Pasta pesto friss csírával

Húszperces ebéd, vagy meleg vacsora. Ehhez a rém egyszerű fogáshoz bármilyen pesto megfelel, a legjobb persze a házilag készített, mert abban ugye tudom, mit tettem. A mai fogáshoz használt pesto medvehagymából készült és nem drága fenyőmag van benne, hanem napraforgó-, és tökmag. Tapasztalatom szerint a bazsalikom pesto is finom ezekkel a könnyen, és a fenyőmagtól jóval olcsóbban beszerezhető hazai magvakkal, és a parmezánt is lehet helyettesíteni bármilyen kemény, érlelt hazai sajttal. A vírus járványra való tekintettel abból főzzünk, amink van :-)

Hozzávalók 4 adaghoz:
500 g (teljes kiőrlésű) durum fusili tészta
1 kis üveg pesto

friss póréhagyma csíra a tálaláshoz

Egy csomag  (fél kg)  tésztát sós, lobogva forró vízben al dente-re, azaz haraphatóra főzök, mert nincs rosszabb, mint egy agyonfőzött tészta. Leszűröm és belekeverem a pestót, majd tálaláskor mindenki szór a tetejére reszelt sajtot és friss póréhagyma csírát, amitől még finomabb a világ egyik legegyszerűbb tésztaétele.

A csíráért köszönet a Bioháló-nak. 

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Vaníliás narancslekvár cukormentesen

Ehhez a lekvárhoz tényleg csak a jó érett, szuperédes narancs való, mivel nincs benne sem hozzáadott cukor, sem egyéb édesítőszer. A fűszerezését lehet variálni sok mindennel, én most az egyszerűség jegyében csak vaníliát adtam hozzá. Gyerekkoromban vajas kenyérre kenve ettem volna, manapság inkább elkeverem egy kis ricottával, vagy mascarponéval és pohárkrémmé rétegezem elmorzsolt amaretti, vagy csokis keksszel.
Érett, igazán édes, lédús narancsot Giuseppe minden szezonban hoz Olaszországból (ami ráadásul kezeletlen héjú), az idei szezonnak már vége, de jövőre is lehet lekvárt főzni J

Hozzávalók:
édes, lédús narancs
vanília (rúd, vagy kaviár)
pektin (ha szükséges)

A narancsokat meghámozom, kifilézem, és ami marad a filézés után azt kifacsarom, a filé darabokat pedig kisebb kockákra vágom. Egy rozsdamentes edényben összeöntöm a levet és a narancsdarabokat, hozzáadom a vaníliát és kevergetve addig forralom, ameddig besűrűsödik a keverék. Ha mégsem tenné, akkor használok egy kis gyümölcspektint, ami természetes zselésítő anyag, kifejezetten lekvárok, dzsemek elkészítéséhez (a csomagoláson rajta van, hogy mennyi kell belőle). Ha besűrűsödött, csírátlanított kisüvegekbe öntöm a kész lekvárt és lezárom őket, fejtetőre állítom pár percre, majd száraz dunsztban (plédek között, vagy egy hűtőtáskában) hagyom teljesen kihűlni.

 * a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Sonkás-gombás pizza

Hős lennék, ha csak a két kis kezemmel dagasztott tésztából készült pizza kerülne az asztalunkra, de nem mindig vagyok hős. Bevallom: előfordul, hogy hirtelen pizzára támad kedvem és beugrok a Lidl-be, veszek egy-két csomag friss pizza tésztát (a sütőpapírra feltekert változatot), otthon megpakolom minden földi jóval és fél óra múlva már esszük is. Az egyik kedvenc a sonkás-gombás, amire most került még olajbogyó, némi lilahagyma, mozzarella és tálaláskor friss bazsalikom, ami igazán feldobta a végeredményt.

Hozzávalók:
1 csomag friss pizza tészta
70 ml házi fűszeres paradicsomszósz (vagy pizzaszósz)
100 g szeletelt, főtt sonka (prosciutto cotto)
125 g mozzarella (1 csomag a lében eltett fajtából)
1 kis fej salotta, vagy lilahagyma, karikákra szeletelve
2 marék friss baby barna csiperke, szeletelve
maréknyi zöld és/vagy fekete olajbogyó, szeletelve
morzsolt oregánó
friss bazsalikom, a tálaláshoz

Kibontom a mozzarellát, széttépkedem és szűrőbe teszem pár percre, hogy a benne lévő savó ne áztassa majd el a pizzát. A pizzatésztát kibontom, letekerem és a sütőpapírral együtt tepsire helyezem, megkenem (házi) fűszeres paradicsomszósszal, megszórom morzsolt oregánóval, és ráfektetem a vékony főtt sonka szeleteket. Eloszlatom a tépkedett mozzarellát a pizzán úgy, hogy mindenhová jusson, hasonlóan járok el a szeletelt gombával, olajbogyókkal és hagymakarikákkal.  Betolom a tepsit a legmagasabb hőmérsékletre előmelegített sütőbe (az én sütöm max. 275 Celsius-fokot tud, de van spéci pizzasütő programja is) és addig sütöm, míg a sajt a tetején megolvad, és épp kezdene pirulni, ezalatt a vékony pizzatészta is kellően meg szokott sülni.
Akinek van pizzasütő köve, ne habozzon használni. Tálaláskor friss bazsalikom levelekkel díszítem, ami nem csak a kinézetének, hanem az ízének is igen jót tesz J

A gombáért köszönet a CHEF gombának!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Tejszínes torma házilag

Évek óta csak házilag készült tormát eszünk. Nem nagy kunszt elkészíteni, ha eltekintek a tormareszeléstől, amit úgy szoktam megoldani, hogy tormahámozás után beállítom a gépi reszelőmet a páraelszívó alá, bekapcsolom a páraelszívót és a nagylyukú betétet használva lereszelem a tormát, a lehető legtávolabb állva a reszelőtől. A durvára reszelt tormát a többi hozzávalóval blenderben (ennek hiányában késes robotgépben) lehet krémesre pürésíteni.
A végeredményt magában, vagy egy üveg (házi) mustárral elkeverve szeretjük enni főtt húsok, virslik, vagy sült kolbászokhoz.

