Marbella, avagy olajbogyós-aszalt szilvás csirke

A Chocolate&Zucchini blogon olvastam a receptet még 2008-ban és azóta sokszor elkészítettem. Nem szép, ne nagyon finom. Ízorgia. De senki ne higgye el, csak próbálja ki! Apró változtatásokat eszközöltem, pld. az eredeti receptben zöld olajbogyót használnak, én jobban szeretem feketével, most épp sherry ecetem sem volt, így almaecettel készült, az aszalt szilvát meg a kedvenc magboltomban vettem hozzá. A sütés előtti cukros szórás is elmaradt, eléggé édeskés a végeredmény nélküle, szerintem nem hiányzik belőle/róla.

Hozzávalók 4 személyre:
fejenként 1 csirke comb kettévágva, alsó és felső részre
15 dkg fekete olívabogyó (magozva), felezve
30 dkg aszalt szilva kimagozva, feldarabolva
4 gerezd fokhagyma, zúzva
3 babérlevél
4 ek olívaolaj
3 ek almaecet
2 ek szárított oregánó
só
frissen őrölt bors
1,5-2 dl száraz fehérbor

Előző este bepácolom a húst: megmosom, feldarabolom és egy sütőtálba teszem. Elkészítettem a pácot: a zúzott fokhagymát, az aszalt szilvát és az olívabogyót a borral, az olajjal, oregánóval és az ecettel késes robotgépben összedolgozom. A húst alaposan sózom és borsozom, ráöntöm a pácot, majd alaposan átkeverem, hogy mindenhova jusson belőle, hozzáadom a babérleveleket majd alufóliával lefedve a hűtőbe teszem éjszakára.
Sütés előtt egy órával kiveszem a hűtőből, 200 fokos előmelegített sütőben kb 40-50 perc alatt puhára sütöm, 20 percenként átforgatva a húsdarabokat. Sülés közben isteni illatok terjengenek a konyhában!

Parmezános-tejszínes krumplipürével szoktam tálalni.

Zsályasó

A zellersóhoz hasonlóan zsályasót is szoktam készíteni, amivel nagyon finom sertés sülteket, vagy sütőtökös ételeket lehet fűszerezni.
Egy nagy csokor  friss zsálya leveleit lecsipegetem a szárról, megmosom, salátacentrifugában leszárítom, majd 1-2 evőkanál durva szemű parajdi, vagy tengeri sóval késes aprítóban összemixelem. Sütőpapírra kiterítem és hagyom teljesen kiszáradni, majd csinos, jól záródó kis üvegekbe teszem. Gasztro-ajándéknak sem utolsó.

Hólabda

Kiskőrösön a tótok hozták divatba, manapság már csak kihalásos alapon lehet hólabda sütőformához jutni, hacsak nincsenek az ember lányának Balaton parti barátai akik vesznek neki ott, ahol nem annyira kapós, mint Kiskőrösön (itt is köszönet érte!). Egyszerű, de nagyszerű édesség, mint sok régi recept. Nagyon sokan a kozák sapkát ismerik hólabdának, felénk ez a hólabda.

Hozzávalók 20 darabhoz:

35 dkg liszt

5 tojás sárgája

1 csapott tk só

2 tk cukor

2,5-3 ek tejföl

1 kupica pálinka vagy 1 ek ecet (pálinkával finomabb, ecettel hólyagosabb lesz a végeredmény)

a sütéshez napraforgó olaj

A tésztát jól összegyúrjuk rétestészta keménységűre, legalább fél órát pihentetjük, majd ötfelé osztjuk és vékonyra, lehetőleg kerek formára nyújtjuk. Minden kört elnegyedelünk, majd mindegyik közepébe derelyevágó segítségével párhuzamos vágásokat ejtünk.

Egy kisebb, magas falú edényben annyi olajat forrósítunk, hogy a sütőforma kerek része majd teljesen elmerüljön benne. Egy-egy bevagdosott tésztát a két szélén a két kisujjunkkal megemelünk, kicsit megtekergetjük (mintha hógolyót gyúrnánk) majd a formába helyezzük, a formát összezárjuk és a forró olajba helyezve pár perc alatt aranybarnára sütjük a hólabdákat.

 Ha megsült, kivesszük a formából, papírtörlőn lecsöpögtetjük, még melegen porcukorba – amit lehet ízesíteni fahéjjal, vaníliával – meghempergetjük.

A receptet Zsuzsa nénitől kaptam, akitől a HabLola receptje is származik, a fázisképeket a kiskőrösi szlovák tájházban készítettem 2010-ben.

Tök zakuszka

A padlizsános zakuszka sem lett trónfosztott, de ezt is ki kellett próbálnom. Finom kis kenyérre való kence lett és jó megoldás arra az esetre, ha a kert ontja a cukkini és tök termést, de a fagyasztó már tele tökfőzeléknek valóval.

Hozzávalók, tisztítva mérve:

1,8 kg főzőtök (vagy cukkini)

500 g vöröshagyma

300 g sárgarépa

300 g kaliforniai, pritamin, vagy kápia paprika

3-4 gerezd fokhagyma

900 g paradicsom

friss chili, vagy őrölt csípős fűszerpaprika, ízlés szerint (opcionális)

csipetnyi cukor

1 evőkanál só

130 ml olaj

A hagymát megpucolom és nagyon apróra felkockázom. A paradicsomot megmosom és ledarálom, vagy robotgéppel pépesítem. A tököt meghámozom (a cukkinit nem kell hámozni), a paprikát megmosom, kicsumázom, a répát meghámozom, majd apró lyukú reszelőn lereszelem a zöldségeket. A zúzott fokhagymát, a sót, csipet cukrot hozzáadom és jól összekeverem. Ha csípőset is teszek bele, azt is most adom hozzá.

A hagymát megdinsztelem az olívaolajon, hozzáadom a zöldséges keveréket és mérsékelt tűzön kb 45-50 percig, kavargatva főzöm, míg jó krémes nem lesz. Sterilizált üvegekbe szedem, lezárom, fejjel lefelé fordítom pár percre, majd száraz dunsztban (paplanok között) hagyom teljesen kihűlni.

Köszönet az ötletért Horváthné Tímeának!

