Szoktatok
úgy pár napos utazást tervezni, hogy mélyebb betekintést nyerjetek az adott
régió gasztronómiájába? Mi nemrég ezt tettük. Ellátogattunk Dél-Baranyába,
megnéztük mit tudnak manapság a helyi csárdák, pincék, éttermek, és még a
határon túlra is átruccantunk körülnézni.
Az első állomás a villánykövesdi Fülemüle csárda volt. Bevallom,
az utóbbi időben nem sok jót olvastam csárdaebédekről, de ahogy beléptünk,
máris kellemes meglepetés ért: a hely szinte tele volt. A beltér igazán
hangulatos a látszó gerendás fafödémmel és a teljes
falfelületen tapétaként megjelenő fotómontázzsal, amit fellelt, régi
életképekből és sváb környezetet ábrázoló fotókból állítottak össze. Igazán különleges, teljesen odavoltam érte.

A csárda 150 éves múltra tekint vissza,
2010-ben egy nagy felújítás után nyitott újra és a sváb világ hangulatát,
hagyományait képviseli a mai napig.
A hely tulajdonosa, Ledő Balázs elmesélte, hogy részesei annak az EU-s kezdeményezésnek, aminek célja,
hogy a helyi éttermeket összehozza a helyi
termelőkkel, így ők a
túrót, tejfölt, sajtot, házi füstöltárút, vadhúst és egyéb húskészítmények a
környékbeli termelőktől szerezik be, a zöldfűszerek a saját fűszerkertjükben
teremnek, a primőr zöldségeket a helyi, illetve a pécsi piacról vásárolják.
Szezonális, svábos konyhát visznek, hagyományos fogásokkal, modern felfogásban
elkészítve.
Előételnek füstölt finomságokat kóstoltunk
helyi termelőktől, helyben sütött kemencés burgonyás kenyérrel, saját kerti
zöldségekkel (a füstölt sonka különösen jó volt!) Ezt követte a spárgakrém leves, majd egy
igazán finom halétel: dunai
szürke harcsa zsenge zöldborsó pürével, spárgával. Az omlós húsú, kellemes ízű
folyami hal után már úgy éreztem, hogy jól laktam, de következett még egy
isteni rozmaringos
kacsacomb lila káposzta pürével, újburgonyával, kár lett volna kihagyni. A helyi „folyékony gyümölcsök” –
egy helybéli őstermelő gyümölcslevei, meg a ház rozé bora kellemesen kísérték
az ebédet, melyet kávéval zártunk. Hogy lemozogjuk az ebédet, rövid sétát
tettünk Villányban a pincesoron, de nem egy hagyományos pincébe, hanem a modern
berendezésű 7773 borbárba tértünk be egy rögtönzött borkóstolóra. A villányi
borokban most sem csalódtunk, a kóstoltak közül az Alamuszi volt a kedvencem.

Késő délután átbuszoztunk Baranya horvát oldalára, a Kopácsi rétre, mely
nagyjából 30 km-re van Villánytól. A Drávaszögben elterülő, változatos
élőhelyeket magába foglaló természetvédelmi terület rabul ejtő, annyira
szép. Ezen a vidéken torkollik a Dráva a Dunába, hihetetlenül gazdag a hal és
madárvilág, a tájból végtelen nyugalom sugárzik.
A
Kopácsi rét több napot is megér, nekünk pár óra jutott belőle, de biztosan
visszatérünk még sétálni a több kilométernyi fahidakon.

A legjobb vacsorahely a Kopácsi réten kétség kívül a Kormorán étterem, a rusztikus berendezésű csárda, ahol kihagyhatatlan a halászlé, meg a csíptetős ponty, amiért magyarok és horvátok egyaránt visszajárnak. Nem vagyok egy halászlé fan, de a Kormorán halászleve egészen különlegesen finom volt. Kizárólag frissen, rendelésre készítik, aki halászlét rendel, annak bizony 50 percet kell várni az ételre, amit a kerti pavilonban főznek kis bográcsokban, fával tüzelve alá. Pontyból, harcsából és csukából főzik passzírozás nélkül, a hagyma is nyersen kerül bele, csak apróra vágva, nem dinsztelve. Adnak hozzá még kevés paradicsomot és fejenként egy evőkanálnyi helyi fűszerpaprikát, mely külön is megérne egy misét... csak annyit róla, hogy szemben, a Duna túloldalán lévő bezdáni fűszerpaprika nyerte el idén itthon a legjobb fűszerpaprikának járó Aranyszalag minősítést.

Míg főtt a halászlé és sült a csíptetős ponty, miután kigyönyörködtük magunkat
a bográcsok körül és megfogadtuk, hogy legközelebb nem hagyjuk otthon a
szúnyogriasztót, végigettünk egy beljei hidegtálat: megkóstoltuk a baranyai kulent (a legjobb, amit valaha
ettünk), a helyi füstölt szalonnát, baranyai kolbászt és sajtokat, leöblítettük
egy pohár méltán híres Grasevina-val (olaszrizlinggel). A halászlé tésztával érkezett
és utána muszáj volt megkóstolnunk a Čobanacot is, a vadhúsból és borjúból
készült gulyást. A két és fél órán át sülő csíptetős pontyból már csak csipegettünk,
az isteni csokoládétortának meg nem tudtunk ellenállni.
Az éjszakát Csúzán töltöttük, a Piros csizma Panzióban. Odaérkezésünkkor épp a
májusfa kitáncolását ünnepelték, szerintem ott volt az egész falu, olyan pezsgő
volt a hangulat, mint egy jó lakodalomban, de ennek ellenére a szobákban csend
volt, kellemesen hűvös, a belső udvarban késő éjszakáig jót beszélgettünk. Reggel
gazdag baranyai reggeli várt házi készítésű finomságokból, a sült kolbászt
azóta is emlegetjük.

