Gombás-szaftos zabpehely tészta

Január elején újra nekiálltam az 1200 kcal-ás diétámnak, amivel tavaly tavasszal sikeresen leadtam 15 kg-ot, amiből az év második felében szépen visszakúszott majdnem 6 kg. Az ünnepek alatt aztán nem híztam tovább, sőt, már csak 4 kg-t kell „ledolgoznom” a nyári hízásból, majd folytathatom ott, ahol abbahagytam. Elszántságom sziklaszilárd, még az sem tántorít el, hogy alulműködik a pajzsmirigyem, így 2 hét szigorú diéta után is csak alig 30-40 dekával vagyok kevesebb, mint amikor elkezdtem. De olyan nincs, hogy ez így maradjon, így legjobb barátom a konyhamérleg, grammra mérek mindent, amit megeszek, szorgosan vezetem a kalóriabázison a bevitt ételeket, az elvégzett testmozgást, folyadékbevitelt, stb. és bízom benne, hogy a kitartás meghozza gyümölcsét.
Mivel tudom, hogy a diétámmal nem vagyok egyedül, ezentúl megosztom itt a blogon is egy-egy jól sikerült diétás fogásom receptjét. Íme a mai: egy kiadós és laktató gombás-szaftos zabpehely penne.

Hozzávalók egy bőséges adaghoz:

75 g gluténmentes zabpehely penne (Lidl beszerzés)

10-10 dkg barna csiperke és bébi laskagomba

pár csepp olívaolaj (tényleg csak pár csepp!)

1 fej vöröshagyma

1 dl 15% zsírtartalmú Rama főzőkrém (hivatalos neve Cremefine zum kochen, és laktózmentes. Egyszer a tescoban vettem tévedésből, mert azt hittem, hogy 15% zsírtartalmú folyékony margarin, amit majd főzéshez használhatok)

só, frissen őrölt bors

szárított oregánó, granulált fokhagyma, ízlés szerint

1 kis csokor friss zöldpetrezselyem

A tésztát enyhén sós vízben „al dente”-re főzöm. Egy serpenyőben megdinsztelem az aprított hagymát nagyon kevés olívaolajon (ha kell, adok hozzá pár csepp vizet is). Ha már üveges, hozzádobom a szeletelt, kis fejű barna csiperkét, meg a csíkokra széttépkedett bébi laskagombát. Tekerek rá borsot, fűszerezem a granulált fokhagymával és oregánóval, és pár percig kevergetve sütöm, míg a gomba kezd pirulni. Belekeverem a rama főzőkrémet (tejszín helyett), majd ha már forr, hozzáadom a kifőtt tésztát és 1-2 percig kevergetem, ezalatt a tészta magába szívja az ízes mártást. Megkóstolom. Ha kell, sózom, majd megszórom az aprított zöldpetrezselyemmel és azonnal tálalom.

Számításaim szerint ennek az adagnak a kalóriaértéke 375 kcal és teljesen jóllaktam vele.

A gombáért köszönet a CHEF gombának!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Egyszerű nyári tekercs garnélával

Ezt még a tengerparti nyaraláson készítettem, istenien friss, helyi garnélából, majd megismételtem itthon is egy baráti vacsorán, fagyasztott garnélával. Könnyű fogás, mégis nyolc darabbal ketten jóllaktunk. Nem épp téli étel, de bármikor szívesen megeszem.

Hozzávalók 8 darabhoz:
50 g vermicelli (üveg) tészta
8 rizslap
mérettől függően 16, vagy 24 db sült garnélarák*
kis csokor friss menta, petrezselyem, bazsalikom és koriander
4 db csíkokra vágott  jégsaláta levél 
piros kaliforniai paprika, vékony csíkokra vágva
1 db sárgarépa, vékony csíkokra vágva

Forrásban lévő vízzel leöntöm, és kb. 5 percig állni hagyom az üvegtésztát a forró vízben (míg megpuhul), majd leszűröm és félreteszem. A rizspapírt egyenként (1 másodpercre) meleg vízbe mártom, és kiterítem egy tányérra. Beleteszek két-három garnélarák farkat, keveset az üvegtésztából, a vékonyra szeletelt sárgarépából, kaliforniai paprikából és salátából, meg a zöldfűszerekből. A rizspapír alsó szélét behajtom úgy, hogy az félig takarja a tölteléket, ráhajtom a rizspapírt mindkét oldalon is, majd szorosan feltekerem mindegyiket.
A klasszikus halszósz alapú, fokhagymával és chilivel fűszerezett mártogató szósszal illett volna tálalnom, de mi csak édes chiliszószba mártogatva ettük.

*A sült garnélát úgy készítem, hogy egy serpenyőben, kevés olívaolajon megfuttatok egy gerezd zúzott fokhagymát és csipetnyi chili pelyhet, hozzáadom a tisztított garnélát, felöntöm  fél dl borral, sózom, borsozom és 3-4 perc alatt megsütöm (közben a bor is elpárolog). Nem érdemes túlsütni, mert rágós lesz.

Mákos linzer

A linzer a Karácsony alapkelléke nálunk. Idén a jól bevált receptet lecseréltem egy mákos változatra és nem bántuk meg! Friss mákot (darálva is) a Nagyvásárcsarnokban veszek kedvenc magosboltomban, itt tuti nem avas a mák és nem kell megvennem negyedkilónyit (ami ki tudja mióta áll a boltok polcain), ha nekem csak tíz dekára van szükségem.

Hozzávalók:
35 dkg liszt
22 dkg vaj
8 dkg porcukor
1 egész tojás
1 rúd vanília kikapart magjai, vagy 1 teáskanál (házi) vanília esszencia
5 g sütőpor
1 bio citrom reszelt héja
2 evőkanál darált mák
házi barack, és/vagy narancslekvár a töltéshez

A lisztet elmorzsolom a vajjal, majd a többi hozzávalóval tésztát gyúrok és frissentartó fóliába csomagolva 1-2 órát pihentetem a hűtőben. Kinyújtom 3 mm vastagra, és linzer szaggatóval kiszaggatom (minden másodiknak a közepét is), sütőpapíros tepsire helyezem a kiszaggatott tésztákat, és 180 Celsius-fokra előmelegített sütőben néhány perc alatt készre sütöm. Kihűlés után baracklekvárral összeragasztom, ízlés szerint porcukrozom.

