Nyár van, ami nálam
egyenló azzal, hogy eljött a fritto misto ideje, ami nélkül lehet élni, de nem
érdemes… A pár évvel ezelőtti, Cinque
Terre-n töltött nyaralásunkon mindennapi eledelünk volt. Imádtuk! Papírcsákóban ettük az
utcán, hurkapálcikával kihalászva, némi friss citrommal megspriccelve maga volt
a mennyország.
Gyakrabban kívánnám
asztalunkra, hiszen nem lehet állandóan Olaszországba rohangálni ezért az
élvezetért, de mivel ez friss hozzávalókból az igazi, ritkábban esszük, mint
szeretnénk, leginkább olyankor, ha tenger mellett vagyunk és hozzájutok igazán
friss alapanyaghoz. A képen láthatót a horvát tengerparton készítettem aznapi
fogásból, igazán pazar lett!
Az én kedvenc fritto mistomhoz kell mindenképpen bébi tintahal, ami maximum arasznyi méretű legyen. A fogókarokat levágom, megpucolom, és egyben hagyom (ez lesz amúgy a kedvenc csemegém, ha megsült). A testét is megpucolom, és fél centiméteres karikákra vágom. A garnélafarkak is elmaradhatatlanok, a páncéljuktól megszabadítva. Apró szardella is jöhet! Fejüket levágom, kibelezem őket, és a gerincüket igyekszem úgy kihúzni a halból, hogy a húsuk ne sérüljön meg. Ha icipici szépiácskákat is kapok a halárusnál, akkor abból is veszek.
Egy nagyobbacska, panírozásra alkalmas edénybe lisztet teszek, megsózom és tekerek bele frissen őrölt borsot. Közben egy nagy lábasban olajat melegítek, annyit, amibe majd kényelmesen ki tudom sütni a herkentyűket. Addig melegítem, míg egy csipetnyi beleszórt liszt rögtön elkezd „táncolni” az olajban, akkor már csak pár percnyire vagyunk az élvezettől.
A tenger ajándékait a fűszerezett lisztbe dobom, jól átforgatom. Egy marékkal kiveszek belőle, a felesleges lisztet lerázogatom róla egy szita, vagy szűrő segítségével, és a leheletnyi "bundával" ellátott herkentyűket a forró olajba dobom. Ha a liszt kicsit szint kapott, akkor egy szűrőkanállal kiveszem a finomságokat, és konyhai papírtörlőre szedem, ami majd felitatja a fölösleges olajat. Maroknyi adagonként kisütöm az összes hozzávalót. Nem szabad túl sütni, mert a tintahal gumis lesz, a garnéla rágós, a halhús csontszáraz… ha az olaj nem elég forró, akkor is vacak lesz a végeredmény, szóval érdemes odafigyelni, mert tényleg percek alatt kész. Amit megsütöttem, azt mindig megsózom, még egy tekerésnyi bors sem árt neki, de nem érdemes túlzásokba esni. Ha minden megsült, mehet az egész (persze a zsírszívó papírok nélkül) az ebédlőasztalra, citrommal megspriccelve, jéghideg proseccoval kísérve.
Valaki mondta, hogy a
fritto misto olyan, mint a szex: önbizalom és gyakorlás kérdése, szóval
gyakorolok serényen, legközelebb egy szűk hónap múlva, újra az Adria partján J
