Ehhez
a lekvárhoz tényleg csak a jó érett, szuperédes narancs való, mivel nincs benne
sem hozzáadott cukor, sem egyéb édesítőszer. A fűszerezését lehet variálni sok
mindennel, én most az egyszerűség jegyében csak vaníliát adtam hozzá. Gyerekkoromban
vajas kenyérre kenve ettem volna, manapság inkább elkeverem egy kis ricottával,
vagy mascarponéval és pohárkrémmé rétegezem elmorzsolt amaretti, vagy csokis
keksszel.
Érett, igazán édes, lédús narancsot Giuseppe minden szezonban hoz Olaszországból (ami ráadásul kezeletlen héjú), az idei szezonnak már vége, de jövőre is lehet lekvárt főzni J
Érett, igazán édes, lédús narancsot Giuseppe minden szezonban hoz Olaszországból (ami ráadásul kezeletlen héjú), az idei szezonnak már vége, de jövőre is lehet lekvárt főzni J
Hozzávalók:
édes, lédús narancs
vanília (rúd, vagy kaviár)
pektin (ha szükséges)
A
narancsokat meghámozom, kifilézem, és ami marad a filézés után azt kifacsarom, a
filé darabokat pedig kisebb kockákra vágom. Egy rozsdamentes edényben összeöntöm
a levet és a narancsdarabokat, hozzáadom a vaníliát és kevergetve addig
forralom, ameddig besűrűsödik a keverék. Ha mégsem tenné, akkor használok egy
kis gyümölcspektint, ami természetes zselésítő anyag, kifejezetten lekvárok,
dzsemek elkészítéséhez (a csomagoláson rajta van, hogy mennyi kell belőle). Ha
besűrűsödött, csírátlanított kisüvegekbe öntöm a kész lekvárt és lezárom őket,
fejtetőre állítom pár percre, majd száraz dunsztban (plédek között, vagy egy
hűtőtáskában) hagyom teljesen kihűlni.
* a
lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és
tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130
C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár.
Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.
Ha tetszett a
bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook
oldalát, ITT
megteheted. Instagramon is követhetsz.