Házi zellersó

Régebben gourmet boltokban vettem, de pár éve már itthon készítem a zellersót (is).
Egy nagy csokor  friss zellerlevelet megmosok, salátacentrifugában leszárítok. A leveleket lecsipegetem a szárról, majd 1-2 evőkanál durva szemű (parajdi) sóval késes aprítóban összemixelem. Sütőpapírra kiterítem és hagyom teljesen kiszáradni, majd csinos kis üvegekbe teszem. Használom levesekbe, mártásokba, vagy a kedvenc házi ketchupomba és fűszeres paradicsom szószomba.
Szép kis üvegben gasztro-ajándéknak sem utolsó.

Diós-fügés padlizsánlekvár

Padlizsánból lekvárt? Fügével meg dióval? Miért ne?
Főztem már korábban lekvárt padlizsánból és nagyon ízlett, így megörültem, mikor újabb padlizsán lekvár receptre bukkantam Ildi blogján. A saját verziómba füge is került és kevésbé édesre főztem, mert már rég nem szeretjük a túl édes lekvárokat (sem).

Hozzávalók:

1 kg zsenge padlizsán

10 db lila füge

15 dkg szárazon pirított dióbél

20 dkg cukor (én mézzel főztem)

5-6 dl víz

1 vaníliarúd kikapart belseje

1 teáskanál őrölt fahéj

1/2 bio citrom reszelt héja és leve

1 teáskanál őrölt gyömbér

Fél liter vizet összeforralok a cukorral (mézzel), közben meghámozom a padlizsánokat és egy centis kockákra vágom. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd késes robotgépben nem túl finomra aprítom. A fügéket megmosom és a padlizsánnal azonos méretűre kockázom.

Ha a cukor felolvadt a forrásban lévő vízben, beledobom a padlizsán és füge kockákat. Eleinte lehet, hogy nem lepi el az összeset, de egy idő után összeesik annyira, hogy ellepje. Hozzá adom diót és a fűszereket, a citrom levét és héját, majd elkeverem és kevergetve főzöm. Egy idő után kezd majd sűrűsödni a főzet, ekkor botmixerrel keverek rajta párat. Ha elérte a kívánt állagot, még forrón sterilizált üvegekbe töltöm, lezárom a kupakokkal és fejtetőre állítom pár percre, majd száraz dunsztban hagyom teljesen kihűlni.

Nagyon kellemes, komplex ízű lekvár lett belőle, érett sajtokhoz fogom kínálni.

Csalamádé

Anyósomnak híresen jó volt a csalamádéja. Édesanyám a mai napig az ő receptje szerint készíti, ennek a változatnak is az volt az alapja, csak én kevesebb cukrot teszek bele, és nem nátrium-benzoáttal, hanem  borkősavval tartósítom, mert a borkősav veszélytelen anyag, több gyümölcs természetes alkotóeleme, lényegében mennyiségi korlátozás nélkül használható. A szalicilt a nagyipari termelésben már betiltották, a nátrium-benzoát is veszélyes anyag.
Fűszer nincs a csalamádémban, de nekünk nem is hiányzik belőle. Egyszerű, mint a faék, és abbahagyhatatlanul finom!

Hozzávalók:
2 kg káposzta (2 kisebb fej)
2 kg uborka

1 kg sárgarépa
1 kg vöröshagyma
1 kg kápia paprika
3 dl 10%-os ecet
30 dkg cukor
10 dkg só (semmiképpen nem jódozott! , én parajdit használok)
1 mokkáskanál borkén
1 mokkáskanál borkősav

Minden zöldséget vékonyra gyalulok és egy méretes edényben jó alaposan összeforgatom a többi hozzávalóval. 12-16 órát hagyom állni, közben néha átforgatom, majd sterilizált üvegekbe teszem és a saját lével felöntöm. Tetőt rácsavarom és már mehet is a kamrába.

Házi chilipehely

Minden évben szárítok itthon chilit meg cseresznye paprikát, ami megterem a kertünkben. Volt, hogy füzért készítettem belőle, de egy idő után beporosodott, már csak dísznek volt alkalmas, fogyasztásra nem, így ha csörgősre száradt, inkább chilipelyhet készítek belőle. Késes robotgépbe teszem a száruktól megszabadított chiliket és pulzálva nyomva a gép indítógombját tetszés szerinti finomságúra őrlöm. Jól záródó üvegben, sötét helyen tárolom.

Házi chilikrém, avagy az én Erős Pistám

ÉP nagy chili imádó. Napi szinten eszik chilit, bármilyen leves van, tesz bele egy keveset. Beérett a kertben a chilik egy része, azokból főztem egy bitang erős krémet, amiből késhegynyi is elég egy tál ételbe. Természetesen tartósítószer és adalékanyagok nélkül készült (mint minden, amit elteszek).

Hozzávalók:

chili paprika (lehet többféle)

1 paradicsom

só

balzsamecet

méz

nagyon pici (40-50 ml-es) sterilizált befőttesüvegek

Mennyiségeket nem írok, mindenki készítse szája íze szerint. A chilit nem aprítom, hanem blenderbe (ebbe több fér egyszerre), vagy késes robotgép aljára teszek egy paradicsomot, mert kell némi lé, hogy a paprikákat is fel tudja aprítani, majd a paradicsomra teszem a száruktól megszabadított chiliket, csumájukkal, magjaikkal együtt, némileg felaprítva (gumi kesztyűben végzendő művelet!). Krémesre turmixolom, majd felteszem főni. Sózom, teszek bele pici balzsamecetet és némi mézet, majd addig főzöm kevergetve, míg kicsit besűrűsödik. Ha már kellően sűrű az állaga, még forrón sterilizált üvegekbe szedem (egészen picikbe, hogy mihamarabb elfogyjon, mert nincs benne tartósítószer és felbontás után max. egy hetet bír ki a hűtőben). A megtöltött üvegekre rátekerem a tetőt, fejtetőre állítom őket pár percre, majd száraz dunsztban hagyom teljesen kihűlni. A legközelebbi adagba teszek majd egy kis reszelt fokhagymát is, biztosan nem ront a végeredményen.

