Vegán narancsos-kardamomos vaníliás kifli (IR kompatibilis)

Idén minden karácsonyi süteményem vegán, és IR kompatibilis. Nem vajjal, hanem vegán margarinnal készültek, egyikben sincs tojás (ebből a receptből nemes egyszerűséggel kihagytam), nincs bennük tejtermék, illetve édesítőszerrel készültek, konkrétan eritritollal. Az eritritol olyan természetes édesítőszer, amelyben alig van kalória, de nincsenek a xilithez hasonló mellékhatásai, viszont az íze pont olyan, mint a cukoré, vagyis rendelkezik a cukor összes előnyével annak összes hátránya nélkül, kalóriatartalma mindössze 6%-a a cukorénak, az édesítő hatása viszont annak kb. 70%-a és nem utolsó sorban nem növeli meg a vércukor- illetve az inzulinszintet.

A netbiobolt.hu oldalon 10 % kedvezménnyel tudsz vásárolni Nature Cookta, és N&Z márkájú termékeket, ha használod a gab10nc kedvezménykódot. Az eritritolom és mandulalisztem is onnan van J

Hozzávalók kb.55 kétfalatnyi darabhoz:
175 g mandulaliszt
25 g darált dió
150 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
100 g búza fehérliszt
100 g eritritol
20 g bourbon vaníliás eritrit (vagy vanillin zéró)
2 bio (kezeletlen héjú) narancs lereszelt héja
5 g sütőpor
1 csapott kávéskanál őrölt kardamom
1/2 teáskanál őrölt fahéj
25 dkg hideg vegán margarin  
valamint:
kb 50-60 g bourbon vaníliás eritrit a sütés utáni hempergetéshez

A száraz hozzávalókat összekeverem. A kis darabokra vágott vegán margarint összemorzsolom a lisztes keverékkel majd gyors mozdulatokkal homogén tésztává gyúrom. Műanyag fóliába csomagolom és egy éjszakára hűtőbe teszem. A sütőt 180 fokra előmelegítem (alsó-felső sütés), a tepsibe sütőpapírt terítek. A tésztából egyforma kis darabokat vágok le, és apró kiflikké formázom, a tepsikre sorakoztatom, majd a sütő középső sínén 12-15 perc alatt készre sütöm. Hűlni hagyom, majd a már alig langyos kifliket meghempergetem a bourbon vaníliás eritritben. Igen illékony, finom kis sütemény…

Gabi barátnőm receptjét vegánosítottam, illetve IR kompatibilissé alakítottam.

Mindenmentes csokimousse

 

Ezt a desszertet akkor szerettem meg, mikor Adél lányom készítette pár éve, még vegánsága kezdetén. Gyakorlatilag mindenmentes: vegán, paleo, gluténmentes, és hozzáadott cukrot sem tartalmaz. Pár perc munka van vele, sütni sem kell és ellenállhatatlanul finom.

Hozzávalók 4 adaghoz:
6-8 db datolya
pár evőkanál magtej, vagy víz
2 érett avokádó
2 evőkanál cukrozatlan, holland kakaópor
100 ml kókuszkrém
1 teáskanál vanília kivonat
1 csipet őrölt fahéj
1 nagy csipet só

A datolyát kimagozom és pár evőkanálnyi magtejbe (vagy vízbe) áztatom fél órára, abban a blenderben, amiben majd elkészítem a csokimousse-t. Hozzáadom az avokádók húsát és a többi hozzávalót és simára, krémesre pürésítem az egészet figyelve arra, hogy ne maradjanak benne nagyobb avokádó, vagy datolya darabok. Tálaló edényekbe kanalazom, és 1-2 órára hűtőbe teszem, hogy megdermedjen. Pirított kókuszchips a díszítése.

IR barát madártej

 

IR diétában nem játszik kedvenc, hedonista madártej receptem, de mivel ÉP is nagyon szereti, megfőztem magunknak a diéta-barát verziót.

Hozzávalók 4 adaghoz:
4 db tojásfehérje
1 csipet só
1 liter cukormentes mandulatej
1 vaníliarúd
4 db tojássárgája
édesítőszer ízlés szerint

A mandulatejhez hozzáadom a vaníliarúd kikapart magjait, és majdnem forrásig melegítem.
A tojásfehérjét egy csipet sóval és némi édesítőszerrel kemény habbá verem, majd evőkanál méretű galuskákat szaggatok belőle a forró tejbe. Két-három perc után óvatosan megfordítom őket, újabb két-három percig hőkezelem, majd szűrőkanállal tálba szedem.