Judit Hajba-Atkins ötlete alapján, aki belekeverte a linzer tésztájába a hókifli töltelékéből kimaradt mákot. Így születnek a jó dolgok J

Pisztáciás-kardamomos hókifli

Idén egy hétig tizennégyen ültünk asztalhoz az ünnepek alatt. Komoly terveim voltak a sütést illetően, hetekkel korábban megterveztem, miket fogok készíteni, aztán eljutottam kedvenc magosboltomba is a Nagyvásárcsarnokba és jól bevásároltam mindenféle alapanyagot az ischlerekhez, hókiflikhez, kekszekhez. A nagy rohanásban végül nem jutott idő mindenre, de ez a kifli volt az első, amit megsütöttem és ez volt az első, ami már félidőben el is fogyott (ezt a három darabot is úgy kellett "megmentenem", hogy legyen, mit lefotózzak).
Nem csodálom, mert abbahagyhatatlan…

Hozzávalók:

25 dkg liszt

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

10 dkg darált pisztácia

fél mokkáskanál őrölt kardamom

10 dkg étcsokoládé

A tésztához való anyagokat (a csokoládé kivételével) összegyúrom, ceruza vastagságú, hosszúkás rudakat sodrok, kb 5 cm hosszúra vágom és kifliket formázok belőlük. 160 fokos sütőben egész világosra sütöm és a tepsin hagyom teljesen kihűlni, mert nagyon porhanyósak és melegen kezelhetetlenek. Másnap vaníliás cukorba forgatom és a kiflivégeket vízgőz felett felolvasztott csokoládéba mártom, sütőpapíros tepsin hagyom megdermedni a csokiba mártott végeket.

A vaníliás hókiflimbe cseréltem le a mandulát pisztáciára és  kardamommal bolondítottam az ízét.

Vendéglő a Pisztrángoshoz, avagy az utóbbi évek legjobb éttermi ízélménye

Szeretjük a halat, a pisztráng nekem gyerekkori kedvencem. Évente többször ellátogatunk a lillafüredi pisztrángtelep Erdei Halsütödéjébe, mert az ottani sült, és füstölt pisztrángnál frissebbet, finomabbat nem találtunk, pedig szisztematikusan végig kóstoltuk az ország pisztrángosait. A lillafüredi Erdei Halsütöde azonban minden októberben bezár, aztán tavaszig lehetett arról álmodozni, hogy újra jót eszünk majd Lillafüreden…  A pisztrángtelepet sok évtizede működtető házaspár egy évvel ezelőtt megnyitotta az egész évben nyitva tartó éttermüket, de mi csak nemrég jutottunk el oda, hogy ne csak egy kávéra térjünk be. 

A Vendéglő a Pisztrángoshoz az Ómassa fele vezető úton, még a pisztrángtelep előtt, a régi bányairoda épületének helyén van, ami egy ideig szálláshelyként is funkcionált. Az étteremmel szemben parkoló, az étterem udvarán tó, a konyhát kiszolgáló kis fűszerkert, gondozott, rendezett, hangulatos az egész. Maga az étterem nem nagy, talán 8 asztal, de a télen is fűtött, pazar kilátást nyújtó téliesített terasszal együtt úgy hatvanan tudnak egyszerre helyet foglalni. A beltér stílusos, igényes, mégsem hivalkodó, a hal motívum mindenütt jelen van, a kerítéstől a mosdóig. 

Térerő, Wi-Fi nincs, van viszont élő virág minden asztalon, a különösen hangulatos fedett teraszon (ami nyáron teljesen nyitható) gyönyörű orchideák és broméliák lógnak a plafonról, különleges növények sorakoznak körben a párkányon.
A pincérek kedvesek, segítőkészek és felkészültek. A kiszolgálás gördülékeny, bár teltház esetén biztosan többet kell várni, mint amikor mi ott jártunk, és 5-6 asztalnál volt épp vendég, de ilyen ételekre szívesen várok bármikor. Közben lehet bort, házi limonádét, vagy jófajta kézműves söröket kortyolni, beszélgetni, kirándulást tervezni, vagy a teraszon ülve egyszerűen gyönyörködni a tájban.

Az étlap szezonális. 3 előétel, 3 leves, 9 halas és 2 halmentes főétel, 2 desszert, meg egy bükki sajtválogatás az, amiből választani tudtunk, mégis nehéz döntés volt, mit is együnk… egyértelműen vissza kell térnünk a többi fogást is megkóstolni. Maguk sütik a kenyeret, mindegyik ételhez van borajánlat, mindegyik borból lehet akár egy pohárral is kérni, így egy étkezéshez több fajta bort meg lehet kóstolni (legközelebb sörözünk, mert a sörválaszték is izgalmas).

Felcsillant a szemem, mikor láttam, hogy van haltöpörtyű az étlapon, mert az a gyengém. Ha megkívánom, képes vagyok rávenni ÉP-t, hogy menjünk át Akasztóra a Halascsárdába haltöpörtyűt enni, de eddig ez volt életem legjobb haltöpörtyűje. „A” nagybetűs haltöpörtyű! Kívül kellően ropogós, belül kellően szaftos és nem túl zsíros, tiszta, jó ízű pontyból (amit, mint megtudtuk, pár hétig a pisztrángtelepen tartanak, így ha iszap ízű is volt eredetileg, a Garadna vizében lubickoló pontyok húsa szépen kitisztul és igazán jóízű lesz).  Gyümölcsös chutney és lilahagyma lekvár kísérte, meg pár darabka isteni pácolt lilahagyma (ebből többet is el tudtam volna viselni, annyira jó volt). 

ÉP pisztráng cevichét rendelt, sütőtök krémmel és marinált karfiollal. Abban is tobzódtak az ízek! A ceviche (ami citromlében marinált halhús) kellően citrusos, de nem túl savas, a 3 színű karfiol látványra is üdítő, finoman roppanós, a sütőtök selymesen krémes, a tetejére szórt ropogós sült hagyma újabb textúra… le voltunk nyűgözve!

Főételnek ÉP pisztrángfilét rendelt, körtés zellerpürével és grillezett zöldségekkel, én Dorozsmai Molnár pontyot kértem, melyet házi gnocchival, isteni finom gombamártással kaptam, pecorino forgáccsal és friss zöldekkel. 