Lencse „bolognai” cukkini spagettivel

A zöldségből spirálozott spagetti kalóriatakarékos megoldás a szénhidrát dús tésztával szemben és nem utolsó sorban igazán finom. Cukkinit egész évben kapni, így télen is el fogom készíteni ezt a 30 perc alatt tálalható fogást.

Hozzávalók 3-4 főre:

2 db saláta cukkini

1 evőkanál olívaolaj

100 g szeletelt bacon

1 közepes hagyma, aprítva

4 gerezd fokhagyma, reszelve

400 ml (házi) paradicsomlé, vagy 1 konzerv hámozott paradicsom

15 dkg vörös lencse

1 teáskanál füstölt paprika (pimenton de la vera)

2 teáskanál morzsolt oregánó

1 teáskanál vörösborecet

só és bors, ízlés szerint
aprított petrezselyem a tálaláshoz (opcionális)

Felmelegített serpenyőben az olívaolajon megpirítom a felcsíkozott bacont, majd üvegesre dinsztelem rajta a hagymát és fokhagymát. Hozzáadom a megmosott vörös lencsét és a fűszereket, felöntöm a paradicsomlével és kevergetve addig főzöm, míg megpuhul a lencse. Ízesítem az ecettel és ha kell, igazítok az ízén sóval, borssal.

Zöldség spirálozóval elkészítem a cukkini spagettit, tányérokra szedem és megkoronázom a lencseraguval és aprított petrezselyemmel  megszórva kínálom.

Innen az ötlet.

Padlizsán-mentes ajvár

A klasszikus, padlizsános ajvár helyett inkább padlizsán-mentes változatot főztem, mivel előző hajaz a zakuszkára, amiből idén is készült háromszoros adag, egész pontosan 107 üveggel.
A ajvárhoz a paprikát faszén parázson koromfeketére sütöttem, megpucoltam, majd összefőztem a fűszeres, házi paradicsomlevemmel és az ajvárhoz való többi ízesítővel. Remek kence lett, amit sültekhez, sajtokhoz, vagy csak úgy, vajas kenyérre lehet kenni.

Hozzávalók:

5 kg húsos, piros paprika (pritamin, kaliforniai, vagy kápia), a mennyiség nyersen, tisztítva (kicsumázva) mérve

3 dl (házi) paradicsomlé

1dl olívaolaj

cukor, só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

1 fej fokhagyma, tisztítva és lereszelve

1 csokor petrezselyemzöld

50 ml balzsamecet

A paprikák héjas oldalát hólyagosra, koromfeketére sütöm a grillrácson. A nyílt tűztől valami fenséges plusz ízt kap, de szabadtéri grillezés hiányában sütőben, grill fokozaton, vagy egy fém platnin, a kályhán lehet megsütni. Régi fajta villanytűzhelynél lehet egyenesen a melegedő fémlapra rakni a paprikát, a kerámialapos tűzhely erre nem igazán alkalmas.
Ha megsült, azonnal egy edénybe teszem és lefedem, pár perc alatt a saját maga melegében dunsztolódik, a héja meg könnyen lejön.

Közben levet ereszt, azt semmiképpen nem dobom ki, mert igen ízes! Ha mindet megpucoltam, blenderben/késes robotgépben összeturmixolom a többi hozzávalóval és egy edénybe téve negyed óra-húsz percig forralom, majd steril, még forró üvegekbe teszem, rátekerem a kupakot és fejre fordítom pár percre. Száraz dunsztban (plédek között, bebugyolálva) hagyom kihűlni.

Készítettem teljesen krémes változatot, de olyat is, amiben van julienre (gyufaszálra) vágott sült paprika is. A képen az látható.

FOOD TRUCK - az első street food szakácskönyv

Szeptember elsején, a Bookline gondozásában jelent meg az első magyar street food szakácskönyv  több mint 50 egyéni stílusú és ízvilágú receptúrával, csodás fotókkal, inspiráló történetekkel megspékelve.

De mi is az a food truck? Az 1970-es években az irodaházakkal sűrűn beépített amerikai nagyvárosokban jelentek meg a kézből is fogyasztható ebédet kínáló stílust teremtő, látványos büfékocsik.  Olyan városrészekbe települtek, ahol  négyszer-ötször annyi ember dolgozott, mint ahányan le tudtak volna ülni a helyi éttermekben, ezért pld. ebédidőben nagy volt a kereslet  az általuk kínált gyorsan prezentálható, mégis minőségi ételekre. Innen indultak aztán világhódító útjukra, hogy a 2010-es évek elején végre hazánkba is elérjen a food truck forradalom.

Ma már egyre többen kipróbálják ki itthon is a jópofa járgányokról árult kreatívan megálmodott és szívvel-lélekkel készített ételkülönlegességeket.

A most megjelent könyvből megismerhetjük a legmenőbb hazai büfékocsikat és legnépszerűbb receptjeiket: 26 elhivatott csapat adja közre saját, egyéni stílusú és ízvilágú receptúráját, hogy bárki kipróbálhassa otthon is ezeket az ínycsiklandó street food fogásokat. Legyen szó hagyományos orosz vagy mexikói ételről, különleges hamburgerről, magyaros csülkös pogácsáról, fűszeres kolbászról vagy éppen francia süteményről, a több, mint 50 receptből mindenki meríthet ötleteket. Ha kóstoltál valami izgalmasat egy itthoni fesztiválon és hozzá fognál otthon is elkészíteni, most megteheted, mert receptet is találsz hozzá!

Itt lehet kedvezményesen megrendelni.

FOOD TRUCK
Bookline Könyvek
2017
184 oldal
4.999,- Ft

Vaníliás, balzsamkrémes szederlekvár

Az idei már saját termésből készült, némi vaníliával megbolondítva, mert a vanília minden bogyós lekvárnak jól áll. Az előző évi tapasztalatokra alapozva ment bele egy kis balzsamecet krém is, ami gyakorlatilag az édesítését is megoldotta, mert cukrot amúgy egyáltalán nem tettem bele. Nem szeretjük az édes lekvárokat, ez a fajta meg pont jó lesz sültek, érett sajtok mellé ugyanúgy, mint egy joghurt tortába, vagy pohárkrém desszertbe. A legközelebbi adagot passzírozni is fogom, így az apró magvacskák sem okoznak majd bosszúságot evés közben...