A tojássárgáját édesítőszerrel jó habosra keverem, hozzámerek a meleg tejből és simára keverem. Hozzáadom a maradék tejet, elkeverem, visszaöntöm az egészet az edénybe és alacsony lángon, folyamatosan kevergetve addig főzöm, amíg kissé be nem sűrűsödik, vigyázva, hogy ne kapja össze a tojást.
A tetejére teszem a galuskákat, kihűtöm, majd az egészet a hűtőbe teszem legalább 2-3 órával azelőtt, hogy tálalnám.

Banánkenyér (hozzáadott cukor nélkül, teljes kiőrlésű lisztből)

 

Gyors édesség, ha épp kallódik otthon 2-3 érett banán és ennénk valami finomat. Minél érettebb, annál édesebb, ami a végeredményben is érződik majd. Annak ellenére, hogy csokis, hozzáadott cukrot nem tartalmaz (a csoki sem), mégis kellemes kis édesség egy kávé mellé, vagy csak úgy, magában.

Hozzávalók egy 20 X 10 cm-es sütőformához:
2 érett banán + 1 a tetejére
2 közepes méretű tojás
50 g kókuszolaj (vagy puha vaj)
100 g teljes kiőrlésű liszt, vagy zabliszt
8 g sütőpor
30 g cukormentes étcsokoládé
fél mokkáskanál őrölt fahéj
1 kiskanál (házi) vanília esszencia

A banánt meghámozom és villával összetöröm, habosra keverem az egyenként hozzáadott tojásokkal, és vanília esszenciával. Belekeverem a kókuszolajat, majd a sütőporral és fahéjjal elkevert teljes kiőrlésű lisztet, végül pedig beleszórom és elkeverem benne a felaprított, hozzáadott cukormentes 70% kakaótartalmú étcsokit.
Egy (szilikon) sütőformába kanalazom a masszát, a hosszában félbevágott banánt ráteszem a nyers süti tetejére, majd 160 Celsius-fokra előmelegített sütőben, légkeverésen kb 55 perc alatt készre sütöm (légkeverés nélkül 180 fok alsó-felső sütés, kb 50-60 perc). 

Numbava receptje volt az alap.

Vegán Raffaello golyó

 

Tejmentes, gluténmentes diétába is illeszthető vegán finomság, mely baromira eteti magát…

Hozzávalók 60 darabhoz:
12 dkg (barna) rizsdara
12 dkg kókuszreszelék + kb. 5-6 dkg a forgatáshoz
1 konzerv kókusztej (400 ml)
4 dl növényi tej (nálam rizstej)
30 g vegán margarin (nálam vegán Ráma)
50 g cukor, vagy ennek megfelelő édesítőszer
2 evőkanál házi vanília kivonat vagy egy vaníliarúd kikapart magjai
60 szem mandula

A növényi tejet összeforralom a kókusztejjel, cukorral és vanília kivonattal. Beleolvasztom a vegán margarint, majd belekeverem a kókuszreszeléket és rizsdarát. Folyamatosan keverve addig főzöm, míg a massza elválik az edény falától (ez nálam kb 15 perc volt). Hagyom teljesen kihűlni, majd golyókat formázok a masszából, mindegyik közepébe egy-egy mandula szemet rejtek és meghempergetem őket kókuszreszelékben. Hűtőben eláll pár napig.

Fenti mennyiségből 60 db, nagyjából bolti Raffaello golyó méretű házi vegán finomság készült.

Vaníliás narancslekvár cukormentesen

Ehhez a lekvárhoz tényleg csak a jó érett, szuperédes narancs való, mivel nincs benne sem hozzáadott cukor, sem egyéb édesítőszer. A fűszerezését lehet variálni sok mindennel, én most az egyszerűség jegyében csak vaníliát adtam hozzá. Gyerekkoromban vajas kenyérre kenve ettem volna, manapság inkább elkeverem egy kis ricottával, vagy mascarponéval és pohárkrémmé rétegezem elmorzsolt amaretti, vagy csokis keksszel.
Érett, igazán édes, lédús narancsot Giuseppe minden szezonban hoz Olaszországból (ami ráadásul kezeletlen héjú), az idei szezonnak már vége, de jövőre is lehet lekvárt főzni J

Hozzávalók:
édes, lédús narancs
vanília (rúd, vagy kaviár)
pektin (ha szükséges)

A narancsokat meghámozom, kifilézem, és ami marad a filézés után azt kifacsarom, a filé darabokat pedig kisebb kockákra vágom. Egy rozsdamentes edényben összeöntöm a levet és a narancsdarabokat, hozzáadom a vaníliát és kevergetve addig forralom, ameddig besűrűsödik a keverék. Ha mégsem tenné, akkor használok egy kis gyümölcspektint, ami természetes zselésítő anyag, kifejezetten lekvárok, dzsemek elkészítéséhez (a csomagoláson rajta van, hogy mennyi kell belőle). Ha besűrűsödött, csírátlanított kisüvegekbe öntöm a kész lekvárt és lezárom őket, fejtetőre állítom pár percre, majd száraz dunsztban (plédek között, vagy egy hűtőtáskában) hagyom teljesen kihűlni.

