve, ahogy kell, azóta szívesen fogyasztom.
Itthon biztosra mentem, mikor olyan ízekkel vettem körül, amiről tudtam, hogy mindenkinek kedvére való lesz (be is jött!), még Picilány is kétszer szedett:-)

Hozzávalók 4 személyre:
80 dkg friss tintahalkarika
2 evőkanál olívaolaj
5 gerezd fokhagyma
1 csokor friss bazsalikom
só, frissen őrölt bors
1 hámozott paradicsom konzerv
150 g natúr sajtkrém
100 ml tejszín
2 nagy marék magozott, fekete olajbogyó

Serpenyőben felhevítem az olívaolajat, megfuttatom rajta a zúzott fokhagymát és beleszórom az aprított tintahal karikákat (elővigyázatosságból aprítom másfél-két centis darabokra, így nem fenyegetett a veszély, hogy gyerek villára emel egy nyolc centis karikát azzal, hogy „fúújj, mi ez?”). Erős tűzön 2-3 percig pirítom, ha már levet engedett, ráteszem a hámozott paradicsomot. Sózom, tekerek rá borsot és az aprított friss bazsalikommal ízesítem. Max 5 perc serpenyőben töltött idő után szűrőkanállal kiszedem a tintahalat, nehogy túlkészüljön és rágóssá váljon. Félreteszem és melegen tartom, majd tovább készítem a szaftot: felöntöm a tejszínnel, beleolvasztom a sajtkrémet, rádobom a fekete olajbogyót és kicsit összeforralom. Visszaköltöztetem a serpenyőbe a tintahalat, hagyom egy percig összesimulni az ízeket és tálalok.

Friss kenyérrel ettük, de jó lehet fekete, tintahalas spagettivel is. Egy pohár fehér szárazbor kellemesen kiegészíti az ízélményt:-)