Mindkét tányéron odafigyelés, kreativitás, szédítően jó ízek, változatos textúrák, szép tálalás és végre egy hely, ahol ropogós a hal bőre, a halhús meg feszes, van állaga, ami nem is csoda, mert igény szerint, akár napjában többször érkezik a szuperfriss halhús a pisztrángtelepről.
Desszertnek alig marad hely, de bevállaltunk egy adag meleg almás rétest fahéjhabbal, alma chips-szel és nem bántuk meg. 

Kávét is érdemes inni, mert igazán jót, a debreceni Black Sheep kávépörkölő manufaktúra kávéit főzik, hozzáértő módon.

Itthon jó pár éve volt ilyen ízélményben részünk, talán az Anyukám mondta okozott utoljára hasonló katarzist. Menjetek Lillafüredre, télen-nyáron sok programot kínál a környék, és ha eljön az ebéd, vagy vacsora ideje és igazán jót ennétek, a Vendéglő a Pisztrángoshoz szerintem a lehető legjobb választás! Mi biztosan visszatérünk, ahányszor csak arra járunk.
A miskolciakat és környékén lakókat őszintén irigylem, mert bármikor részük lehet ebben. 

Az ünnepek előtt a Pisztrángtelepen halvásár is van (kérésre meg is pucolják a halat), az étteremben pedig lehet halászlét rendelni, elvitelre.

Vendéglő a Pisztrángoshoz
Telefon: +36 46 445-191
Az étterem weblapja, facebook és instagram oldala
3517 Miskolc III. ker.
Újmassa 01177/1 hrsz.
GPS: +48°06'54.7", +20°35'11.4

*A bejegyzésben szereplő fotókat az étteremtől kértem, mert a saját fotóim este, kevés fényben közel sem adják vissza azt, amit a tányérokon láttunk.

Könyvajánló: Váncsa István – Lakoma - A francia konyha legfinomabb ételeiből

Idén szuperjó névnapi ajándékom volt: Váncsa Istvánnal ebédelhettem a Három Hollóban, közben a LAKOMA sorozat most megjelent, harmadik részéről mesélt, mely a Földközi-tenger keleti medencéje és Olaszország konyhái után ezúttal a francia konyha legfinomabb ételeit mutatja be. A sorozat harmadik része – csakúgy, mint az első kettő - nem a most divatos egy kép-egy recept elvet követi, mert nincs bennük egyetlen ételfotó sem, ám recept annál több, majd hétszáz oldalon át, ráadásul nem a haute cuisine-t mutatja be, hanem annak alapját, az autentikus francia paraszti konyhát, olyan ízesen leírva, ahogy azt megszoktuk tőle.

Váncsa Istvánt hallgatni és olvasni is élmény. Hihetetlenül felkészült, ugyanakkor könnyed és vicces. Mindennek alaposan utánajár, kutat, megtanulja az adott nyelvet, elmegy az adott régióba, piacokra jár, kóstol és beszélget a helyiekkel, hitelesnek tartott forrásokból szerzi az információkat, amit aztán élvezetes stílusban tár elénk, pontos, érthető és követhető receptleírásokkal.
Még csak belelapozni volt időm, de alig várom a csendesebb ünnepi időszakot, hogy végig tudjam olvasni.

Itt lehet kedvezményes áron megrendelni.

Váncsa István – Lakoma - A francia konyha legfinomabb ételeiből
Libri Könykiadó
2019
697 oldal
5999.-Ft

A Legjava

Rohanós napokat élek. Elkezdődött az év utolsó hónapzárása az irodában, közben lázasan készülök a Karácsonyra. Kilenc napig tizennégyen ülünk majd asztalhoz, tervezem a menüt, gyűjtöm az ötleteket.  Ilyenkor jól jön ebédre (vagy vacsorára) egy gazdag leves, vagy bármi olyan, amit pár perc alatt asztalra lehet tenni, finom, és tápláló. Minap grillezett sajtra vágytam, amire egy isteni finom, rozmaringos meggy chutney került, a Legjavából.

Hogy mi az a Legjava? Mindenféle adalékanyag, színezék és tartósítószertől mentes, a Homokhátság szívében – Bordányban –kézzel készült finomságok.

A Homokhátság Szíve Zöldség – és Gyümölcsfeldolgozó Szociális Szövetkezet hátrányos helyzetű munkavállalókat foglalkoztat, a helyi gazdáktól felvásárolt terményekből készítenek prémium minőségű gyümölcsleveket, és saját receptúrák alapján többféle szószt, krémet, lekvárt és chutneyt, meg olyan szárított zöldségkeverékeket, melyek nem tartalmaznak sót, vagy ízfokozót. Exkluzív megjelenésű termékeik sikeresek a kézműves vásárokon és piacokon, egyre több kézműves boltban is kaphatóak (viszonteladókat szívesen látnak), de webshopjukból is megrendelheted és egytől-egyig olyan, amit kóstoltam, és jó szívvel ajánlok akár a karácsonyi asztalra, akár ajándéknak. Ha nem szoktál befőzni, de olyat ajándékoznál, amit magad is szívesen fogyasztanál, a Legjava jó megoldás!

Könyvajánló: Bíró Lajos -A disznót'Ortól a Bocuse d'Orig! - Magyar konyha pimaszul

Bíró Lajos séf a magyar gasztronómia polgárpukkasztó, szórakoztató fenegyereke.
Jó tíz évvel ezelőtt – az első Bock Bisztróban tett látogatásom alkalmával találkoztam vele először, nála ettem életemben először Pho levest, meg Szent Jakab kagylót (utóbbit véres hurkával és zöldborsópürével tálalta, ami 10 éve nekem még kuriózum volt), majd részt vettem jó pár főzőiskolai kurzusán is. Izgalmas sztorijai, kreativitása, szakmai alázata, hitvallása és életfelfogása hamar meghódítottak engem is. 50 éve dolgozik a szakmában és szerencsés embernek vallja magát, mert a munkája a hobbija.  
„Ez a szakma nekem mindent megadott: az utazást, a szerelmet, a szórakozást, a fejlődést, a művelődést. Nincs bakancslistám, mert én a bakancslistámat élem” vallja Bíró Lajos és élvezi, hogy mindig a társaság középpontja, bármerre jár.