Hozzávalók:12 dkg tisztított, reszelt torma (egy nagyobb méretű torma)

2 dl 30% zsírtartalmú tejszín (NEM főzőtejszín és nem hulala!)

csipet aszkorbinsav (ez megvédi az oxidációtól)

0,3-0,5 dl almaecet

1- 2 evőkanál méz (vagy egyéb édesítőszer) 

1/2 csapott teáskanál (parajdi) só

A tejszínt, aszkorbinsavat, ecetet, édesítőszert és a sót hozzáadom az előzőleg megpucolt és a nagy lyukú reszelőn lereszelt tormához, majd blenderben (vagy késes robotgépben) krémesre keverem. Csírátlanított, jól záródó üvegbe teszem és hűtőszekrényben tárolom, míg el nem fogy.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Gombás-májas vendégváró

Vacsoravendégeinknek egy előre elkészíthető, majd langyosan, vagy hidegen egyaránt finom gombás-májas előétellel készültem. Bármilyen gomba mehet bele, én most bébi sárga laskagombát sütöttem bele, és hogy még gombásabb legyen az íze, tettem bele egy kiskanálnyi szárított shiitake gombát, amit előzőleg porítottam.

Hozzávalók egy kisebb kalácsformához:
5 tojás
7-8 db csirkemáj
10 dkg kacsazsír

1 fej vöröshagyma
20 dkg bébi sárga laskagomba

1 kiskanál porított, szárított shiitake gomba

10 dkg füstölt edámi sajt
fél piros kaliforniai paprika
1 kis csokor friss petrezselyem
morzsolt majoránna és oregánó, ízlés szerint
só, frissen őrölt bors

A májat megtisztítom, és falatnyi darabokra vágom. A vöröshagymát megpucolom, kettévágom és vastagabbra szeletelem, majd kacsazsírban üvegesre sütöm, közben sózom, borsozom, fűszerezem majoránnával és oregánóval. Hozzáadom a csirkemájat, és addig sütöm, míg a külsejének megváltozik a színe. Ilyenkor a közepe még nyers, de sebaj, mert a sütőben úgyis elkészül, nem kell attól félni, hogy nyers marad.
A bébi laskagombát keskeny csíkokra széttépkedem, majd kevés kacsazsíron lepirítom. Finoman sózom, borsozom. 1/2 piros kaliforniai paprikát és a füstölt sajtot kis kockára vágom. Egy tálban felverek 5 db tojást, belekeverem a porított szárított shiitake gombát (amitől még gombásabb lesz a vendégváró előételem íze), a sült májat, a paprikát, füstölt sajt kockákat, aprított petrezselymet és a sült gombát. Elkeverem, sózom, borsozom, majd egy szilikon (vagy sütőpapírral bélelt) formába téve 180 Celsius-fokos sütőben 30 perc alatt megsütöm. Langyosan, vagy hidegen, szeletekre vágva kínálom.
Én tettem a közepébe 2 tojást, amit előzőleg lefagyasztottam, majd megpucoltam és úgy, fagyosan a sütőforma közepébe rejtettem a májas-gombás-sajtos masszába. Mivel a tojás fagyos volt, mire megsült az egész a tojás is elkészült, de nincs a sárgája körül az a vékony zöldes csík, ami jellemző a túlfőtt tojásra, és a fehérje is fehér maradt, nem szürkült be, mint anyáink stefánia fasírzjába szokott. Lehet bele nyugodtan főtt tojást is tenni, vagy ki is lehet hagyni a közepéből a tojást. Annak, hogy én fagyos tojást tettem bele csak esztétikai oka volt.

Takácsné Halmosi Ilona receptje volt az ötletadó.

A gombáért köszönet a CHEF gombának!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Fokhagymás-tormás cékla

A legjobb ízű cékla savanyúság, amit valaha készítettem. Se nem túl édes, se nem túl savanyú, hanem harmonikus, és kerek az íze, olyan „éppen jó”, a fokhagyma és a friss torma meg kellően megbolondítja.

Hozzávalók:

1 kg cékla

fél fej fokhagyma

ujjnyi darab friss torma

fél kávéskanálnyi köménymag (őrölt is lehet)

3 dl víz

2 evőkanál almaecet (balzsamecettel még finomabb)

2 csapott evőkanál cukor (vagy ennek megfelelő édesítőszer)

1 csapott kávéskanál só

A céklákat megmosom, egyenként alufóliába bugyolálom, és sütőben egy-másfél óra alatt puhára sütöm. Közben megtisztítom, gerezdekre szedem és szétnyomom a fokhagymát, meghámozom, majd finomra reszelem a tormát. Elkészítem a savanyúság levét (víz, ecet, cukor, só) és forralok rajta egyet.

A megsült céklát még melegen meghámozom, és a reszelő nagyobb lyukú oldalán lereszelem (vagy vékonyra szeletelem), hozzákeverem a fokhagymát, a tormát és a köményt. Rátöltöm a forró levet, csírátlanított (csatos) üvegbe kanalazom, letömködöm, lezárom, és ha megbontottam, a hűtőben tárolom, míg el nem fogy. Ha nagyobb mennyiséget készítenék, lével együtt felforralnám, üvegbe tenném és mint a lekvárokat szoktam, lezárás után fejtetőre állítanám pár percre, majd egy napig szárazdunsztba tenném (plédek közé).

Saly Noémi receptje alapján.

Narancsos kevert kuglóf

Szoktatok vasárnaponként ráérősen reggelizni? Mi rendszeresen összejövünk legkedvesebb barátainkkal és régimódi, pezsgős villásreggeliket tartunk. Ilyenkor ráérünk megbeszélni mi történt amióta legutóbb találkoztunk, mi újság a gyerekekkel, mi újság a nagyvilágban.
Ma nálunk volt a soron következő vasárnapi brunch, és mivel a napokban narancsos kevertet sütött mindenki egyik kedvenc facebook csoportomban, nem maradhattam ki én sem. Az alapreceptet megtartottam, de feldobtam egy kis kardamommal, ami igen jól illik a narancs ízéhez. Cukormentes házi baracklekvárom adtam hozzá, a porcukrozást meg mellőztem.

Hozzávalók:

4 nagy méretű tojás

200 g cukor (vagy ennek megfelelő édesítőszer)

240 ml olaj (én szőlőmagolajat használtam)

2 (lehetőleg kezeletlen) narancs frissen reszelt héja

240 ml narancslé

300 g liszt

12 g sütőpor

1 csapott mokkáskanálnyi őrölt kardamom

120 ml narancslé meglocsolni a süteményt sütés után

vaníliás porcukor és (házi) lekvár a tálaláshoz (opcionális)

A tojásokat felütöm és a cukorral (vagy édesítőszerrel) habosra keverem egy tálban. Hozzáadom az olajat, a reszelt narancshéjat, a narancslevet és jól összekeverem. 2-3 részletben beleszitálom a lisztet, az őrölt kardamomot és sütőport és azzal is elkeverem. A híg tésztát 24 cm átmérőjű szilikon kuglófformába öntöm és 160 Celsius-fokra előmelegített sütőben 50-55 percig, illetve tűpróbáig sütöm. Akkor jó, mikor a tészta legvastagabb részébe szúrva egy hurkapálcikát, a pálcikára tészta már nem ragad, de a tészta tapintásra még ruganyos (kiszárítani sem szabad). A teteje meg fog repedni, de sebaj, ha kiborítom a sütőformából a repedés majd az alján lesz.
Mikor kiveszem a sütőből pár percig pihentetem még a kuglóf formában, majd tányérra borítom, meglocsolom narancslével, majd ha kihűlt (megszórom vaníliás porcukorral), szeletelve, házi lekvárral tálalom.