Hozzávalók:

1 kg szeder

lekvárzselésítő (pektin)

2 evőkanál balzsamecet krém

2-3 evőkanál házi vanília esszencia, vagy egy rúd vanília kikapart magjai

Azzal kezdem, hogy csírátlanítom a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem és szájjal felfelé tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 130 fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár.

A szedret átválogatom, óvatosan megmosom és rozsdamentes, gondosan elmosogatott fazékba teszem, összekeverem a balzsamecet krémmel, a pektinnel (a tasakjára rá van írva, mennyi gyümölcshöz mennyi kell) és forrástól számítva 3-5 percig főzöm, majd hozzáadom a vanília esszenciát. Jól elkeverem, rotyogtatom még 1 percig, majd kiveszem a sütőből a forró, csírátlanított üvegeket és belemerem a lekvárt. Kupak mindegyikre, fejtetőre velük 5-10 percre, majd vissza a már kikapcsolt sütőbe (vagy kosárba, plédekkel bebugyolálva), ott hűlnek ki szép lassan a száraz dunsztban, aztán mehetnek a kamrapolcra felhasználásig.

Nincs benne tartósítószer, cukor sem, így felbontás után célszerű hűtőben tárolni és 3-4 napon belül elfogyasztani, épp ezért én 1, max. 2 dl-es üvegekbe teszem el.

Mozzarellás cukkini

Diétás vacsora egy munkás nap után, pár egyszerű alapanyagból. Épp volt a hűtőben egy csomag mini mozzarella, cukkini terem a kertben...

                     

Hozzávalók 2 db egyszemélyes adaghoz:

1-1 sárga és zöld salátacukkini

1 paradicsom

kevés olívaolaj

só, frissen őrölt bors

1 csomag mini mozzarella

A cukkinit megmosom és zöldség szeletelővel vékonyan felszeletelem. Az egyszemélyes piteformákat vékonyan kikenem olívaolajjal és kirakom a cukkini szeletekkel, tetőcserépszerűen, minden szelet cukkinire egy-egy szeletke mini mozzarellát is helyezve, majd az egészet megismétlem, így 2 emelet mozzarellás cukkinim lesz minden tálkában. Középre teszek egy-egy fél paradicsomot, meglocsolom pár csepp olívaolajjal, finoman sózom, tekerek rá borsot és betolom a forró (180 fokos) sütőbe, úgy 15-20  percre, ameddig elolvad a mozzarella és kezd pirulni. Langyosan tálalom.

Bodzabogyó lekvár

A bodza terméséből készült lekvár teljesen más jellegű, mint a virágából készült illatos csoda. Némi vaníliával megspékelve eszméletlenül finom, mintha nem is ugyanannak a növénynek a termése lenne! Cukor nélkül elkészítve vadhúsok, sültek mellé adom, finoman édesítve pedig pohárkrémbe, palacsintába, tortakrémbe, joghurt, - vagy túrótortába való. Szépen színez (például egy márványozott túrótortát) és olyan íze van, hogy meg kell tőle bolondulni J

Hozzávalók:
1 kg bodza bogyó (tisztítva mérve)

löttyintésnyi (házi) vanília esszencia

cukor, vagy egyéb édesítőszer, ízlés szerint

lekvárzselésítő (pektin)

pár csepp frissen facsart citromlé

sterilizált lekváros üvegek

Ezt a lekvárt a nemesített bodza fajtából szoktam készíteni. A bodzabogyókat leszedegetem a szárról, megmosom és főzöm 8-10 percig. Botmixerrel turmixolom és szitán átpasszírozom a cuccot, így megszabadulok az apró magvaktól és a bogyók héjától. A szűrt levet visszateszem a lekvárfőző edénybe, ha kell, édesítem minimális mennyiségű cukorral (vagy egyéb édesítőszerrel), elkeverek benne pár csepp frissen facsart  citromlevet, beleszórom a pektint (rá van írva a csomagolásra, hogy mennyi gyümölcshöz mennyi pektin kell, de én most kevesebbet tettem bele mert egy hígabb változatra vágytam) és még 3-5 percig főzöm. Elkeverem benne a vanília esszenciát, majd sterilizált* kisméretű üvegekbe szedem. Lezárom, fejtetőre állítom 5 percre (ez alatt vákuum képződik és tuti nem romlik meg a lekvár), majd száraz dunsztban (egy kosárban, plédek között, bebugyolálva) hagyom lassan kihűlni, majd irány a kamrapolc.

 * a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Tökfőzelék kovászos uborka levével főzve

Nem gondolom, hogy feltaláltam volna a spanyolviaszt, amikor hirtelen ötlettől vezérelve a kertünkben termett ízletes, sárga és igen kemény húsú, zöld héjú tököt a kovászos uborka levében főztem meg. Gondoltam, hogy jó lesz, de azt merni sem reméltem volna, hogy ennyire jó! Szóval ezentúl ki ne öntsétek a kovászos uborka levét, és ha nem kovászos uborka krémlevest főznétek belőle, használjátok fel tökfőzelékhez. Az én „főzelékem” inkább csak kapros párolt tök, mert sem habarás, sem tejföl nem került rá, mégis olyan finom volt, hogy nem tudtunk vele betelni. Magában, valami feltéttel, vagy egy szelet grillezett hús mellé maga a (majdnem) nullkalóriás mennyország!

Hozzávalók 3-4 főre:
1 főzőtök (az enyémek pucolás után közel kétkilósak)
1 nagy, vagy 2 kisebb fej vöröshagyma, aprítva

2 evőkanál olívaolaj

1 csokor friss, vagy 2 evőkanál szárított kapor

2-3 dl kovászos uborka leve

só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

Olívaolajon megdinsztelem a hagymát, aztán rádobom a hámozott, kimagozott, gyalult tököt.
Adok hozzá 2-3 dl kovászos uborka levét, ebben rotyog addig, míg roppanós-puhára nem fő (ez - a tök fajtája miatt hosszabb idő, mint a sima főzőtök esetében, így van ideje a levének elpárologni,a tök meg roppanós-puha lesz, nem puhul túl). Közben megy hozzá ízlés szerint só, bors, és csokornyi aprított friss vagy 2 evőkanál szárított kapor. Semmi habarás, az enyémben még tejföl sem, anélkül is isteni finom, bár némi belekevert tejföl biztosan nem ront rajta! 