A most megjelent A disznót'Ortól a Bocuse d'Orig! - Magyar konyha pimaszul kötet Bíró Lajos második könyve. Az első (Sok vagyok) épp 9 éve jelent meg. A mostani ugyanazzal a gárdával készült (Lieberman Klári a szövegíró, Bakcsy Árpád készítette a fotókat), és az ő "szemüvegén át", pályafutásának eddigi korszakain keresztül vezetve összegzi a magyar vendéglátás és ételkészítés fejlődését, változását, a hatvanas évektől egészen napjainkig.

„Ez a könyv sok szempontból profiknak, sok szempontból lelkes, amatőr hobbiszakácsoknak készült […]. Ez a könyv azoknak készült, akik szívesen kerülnének tisztába azzal a - bátran történelminek nevezhető - folyamattal, aminek során odáig jutott a magyar vendéglátás és éttermi főzőtudomány, ahol ma tart. Azoknak, akik mindezt a tűzhely mellett, a gyakorlatban, divatos szóval "interaktívan" szeretnék lekövetni. De ha fotelban ülve, akkor sem fognak unatkozni...

Ez a könyv megpróbálja összefoglalni - a Bíró Lajostól megszokott, kicsit sem szokványos stílusban - számos ismert, kedvenc klasszikus fogásunkon, ételünkön keresztül azt, hogy milyen irányba mozdult és mozdulhat tovább az ízek megőrzése […] „Lali, a chef” fejében, és konyháiban, tűzhelyén és tányérjain” írja Lieberman Klári a bevezetőben.

Számomra ez az év szakácskönyve (és jóval több annál). Legjobban a könyv végén, a Lali-lexikont élveztem (ahol még egy csomó receptet találunk), de imádtam olvasni mind a 67 klasszikus receptet meg a több, mint 120 variációját. Mindegyikben érződik, ahogy kihívó pimaszsággal állandóan feszegeti a határokat (mert mi, ha nem pimaszság tintahallal turbózni a disznósajtot?). Nagyon inspiráló. Van benne retró és nosztalgia, na meg jó adag kreativitás, „Lali, a chef” módra.
Gyakran fogom lapozgatni.

Itt lehet kedvezményesen megrendelni.

Bíró Lajos -A disznót'Ortól a Bocuse d'Orig! - Magyar konyha pimaszul

T.Bálint Kiadó
2019
272 oldal
6740.- Ft

Póréhagymás, sült pulykás tészta

…avagy a maradék pulykasült új élete. Történt, hogy kissé túlméreteztem az adagot és maradt két darab sült pulykamedalion, ami melegítve már nem az igazi, kicsit száraz, nem akartam másnap csak úgy asztalra tenni, ezért kitaláltam, hogy egy tésztaételben teljesül majd ki, amit a sütőben fogok befejezni           .

Hozzávalók 2 adaghoz:
2 db sült pulykamedalion
25 dkg száraztészta (nálam teljes kiőrlésű rigatoni)
1 póréhagyma
1 evőkanál olívaolaj
fél dl száraz fehérbor
2 dl tejszín
10 dkg jól olvadó sajt, finomra reszelve
10-12 dkg füstölt mozzarella, durvára reszelve (a tetejére)
2 evőkanál parmezán, vagy grana padano, frissen reszelve
só és frissen őrölt bors

Egy nagy fazék alaposan megsózott vizet felteszek főni a tésztának, és ha már lobogva forr, a csomagoláson jelzett ideig főzöm benne a tésztát, vigyázva, nehogy túlfőzzem (akkor jó, ha még harapható, azaz al dente).
Közben elkészítem a ragut: a felszeletelt póréhagymát üvegesre dinsztelem egy evőkanál olívaolajon, majd belekeverem az apró falatkákra feldarabolt maradék sült húst és tekerek rá némi borsot. Ráöntöm a bort, majd ha majdnem elforrt, felöntöm a tejszínnel. Ha már forr, belekeverem a finomra reszelt jól olvadó sajtot, egy evőkanálnyi reszelt parmezánt, és kevergetve, pár perc alatt összefőzöm.
Ha megfőtt a tésztám, leszűröm és egy kevéssel a főzővizéből belekeverem a hagymás-húsos raguba, majd az egészet belesimítom egy sütőtálba. Megszórom a tetejét a durvára reszelt füstölt sajttal, meg egy kanálnyi finomra reszelt parmezánnal, majd betolom a 180 Celsius-fokra előmelegített sütőbe, ahol addig sütöm, míg a sajt a tetején kezd szépen pirulni (ez kb. 18-20 perc). Kiveszem a sütőből és azonnal tálalom.


A bejegyzést a Magyar Pulykaszövetség és a Magyar Baromfi Terméktanács szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Pácolt sárga laskagomba

Gyerekkoromban Édesanyám gyakran tett el fűszeres páclében erdei gombát. Kedvencem a lila pereszke volt, az ízére még most is emlékszem. Vadgombám ugyan most nem volt, de a Chef Gomba bébi sárga laskagombájából készítettem egy adag pácolt gombát, a régi idők emlékére.

Hozzávalók:

50 dkg sárga (bébi) laskagomba

a páchoz:

1/2 dl fehérborecet

1 dl víz

1/2 teáskanál só

1/2 teáskanál cukor (vagy ennek megfelelő édesítőszer)

3 gerezd fokhagyma, szeletelve

1/2 kávéskanál egész mustármag

1/2 kávéskanál koriandermag
1/2 kávéskanál szemes bors (én színes borsot használtam)
2 babérlevél

a tetejére:

olívaolaj

A gombát előkészítem, azaz levágom a tönkjéről úgy, hogy maradjon szára is. Ha szükséges megmosom, lecsöpögtetem, majd a fűszeres pác hozzávalóival együtt felforralom és pár percig főzöm. Csírátlanított (csatos) üvegbe szedem, rámerem a forró páclevet, majd kevés olívaolajat öntök a tetejére. Lezárom, és miután kihűlt, sötét, hűvös helyen (vagy hűtőszekrényben) tárolom. 10-14 nap érlelés után antipastinak, vagy húshoz, szendvicsekhez használom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Baconos, fűszeres túrós cukkini tekercsek

Árválkodott a hűtőben egy fél csomag tehéntúró, annak a maradéka, amiből ÉP túrós tésztát csinált magának, jobbnak láttam mihamarabb elhasználni, mert rendszerint ottmarad, aztán kerül elé valami, és amikor rátalálok, már nem partiképes...  Épp volt itthon cukkini is, bacon meg nagyjából mindig van, hát összedobtam ezt a tekercset. Készítettem korábban már hasonlót, húsos változatban, az is isteni finom volt, de ez a túrós töltelékes mindent vitt, még megrögzött húsevőknél, és „haggyámán, utálom a cukkinit” pasiknál is! Jó, na.