 * a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Mákos linzer

A linzer a Karácsony alapkelléke nálunk. Idén a jól bevált receptet lecseréltem egy mákos változatra és nem bántuk meg! Friss mákot (darálva is) a Nagyvásárcsarnokban veszek kedvenc magosboltomban, itt tuti nem avas a mák és nem kell megvennem negyedkilónyit (ami ki tudja mióta áll a boltok polcain), ha nekem csak tíz dekára van szükségem.

Hozzávalók:
35 dkg liszt
22 dkg vaj
8 dkg porcukor
1 egész tojás
1 rúd vanília kikapart magjai, vagy 1 teáskanál (házi) vanília esszencia
5 g sütőpor
1 bio citrom reszelt héja
2 evőkanál darált mák
házi barack, és/vagy narancslekvár a töltéshez

A lisztet elmorzsolom a vajjal, majd a többi hozzávalóval tésztát gyúrok és frissentartó fóliába csomagolva 1-2 órát pihentetem a hűtőben. Kinyújtom 3 mm vastagra, és linzer szaggatóval kiszaggatom (minden másodiknak a közepét is), sütőpapíros tepsire helyezem a kiszaggatott tésztákat, és 180 Celsius-fokra előmelegített sütőben néhány perc alatt készre sütöm. Kihűlés után baracklekvárral összeragasztom, ízlés szerint porcukrozom.

Judit Hajba-Atkins ötlete alapján, aki belekeverte a linzer tésztájába a hókifli töltelékéből kimaradt mákot. Így születnek a jó dolgok J

Zabpelyhes-almás pite (vegán)

Adél lányom almás sütire vágyott. Legyen vegán, minél egészségesebb és finom. Naná J
Ez nem az a fajta süti, amit kockákra/szeletekre vágva eszünk, inkább desszertvilla/kiskanál dukál hozzá, meg kistányér, de az íze… kárpótol mindenért!

Hozzávalók egy 30 cm átmérőjű piteformához:
A tésztához:

360 g zabpehely

100 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt

100 g kókuszzsír (azaz megdermedt kókuszolaj)

80 g eritrit (vagy más édesítőszer)

12 g sütőpor

az almák kifacsart levének egy része

A töltelékhez:

1,5 kg alma

ízlés szerint fahéj

1 evőkanál (házi) vaníliás eritrit*

Az almákat meghámozom, nagy lyukú reszelőn lereszelem, a levét kinyomkodom és félreteszem, mert egy része kelleni fog a tésztához. A kifacsart almareszeléket beízesítem a fahéjjal, vaníliás cukorral, és állni hagyom, míg elkészítem a tésztát.

A zabpelyhet késes aprítóban ledarálom, de nem teljesen liszt-szerűre, hanem hagyok benne darabosabb részeket is. Összekeverem a száraz hozzávalókkal, összemorzsolom a kókuszzsírral, majd fokozatosan adagolom hozzá az alma levét addig, míg összecsípve összeáll a tészta. Kettéosztom, az egyik felét belenyomkodom a piteformába úgy, hogy peremet is készítek neki. Az almát rásimítom úgy, hogy mindenhol nagyjából azonos vastagságú legyen, majd rámorzsolom a tészta másik felét is, kicsit lelapogatom.

170 C fokos előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm, míg szép aranybarna nem lesz a teteje. Szeletelés előtt hagyom langyosra hűlni.

*A vaníliás eritritet is magam készítem: késes robotgépben összedarálok 250 g eritritet egy vaníliarúddal, amit előzőleg felaprítottam. Jól záródó üvegben tárolom.

Fügés ricottatorta (sütés nélkül)

Egyszerűen, sütés nélkül készül ez a látványra sem utolsó ricottatorta. Annyira finom!

Hozzávalók egy 17 cm átmérőjű tortaformához:

170 g kakaós keksz (lehet teljes kiőrlésű is)

50 g vaj

2 dl tejszín (30%-os)

250 g ricotta

2 lap zselatin

1-1,5 dl (házi) fügelekvár
1 citrom reszelt héja

1 tk vanília kivonat

pár szem friss füge

A kekszeket összetöröm: erősebb nylon zacskóba teszem, és a húsklopfolóval megdolgozom (nem baj, ha nem lisztszerű morzsa lesz belőle), vagy egyszerűen megőrlöm a késes robotgéppel. A vajat felolvasztom és összedolgozom a kekszmorzsa felével, és egy 17 cm átmérőjű, kapcsos tortaforma aljára nyomkodom egy sima aljú pohár segítségével. A kekszmorzsa másik felét félreteszem, az lesz majd a torta teteje.