Karin Goren  receptje alapján. Éva, köszönöm, hogy megosztottad!

A legszaftosabb sült oldalas

Nem úgy megyek a henteshez, hogy na, ma oldalast fogok sütni, de ha szépet találok, megveszem. Ez olyan szép volt, hogy majd megszólalt, jött hát velem haza, és istenien szaftosra sütöttem. A titok: a sóoldatban való pácolás, amit pár éve Heston Blumenthal egyik műsorában láttam (az ozmózison alapuló tudományos magyarázattal is szolgált a műsorban) és azóta sikeresen alkalmazom mindenféle húsokon, a szárnyastól a sertésig.

Hozzávalók 4 főre:

A pácléhez:
só és víz
1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

zöldfűszer (kakukkfű, és/vagy rozmaring, opcionális)

A sütéshez:

1,2 kg sertés oldalas
50 g vaj
2 ek olívaolaj

2 dl száraz fehérbor
só és frissen őrölt bors, vagy házi fűszerkeverék oldalashoz

2 fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
2-3 szál sárgarépa, petrezselyem gyökér, paszternák (ízlés szerinti összeállításban)

Az feldarabolt oldalast 10%-os sóoldatba teszem 12-24 órára, hideg helyre (lefedve, télen teraszra, amúgy hűtőszekrénybe). A sóoldat úgy lesz 10%-os, hogy 10 dkg sót felöntök annyi vízzel, hogy összesen 1 liter legyen. Kevergetve feloldom benne a sót, majd ízesítem egy fej karikára vágott vöröshagymával és reszelek bele 2-3 gerezd fokhagymát is. Van, hogy zöldfűszer is kerül bele (kakukkfű, és/vagy rozmaring), az tovább aromatizálja a páclevet, amitől a hús mesésen szaftos lesz. A lényeg, hogy a páclé ellepje a húst, így ha nem elég az 1 liter (nem szokott elég lenni), 20 deka sót öntök fel két literig vízzel.

Sütés előtt kiveszem a húst a pácléből, lecsöpögtetem, megszárítgatom, majd sózom, borsozom, vagy kedvenc házi fűszerkeverékemmel fűszerezem (amit kimondottan oldalas sütéshez készítek) és minden oldalát körbepirítom egy serpenyőben a felhevített olívaolaj-vaj keveréken, ezzel a hús felületén bezáródnak a pórusok és sülés közben még inkább benne maradnak a húsnedvek, ami a végeredmény szaftosságát garantálja. Sütőtálba teszem, amiben „megágyazok” a húsnak nagyobb darabokra vágott sárgarépával, petrezselyemmel, paszternákkal, negyedelt vöröshagymával, és héjastól, vízszintesen elfelezett fej fokhagymával. A serpenyőben maradt ízes pörcöket feloldom egy kevés borral, a szaftot és a maradék bort ráöntöm a húsra és alufóliával letakarom a sütőtálat. 170-180 Celsius-fokra előmelegített sütőbe tolom, puhulásig (azaz egy-másfél órát) lefedve párolom, majd a fóliát levéve, a szaftjával gyakran locsolgatva pirosra sütöm. Mennyei, szaftos sült oldalas a végeredmény és a sült gyökérzöldségek sem utolsók…

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Quinoás-gombás pulykamell

Január eleje óta újra tartom a napi 1200 kalóriás étrendet. Aki számolt már kalóriát, tudja, hogy napi 1200 kalóriába bizony nem sok minden fér bele… nem mondom, hogy éhezem, de vannak napok, mikor bizony a túlélésre játszom. Van, hogy szívesen megennék reggelire egy magvas kiflit, de mivel csak a kifli 325 kcal, marad a puffasztott rizs szelet (ami csak 38), vagy néha a 10 dekánként 97 kalóriás felvágottam inkább 2 szívsaláta levél közé pakolom, hogy megspóroljam azt a 38 kalóriát is… Nem tudom, mások hogyan sáfárkodnak, de nekem napi 160 gramm szénhidrát nem fér bele az 1200 kalóriába. Mostanában napi 40-60 gramm szénhidrátot fogyasztok, ami nem sok, és csak remélni tudom, hogy a diéta hatodik-hetedik hetében nem következik be a menetrendszerű vércukorszint zuhanás, amitől szabályosan rosszul vagyok és olyankor gondolkodni sem tudok rendesen. Mielőtt megindulna a „mozogj, akkor nem kell kalóriát számolnod” komment áradat jelentem, mozgok. Heti 3X egy óra úszás, heti 1 egy óra torna (jóga-szerű) és igyekszem, hogy az okos karórámon lehetőleg minden nap legyen tűzijáték, ami akkor van, ha megvan a 10.000 lépés. Tudom, lehet ezt még fokozni, és fogom is, de a fokozatosság elvének híve vagyok.

A hétvégén előkaptam a diétám alappillérjeit, a gombát és a pulykamellet és alkottam. Eszembe jutott, hogy nemrég kaptam quinoát, hát tettem azt is az ételbe. És milyen jól tettem! Végre olyan laktató étel született, aminek a kalóriatartalma is igen barátságos, az íze pedig ellenállhatatlan. Annyira jó, hogy egymás után kétszer is megfőztem, hogy másnap tudjak belőle vinni irodai ebédnek is. Első alkalom, hogy quinoával főzök (eddig valahogy idegenkedtem tőle), de megnyert és jó hír, hogy Európában, sőt itthon is megterem, nem kell feltétlen a Dél-Amerikában termettet venni.
Alacsony a szénhidrát tartalma, a kalória tartalma sem nyaldossa az eget, és ha igaz, amit írnak róla, igazi szuperélelmiszer.