Délelőtt ellátogattunk a Kollar pincészetbe, ahol isteni
vadszalámival, házi pogácsával és finom sajtokkal vártak minket, na meg egy
impozáns borsorral. A Kollár család nem csak borászkodik, szállást és ételt is
kínálnak vendégeiknek, sok kerékpáros szállóvendégük is van, akik
végigbringáznak Európán, Isztambul fele tartva.
Dél körül visszautaztunk Pécsre és bejártuk a Zsolnay negyedet.
A Zsolnay Kulturális Negyed a Pécs 2010 Európa Kulturális
Fővárosa projekt keretében valósult meg és két év alatt új életre kelt a
Zsolnay Porcelánmanufaktúra 5 hektáros területe. A negyed négy részre
tagolódik: a Míves negyedben
kapott helyet a Zsolnay családdal és történettel kapcsolatos
kiállítás, az egyedülálló Rózsaszín Zsolnay kiállítás,
a Sikorski-házban pedig a Gyugyi-gyűjtemény. Ezekhez kapcsolódik a
felújított Zsolnay-mauzóleum, az Alkotó- és Inkubátorház, valamint a
Kézművész utca üzletsora. Az Alkotó
negyed ad helyet kulturális intézményeknek, vendéglátóhelyeknek és
fesztiváloknak. A Gyermek és
Családi negyed központi elemei a Planetárium, a Pécsi
Galéria és a megújult Bóbita Bábszínház, míg az Egyetemi negyedben a Pécsi
Tudományegyetem több kara kapott helyet. Nem is tudják a pécsi
egyetemisták, mennyire szerencsések…
Ott jártunkkor épp a Zsolnay piknik zajlott, a szabadtéri színpadon jazz zenekar játszott, ha kedvünk tartotta volna, akár bérelhettünk volna takarót, amire leheveredhettünk volna a fűre valamelyik fa árnyékába, hallgatni a zenét, bámulni az eget… De nem piknikeztünk, hanem betértünk a 2012 júniusában megnyílt Zsolnay étterembe ebédelni. Az éttermet mindenkinek ajánlom, megér egy külön látogatást, egyszerűen lenyűgöző.
A beltér elegáns, az üvegfalon keresztül akár a konyhába is beleshetünk, a
terasza kockás abroszos, tiszta mediterrán feeling a kis fűszerkert
szomszédságában.
Balogh Csaba étterem vezető tökéletes házigazda volt és úgy mesélt a Zsolnay
családról, hogy az volt az érzésem, filmen látom a történeteket. A Zsolnay
étterem is részese a kezdeményezéshez, melynek célja, hogy összehozza a helyi termelőket
a helyi éttermekkel, ennek szellemében
húsáruikat a közeli Légrádi Húsüzemből, a tejtermékeket a Szigetvári Biófarmról,
a borokat a környék pincészeteitől szerzik be.
A
menü és borsor izgalmas volt, a szerviz pedig tökéletes.
Erős kezdést ígért a szárított paradicsomos kecskesajt tarte rukkola salátával,
amit egy igazán különleges (és gluténmentes) sült burgonya krémleves követett,
mangalica szalonnával, mustáros tejföllel. A svábos, konfitált kacsacomb házi
káposztás suff nudlival egyszerűen tökéletes volt, az i-re a pontot a(z amúgy szintén
gluténmentes) málnás csokoládétorta házi, fahéjas tejfölfagylalttal tette fel,
na meg a hozzá kínált mecseknádasdi Hetényi pincészet 2006-os likőrbor, ami
vetekedett a legjobb sherryvel.
Érdemes figyelemmel kísérni az étterem facebook oldalát, időnként tematikus élményvacsorákat adnak, barátságos áron. Az sem fog csalódni, aki valamelyik állandó
kiállítás megtekintése után akár csak egy kávéra és sütire tér be a Zsolnay
kávéházba.
Ígérik a régióban a kerékpár turizmus fejlesztését, ami duplán jó: két
étterem/pince/csárda és település között le lehet mozogni az elfogyasztott
kalóriákat és a tájban is lehet tekerés közben gyönyörködni. Visszatérünk még,
akár kerékpárral!
A program a
Pannon Flavours horvát-magyar projekt keretében valósult meg. Külön tiszteletre
méltó, hogy civilek és vállalkozások összefognak
és ajánlják egymást, meg biztatják a hozzájuk betérő vendégeket, hogy bátran keressenek fel más (akár konkurens) vállalkozókat is. Dél-Baranyában mindezt
nem csak egy-egy településen belül teszik, hanem kiterjedt régió szinten, az országhatáron is átnyúlva. Van
remény!