Hozzávalók 3-4 adaghoz:

2 saláta cukkini

20 dkg tehéntúró

10 dkg füstölt, szeletelt húsos szalonna (bacon)

1-2 gerezd fokhagyma, reszelve

kiskanálnyi magos mustár

teáskanálnyi morzsolt oregánó

20 g frissen reszelt parmezán

pici olívaolaj

só, frissen őrölt bors, ízlés szerint

a tálaláshoz kevés frissen reszelt parmezán és friss oregánó

A cukkinit megmosom és uborkagyaluval hosszában vékonyan felszeletelem. A szeleteket megsózom és egymás mellé sorakoztatom egy tálcára. Ameddig a sótól picit puhulnak – hogy könnyebb legyen őket feltekerni – elkészítem a tölteléket: egy keverőtálban összedolgozom a túrót pici sóval, borssal, oregánóval, a reszelt fokhagymával, meg a magos mustárral (utóbbi akár el is hagyható). Minden szelet cukkinire kenek egy vékony réteget a túros masszából, fektetek rá egy szelet bacont, feltekerem, majd kevés  olívaolajjal kikent sütőtálba sorakoztatom a tekercseket egymás mellé. Ha megtelt a tál, meglocsolom pár csepp olívaolajjal és 180 Celsius-fokra előmelegített sütőben addig sütöm, míg picit megpirulnak (azaz kb. 25-30 percig). A sütőből kivéve - ha el nem felejtem - szórok rá kevés parmezánt, megszórom friss oregánóval és azonnal tálalom, de minden egyéb fakszni nélkül is brutálisan eteti magát.

Könyvajánló: Jamie Oliver – VEGA

Jamie Oliver brit sztárszakács legfrissebb szakácskönyve teljességgel húsmentes.
Eleget téve a trendnek, ami szerint napjainkban egyre többen növelik a zöldségfogyasztásukat egészségi, anyagi vagy bolygóvédelmi okok miatt, megírta a sok vega és vegán által annyira várt könyvet, amit bevallása szerint 8 éve kezdett el írni és mindenkinek, azaz a megrögzött húsevőknek is ajánl.

Húsimádóként, aki bevallása szerint az ízekben nem alkuszik, a világ minden tájáról merített inspirációkat a könyvben megjelent receptjeihez. Lenyűgöző, kényeztető, zseniálisan egyszerű ételek születtek, melyek a zöldségek igazi ünnepét jelentik, jóllakottá, elégedetté és boldoggá tesznek még egy húsimádót is.
„Akár egy-két húsmentes napot iktatsz be hetente, akár vegetáriánus életmódot folytatsz, vagy csupán pár pompás, új ízkombinációval kísérleteznél, ez a könyv neked szól” írja a szerző, bevezetőjében.

Tizenegy fejezetben sorakoznak a jobbnál-jobb receptek, melyek közt vannak curryk és raguk, levesek, laktató szendvicsek, piték, tészták, saláták, elképesztő zöldségburgerek, egyserpenyős csodák. Mindegyik recept alján van kalóriatáblázat, a receptek jól követhetőek, nem bonyolultak és bár egy átlag magyar háztartásban nem feltétlenül lelhető fel minden recept minden egyes hozzávalója, manapság már nem kell messzebbre menni a beszerzésükért egy hipermarket nemzetközi konyha részlegénél. A fotók szépek, hívogatóak, arra csábítanak, hogy készítsük el és kóstoljuk meg a fogásokat, egytől-egyig.
A receptek fejezetei után olvashatunk dietetikusi és hasznos konyhai tippeket, alapanyagokkal kapcsolatos tanácsokat és ötleteket. Inspiráló, mint minden eddigi Jamie Oliver szakácskönyv.

 Jamie Oliver – Vega
Park Könyvkiadó
2019
312 oldal
7900.-Ft

Kacsazsíros kiflik

Lala kiflinek indult, de vaj helyett az a kacsazsír került bele, amiben előzőleg hízott kacsamáj sült és ettől ellenállhatatlan az íze. Ezt a kiflit a túrós stanglival együtt a szomszédokkal közösen végzett kertrendezésre sütöttem. A stangli meg a kifli elfogyott, a kertünk szépült, én meg örömködtem, hogy újra kelt tésztához nyúlhattam :-)

Hozzávalók 64 db kiflihez:

70 dkg liszt (nálam 50 dkg rétesliszt és 20 dkg királybúza liszt)

5 dkg friss élesztő

175 g joghurt
2 tojás
1 teáskanál só
1 dl tej
1 dl olaj
2 evőkanál cukor

a kenéshez: kacsazsír
a tetejére: 1 tojás és szezámmag

A hozzávalókból jól formázható, rugalmas, inkább kicsit lágyabb kelt tésztát dagasztok (ha kell, adok még hozzá pici tejet), majd huzatmentes meleg helyen, letakarva, duplájára kelesztem. Lisztezett felületre borítom, négy egyforma darabba vágom, majd ezeket is elfelezem. Mindegyik darab tésztát vékony kör alakúra nyújtok, megkenem a kacsazsírral és 8 cikkre vágom. Egyesével feltekerem őket, sütőpapírral bélelt tepsire teszem, hagyom ismét kelni 15-20 percig, majd lekenem felvert tojással és megszórom szezámmaggal. 200 Celsius-fokra fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt megsütöm. Langyosan az igazi.

Limara receptje alapján.

Kacsazsíros, túrós stangli

Gyorsan elkészülő ropogtatni való, ízének titka az a kacsazsír volt, amiben előzőleg hízott kacsamájat sütöttem.

Hozzávalók:
50 dkg rétesliszt

30 dkg félzsíros tehéntúró

26 dkg kacsazsír

1,5 teáskanál só

1 tojás

75 g tejföl

a tetejére 1 tojás és szezámmag

A sót elkeverem a lisztben, amit elmorzsolok a kacsazsírral. Hozzáadom a túrót, egy tojást és a tejfölt, majd összegyúrom (ha nem állna össze a tészta, lehet még tenni hozzá pici tejfölt).

Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra kinyújtom, felvert tojással lekenem, és megszórom szezámmaggal. Derelyemetszővel csíkokra vágom, sütőpapíros tepsire teszem és

180 Celsius-fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütöm.

Fokhagymás pulykamedalion

Az alábbi recept a francia klasszikus, a sült csirke 40 gerezd fokhagymával alapján született, ami amúgy nagy családi kedvenc, évek óta készítem. Amilyen egyszerű, annyira finom akár rizskörettel - amire bőkezűen locsolhatunk a hús szaftjából, akár párolt zöldségekkel, vagy burgonyapürével tálalva.

Az előkészítés leghosszabb része maga a fokhagyma pucolás. Ha ezen túl vagyunk, a többi már gyerekjáték, csak ki kell bírni a konyhában szálló őrjítő illatokat…
Ha azonnal esszük, készülhet az egész egy serpenyőben (sütő nélkül), de gyakran vetem be olyankor, ha vendégeket várunk, ilyenkor előkészítem, majd sütőben sütöm készre.
A végeredmény csodálatosan fokhagymás, szuperszaftos hús és a 40 gerezd fokhagyma sem szokott veszendőbe menni, a hús szaftjába tunkolt kenyérszeletekre kenve végzik, elégedett hümmögések közepette.

Hozzávalók 4 adaghoz:
8 darab pulykamedalion

40 gerezd fokhagyma

2 kanál olívaolaj

50 g vaj

2 dl száraz fehérbor

1,5 dl zsíros tejszín (NEM főzőtejszín!)
friss kakukkfű

A pulykamedaliont mindkét oldalán sózom, borsozom. Forró serpenyőben, 2 kanál olívaolaj és 50 g vaj keverékén, mindkét oldalán szép aranyszínűre sütöm, kiveszem a serpenyőből, félreteszem és melegen tartom. A visszamaradt zsiradékra öntöm a bort, hagyom elpárologni az alkohol tartalmát, majd hozzáöntöm a tejszínt is és 1-2 percig forralom - ami alatt szépen összeelegyednek az ízek. Attól függően, hogy azonnal esszük, vagy később akarom tálalni, a következők szerint folytatom:
Ha azonnal esszük, visszateszem az elősütött pulykamedaliont a serpenyőben várakozó szaftba, mellédobom a fokhagymát és a kakukkfű ágacskákat, majd fedő alatt, takaréklángon 25-30 perc alatt készre párolom, és már ehetjük is tetszés szerinti körettel.
Ha később akarom tálalni (mondjuk vendégeknek), akkor az elősütött pulykamedalionokat sütőtálba teszem, és ráöntöm a szaftot. Egyenletesen köréjük szórom a hámozott fokhagymagerezdeket, a kakukkfű gallyait a fokhagyma és a hús tetejére teszem, lefedem a sütőtálat alufóliával és betolom a 170-175 fokra előmelegített sütőbe, ahol 30-35 percig sütöm, majd elzárom a tüzet és tálalásig ott hagyom. Egy órán belül tökéletes állapotban kerülhet asztalra akkor is, ha késtek pár percet a vendégek, vagy hosszabb ideig tartott meginni az istenhozott pálinkát és elfogyasztani az előételt.

A bejegyzést a Magyar Pulykaszövetség és a Magyar Baromfi Terméktanács szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Pulykahúsos-gombás nokedli

Szeretem a nokedlit, de a mindenki által imádott tojásos nokedlitől sokkal jobban kedvelem az ilyen ízes egytálételeket. Maradék nokedli felhasználására ideális megoldás, bár annyira finom, hogy ezért önmagában is érdemes nekiállni nokedlit főzni.

Hozzávalók 2 bőséges adaghoz:

 A nokedli tésztához:

20 dkg liszt
1 tojás

1,5 dl víz

ízlés szerint só

A raguhoz:

1 evőkanál olívaolaj

10 dkg baconkocka

1 fej fokhagyma

30 dkg darált pulykahús

25 dkg csiperkegomba

1 dl fehér bor

1 kiskanál morzsolt majoránna

1 kiskanál szárított oregánó

só, frissen őrölt fekete bors

 A tálaláshoz:

frissen reszelt kemény sajt

A nokedli tésztához a tojást felverem, elkeverem a vízzel, megsózom, majd apránként hozzákeverem a lisztet (nem kell alaposan kidolgozni) .
Edényben vizet forralok. Mikor forr, megsózom, és nokedli szaggatóval beleszaggatom a tésztát a lobogva forró vízbe, majd kifőzöm a nokedliket. Miután felszínre jöttek, szűrővel leszűröm és félreteszem, kevés főzőlével együtt. Közben egy serpenyőben felhevítem az olajat és kisütöm rajta a baconkockákat. Hozzáadom a megtisztított, zúzott fokhagymát, a felaprított gombát és a darált pulykahúst is a serpenyőbe teszem, sóval, borssal, majorannával és oregánóval fűszerezem. Erős lángon összepirítom, majd hozzáöntöm a bort, egy keveset a nokedli főző levéből és immár lefedve, mérsékelt tűzön puhára párolom a ragut (jó, ha marad egy kis szaftja is). Ha kész, hozzáadom a nokedlit, alaposan összekeverem és tálaláskor reszelt sajtot szórok a tetejére.

A bejegyzést a Magyar Pulykaszövetség és a Magyar Baromfi Terméktanács szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Vendégváró hidegtál Kertecske lekvárokkal

Erika gyermekkori álmát válthatta valóra, amikor lett egy kertecskéje és gondosan nevelt gyümölcsökből, nagymamája régi, családi receptjeit használva, sok-sok szeretettel, hagyományos módon készült birsalmasajtot és lekvárokat (rebarbara, cékla, sütőtök), meg zöld dió befőttet kezdett el készíteni. Küldött belőlük egy-egy üveggel, hogy kóstoljam meg, én meg – mivel épp barátainkat vártuk egy beszélgetős-borozgatós vacsorára – sajtokkal, sonkával párosítva kínáltam őket, egy pazar hidegtálat készítve.

Jómagam is minden évben főzök lekvárokat, chutney-kat és gyümölcs-sajtokat, jobbára cukormentesen, mert az évek múltával már sokkal kevésbé édesen szeretünk mindent, de élmény volt ezeket a lekvárokat kóstolni. Érződik az, mennyi odafigyeléssel, szeretettel készültek. A vacsoravendégeknél a mentás rebarbara lekvár volt az überkedvenc, egy friss kecskesajttal párosítva. A birs lekvár isteni volt brie sajttal, de parmezán darabkákkal is élmény volt, a sütőtök pedig a lágy kékpenészes sajthoz passzolt a legjobban a mi szánk íze szerint. Ettünk még jóféle érlelt sonkát, friss fügét és szőlőt, meg többféle magvas kenyeret, krékert. A zöld dió pedig a legjobb volt, amit eddig kóstoltam! Hajrá Kertecske, csak így tovább!