Hozzávalók 4 adaghoz:
550 g pulykamedalion
csirkefűszer, ízlés szerint
10 ml olívaolaj
500 g barna csiperkegomba
150 g quinoa
150 g lilahagyma
1 dl száraz fehérbor
2 evőkanál (20 ml) chiliszósz (opcionális, ha nem szereted a csípőset, hagyd ki, vagy használj kevesebbet)
a tálaláshoz: 1 csokor újhagyma zöld része, vékonyra szeletelve

Az olívaolajon kevergetve megkérgezem a falatnyi csíkokra vágott, csirkefűszerrel bőkezűen megszórt pulykamedaliont. Ha már aranybarnák, kiszedem a pulykahúst az edényből és félreteszem. A pulykahús helyére, a serpenyőbe teszem a félholdra szeletelt lila hagymát, és a vékonyra szeletelt gombát. Hozzákeverem a chili zószt, hozzáöntöm a bort, lefedem és hagyom pár percig dinsztelődni. Közben egy szűrőben alaposan átöblítem a quinoát (hogy véletlenül se legyen kesernyés), majd hozzáadom a hagymás gombához, és felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel (alaplével még jobb lenne). Visszateszem az edénybe a pulykamell csíkokat is, alaposan átkeverem, lefedem, és néha megkevergetve hagyom, hogy 15-20 perc alatt puhára párolódjon az ízes szaftban a quinoa, a többi hozzávalóval együtt. Ha elkészült, elzárom alatta a hőforrást, és lefedve hagyom 8-10 percig pihenni. Tálaláskor finomra vágott újhagyma zöldjével szórom meg.

Számításaim szerint egy 300 grammos adag 300 kcal-át tartalmaz.

A bejegyzést a Magyar Pulykaszövetség és a Magyar Baromfi Terméktanács szponzorálta, és a ChefGomba barna csiperke gombájával készült. Köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Pulykahúsos burek

Számomra a burek annyira összetartozik a horvát tengerparti nyaralással, mint borsó, meg a héja. Imádjuk az ízét, a ropogósságát, szeretjük langyosan, hidegen, bárhogy. A nyári emlékeket idéztem vissza ezzel az itthon készült burekkel, amibe most darált pulykacombból készült a töltelék, friss kakukkfűvel fűszerezve.

Hozzávalók:

30 dkg darált pulykacomb
2 fej vöröshagyma

1-2 evőkanál olívaolaj + a sütőedény kikenéséhez, és a réteslapok közé

kis csokor friss kakukkfű
ízlés szerint só és frissen őrölt bors
6 db friss réteslap

Egy serpenyőben felhevítek 1-2 evőkanál olívaolajat, és kevergetve aranybarnára pirítom rajta az aprított vöröshagymát. Hozzáadom a darált pulykahúst, rátépkedem a kakukkfű leveleit, sózom, borsozom és zsírjára pirítom a tölteléket.
A réteslapokat kiterítem, és egymásra téve nedves konyharuhával letakarom, hogy amíg összeállítom a bureket, ne száradjanak ki.
Egy közepes méretű öntöttvas serpenyőt (vagy bármilyen kerek sütőformát) vékonyan kiolajozok, kibélelem 3 réteslappal úgy, hogy a túllógó széleket nem vágom le, majd ráhajtom, ha belekerült a töltelék. Kenőecsettel finoman olívaolajat kenek a réteslapra, majd terítek rá még egy lapot (középre), rákanalazom a hagymás-húsos tölteléket, betakarom egy lap rétestésztával, és megkenem azt is olajjal. Ráhajtom a túllógó széleket, finoman megkenem azokat is olajjal, majd betakarom még egy réteslappal, amit szintén finoman megkenek. 180 Celsius-fokra előmelegített sütőbe tolom és 25-30 perc alatt aranybarnára sütöm.
Langyosan, szeletelve tálalom.

A bejegyzést a Magyar Pulykaszövetség és a Magyar Baromfi Terméktanács szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Francia csokitorta

Többször sütöttem már, örök hálám Móninak a receptért. Brutálisan csokis, és annyira finom, hogy meg kell tőle bolondulni, ugyanakkor igencsak tömény, elég belőle egy kisebb szelet is fejenként. Amire mindenképp érdemes odafigyelni: nem szabad túlsütni! Estem már abba a hibába, hogy „nem úgy néz ki, mintha jó lenne, sütöm még pár percet”, de nem érdemes, mert menthetetlenül száraz lesz a végeredmény és azt ugye nem akarjuk…

Hozzávalók:

10 dkg étcsoki (én legalább 70% kakaótartalmút használok)

15 dkg vaj (vagy 17 dkg margarin)

12 dkg cukor

3 tojás

2 evőkanál holland kakaópor (cukrozatlan)

10 dkg liszt

A ganache-hoz:

20 dkg étcsokoládé

2 dl zsíros tejszín (30%)

A sütőt előmelegítem 180 Celsius-fokosra. Vízgőz felett összeolvasztok 10 dkg étcsokit 15 dkg vajjal, egyneművé keverem, majd a gőzről levéve hozzákeverem a cukrot, egyesével beleütöm a tojásokat, gépi habverővel jól eldolgozom mindegyiket a masszába.
Belekeverem a kakaóport és a lisztet, majd sütőpapírral bélelt 18 centiméter átmérőjű tortaformába öntöm, és max. 17 percig sütöm (a közepe kicsit lágy marad, de úgy kell lennie). A tortaformában hagyom kihűlni.

A ganache-hoz egy edénybe tördelem a csokit, ráöntöm a forráspontig felforrósított tejszínt, békén hagyom 3-4 percig, majd addig kevergetem, amíg fényes, egynemű nem lesz a massza. Akkor ráöntöm a tortagyűrűvel körülvett kihűlt tortalapra, és hűtőbe teszem, amíg meg nem dermed (2-3 órára). Leveszem róla a tortakarikát, tortatálra helyezem, és valamilyen gyümölccsel díszítem a tetejét tálalás előtt (a képen épp zsidócseresznye, azaz physalis van rajta).

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Gombás-szaftos zabpehely tészta

Január elején újra nekiálltam az 1200 kcal-ás diétámnak, amivel tavaly tavasszal sikeresen leadtam 15 kg-ot, amiből az év második felében szépen visszakúszott majdnem 6 kg. Az ünnepek alatt aztán nem híztam tovább, sőt, már csak 4 kg-t kell „ledolgoznom” a nyári hízásból, majd folytathatom ott, ahol abbahagytam. Elszántságom sziklaszilárd, még az sem tántorít el, hogy alulműködik a pajzsmirigyem, így 2 hét szigorú diéta után is csak alig 30-40 dekával vagyok kevesebb, mint amikor elkezdtem. De olyan nincs, hogy ez így maradjon, így legjobb barátom a konyhamérleg, grammra mérek mindent, amit megeszek, szorgosan vezetem a kalóriabázison a bevitt ételeket, az elvégzett testmozgást, folyadékbevitelt, stb. és bízom benne, hogy a kitartás meghozza gyümölcsét.
Mivel tudom, hogy a diétámmal nem vagyok egyedül, ezentúl megosztom itt a blogon is egy-egy jól sikerült diétás fogásom receptjét. Íme a mai: egy kiadós és laktató gombás-szaftos zabpehely penne.