Megmosom a fügét, fél cm vastagon felszeletelem és a szeletekkel körberakom a tortaforma belső falát.

A ricottát elkeverem a fügelekvárral, hozzáreszelem a citromhéjat, belekeverem a vanília kivonatot.

A zselatin lapokat hideg vízbe áztatom, kevés vízben forrásig melegítem és félreteszem kicsit hűlni, majd a ricottakrémhez adva elkeverem, végül összeforgatom az egészet a kemény habbá felvert tejszínnel. A tortaformába várakozó kekszalapra simítom, a krém tetejére szórom a maradék kekszmorzsát és pár órára a hűtőbe teszem. A tortaformából kivéve, tortatálra téve tálalom. 

A bejegyzést a Szarvasi Mozzarella Kft szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Sütés nélküli ricotta torta

Kissé rusztikus kinézetű, de annál finomabb lett Adél lányom idei szülinapjára, idegen konyhában készített tortám, ám a környezet, amiben elfogyasztottuk kárpótolt mindenért: egy francia kisfaluban nyaralunk, egy olyan házban, ahonnan pont rálátunk a Mont Blancra, melyet pár napja meg is néztünk közelebbről. 3842 méter magasan lenyűgöző volt a látvány, de bevallom, én úgy 2400-2500 méterig vagyok formában, a Mont Blancon elfogyott a levegőm, szédültem és gyakran le kellett ülnöm pár percre megpihenni, mert a testem egyszerűen nem akart normálisan „működni”. Minden esetre nagy élmény volt, újabb pipa került az utazási bakancslistánkra. De vissza a tortához: egyszerű, 10 perc alatt reggel összedobtam, majd este, mikor hazaértünk az aznapi kirándulásból, jóízűen megettük.

Hozzávalók:
250 g kakaós keksz

100 g olvasztott vaj

400 g ricotta

250 g mascarpone

100 g porcukor, vagy ennek megfelelő egyéb édesítőszer

1kiskanálnyi vanília kivonat
1 lime frissen facsart leve

A kakaós kekszet késes robotgépben megdarálom, majd hozzáöntöm az olvasztott vajat és addig keverem a géppel, míg nedves homok állagú nem lesz, majd kivehető aljú tortaformába öntöm és kanállal, kézzel, vagy egy egyenes aljú pohárral egyenletes vastagságúra lapítom a tortaforma alján és oldalán is, azaz egyenletesen kibélelem vele a formát.
30 percre hűtőbe teszem, hogy megdermedjen. Összekeverem a ricottát, a mascarponét és a porcukrot a vanília kivonattal, majd hozzákeverem a lime levét. A krémet egyenletesen belesimítom a tortaformába, majd friss, szezonális gyümölccsel díszítem.  

A bejegyzést a Szarvasi Mozzarella Kft szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Levendulás vanília fagylalt

Levendula-őrületem újabb állomása. Elkészítéséhez házi levendula szörpöt használtam, egy olyat, amihez nem tettem olyan sok levendula virágot, és nem volt elegendő citromsavam sem itthon, így eleinte úgy tűnt, hogy szép lesz a színe, ám forralás közben kifakult és aranysárgává változott. Sebaj, desszertekbe pont jó!

Hozzávalók:

6 tojássárgája (a fehérjékből lehet Pavlova tortát, vagy fehérpiskótát sütni)

1 dl levendulaszörp

3 dl zsíros tej (min. 3,5%-os)

2 dl tejszín (30% zsírtartalmú, NEM főzőtejszín!)

1 vaníliarúdnak a kikapart belseje, vagy 1 teáskanál házi vanília kivonat

A tojássárgájákat robotgéppel felhabosítom, majd belekeverem a tej és tejszín keverékét, meg a levendula szirupot a vaníliával együtt. Állandóan kevergetve 85°C-ig melegítem, majd leszűröm és lehűtöm. Ha alaposan lehűlt, 20 perc alatt a fagylaltgépem krémes fagylalttá keveri. Fagylaltgép hiányában zárható dobozba öntöm, beteszem a fagyasztóba és fél óránként botmixerrel átkeverem, legalább 4X (a végeredmény nem lesz annyira krémes, mint a fagylaltgéppel készült, de a szükség nagy úr ).

Zabpehely (granola) kosárkák ricottás mascarpone krémmel és gyümölccsel

Könnyű kis desszert „egészséges” alappal, amihez az alapanyagokat a Nagyvásárcsarnokban kedvenc lelőhelyemen szereztem be. A tölteléke pofon egyszerű, ám annál finomabb, díszíteni meg bármilyen gyümölccsel lehet.