Ha meg szeretnéd kóstolni a Kertecske termékeit, itt tudsz vásárolni belőlük.

Cékla - lila káposzta – áfonya juice

Beállt az őszi idő, a szomorkás reggeleket igyekszem feldobni egy-egy csupa vitamin, élénk színű juice-al, amit a lassú présemmel készítek, és ha nem fogy el reggelire, szívesen kortyolok napközben is. Az alábbi juice bevallom, nem „kezdőknek” való… A cékla földes íze, az áfonya fanyarsága és a lila káposzta enyhe csípőssége nekem bejön magában is. Akinek nem, tegyen hozzá 2-3 almát, az tompít, kerekít az ízélményen.

Hozzávalók:
2-3 db cékla (mérettől függően)

2-3 alma (opcionális)

250 g áfonya

negyed lila káposzta

A hozzávalókat megmosom, a céklát meghámozom (az almát kicsumázom) és mindent felaprítok akkora darabokra, hogy a lassú prés garatnyílásán beférjen, majd kipréselem (kétszer, hogy garantáltan minden levet kinyerjek). Ha nem fogy el azonnal, üvegedényben (egy csatos üvegben, vagy üvegkulacsban), lezárva, max. 24 órát tárolom a hűtőszekrényben.

* Lassú prést használva, akár 30-40%-kal több zöldség, vagy gyümölcslevet kapok, és ugyanennyivel több vitamint és más beltartalmi értéket, egy hagyományos gyümölcscentrifugához képest. A pohárban az ital idővel sem válik szét, homogén, selymes, krémes állagú, már ránézni is jó. A hideg préselés miatt az ízek, illatok intenzívebbek. A lassú prések megbirkóznak leveles zöldségekkel is (spenót, mángold, káposzták), friss fűszernövényekkel, kifacsarják az összes levet a répából, zellerből, céklából. Működésük sokkal halkabb, könnyen tisztíthatók és nem utolsó sorban jóval kevesebb helyet foglalnak a konyhapulton.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Sült bébi tintahal

Idén úgy alakult, hogy nem májusban, vagy szeptemberben töltöttük el a szokásos horvát tengerparti hosszú hétvégénket az isztriai Moscenicka Draga-ban, hanem augusztus második felében, és nem egy hétvégét, hanem 10 teljes napot sütkéreztünk édes semmittevésben.
Az utazás hirtelen ötlet volt, így érthető módon a szokott szállásunk teltház miatt nem tudott fogadni, de szerencsénkre a házigazdánk testvérénél épp szabad volt egy 2 fős apartman, amiről kiderült, hogy még jobb helyen van, mint az, ahol évek óta rendszeresen megszálltunk.

A nyilvános strand végénél, mindössze 22 lépcső választott el a parttól. Régi kőház, 45-50 cm vastag falakkal (így légkondicionáló hiányában is kellemesen hűvös), este 10-ig beszűrődött a közeli parti bar kellemes zenéje, utána hallgattuk a hullámokat, hajnalban pedig sirálybőgésre ébredtünk.
Pihentető nyaralás volt. Az a fajta, amikor nem csinálsz semmit és még azzal is vársz egy keveset. 

A hajnali kávénkkal lesétáltunk a még zárva lévő beach-bár teraszára megnézni a napfelkeltét, majd ha megláttuk a halászhajót, ami minden reggel fél 7 körül jött be a friss fogással, elballagtunk a parton a mindössze 5 percre lévő kikötőbe friss halat venni az aznapi reggelihez, vagy vacsorához. Enni mindig kiültünk az árnyas teraszra, ahonnan beláttuk az egész öblöt, meg az óvárost. Pazar volt a kilátás, mi meg éleztük a mindennapi, ráérős pezsgős reggeliket, hal és tengeri herkentyűs vacsorákat. 

Ez a bébi sült tintahal volt az egyik kedvenc, de a sült tonhal steaket, vagy bármelyik halvacsoránkat szívesen megismételném bármikor.
Olyan friss halat, tengeri herkentyűt csak tengerparton lehet kapni, főleg, ha közvetlenül a halászoktól vásárolunk akkor, amikor befutnak a kikötőbe és pakolják ki a zsákmányt.

Hozzávalók 2 adaghoz:

500g bébi tintahal (calamari)

3 gerezd fokhagyma

1 csokor zöldpetrezselyem

1 citrom

1-2 evőkanál extraszűz olívaolaj

tengeri só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

A bébi tintahalat megtisztítom*, megmosom, lecsöpögtetem, és konyhai papírtörlővel megszárítgatom, hogy lehetőleg minden nedvességétől megszabadítsam. Egy forró, száraz serpenyőbe teszem és picit le is nyomkodom őket, hogy amikor sisteregve sülnek, némi pírt is kapjanak. Egy perc elteltével megspriccelem extraszűz olívaolajjal, hozzáadom a zúzott fokhagymát, majd keverve-rázva sütöm még maximum 2-3 percig (nem érdemes túlsütni, mert rágós lesz, olyan, mintha befőttes gumit rágna az ember). Megsózom, megszórom aprított petrezselyemmel, összekeverem és azonnal tálalom. Citrom gerezdeket adok hozzá, meg friss kenyeret, amivel ki lehet tunkolni az isteni szaftot.

*A tintahal tisztításáról itt egy jó kis videó:

Baconos-kakukkfüves sült gomba sajtmártással

A sült gomba az egyik kedvencem. Bébi csiperkéből mindegyik falat kis ízorgia, ezzel az ínycsiklandó parmezános sajtmártással elkészítve lehet laktató főétel egymagában, netán főtt tésztára halmozva (pld. tagliatellével), de körete is lehet egy szelet natúr sültnek. Nem egy kalóriamentes fogás, de valamit valamiért.