Hozzávalók egy bőséges adaghoz:

75 g gluténmentes zabpehely penne (Lidl beszerzés)

10-10 dkg barna csiperke és bébi laskagomba

pár csepp olívaolaj (tényleg csak pár csepp!)

1 fej vöröshagyma

1 dl 15% zsírtartalmú Rama főzőkrém (hivatalos neve Cremefine zum kochen, és laktózmentes. Egyszer a tescoban vettem tévedésből, mert azt hittem, hogy 15% zsírtartalmú folyékony margarin, amit majd főzéshez használhatok)

só, frissen őrölt bors

szárított oregánó, granulált fokhagyma, ízlés szerint

1 kis csokor friss zöldpetrezselyem

A tésztát enyhén sós vízben „al dente”-re főzöm. Egy serpenyőben megdinsztelem az aprított hagymát nagyon kevés olívaolajon (ha kell, adok hozzá pár csepp vizet is). Ha már üveges, hozzádobom a szeletelt, kis fejű barna csiperkét, meg a csíkokra széttépkedett bébi laskagombát. Tekerek rá borsot, fűszerezem a granulált fokhagymával és oregánóval, és pár percig kevergetve sütöm, míg a gomba kezd pirulni. Belekeverem a rama főzőkrémet (tejszín helyett), majd ha már forr, hozzáadom a kifőtt tésztát és 1-2 percig kevergetem, ezalatt a tészta magába szívja az ízes mártást. Megkóstolom. Ha kell, sózom, majd megszórom az aprított zöldpetrezselyemmel és azonnal tálalom.

Számításaim szerint ennek az adagnak a kalóriaértéke 375 kcal és teljesen jóllaktam vele.

A gombáért köszönet a CHEF gombának!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Egyszerű nyári tekercs garnélával

Ezt még a tengerparti nyaraláson készítettem, istenien friss, helyi garnélából, majd megismételtem itthon is egy baráti vacsorán, fagyasztott garnélával. Könnyű fogás, mégis nyolc darabbal ketten jóllaktunk. Nem épp téli étel, de bármikor szívesen megeszem.

Hozzávalók 8 darabhoz:
50 g vermicelli (üveg) tészta
8 rizslap
mérettől függően 16, vagy 24 db sült garnélarák*
kis csokor friss menta, petrezselyem, bazsalikom és koriander
4 db csíkokra vágott  jégsaláta levél 
piros kaliforniai paprika, vékony csíkokra vágva
1 db sárgarépa, vékony csíkokra vágva

Forrásban lévő vízzel leöntöm, és kb. 5 percig állni hagyom az üvegtésztát a forró vízben (míg megpuhul), majd leszűröm és félreteszem. A rizspapírt egyenként (1 másodpercre) meleg vízbe mártom, és kiterítem egy tányérra. Beleteszek két-három garnélarák farkat, keveset az üvegtésztából, a vékonyra szeletelt sárgarépából, kaliforniai paprikából és salátából, meg a zöldfűszerekből. A rizspapír alsó szélét behajtom úgy, hogy az félig takarja a tölteléket, ráhajtom a rizspapírt mindkét oldalon is, majd szorosan feltekerem mindegyiket.
A klasszikus halszósz alapú, fokhagymával és chilivel fűszerezett mártogató szósszal illett volna tálalnom, de mi csak édes chiliszószba mártogatva ettük.

*A sült garnélát úgy készítem, hogy egy serpenyőben, kevés olívaolajon megfuttatok egy gerezd zúzott fokhagymát és csipetnyi chili pelyhet, hozzáadom a tisztított garnélát, felöntöm  fél dl borral, sózom, borsozom és 3-4 perc alatt megsütöm (közben a bor is elpárolog). Nem érdemes túlsütni, mert rágós lesz.

Mákos linzer

A linzer a Karácsony alapkelléke nálunk. Idén a jól bevált receptet lecseréltem egy mákos változatra és nem bántuk meg! Friss mákot (darálva is) a Nagyvásárcsarnokban veszek kedvenc magosboltomban, itt tuti nem avas a mák és nem kell megvennem negyedkilónyit (ami ki tudja mióta áll a boltok polcain), ha nekem csak tíz dekára van szükségem.

Hozzávalók:
35 dkg liszt
22 dkg vaj
8 dkg porcukor
1 egész tojás
1 rúd vanília kikapart magjai, vagy 1 teáskanál (házi) vanília esszencia
5 g sütőpor
1 bio citrom reszelt héja
2 evőkanál darált mák
házi barack, és/vagy narancslekvár a töltéshez

A lisztet elmorzsolom a vajjal, majd a többi hozzávalóval tésztát gyúrok és frissentartó fóliába csomagolva 1-2 órát pihentetem a hűtőben. Kinyújtom 3 mm vastagra, és linzer szaggatóval kiszaggatom (minden másodiknak a közepét is), sütőpapíros tepsire helyezem a kiszaggatott tésztákat, és 180 Celsius-fokra előmelegített sütőben néhány perc alatt készre sütöm. Kihűlés után baracklekvárral összeragasztom, ízlés szerint porcukrozom.

Judit Hajba-Atkins ötlete alapján, aki belekeverte a linzer tésztájába a hókifli töltelékéből kimaradt mákot. Így születnek a jó dolgok J

Pisztáciás-kardamomos hókifli

Idén egy hétig tizennégyen ültünk asztalhoz az ünnepek alatt. Komoly terveim voltak a sütést illetően, hetekkel korábban megterveztem, miket fogok készíteni, aztán eljutottam kedvenc magosboltomba is a Nagyvásárcsarnokba és jól bevásároltam mindenféle alapanyagot az ischlerekhez, hókiflikhez, kekszekhez. A nagy rohanásban végül nem jutott idő mindenre, de ez a kifli volt az első, amit megsütöttem és ez volt az első, ami már félidőben el is fogyott (ezt a három darabot is úgy kellett "megmentenem", hogy legyen, mit lefotózzak).
Nem csodálom, mert abbahagyhatatlan…

Hozzávalók:

25 dkg liszt

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

10 dkg darált pisztácia

fél mokkáskanál őrölt kardamom

10 dkg étcsokoládé

A tésztához való anyagokat (a csokoládé kivételével) összegyúrom, ceruza vastagságú, hosszúkás rudakat sodrok, kb 5 cm hosszúra vágom és kifliket formázok belőlük. 160 fokos sütőben egész világosra sütöm és a tepsin hagyom teljesen kihűlni, mert nagyon porhanyósak és melegen kezelhetetlenek. Másnap vaníliás cukorba forgatom és a kiflivégeket vízgőz felett felolvasztott csokoládéba mártom, sütőpapíros tepsin hagyom megdermedni a csokiba mártott végeket.