Hozzávalók 6 db 10 cm átmérőjű kosárkához:

250 g zabpehely

120 ml méz 

2 evőkanál kókuszolaj

1 teáskanál (házi) vanília kivonat

1 teáskanál chia mag

csipet őrölt fahéj

csipet só

A töltelékhez:
100 g ricotta

100 g mascarpone

1 teáskanál (házi) vanília kivonat

ízlés szerint méz (vagy egyéb édesítőszer)

friss gyümölcs a díszítéshez

Egy nagy tálban jól összekeverem a kosárkák hozzávalóit, majd egyenletesen eloszlatom a masszát a kókuszolajjal kizsírozott kosárka sütőformákban. Egy teáskanállal vagy zsírozott kézzel mélyedést készítek minden egyes formában, amiben sütés után a töltelék kerül majd. 

160° C-on addig sütöm, amíg aranybarna nem lesz, majd kiveszem a sütőből és hagyom 5 percig a formában pihenni. Óvatosan, egyenként kiszedegetem a sütőformából és egy sütirácson hagyom a kosárkákat teljesen kihűlni, közben elkészítem a tölteléket.
Ehhez krémesre keverem a ricottát a mascarponéval, vanília kivonattal és a mézzel. A krémet a kihűlt kosárkákba kanalazom és friss gyümölccsel díszítem.

A bejegyzést a Szarvasi Mozzarella Kft szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Gyümölcsös pohárkrém mascarponéval

A legkedveltebb villám-desszertünk, amit variálhatunk kedvünkre és amihez mindig tartok itthon amaretti kekszet. Pár perc összedobni, majd ugyanolyan gyorsan el is tűnik, mint ahogy elkészült. A kertben még mindig érik az eper, így most azzal készült.

Hozzávalók 4 főre:

kb. 35 db amaretti keksz
250 g mascarpone
150 g görög joghurt, vagy tejszín
1 teáskanál (házi) vanília kivonat
15 dkg eper

Egy tálban krémesre keverem a mascarponét a vanília kivonattal és joghurttal, vagy tejszínnel. Ha joghurtot használok, elég kézzel elkeverni, ha tejszínnel készül, inkább kézi robotgépet használok. Édesíteni nem szoktam, nekünk fölösleges, de aki szeretné, tegyen bele pici mézet, vagy egyéb édesítőszert.
Előveszek 4 poharat és mindegyik aljába elmorzsolok 2-3 db amaretti kekszet. Erre kanalazok a vaníliás mascarpone krémből, majd teszek rá egy réteg epret, amit kissé felaprítok. Következik egy újabb réteg kekszmorzsa, krém és eper, mindaddig, míg meg nem telik a pohár. A tetejére is morzsolok kekszet és voila, már lehet is kanalazni!

Csak a krémet érdemes előre elkészíteni, mert ha készre rétegezve áll, a kekszmorzsa elveszíti ropogósságát.

A bejegyzést a SzarvasiMozzarella Kft szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Ricottás táskák

Gyors pénteki süti, bolti leveles tésztából, finom ricottával töltve. Kevés munkával finoman roppanós, illatos kis táskák kerülnek ki a sütőből, alig van idejük langyosra hűlni…

Hozzávalók:
1 csomag friss leveles tészta (a sütőpapírra tekert fajta)
250 g szarvasi ricotta
2 ek (házilag készített) vaníliás cukor

1 citrom héja, reszelve

1-2 ek étkezési keményítő

5 deka (vagy ízlés szerint több) nádcukor, vagy 10 g Inka Sweet Stevia

1 tojás + 1 a kenéshez

csipet só

A ricottába belekeverem a vaníliás cukrot, a nádcukrot (vagy stéviát) és egy csipet sót. Szétválasztok 2 tojást, az egyik sárgáját félreteszem a kenéshez, a másik sárgáját eldolgozom a túróba, belekeverem a citromhéjat és az étkezési keményítőt (ez utóbbit a célból keverem a töltelékbe, hogy felszívja sülés közben a ricotta nedvességét). A tojásfehérjéket kemény habbá verem és óvatosan beleforgatom a ricotta masszába.