Házi paradicsomos tésztaszósz (tartosítószer-mentes)

Idén gyönyörűek a paradicsomok a kertben! Tavaly az árgyasudvarhelyi, brassói és fogarasi piacokon megvettem a legszebb, legnagyobb, legbibircsókosabb paradicsomokat , azokat a fajtákat, melyeknek „heirloom” az angol jelölése. Begyűjtöttem a magjaikat, majd tavasszal Édesanya palántákat nevelt belőlük és most virulnak, meg ontják a termést. Minap két nagy diszperzites vödörrel szedtünk és befőztem az idei első tésztaszósz adagot. Nagyon jól sikerült! Természetesen ez is, mint minden befőzött termékem  mentes mindennemű tartósítószertől.

Hozzávalók:

12 liter nyersen passzírozott paradicsomlé

4 púpozott evőkanál só

2 nagy fej fokhagyma, zúzva

2 nagy csokor bazsalikom

2 csokor petrezselyem zöldje

1 nagy csokor zellerlevél

1 nagy csokor friss, vagy 2 púpozott evőkanál morzsolt majoránna

1 csapott evőkanál őrölt római kömény

1 csapott evőkanál őrölt fahéj

2-3 evőkanál méz

Az alábbiak egy nagyméretű teatojásba téve:
5 babérlevél

5 szem szegfűszeg

1 evőkanál koriandermag

1 evőkanál szemes bors

12 szem szegfűbors

1 teáskanál mustármag

A paradicsombefőzésnél én mindig nyersen passzírozom a paradicsomot és csak utána főzöm. Ehhez alaposan megmosom a paradicsomokat, kivágom a csumájukat, feldarabolom és blenderben (vagy késes robotgépben, netán botmixerrel) összezúzom, utána passzírozom. Van egy motoros passzírozóm, a Passi, pillanatok alatt végzek a munkával, ha minden blendernyi lé (ami kb 2 liter) lepasszírozása után kitisztítom a szűrőjét. Nem egy komplikált dolog, és érdemes megtenni, mert sokkal tempósabban halad a passzírozás. Ha valakinek van lassú gyümölcsprése, azzal is passzírozhat.

Ha kinyertem a magmentes levet, felteszem főni egy rozsdamentes fazékba. kb. 1 liternyi lében, blenderben összeturmixolom a szárukról leszedegetett zöldfűszerek leveleit, majd a zúzott fokhagymával, mézzel és a többi fűszerrel együtt belekeverem a paradicsomlébe. Ekkor kezdődik a türelemjáték: 3-4 percenként kevergetve addig főzöm, míg el nem éri a kívánt sűrűséget, ami nálam a felére beforralást jelentette.

Ha kész, csírátlanított* üvegekbe szedem, kupakot teszek mindegyikre, fejtetőre velük pár percre, majd bebugyolálom és paplanok között hagyom 2 napig (szárazdunszt), ott hűlnek ki szép lassan, majd mennek a kamrapolcra, míg tésztára, pizzára, rakott zöldségekre, miegymásra nem kerülnek.

*A befőttekhez, lekvárokhoz úgy csírátlanítom az üvegeket, hogy kupakjukkal együtt nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem, lecsurgatom, majd szájukkal felfelé tiszta tepsire sorakoztatom, a kupakokat is melléjük teszem. Betolom a tepsit 120 fokos sütőbe legalább 20 percre.

Akinek van mosogatógépe, csírátlaníthatja az üvegeket egy 90 fokos mosogatással, a lényeg, hogy a befőzött cuccot a még forró üvegekbe szedjük, azonnal zárjuk le és fordítsuk fejtetőre pár percre (így vákuum képződik).

Cukkinivirágos, zöldfűszeres frittata, a hedonista változat

Egyik kedvenc hétvégi reggelink, vagy könnyű szombati ebédünk az olaszok tojáslepénye (frittata) megpakolva minden földi jóval. Ebben a gyönyörűségben most jóféle füstölt húsos szalonna került majdnem pörcösre sütve, istenien édes hagyma, soook zöld petrezselyem, némi reszelt comté sajt és a kertünkből ma reggel frissen szedett sárga és zöld bébicukkini, némelyik virággal együtt. Soha rosszabbat!

Hozzávalók 2 főre:

1 teáskanál olívaolaj
5-7 dkg füstölt, húsos szalonna, csíkokra vágva

1 fej vöröshagyma, nagyobb kockákra aprítva

2 saláta cukkini, felkockázva

1 csokor petrezselyemzöld, aprítva

2 evőkanál habtejszín (30-35% zsírtartalmú, NEM főzőtejszín!)

3-4 (tanyasi) tojás

5 dkg jól olvadó sajt (nálam comté), reszelve

só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

 Egy öntöttvas, sütő-kompatibilis serpenyőben gondolatnyi olívaolajon majdnem pörcösre pirítok 5 dkg füstölt húsos szalonnát, majd rádobok egy közepes, nagyobbacska kockára vágott vöröshagymát és két, kockákra aprított cukkinit. Egy külön edényben két evőkanál tejszínnel felverek 3-4 tojást, sózom, borsozom, és beleszórok sok finomra vágott petrezselymet, meg 5 dkg reszelt comté sajtot. Ráöntöm a cukkinire, a tetejére helyezem a cukkini(s)virágokat, 200 Celsius-fokon, légkeverésen sütöm 15 percig, amíg a teteje kissé megpirul. Azonnal tálalom. 

Köszönöm Zsófinak az ötletet!

Tök curry krémleves

Minap tök curryt főztem, de nagy volt a tök és nem fogyott el a curry aznap, amikor készítettem, így másnap blenderbe vágtam és pürésítettem, lett belőle jó sűrű  krémleves. Valami isteni!

Hozzávalók 2 adaghoz:
kb fél kg főzőtök húsa (tisztítva mérve), kockákra vágva

1 evőkanál olívaolaj (vagy vaj, paleósoknak kókuszzsír)
1 fej vöröshagyma

3-4 evőkanál curry fűszerkeverék

400 ml kókusztej

kis csokor petrezselyemzöld, aprítva

só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

Az aprított vöröshagymát olívaolajon üvegesre dinsztelem, majd hozzáadom a  felkockázott zsenge tököt. Sózom, borsozom, megszórom a curry fűszerkeverékkel, jól összeforgatom és a kókusztejjel felöntve puhára főzöm, majd blenderben (vagy botmixerrel) pürésítem az egészet. Chili pehellyel megszórva tálalom.