A vaníliás hókiflimbe cseréltem le a mandulát pisztáciára és  kardamommal bolondítottam az ízét.

Vendéglő a Pisztrángoshoz, avagy az utóbbi évek legjobb éttermi ízélménye

Szeretjük a halat, a pisztráng nekem gyerekkori kedvencem. Évente többször ellátogatunk a lillafüredi pisztrángtelep Erdei Halsütödéjébe, mert az ottani sült, és füstölt pisztrángnál frissebbet, finomabbat nem találtunk, pedig szisztematikusan végig kóstoltuk az ország pisztrángosait. A lillafüredi Erdei Halsütöde azonban minden októberben bezár, aztán tavaszig lehetett arról álmodozni, hogy újra jót eszünk majd Lillafüreden…  A pisztrángtelepet sok évtizede működtető házaspár egy évvel ezelőtt megnyitotta az egész évben nyitva tartó éttermüket, de mi csak nemrég jutottunk el oda, hogy ne csak egy kávéra térjünk be. 

A Vendéglő a Pisztrángoshoz az Ómassa fele vezető úton, még a pisztrángtelep előtt, a régi bányairoda épületének helyén van, ami egy ideig szálláshelyként is funkcionált. Az étteremmel szemben parkoló, az étterem udvarán tó, a konyhát kiszolgáló kis fűszerkert, gondozott, rendezett, hangulatos az egész. Maga az étterem nem nagy, talán 8 asztal, de a télen is fűtött, pazar kilátást nyújtó téliesített terasszal együtt úgy hatvanan tudnak egyszerre helyet foglalni. A beltér stílusos, igényes, mégsem hivalkodó, a hal motívum mindenütt jelen van, a kerítéstől a mosdóig. 

Térerő, Wi-Fi nincs, van viszont élő virág minden asztalon, a különösen hangulatos fedett teraszon (ami nyáron teljesen nyitható) gyönyörű orchideák és broméliák lógnak a plafonról, különleges növények sorakoznak körben a párkányon.
A pincérek kedvesek, segítőkészek és felkészültek. A kiszolgálás gördülékeny, bár teltház esetén biztosan többet kell várni, mint amikor mi ott jártunk, és 5-6 asztalnál volt épp vendég, de ilyen ételekre szívesen várok bármikor. Közben lehet bort, házi limonádét, vagy jófajta kézműves söröket kortyolni, beszélgetni, kirándulást tervezni, vagy a teraszon ülve egyszerűen gyönyörködni a tájban.

Az étlap szezonális. 3 előétel, 3 leves, 9 halas és 2 halmentes főétel, 2 desszert, meg egy bükki sajtválogatás az, amiből választani tudtunk, mégis nehéz döntés volt, mit is együnk… egyértelműen vissza kell térnünk a többi fogást is megkóstolni. Maguk sütik a kenyeret, mindegyik ételhez van borajánlat, mindegyik borból lehet akár egy pohárral is kérni, így egy étkezéshez több fajta bort meg lehet kóstolni (legközelebb sörözünk, mert a sörválaszték is izgalmas).

Felcsillant a szemem, mikor láttam, hogy van haltöpörtyű az étlapon, mert az a gyengém. Ha megkívánom, képes vagyok rávenni ÉP-t, hogy menjünk át Akasztóra a Halascsárdába haltöpörtyűt enni, de eddig ez volt életem legjobb haltöpörtyűje. „A” nagybetűs haltöpörtyű! Kívül kellően ropogós, belül kellően szaftos és nem túl zsíros, tiszta, jó ízű pontyból (amit, mint megtudtuk, pár hétig a pisztrángtelepen tartanak, így ha iszap ízű is volt eredetileg, a Garadna vizében lubickoló pontyok húsa szépen kitisztul és igazán jóízű lesz).  Gyümölcsös chutney és lilahagyma lekvár kísérte, meg pár darabka isteni pácolt lilahagyma (ebből többet is el tudtam volna viselni, annyira jó volt). 

ÉP pisztráng cevichét rendelt, sütőtök krémmel és marinált karfiollal. Abban is tobzódtak az ízek! A ceviche (ami citromlében marinált halhús) kellően citrusos, de nem túl savas, a 3 színű karfiol látványra is üdítő, finoman roppanós, a sütőtök selymesen krémes, a tetejére szórt ropogós sült hagyma újabb textúra… le voltunk nyűgözve!

Főételnek ÉP pisztrángfilét rendelt, körtés zellerpürével és grillezett zöldségekkel, én Dorozsmai Molnár pontyot kértem, melyet házi gnocchival, isteni finom gombamártással kaptam, pecorino forgáccsal és friss zöldekkel. 

Mindkét tányéron odafigyelés, kreativitás, szédítően jó ízek, változatos textúrák, szép tálalás és végre egy hely, ahol ropogós a hal bőre, a halhús meg feszes, van állaga, ami nem is csoda, mert igény szerint, akár napjában többször érkezik a szuperfriss halhús a pisztrángtelepről.
Desszertnek alig marad hely, de bevállaltunk egy adag meleg almás rétest fahéjhabbal, alma chips-szel és nem bántuk meg. 

Kávét is érdemes inni, mert igazán jót, a debreceni Black Sheep kávépörkölő manufaktúra kávéit főzik, hozzáértő módon.

Itthon jó pár éve volt ilyen ízélményben részünk, talán az Anyukám mondta okozott utoljára hasonló katarzist. Menjetek Lillafüredre, télen-nyáron sok programot kínál a környék, és ha eljön az ebéd, vagy vacsora ideje és igazán jót ennétek, a Vendéglő a Pisztrángoshoz szerintem a lehető legjobb választás! Mi biztosan visszatérünk, ahányszor csak arra járunk.
A miskolciakat és környékén lakókat őszintén irigylem, mert bármikor részük lehet ebben. 

Az ünnepek előtt a Pisztrángtelepen halvásár is van (kérésre meg is pucolják a halat), az étteremben pedig lehet halászlét rendelni, elvitelre.