A leveles tésztát kibontom, letekerem és sütőpapírostól egy tepsire teszem. Hosszában ketté, szélességében három fele vágom, így 6 db tészta négyzetet kapok. Mindegyik közepébe rákanalazom a ricottás töltelék hatodát, majd a tészta sarkait behajtom boríték alakúra. A félretett tojás sárgáját elkeverem pár csepp (tényleg csak pár csepp!) vízzel, megkenem a kis batyuim tetejét, és betolom a 220 fokosra előmelegített sütőbe, ahol 25-30 perc alatt aranybarnára sülnek. Langyosan, (stéviával) porcukrozva tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Csokoládés-pisztáciás semifreddo

Lassan kezd összeállni az idei karácsonyi menü, desszertnek egy, a Gordon Ramsay karácsonyi műsorában látott semifreddo-t gondoltam készíteni, hát „próbasütést” tartottam. 

A semifreddo az olaszok isteni finom parféja (a semi félig, a freddo hideg) ami a krémességét a tojásnak és tejszínnek köszönheti, krémesre fagy, remekül szeletelhető már pár perc után is, az ízét lehet kedvünk szerint variálni. Az enyémben most natúr pisztácia került (Magosbolt beszerzés), egy pici kávé és Amaretto likőr. Gyorsan elkészül! A konyhába érkezéstől a fagyasztóba tételig pontosan 12 perc alatt végeztem, így nevezhetem akár villám-desszertnek is, ha nem kellene órákat töltenie a fagyasztóban. Őzgerinc, vagy pástétomformában dermed krémesen jegesre.

Hozzávalók egy 20 X 10 cm-es, 6 cm mély formához (8 szelet):
140 g étcsokoládé (70% -os) + extra a díszítéshez

egy csipet só (fleur de sel)

1 csapott teáskanál instant kávé

2 tojás

250 ml habtejszín (legalább 30% zsírtartalmú, NEM hulala!)

1 vaníliarúd kikapart magjai

2-3 evőkanál amaretto likőr

50 g natúr, sótlan pisztácia + extra a díszítéshez

A formát kibélelem 2 réteg konyhai frissentartó fóliával úgy, hogy minden oldalon bőven túllógjon a fólia a forma pereménél.

A csokoládét darabokra töröm, majd kevergetve, vízgőz felett felolvasztom. Hozzákeverem a csipet sót és az instant kávét. 3-4 perc alatt kézi mixerrel felverem a tojásokat a cukorral (nem kell szétválasztani), a likőrrel és a vanília magokkal, majd belekeverem az olvasztott csokoládét a tojásos keverékbe.

Egy másik tálban felverem a tejszínt, majd lazán belekeverem a tojásos-csokis keverékbe. A végén belekeverem a szemes, natúr pisztáciát és belesimítom a masszát a fóliával kibélelt formába. Ráhajtom a lelógó fóliákat és egy éjszakára (de minimum 3-4 órára) beteszem az egészet a fagyasztóba.

Tálalás előtt 10 perccel kiveszem a fagyasztóból, kiborítom a formából és lehámozom róla a fóliát, tálaló tálra teszem (végre bevethettem a fekete pala tálaló táblámat! J ) és feldíszítem a tetejét egy kis reszelt csokoládéval és őrölt pisztáciával. Melegített késsel szeletelem. Überbrutálisan finom!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz. 

Diós-fügés padlizsánlekvár

Padlizsánból lekvárt? Fügével meg dióval? Miért ne?
Főztem már korábban lekvárt padlizsánból és nagyon ízlett, így megörültem, mikor újabb padlizsán lekvár receptre bukkantam Ildi blogján. A saját verziómba füge is került és kevésbé édesre főztem, mert már rég nem szeretjük a túl édes lekvárokat (sem).

Hozzávalók:

1 kg zsenge padlizsán

10 db lila füge

15 dkg szárazon pirított dióbél

20 dkg cukor (én mézzel főztem)

5-6 dl víz

1 vaníliarúd kikapart belseje

1 teáskanál őrölt fahéj

1/2 bio citrom reszelt héja és leve

1 teáskanál őrölt gyömbér

Fél liter vizet összeforralok a cukorral (mézzel), közben meghámozom a padlizsánokat és egy centis kockákra vágom. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd késes robotgépben nem túl finomra aprítom. A fügéket megmosom és a padlizsánnal azonos méretűre kockázom.

Ha a cukor felolvadt a forrásban lévő vízben, beledobom a padlizsán és füge kockákat. Eleinte lehet, hogy nem lepi el az összeset, de egy idő után összeesik annyira, hogy ellepje. Hozzá adom diót és a fűszereket, a citrom levét és héját, majd elkeverem és kevergetve főzöm. Egy idő után kezd majd sűrűsödni a főzet, ekkor botmixerrel keverek rajta párat. Ha elérte a kívánt állagot, még forrón sterilizált üvegekbe töltöm, lezárom a kupakokkal és fejtetőre állítom pár percre, majd száraz dunsztban hagyom teljesen kihűlni.