Szicíliai gasztrotúra - Ötödik nap

Elérkezett szicíliai gasztrotúránk utolsó napja. Reggel még csobbantunk egyet a medencében, magunkba szívtuk az olívaültetvény és a hihetetlenül kék tenger látványát. Megreggeliztünk, elbúcsúztunk a házigazdáinktól és lementünk a tengerpartra napozni meg fürdeni egy csendes, hangulatos kis faluba, Sampieribe.

Ebédünket „a semmi közepén”, tizenvalahány kilométerre a parttól, az Al Monaco Agriturismoban költöttük el és túlzás nélkül állítom, a legfantasztikusabb halas-tengeri herkentyűs ebéd volt, amihez valaha szerencsém volt.

Tíz fajta előétel, egy halas tésztafogás, majd egy nyolc fajta grillezett hallal, tintahallal és óriás garnélákkal megrakott haltál érkezett zöld salátával, amit után egy isteni citrom sorbet-val zártuk az ebédet.
Délután Marzamemi halászfaluban hatalmasat sétáltunk.

Betévedtünk pár jókora, régen halfeldolgozóként működő csarnokba, ahol most helyi termékeket forgalmaznak – nyilván turistáknak.

Legszívesebben mindenből hoztam volna haza, de mivel bőröndjeink már befóliázva várakoztak a kocsiban, kénytelenek voltunk beérni a látvánnyal és néhány szilárd halmazállapotú, a kézipoggyászban is szállítható aprósággal. Megvolt az utolsó pisztácia és mogyoró fagylalt, az utolsó Aperol spritz a tengerparton, majd este az Etna látványával búcsúztunk Szicíliától. Csodálatos öt nap volt, bármikor szívesen indulnék vissza! Remek gasztrotúra volt mesés környezetben, olyan helyeken, ahová magánemberként sosem jutottam volna be és bár dúskáltunk a jobbnál-jobb programokban, mégis volt idő pihenésre is, fürdésre is, fagyizásra, bóklászásra, vagy csak úgy beülni egy kellemes kis hely teraszára inni valami hideget. Köszönet a szervezőknek, Veletek bármikor, bárhová!

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát! 

Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Az előzményeket itt találod.

Szicíliai gasztrotúra – Negyedik nap

Megérkezésünk napjának élményeiről itt, a második nap történéseiről itt, a harmadik nap történéseiről itt olvashatsz.

A reggelit követően ellátogattunk a Chiaramonte hegyi falu lábánál, festői környezetben elhelyezkedő Pianogrillo nevű biogazdaságba, ahol a tulajdonos Lorenzo Piccione volt a házigazdánk. A család története hosszú időkre nyúlik vissza, es a közel 100 hektáros birtok évszázadok óta olívafáknak, szőlőtőkéknek és citrusoknak ad otthont,  meg a szicíliai fekete malac fajtának, a suino neronak, amiből Lorenzóék isteni szalámit készítenek. 

Miután meglátogattuk a hatalmas családi birtokot, megkóstoltuk az olasz piacon híres, több Michelin csillagos étteremben is felszolgált, prémium minőségű pianogrillo olívaolajat (a Particela 34 nevű olajukat évek óta használom, az egyik kedvenc saláta olajam. Pesten a Buono-ban szoktam venni). A birtok bio borainak megismerését hordós tételeket kóstolásával kezdtük a pincében. 

Ebédünket a birtok hatalmas, árnyas teraszán fogyasztottuk el, majd végigkóstoltunk egy borsort, amiben igen figyelemreméltó tételek is akadtak, pár palackkal hoztunk haza is a kedvencekből. Lorenzónak ízlett a pálinkánk, egy rúd szalámival viszonozta, meg a búcsúzóul kihozott isteni olasz brandyvel, amihez foghatót még nem ittunk. Különleges élmény volt!

A birtokon Bed&Breakfast  szállás is van, a kertben medence, lehet lovagolni, meg gyönyörködni a mesés tájban és a sok száz éves olajfákban...

Ebéd után elbúcsúztunk Lorenzóéktól és Scicli felé vettük az irányt, ugyanis délután a város egyik neves éttermében, az Al Galu-ban főzőkurzus várt ránk.
A főzőkurzus előtt jutott idő egy kis városnézésre, fagyizásra. Belecsöppentünk egy esküvőbe és a mostanság legnépszerűbb olasz sorozat forgatásába is, így a fagyizás sem volt eseménytelen.

Délután ötkor beléptünk az AL Galu étterem ajtaján és egy „személyzeti” Moak kávé után (amely az egyik legjobb volt, amit kint ittam és hál'istennek az Ízbisztróban is van), Luca Giannoneval, a főszakáccsal (és egyben tulajdonossal) neki álltunk második főzőkurzusunknak, melynek a halak és tengeri herkentyűk adták a gerincét. 

Készítettünk egy antipastot, 1 primot,1 secondot és egy egyszerű, ám annál finomabb desszertet, majd az elkészített vacsorát az étteremben finom helyi borok kíséretében fogyasztottuk el. Nem ez volt az első, étterem konyhájában szervezett főzőkurzus amin részt vettem, de kétség kívül ez volt az eddigi legélvezetesebb!

Folytatás itt.

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát! 

Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Szicíliai gasztrotúra - Harmadik nap

Megérkezésünk napjának élményeiről itt, a második nap történéseiről itt olvashatsz.

Harmadik napon, reggeli után a Siracusai piac volt a program, de előbb ejtenék pár szót a reggelikről és a szállásról, mely a nemrég újjáépített masserián, a „Le chiuse di Guadagna” légkondicionált, kényelmes szobáiban volt. A reggelik és esti beszélgetések, borozgatások, na meg a tésztás főzőkurzus helyszíne külön épületben, egy tágas és kellemes konyhás étkező volt. 