Vendéglő a Pisztrángoshoz
Telefon: +36 46 445-191
Az étterem weblapja, facebook és instagram oldala
3517 Miskolc III. ker.
Újmassa 01177/1 hrsz.
GPS: +48°06'54.7", +20°35'11.4

*A bejegyzésben szereplő fotókat az étteremtől kértem, mert a saját fotóim este, kevés fényben közel sem adják vissza azt, amit a tányérokon láttunk.

Könyvajánló: Váncsa István – Lakoma - A francia konyha legfinomabb ételeiből

Idén szuperjó névnapi ajándékom volt: Váncsa Istvánnal ebédelhettem a Három Hollóban, közben a LAKOMA sorozat most megjelent, harmadik részéről mesélt, mely a Földközi-tenger keleti medencéje és Olaszország konyhái után ezúttal a francia konyha legfinomabb ételeit mutatja be. A sorozat harmadik része – csakúgy, mint az első kettő - nem a most divatos egy kép-egy recept elvet követi, mert nincs bennük egyetlen ételfotó sem, ám recept annál több, majd hétszáz oldalon át, ráadásul nem a haute cuisine-t mutatja be, hanem annak alapját, az autentikus francia paraszti konyhát, olyan ízesen leírva, ahogy azt megszoktuk tőle.

Váncsa Istvánt hallgatni és olvasni is élmény. Hihetetlenül felkészült, ugyanakkor könnyed és vicces. Mindennek alaposan utánajár, kutat, megtanulja az adott nyelvet, elmegy az adott régióba, piacokra jár, kóstol és beszélget a helyiekkel, hitelesnek tartott forrásokból szerzi az információkat, amit aztán élvezetes stílusban tár elénk, pontos, érthető és követhető receptleírásokkal.
Még csak belelapozni volt időm, de alig várom a csendesebb ünnepi időszakot, hogy végig tudjam olvasni.

Itt lehet kedvezményes áron megrendelni.

Váncsa István – Lakoma - A francia konyha legfinomabb ételeiből
Libri Könykiadó
2019
697 oldal
5999.-Ft

A Legjava

Rohanós napokat élek. Elkezdődött az év utolsó hónapzárása az irodában, közben lázasan készülök a Karácsonyra. Kilenc napig tizennégyen ülünk majd asztalhoz, tervezem a menüt, gyűjtöm az ötleteket.  Ilyenkor jól jön ebédre (vagy vacsorára) egy gazdag leves, vagy bármi olyan, amit pár perc alatt asztalra lehet tenni, finom, és tápláló. Minap grillezett sajtra vágytam, amire egy isteni finom, rozmaringos meggy chutney került, a Legjavából.

Hogy mi az a Legjava? Mindenféle adalékanyag, színezék és tartósítószertől mentes, a Homokhátság szívében – Bordányban –kézzel készült finomságok.

A Homokhátság Szíve Zöldség – és Gyümölcsfeldolgozó Szociális Szövetkezet hátrányos helyzetű munkavállalókat foglalkoztat, a helyi gazdáktól felvásárolt terményekből készítenek prémium minőségű gyümölcsleveket, és saját receptúrák alapján többféle szószt, krémet, lekvárt és chutneyt, meg olyan szárított zöldségkeverékeket, melyek nem tartalmaznak sót, vagy ízfokozót. Exkluzív megjelenésű termékeik sikeresek a kézműves vásárokon és piacokon, egyre több kézműves boltban is kaphatóak (viszonteladókat szívesen látnak), de webshopjukból is megrendelheted és egytől-egyig olyan, amit kóstoltam, és jó szívvel ajánlok akár a karácsonyi asztalra, akár ajándéknak. Ha nem szoktál befőzni, de olyat ajándékoznál, amit magad is szívesen fogyasztanál, a Legjava jó megoldás!

Könyvajánló: Bíró Lajos -A disznót'Ortól a Bocuse d'Orig! - Magyar konyha pimaszul

Bíró Lajos séf a magyar gasztronómia polgárpukkasztó, szórakoztató fenegyereke.
Jó tíz évvel ezelőtt – az első Bock Bisztróban tett látogatásom alkalmával találkoztam vele először, nála ettem életemben először Pho levest, meg Szent Jakab kagylót (utóbbit véres hurkával és zöldborsópürével tálalta, ami 10 éve nekem még kuriózum volt), majd részt vettem jó pár főzőiskolai kurzusán is. Izgalmas sztorijai, kreativitása, szakmai alázata, hitvallása és életfelfogása hamar meghódítottak engem is. 50 éve dolgozik a szakmában és szerencsés embernek vallja magát, mert a munkája a hobbija.  
„Ez a szakma nekem mindent megadott: az utazást, a szerelmet, a szórakozást, a fejlődést, a művelődést. Nincs bakancslistám, mert én a bakancslistámat élem” vallja Bíró Lajos és élvezi, hogy mindig a társaság középpontja, bármerre jár.

A most megjelent A disznót'Ortól a Bocuse d'Orig! - Magyar konyha pimaszul kötet Bíró Lajos második könyve. Az első (Sok vagyok) épp 9 éve jelent meg. A mostani ugyanazzal a gárdával készült (Lieberman Klári a szövegíró, Bakcsy Árpád készítette a fotókat), és az ő "szemüvegén át", pályafutásának eddigi korszakain keresztül vezetve összegzi a magyar vendéglátás és ételkészítés fejlődését, változását, a hatvanas évektől egészen napjainkig.

„Ez a könyv sok szempontból profiknak, sok szempontból lelkes, amatőr hobbiszakácsoknak készült […]. Ez a könyv azoknak készült, akik szívesen kerülnének tisztába azzal a - bátran történelminek nevezhető - folyamattal, aminek során odáig jutott a magyar vendéglátás és éttermi főzőtudomány, ahol ma tart. Azoknak, akik mindezt a tűzhely mellett, a gyakorlatban, divatos szóval "interaktívan" szeretnék lekövetni. De ha fotelban ülve, akkor sem fognak unatkozni...

Ez a könyv megpróbálja összefoglalni - a Bíró Lajostól megszokott, kicsit sem szokványos stílusban - számos ismert, kedvenc klasszikus fogásunkon, ételünkön keresztül azt, hogy milyen irányba mozdult és mozdulhat tovább az ízek megőrzése […] „Lali, a chef” fejében, és konyháiban, tűzhelyén és tányérjain” írja Lieberman Klári a bevezetőben.