Hozzávalók 4 adaghoz:
fél kg bébi csiperke gomba

fél kg bébi barna csiperke gomba

1 ek olívaolaj és/vagy 50 g vaj

100 g füstölt bacon szalonna
1 dl száraz rozé bor
3-4 gerezd fokhagyma
frissen őrölt bors, ízlés szerint
4-5 ág friss kakukkfű
2 dl tejszín
100 g mascarpone
100 g jól olvadó reszelt sajt
50 g frissen reszelt parmezán

A bacont nagyon apróra vágom és egy akkora edényben, amibe majd a gomba is kényelmesen elfér, pörcösre sütöm a zsiradékon. Kiveszem az edényből és félreteszem. A visszamaradt zsiradékon, erős lángon, kevergetve megsütöm a gombát. A cél, hogy süljön, ne párolódjon, akkor lesz igazán jó íze, ha aranybarnára sülnek a gombafejek. Előbb-utóbb levet eresztenek, azt hagyom elfőni, még pirítom pár percig, majd ráöntöm a bort és hagyom, hogy felére redukálódjon. Borsozom, hozzáadom a kakukkfű leveleit és a zúzott fokhagymát, majd ráöntöm a tejszínt és belekeverem a mascarponét. Belekeverem a reszelt sajtot és parmezánt majd hagyom 2-3 percig bugyogva főni, közben a sajt elolvad és mártássá sűrűsödik a szaft, gyengéden körülölelve a sült gombákat.
Rászórom és belekeverem a sült bacon pörcöket, megszórom még pici friss kakukkfűvel és kész, lehet enni!

A gombáért köszönet a CHEFgombának!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Pulykasonkás panini

A panini szendvicsek, amit az olaszok a köznyelvben egyszerűen pirítósnak hívnak, bordás betétes szendvicssütőben melegített/pirított két szelet kenyérből áll, amit sonkával és pár szelet sajttal töltenek, alaposan összesütnek és a rádörzsölt fokhagymán kívül minden egyéb mártás, vagy ízesítő nélkül kínálnak. Minőségi alapanyagokból készítve igazán jó, és reggelire, vagy vacsorára tökéletes, ha kevés hozzávalóból kell pár perc alatt összedobni valami finomat.

A képen látható változatot Moscenicka Draga-ban készítettem pár napja, és laktató reggelink volt, amit parti szállásunk teraszán költöttünk el, ahonnan pazar kilátás nyílt az egész öbölre, meg az óvárosra. Némi főtt tojást, koktél paradicsomot és lilahagymát ettünk hozzá.

Hozzávalók:

szeletelt kenyér
szeletelt pulykasonka

jól olvadó, szeletelt sajt

1 gerezd fokhagyma

pici puha vaj

főtt tojás, koktél paradicsom és lilahagyma (opcionális)

Két szelet kenyeret beteszek a bordás betétes szendvics sütőbe és aranybarnára pirítom. Pirított oldalukat bedörzsölöm egy gerezd fokhagymával, és összeállítom a szendvicset. Az első szelet kenyér pirított oldalát megpakolom a szendvics töltelékkel: sajt, pulykasonka, majd megint sajt, ráborítom a másik szelet kenyeret (pirított oldalával befele), majd a szendvics külső oldalait finoman megvajazom. Visszateszem a szendvics sütőbe és hagyom aranybarnára pirulni a külső oldalát is, ami a vajtól még ízletesebb lesz. Háromszögekre vágva azonnal kínálom.

A bejegyzést a Magyar Pulykaszövetség és a Magyar Baromfi Terméktanács szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Perzsa fokhagymás-paradicsomos padlizsán, tojással (mirza ghasemi)

Ezt a nagyszerű perzsa ételt Angliában kóstoltam múlt héten, Adél lányom iráni származású barátnője készítette nekünk pazar perzsa vacsorája egyik fogásaként. Ő tojás helyett – hogy Adél (aki vegán) is ehessen belőle - tofuval készítette, hát az is isteni volt, de itthon az eredeti, tojásos verziót próbáltam ki. Grillrácson füstösre sült padlizsánból, jó érett, ízes paradicsomból, rengeteg fokhagymával készítettem, és nem akarom agyondicsérni, de baromi finom! Gyakori vendég lesz az asztalunkon.

Hozzávalók 4 adaghoz:

2 nagy padlizsán

1 evőkanál olívaolaj

1 egész fej fokhagyma

1 kiskanál kurkuma

3 nagy, érett paradicsom

2 evőkanál paradicsompüré

1 csipet cukor

só és frissen őrölt bors

4 nagy tojás

A padlizsánokat nyílt lángon szenesen feketére sütöm, majd ha már foghatóra hűltek, megszabadítom őket a szenes héjuktól, és egy műanyag szűrőben hagyom, hogy a leve kicsepegjen (alternatív megoldásként 220 ° C sütőben 40–45 perc alatt is meg lehet sütni, de így a füstös íz nem lesz benne, pedig ez az egyik alapeleme az ételnek).

Egy nagy serpenyőben, olívaolajon, közepes lángon, lassan megdinsztelem a zúzott fokhagymát. Elkeverem benne a kurkumát, hozzáadom a kis kockákra vágott paradicsomot, a paradicsompürét, cukrot és kb. 15-20 percig főzöm, majd hozzáadom a padlizsán aprított húsát, sózom, borsozom, alaposan összekeverem, és főzöm további 6-8 percig, alkalmanként megkeverve.

Felverem a tojásokat, majd belekeverem az ételbe és kevergetve azt, hagyom a tojásokat megszilárdulni. Ezután hagyom a keveréket 15-20 percig hűlni, mivel langyosan szokás tálalni, lapos kenyérrel (esetleg dió szórással).

Fetás-bazsalikomos dinnyefalatkák

Nem egy Michelin csillagos recept, de a mai kánikula után igazán jól esik ez a pár falat vacsorára. Mint minden olyan ételhez, amihez kevés hozzávaló kell, érdemes a lehető legjobb minőséget választani.

Hozzávalók kb. 30 falatkához:

1 másfél ujjnyi vastag szelet görögdinnye
1 darab fetasajt (kb 100 g)
friss bazsalikom
extraszűz olívaolaj
balzsamecet

A dinnyét falatnyi kockákra, a fetát picit kisebb kockákra vágom. A dinnyekockák tetejére egy-egy bazsalikomlevélkét teszek, rá egy-egy kocka fetát, majd mindegyikbe fogpiszkálót szúrok. Spriccelek az egészre egy kis olívaolajat és balzsamecetet. Frissen tálalom.