Svédasztalos reggeli várt minden nap, minden földi jóval. Helyi sajtok és kolbász/szalámi, friss ricotta, tojás, kekszek, müzlik, lekvárok, gyümölcsök (dinnye, citrusok, banán, meg friss füge a kertből) és az istenien édes koktélparadicsom volt az állandó választék, és minden nap volt még egy sós pite (quiche, vagy frittata), meg egy édes süti. Ritkán eszem édeset reggelire, de azoknak a tortáknak egyszerűen nem lehetett ellenállni... a reggeli espresso mellé minden nap ettem egy-egy szeletet és a recepteket is kikönyörögtem J

Siracusában van Szicília egyik leghíresebb és leggazdagabb választékával rendelkező piaca. 

Hangos árusokkal, lenyűgöző halpiaccal, zöldséges részleggel, mesés fűszeres standokkal és kis büfékkel.

A magamfajta piacimádónak maga volt a kánaán. 

Miután jól kibámészkodtuk magunkat dönthettünk, hogy elvegyülünk a város legélettelibb részén és bebarangoljuk Siracusa tengerrel körbeölelt óvárosi részét Ortigiat (ami kétségkívül a sziget egyik legelragadóbb látnivalója), vagy benevezünk egy hajókirándulásra, barlangfürdéssel. Utóbbit választottuk, de előtte még betértem egy piac közeli, sarki étterembe egy adag frissen sült arancinit (rántott rizsgolyót) venni, mert épp ebédidő volt. Méretes darabokat kaptam, egy-egy darabbal jól is laktunk, majd leöblítettük a piacon vett, jól behűtött frizzántéval.
A tintahalas mennyei volt, a halas is finom, de kedvencünk a paradicsomos raguval töltött, mely mindenhol ugyanolyan formájú (kúpos), így egyből meg lehet ismerni.

A hajókirándulás után még volt idő egy jó fagyira, meg egy frissen facsart gránátalmalére, amit a szemünk előtt készítettek egy utcai büfében.

Késő délután érkeztünk meg Modicába, mely nem csupán barokk építészete miatt, de gasztronómiai szempontból is jelentős városkája a szigetnek. Itt készítik Szicília leghíresebb, ősi azték technológiával előállított csokoládéját, melynek különlegessége, hogy kakaóvajat egyáltalán nem tartalmaz és a hozzáadott cukor ropog az ember foga alatt, amikor eszi a csokit. 

Az Antica Dolceria Bonajuto manufaktúrában megkóstolunk pár ínyencséget, végignéztük, hogy készül a modicai csokoládé és megízleltük a forró csokijukat, meg az isteni csokilikőrt, amit készítenek. Sétáltunk egy kiadósat a városközpontban és még egy Aperol spritz-re is volt idő egy hangulatos teraszon.

Későn értünk vissza a szállásra, de az esti medencés lubickolás nem maradt el. Fáradtan, de tele élményekkel tértünk nyugovóra, másnap újabb élményekkel teli napra számíthattunk.

Folytatás itt.

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát!
Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Tök curry basmati rizzsel

Minden évben van a kertünkben egy-egy megtáltosodott növény, azon a nyáron a szezon szinte arról szól, hogy nem győzök újabb és újabb recepteket kipróbálni az adott alapanyaggal. Egyik évben ilyen volt a mángold, tavaly a cukkini bokrok  ontották a termést, idén 2 tő zöld héjú, sárga húsú tök késztet arra, hogy szinte állandóan „tököljek” J
Egyik nap feltettem a kérdést egy nagy létszámú facebook csoportban, hogy ki mit szokott tökből készíteni, a tökfőzeléken, rántott és töltött tökön kívül? Sok jó ötletet kaptam. A tök – az eddig kidobásra ítélt, kikapart részéből készülő hamis húslevestől a curry-ig és lekvárfőzésig sok mindenre alkalmas. Tegnap tök curryt főztem. Nem utoljára.

Hozzávalók 4 adaghoz:
kb 1 kg főzőtök húsa (tisztítva mérve), kockákra vágva

1 evőkanál olívaolaj
1 fej vöröshagyma

3-4 evőkanál curry fűszerkeverék

400 ml kókusztej

kis csokor petrezselyemzöld, aprítva

só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

2 dl basmati rizs

Az aprított vöröshagymát olívaolajon üvegesre dinsztelem, majd hozzáadom a  felkockázott zsenge tököt. Sózom, borsozom, megszórom curry fűszerkeverékkel, jól összeforgatom és a kókusztejjel felöntve roppanós-puhára főzöm.

Közben enyhén sós vizet forralok (kb. 1 liternyit) és 10-12 perc alatt megfőzöm benne a megmosott basmati rizst. Ha megpuhult, leszűröm.
A tök curryt a főtt basmati rizzsel, petrezselyemmel megszórva tálalom.

Felhőlánynak köszönöm az ötletet.

Balaton 2017 gasztrokalauz

A Magyar Konyha magazin gondozásában megjelent a  Balaton 2017 gasztrokalauz. 

A déli part kultikus éttermében, a balatonszemesi Kistücsökben vehettük kézben elsőként az idei kiadványt, ami igazán átfogó képet nyújt, összesen 360 helyet mutat be nem csak ínyenceknek.
Siófok és környéke, Balatonboglár és Balatonlelle környéke, Keszthely és környéke, Badacsony és Somló, a Káli-medence, Tihany és Balatonfüred környéke, na meg Veszprém és környéke gasztro-vonatkozású helyei kerülnek bemutatásra régiónként. Benne vannak a legjobb éttermek, halsütödék, fogadók és pincék, pecsenyések, bisztrók, pékségek, cukrászdák és strandbüfék, sörfőzdék és minőségi kézműves termékeket előállító kistermelők, melyeket idén tavasszal a Magyar Konyha magazin újságíró munkatársai leteszteltek és objektív szempontok alapján döntve érdemesnek találtak arra, hogy megismertessék a nagyérdeművel ebben az átfogó, jól használható kiadványban.

A bemutatót a házigazda - Kistücsök étterem - által készített fogásokkal és finom balatoni borokkal (meg pálinkákkal és pezsgővel) ünnepeltük, a menü igazán pazar volt.

A Magyar Konyha magazin július-augusztusi számának mellékleteként lehet hozzájutni a kiadványhoz. Keressétek az újságos standokon. Érdemes!