Számomra ez az év szakácskönyve (és jóval több annál). Legjobban a könyv végén, a Lali-lexikont élveztem (ahol még egy csomó receptet találunk), de imádtam olvasni mind a 67 klasszikus receptet meg a több, mint 120 variációját. Mindegyikben érződik, ahogy kihívó pimaszsággal állandóan feszegeti a határokat (mert mi, ha nem pimaszság tintahallal turbózni a disznósajtot?). Nagyon inspiráló. Van benne retró és nosztalgia, na meg jó adag kreativitás, „Lali, a chef” módra.
Gyakran fogom lapozgatni.

Itt lehet kedvezményesen megrendelni.

Bíró Lajos -A disznót'Ortól a Bocuse d'Orig! - Magyar konyha pimaszul

T.Bálint Kiadó
2019
272 oldal
6740.- Ft

Póréhagymás, sült pulykás tészta

…avagy a maradék pulykasült új élete. Történt, hogy kissé túlméreteztem az adagot és maradt két darab sült pulykamedalion, ami melegítve már nem az igazi, kicsit száraz, nem akartam másnap csak úgy asztalra tenni, ezért kitaláltam, hogy egy tésztaételben teljesül majd ki, amit a sütőben fogok befejezni           .

Hozzávalók 2 adaghoz:
2 db sült pulykamedalion
25 dkg száraztészta (nálam teljes kiőrlésű rigatoni)
1 póréhagyma
1 evőkanál olívaolaj
fél dl száraz fehérbor
2 dl tejszín
10 dkg jól olvadó sajt, finomra reszelve
10-12 dkg füstölt mozzarella, durvára reszelve (a tetejére)
2 evőkanál parmezán, vagy grana padano, frissen reszelve
só és frissen őrölt bors

Egy nagy fazék alaposan megsózott vizet felteszek főni a tésztának, és ha már lobogva forr, a csomagoláson jelzett ideig főzöm benne a tésztát, vigyázva, nehogy túlfőzzem (akkor jó, ha még harapható, azaz al dente).
Közben elkészítem a ragut: a felszeletelt póréhagymát üvegesre dinsztelem egy evőkanál olívaolajon, majd belekeverem az apró falatkákra feldarabolt maradék sült húst és tekerek rá némi borsot. Ráöntöm a bort, majd ha majdnem elforrt, felöntöm a tejszínnel. Ha már forr, belekeverem a finomra reszelt jól olvadó sajtot, egy evőkanálnyi reszelt parmezánt, és kevergetve, pár perc alatt összefőzöm.
Ha megfőtt a tésztám, leszűröm és egy kevéssel a főzővizéből belekeverem a hagymás-húsos raguba, majd az egészet belesimítom egy sütőtálba. Megszórom a tetejét a durvára reszelt füstölt sajttal, meg egy kanálnyi finomra reszelt parmezánnal, majd betolom a 180 Celsius-fokra előmelegített sütőbe, ahol addig sütöm, míg a sajt a tetején kezd szépen pirulni (ez kb. 18-20 perc). Kiveszem a sütőből és azonnal tálalom.


A bejegyzést a Magyar Pulykaszövetség és a Magyar Baromfi Terméktanács szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Pácolt sárga laskagomba

Gyerekkoromban Édesanyám gyakran tett el fűszeres páclében erdei gombát. Kedvencem a lila pereszke volt, az ízére még most is emlékszem. Vadgombám ugyan most nem volt, de a Chef Gomba bébi sárga laskagombájából készítettem egy adag pácolt gombát, a régi idők emlékére.

Hozzávalók:

50 dkg sárga (bébi) laskagomba

a páchoz:

1/2 dl fehérborecet

1 dl víz

1/2 teáskanál só

1/2 teáskanál cukor (vagy ennek megfelelő édesítőszer)

3 gerezd fokhagyma, szeletelve

1/2 kávéskanál egész mustármag

1/2 kávéskanál koriandermag
1/2 kávéskanál szemes bors (én színes borsot használtam)
2 babérlevél

a tetejére:

olívaolaj

A gombát előkészítem, azaz levágom a tönkjéről úgy, hogy maradjon szára is. Ha szükséges megmosom, lecsöpögtetem, majd a fűszeres pác hozzávalóival együtt felforralom és pár percig főzöm. Csírátlanított (csatos) üvegbe szedem, rámerem a forró páclevet, majd kevés olívaolajat öntök a tetejére. Lezárom, és miután kihűlt, sötét, hűvös helyen (vagy hűtőszekrényben) tárolom. 10-14 nap érlelés után antipastinak, vagy húshoz, szendvicsekhez használom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Baconos, fűszeres túrós cukkini tekercsek

Árválkodott a hűtőben egy fél csomag tehéntúró, annak a maradéka, amiből ÉP túrós tésztát csinált magának, jobbnak láttam mihamarabb elhasználni, mert rendszerint ottmarad, aztán kerül elé valami, és amikor rátalálok, már nem partiképes...  Épp volt itthon cukkini is, bacon meg nagyjából mindig van, hát összedobtam ezt a tekercset. Készítettem korábban már hasonlót, húsos változatban, az is isteni finom volt, de ez a túrós töltelékes mindent vitt, még megrögzött húsevőknél, és „haggyámán, utálom a cukkinit” pasiknál is! Jó, na.

Hozzávalók 3-4 adaghoz:

2 saláta cukkini

20 dkg tehéntúró

10 dkg füstölt, szeletelt húsos szalonna (bacon)

1-2 gerezd fokhagyma, reszelve

kiskanálnyi magos mustár

teáskanálnyi morzsolt oregánó

20 g frissen reszelt parmezán

pici olívaolaj

só, frissen őrölt bors, ízlés szerint

a tálaláshoz kevés frissen reszelt parmezán és friss oregánó

A cukkinit megmosom és uborkagyaluval hosszában vékonyan felszeletelem. A szeleteket megsózom és egymás mellé sorakoztatom egy tálcára. Ameddig a sótól picit puhulnak – hogy könnyebb legyen őket feltekerni – elkészítem a tölteléket: egy keverőtálban összedolgozom a túrót pici sóval, borssal, oregánóval, a reszelt fokhagymával, meg a magos mustárral (utóbbi akár el is hagyható). Minden szelet cukkinire kenek egy vékony réteget a túros masszából, fektetek rá egy szelet bacont, feltekerem, majd kevés  olívaolajjal kikent sütőtálba sorakoztatom a tekercseket egymás mellé. Ha megtelt a tál, meglocsolom pár csepp olívaolajjal és 180 Celsius-fokra előmelegített sütőben addig sütöm, míg picit megpirulnak (azaz kb. 25-30 percig). A sütőből kivéve - ha el nem felejtem - szórok rá kevés parmezánt, megszórom friss oregánóval és azonnal tálalom, de minden egyéb fakszni nélkül is brutálisan eteti magát.