Nagyon kellemes, komplex ízű lekvár lett belőle, érett sajtokhoz fogom kínálni.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Vaníliás, balzsamkrémes szederlekvár

Az idei már saját termésből készült, némi vaníliával megbolondítva, mert a vanília minden bogyós lekvárnak jól áll. Az előző évi tapasztalatokra alapozva ment bele egy kis balzsamecet krém is, ami gyakorlatilag az édesítését is megoldotta, mert cukrot amúgy egyáltalán nem tettem bele. Nem szeretjük az édes lekvárokat, ez a fajta meg pont jó lesz sültek, érett sajtok mellé ugyanúgy, mint egy joghurt tortába, vagy pohárkrém desszertbe. A legközelebbi adagot passzírozni is fogom, így az apró magvacskák sem okoznak majd bosszúságot evés közben...

Hozzávalók:

1 kg szeder

lekvárzselésítő (pektin)

2 evőkanál balzsamecet krém

2-3 evőkanál házi vanília esszencia, vagy egy rúd vanília kikapart magjai

Azzal kezdem, hogy csírátlanítom a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem és szájjal felfelé tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 130 fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár.

A szedret átválogatom, óvatosan megmosom és rozsdamentes, gondosan elmosogatott fazékba teszem, összekeverem a balzsamecet krémmel, a pektinnel (a tasakjára rá van írva, mennyi gyümölcshöz mennyi kell) és forrástól számítva 3-5 percig főzöm, majd hozzáadom a vanília esszenciát. Jól elkeverem, rotyogtatom még 1 percig, majd kiveszem a sütőből a forró, csírátlanított üvegeket és belemerem a lekvárt. Kupak mindegyikre, fejtetőre velük 5-10 percre, majd vissza a már kikapcsolt sütőbe (vagy kosárba, plédekkel bebugyolálva), ott hűlnek ki szép lassan a száraz dunsztban, aztán mehetnek a kamrapolcra felhasználásig.

Nincs benne tartósítószer, cukor sem, így felbontás után célszerű hűtőben tárolni és 3-4 napon belül elfogyasztani, épp ezért én 1, max. 2 dl-es üvegekbe teszem el.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Bodzabogyó lekvár

A bodza terméséből készült lekvár teljesen más jellegű, mint a virágából készült illatos csoda. Némi vaníliával megspékelve eszméletlenül finom, mintha nem is ugyanannak a növénynek a termése lenne! Cukor nélkül elkészítve vadhúsok, sültek mellé adom, finoman édesítve pedig pohárkrémbe, palacsintába, tortakrémbe, joghurt, - vagy túrótortába való. Szépen színez (például egy márványozott túrótortát) és olyan íze van, hogy meg kell tőle bolondulni J

Hozzávalók:
1 kg bodza bogyó (tisztítva mérve)

löttyintésnyi (házi) vanília esszencia

cukor, vagy egyéb édesítőszer, ízlés szerint

lekvárzselésítő (pektin)

pár csepp frissen facsart citromlé

sterilizált lekváros üvegek

Ezt a lekvárt a nemesített bodza fajtából szoktam készíteni. A bodzabogyókat leszedegetem a szárról, megmosom és főzöm 8-10 percig. Botmixerrel turmixolom és szitán átpasszírozom a cuccot, így megszabadulok az apró magvaktól és a bogyók héjától. A szűrt levet visszateszem a lekvárfőző edénybe, ha kell, édesítem minimális mennyiségű cukorral (vagy egyéb édesítőszerrel), elkeverek benne pár csepp frissen facsart  citromlevet, beleszórom a pektint (rá van írva a csomagolásra, hogy mennyi gyümölcshöz mennyi pektin kell, de én most kevesebbet tettem bele mert egy hígabb változatra vágytam) és még 3-5 percig főzöm. Elkeverem benne a vanília esszenciát, majd sterilizált* kisméretű üvegekbe szedem. Lezárom, fejtetőre állítom 5 percre (ez alatt vákuum képződik és tuti nem romlik meg a lekvár), majd száraz dunsztban (egy kosárban, plédek között, bebugyolálva) hagyom lassan kihűlni, majd irány a kamrapolc.

 * a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Piszke csokis túrógombóc falatkái

Keksz recepteket megbízható helyeken szoktam keresni, így akadtam rá erre a túrós darabra is Piszke blogján, ahol nem csak a keksz választék lenyűgöző. ÉP nagy túró rajongó, épp volt itthon házi túró (magam készítettem) ami túrós csuszának kevés lett volna, így ebben a kekszben teljesedett be (bár ezek csak a formájukat tekintve kekszek, nem ropogósak, inkább pihe-puha, illatos, vaníliás-csokis falatkák). Hirtelen ötlettől vezérelve sütés előtt nyomkodtam némelyik tetejére néhány kocka kandírozott narancshéjat, sütés és csokiba mártás után pedig a csokizott részt megszórtam pirított törökmogyoró morzsával, ami bűnösen jó, erős önkontrollt kellett gyakorolnom, hogy ne járjak rá kiskanállal. Mindkettőt ITT szereztem be. Szeretek náluk vásárolni, főleg, amióta beindult a webshopjuk és 2 napon belül házhoz is szállítják a megrendelésem, a Facebook oldalukon pedig rendszeresen jobbnál-jobb akciókra bukkanok.