Szicíliai gasztrotúra – Második nap

Megérkezésünk napjának élményeiről itt olvashatsz, a folytatást pedig itt találod.
Reggel 7 előtt ébredtem, kitártam szobánk ablakát és megpillantottam a tengert!

Gyorsan fürdőruhába bújtunk és úsztunk egy órácskát a medencében, majd egy hűs prosecco és egy kiadós reggeli után ellátogattunk egy családi gazdaságba, egy tipikus sajtkészítő farmra, ahol miután megnéztük a napi 700-800 liter tejet adó állatállományt (na meg a boci óvodát és az alig pár órás újszülött kisborjút)

betekintettünk a ricotta, valamint híres ragusa-i sajtkülönlegesség - a cacciocavallo (ragusano DOP) készítésének folyamatába, amire a szicíliaiak legalább olyan büszkék, mint a toszkánok a parmezánra.

Gyakorlatra is szert tettünk, mert mi magunk is elkészítettünk egy-egy friss provola sajtot - ami hasonlóan, mint a mozzarella – gyúrt sajt, amit formázás után sóoldatban érlelnek pár órát. Kis sajtjaink bénácskák lettek, de feltett szándékom itthon is gyakorolni J

A „nagy munkától” elfáradva asztalhoz ültünk és a helyi termékekből összeállított kóstoló-ebédet költöttünk el, melynek egyik különlegessége a szicíliai paraszt konyha tipikus fogása, a meleg ricotta volt. Eszedbe jutna meleg ricottát enni? Nekem eddig meg sem fordult a fejemben, pedig isteni finom és nagyon laktató.

A kenyér is különleges volt, durum búzával készült és imádtuk a többfajta érlelt cacciocavallo sajtot, melyekből haza is hoztam pár kilónyit, mert nem csak finomak, hanem nevetségesen olcsók is voltak. Imádtuk az édesköményes szalámit, a pácolt, ízes olajbogyót és az ebéd végén a friss, saját készítésű ricottából készült fahéjas krémmel töltött cannolit, ami a cassata mellett a legtipikusabb szicíliai desszert. Egyszerűen mennyei volt minden, ami az asztalra került!

Délután Ragusa Ibla felé vettük az irányt egy kis városnéző programra. A világörökség részét képező Ragusa Ibla a magyar turisták számára kevésbe ismert, miközben gyönyörű barokk épületeivel a sziget egyedülálló kis gyöngyszeme.

A döglesztő meleg ellenére keresztül-kasul bejártuk a szűk sikátorokat, a kis kézműves termékeket árusító boltokat, majd a város legjobb fagyizójában tobzódtunk a jobbnál-jobb és izgalmasabbnál-izgalmasabb fagylat kreációk között.

Szállásunkra visszaérkezve csobbantunk egyet a medencében és késő délután megkezdtük első főzőkurzusunkat, melynek témája az autentikus szicíliai konyha volt. A régióra jellemző friss, szezonális, helyben termett  alapanyagokból, helyi, tapasztalt főző oktatónkkal készítettük el eddigi életem legjobb caponataját (hamarosan itthon is reprodukálom majd), két tál frissen gyúrt primo tészta fogást (egy pesto trapanese-val készült cavatellit, meg egy pasta alla Norma-t magunk készítette tagliatellevel) és egy könnyed desszertet, melynek az alapja az a friss ricotta volt, ami aznap közösen készítettünk a farmon.

Jeleskedtünk tésztagyúrásban, nyújtásban és formázásban, közben jól csúszott a jéghideg prosecco és Aperol spritz. Mozsárban, klasszikusan készült frissen a pesto trapanese, késes robotgépnek nem volt helye a főzőkurzuson, ahogy tésztagépnek sem, hosszú nyújtófával nyújtottuk ki a tésztát, kézzel formáztuk, majd tökéletesen al dente-re lett kifőzve. Jó receptekkel és sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak és a következő nap még izgalmasabbnak ígérkezett!

Folytatás itt.

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát!
Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Szicíliai gasztrotúra – Első nap

Megjártuk. Kiélveztük minden percét, menthetetlenül beleszerettünk és megfogadtuk, hogy visszatérünk. Szicíliát csak szeretni (és habzsolni) lehet!

Ajándék út volt ez nekem. Június 9.-én betöltöttem az ötvenet, 13-án, kedden pedig elutaztunk. Este érkeztünk meg a Catania-i repülőtérre, leszállás előtt még volt alkalmam lefotózni a füstölgő Etnát a naplementében.

Percekkel a csomagjaink kézhezvétele után már a bérelt kisbuszban ültünk – ami akkora volt, hogy az ülések mögött egy komplett táncparkett állt rendelkezésre, és amivel nem volt egyszerű sem közlekedni a szűk hegyi utakon és óvárosi utcákon, sem parkolni, a szervezők mégis profin megoldották. Olyan autópályán robogtunk a szállásunk felé, ahol a menetirányok között leanderek burjánzanak, helyenként belógnak az előző sávba, valami mesés látványt nyújtva  még sötétben is... Ancsa – a szervezőpáros azon tagja, aki 8 éve él Szicíliában - jégbe hűtött proseccoval és tradicionális Szicíliai finom falatokkal várt bennünket a szálláshely hatalmas, félig nyitott konyhájában, amiben a következő napokban sok kellemes percet töltöttünk főzőkurzussal, borozgatással, jóízű beszélgetésekkel.

Elfoglaltuk szobáinkat a nemrég újjáépített masserián, a Le chiuse di Guadagna-n, mely régen klasszikus szicíliai farm volt, olíva és karobfákkal körülölelt területen. Amikor megérkeztünk, ez a látvány fogadott, már éreztem, hogy nagyon jó helyünk lesz :-)

A farmház mögött mesés fűszerkert, a kert végében tengerre néző méretes medence, melynek „pázsitja” kakukkfű mező, életemben nem láttam ennél szebb (és illatosabb) pázsitot J 

A welcome prosecco után végig kóstoltuk az antipasti választékot és boldogan mentünk aludni annak tudatában, hogy a másnapot a medencénél indítjuk.

 

A második nap történéseit itt, a harmadik napét itt, a negyedik napét itt találod.

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát!
Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!