Hozzávalók:

7 dkg puha vaj
15 dkg cukor
1 nagyobb tojás
25 dkg túró
fél rúd vanília kikapart magjai
2 ek (meyer) citromlé
egy bio, vagy kezeletlen citrom reszelt héja
15 dkg liszt
4 g sütőpor
csipet só
5 dkg étcsokoládé

pár kocka kandírozott narancshéj (opcionális)
2-3 evőkanál pirított törökmogyoró morzsa

A vajat a cukorral kézi mixerrel két percig habosítom, egy perc alatt belekeverem a tojást, majd a túrót, a vaníliát, a citromlevet és a citrom lereszelt héjat. Egy külön tálban jól elkeverem a lisztet, sütőport és sót, majd ezeket is a túrós masszához adom.

A sütőt 190 fokra előmelegítem, addig a tésztát hűtőben pihentetem.

Nedves kézzel diónyi gombócokat gömbölyítek, egymástól legalább 4 centis távolságra (mert sülés közben elterülnek) sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom és  egy pohár aljával (vagy a nedves kezemmel) kisujjnyi vastag korongokká lapítom őket, majd némelyiket megpöttyözöm néhány kocka kandírozott narancshéjjal.

14-15 percig sütöm a 190 fokos sütőben, ekkorra  a sütik alja világos aranybarna lesz, és további öt percet hagyom pihenni a sütőből kivett tepsin.

Ha kihűltek, olvasztott csokoládéba mártom a kekszek egyik felét, a csokis részt megszórom kevés pirított törökmogyoró morzsával, majd sütőpapíron hagyom megdermedni.

Kicsit bénák, de az ízük... csukott szemmel olyan, mintha álomszerűen finom túrós gombócot ennél...

Recept innen.

Kardamomos, pisztáciás, narancsos sablé

A sablé francia szó, jelentése homokos, ami a keksz omlós állagára utal. Különlegessége, hogy nincs benne tojás, ellenben sok benne a vaj és nem érdemes túlgyúrni. A hétvégén két változatát sütöttem: ezt a kardamomos-pisztáciás-narancsosat, meg egy vörösáfonyás-fehércsokisat. Jó minőségű natúr pisztáciát eddig nem volt egyszerű beszerezni, de nemrég nyílt egy webshop, ahol több fajta is kapható belőle, 2 napon belül házhoz is szállítják, a kekszhez szükséges aszalt/kandírozott gyümölcsökkel és vaníliarúddal együtt. Érdemes figyelemmel kísérni a Facebook oldalukat is, mert gyakran, jó akciókkal rukkolnak elő.

Hozzávalók 32 db közepes méretű kekszhez:

225 g puha vaj (NEM margarin!)

10 dkg porcukor

2 g só (Guérande, naná)

1 vanília rúd kikapart magjai, vagy ½ teáskanál vanília kivonat

32 dkg finomliszt

1 csapott  mokkáskanál őrölt kardamom

60 g hámozott natúr, sótlan pisztácia

60 g kandírozott narancshéj kocka

Az apró kockára vágott, szoba hőmérsékletű vajat robotgépben habosra keverem. Rászitálom a porcukrot, hozzáadom a sót, a vanília magokat (vagy vanília kivonatot), a kardamomot és magas fokozaton tovább keverem. Rászitálom a lisztet, beleszórom a pisztáciát és a kandírozott narancshéjat és ezzel is alaposan elkeverem, majd gyorsan, hogy át ne melegedjen a kezemtől, rudat (hengert) formázok belőle és folpackba csomagolva 1-2 órát hűtőben, vagy fél órát a fagyasztóban pihentetem, hogy visszadermedjen a vaj és szépen lehessen szeletelni.
A hűtőből kivett hengerről lehámozom a csomagolást, majd éles késsel  korongokat vágok belőle, melyeket sütőpapírral bélelt tepsire helyezek és 170 Celsius-fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütöm a kekszeket, amíg a szélei halvány zsemle színűre barnulnak.

Pierre Hermé receptje volt az alap, amit Édesem egyik Instagram bejegyzésében olvasottak alapján továbbgondoltam.