Fűszeres sütőtök krémleves

A sütőtök szezon eddigi legjobbja. A tököt már megcsípte a dér, jó édes magában is, ha marad sült sütőtök, lehet belőle levest főzni. Ha nem marad, érdemes külön sütni ezért a levesért!

Hozzávalók 4-6 főre:

2 ek szőlőmagolaj

2 fej salotta hagyma

1 közepes méretű sült sütőtök húsa

1 narancs reszelt héja és leve  

1 liter zöldség alaplé  

3 egész csillagánizs 

só és frissen őrölt bors 

egy csipet chilipor (opcionális)

egy csipet őrölt szegfűszeg

egy-két csipet őrölt gyömbér

friss korianderzöld a tálaláshoz (opcionális)

Egy serpenyőben, az olajon megdinsztelem az aprított hagymát. Hozzáadom a héjából kikapart sütőtök húsát, a narancslét, reszelt narancshéjat, csillagánizst és az alaplevet. Sózom, borsozom, fűszerezem a szegfűszeggel, gyömbérrel, (chilivel) felforralom és hagyom lassú tűzön összesimulni az ízeket úgy 10 percig. Kihalászom a csillagánizst, majd blenderben, vagy botmixerrel pürésítem a levest.  Kevés aprított korianderzölddel megszórva tálalom.

Zizi, köszönöm a játékot!

Sütőtökös saláta

Arra emlékeztem, hogy az e havi VigyázzKészFőzz! játék témája a sütőtök, arra már nem, hogy hús,- és halmentes fogást kell készíteni…így jártam…a salátám sütőtökös, de nem húsmentes, mert megpöttyöztem némi keleties ízesítésű hideg sült oldalassal, amitől kerek lett az egész. Amúgy egyszerű a képlet: rucola, kockákra vágott sült sütőtök, gránátalma,  sült oldalas, friss rozmaring, egy kevés olívaolaj és pár csepp fehér balzsamecet. Könnyű vacsora egy tartalmas ebéd után. 

Egyszemélyes pulykakocsonya

Az idei első, a sorban már a 39.-ik Vigyázz, Kész, Főzz! játék egyik témája a kocsonya. Dizájnos egyszemélyes adagokat készítettem pulykaszárnyból. Akinek jó a kézügyessége, cifrázhatja a díszítést.

Hozzávalók 4 főre:
2 méretes pulyka szárny
1 sárga és egy narancssárga sárgarépa
1 nagy fej hagyma
2 fej fokhagyma
1-2 ek ételízesítő (én ízfokozó, adalék és sómentes, bio, szárított zöldségkeveréket használok)
só és szemes bors

A húsokat megmosom és hideg vízben (annyi, hogy jól ellepje) felteszem főni egy méretes edényben a felnegyedelt hagymával, egy fej (hámozatlan) fokhagymával, sóval, borssal, ételízesítővel. Ha forr, azonnal minimál-takarékra csendesítem alatta a lángot, mert csak gyöngyözve szabad neki főni, különben zavaros lesz a kocsonya. Folyamatosan lehabozva addig főzöm, míg a hús teljesen meg nem puhul, leválik a csontokról (ez 2-2,5 óra). Az utolsó félórában beleteszem a megpucolt sárgarépát is és roppanós-puhára főzöm azt is.
Leveszem az edényt a tűzről, szűrőkanállal kiszedem a húsokat és a visszamaradt lében elkeverem a második fej fokhagymát zúzva, vagy reszelve, hogy jól kiadja a zamatát. Ha a húsok már annyira kihűltek, hogy meg tudom fogni, kicsontozom, lebőrözöm, a sárgarépákat felszeletelem. Hőálló kis egyszemélyes tálkák aljára szűrők egy kevés kocsonya levet, a sárgarépa szeletekből díszítést készítek, majd rászedem a kicsontozott, bőrétől megszabadított húst, rámerem egy szűrőn keresztül a levet, majd hűvös helyen kidermesztem a kocsonyát.
A két szárny bőrében lehetett elég zselatin, a kocsonyám nem lett kemény, de szépen megdermedt. Akinek kétségei vannak, tegyen hozzá plusz zselatint.

Az e havi VKF! játék másik témája a töltött húsok. Bár már nem annyira trendi tölteni, meg göngyölni, de nálunk gyakran van töltött is, göngyölt is:
Avokádós, medvehagymás csirkemell
Bacon bomba
Baconos, rucola pestos csirkecsigák
Cordon bleu
Gesztenyés, aszalt gyümölcsös pulykarolád
Gombával töltött sertéscomb
Gombás-májas töltött csirkecomb
Grillezett spárgával töltött csirkemell
Kéksajtos töltött csirkemell
Medvehagymás, sajtos hústekercs
Sajtos, ananászos töltött csirkecomb
Spenótos, sajtos-sonkás nyúldagadó
Szárított paradicsomos morzsával és olajbogyóval töltött, konfitált malackaraj
Töltött pulykamell rolád
Töltött báránylapocka
Töltött dagadó
Töltött húsroládok
Zsebes töltött pulykacomb

Válogassatok kedvetekre, Edithnek köszönöm a játékot!

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Rókagombás rizottó

Gyerekkoromban sokat gombásztunk Marosvásárhely környékén. Volt, hogy teli zsákkal tértünk haza, Édesanyám eltette télire sós lében, vagy savanyúságnak, de ettük frissen is, a lilapereszkék illatára még ma is emlékszem. Manapság is sok gombát eszünk, leginkább termesztettet, mert sajnos itt az alföldi homokon nem kényeztet el a sors sokféle vadgombával. Tavasszal szedtünk párszor kucsmagombát, meg papsapkát, az igazi élvezet azonban őszi Erdélyi útjainkon következik be, amikor a világom közepén, a ház mögötti dombon akad reggelire való gomba, bőven.

Azt, amit nem eszünk meg ott, helyben, megdinsztelem hagymával és lefagyasztom, így haza is hozok az erdő ízeiből.

Volt még a fagyasztóban így elkészített rókagomba, a hétvégi csirke húslevesből is tettem félre, hogy rókagombás rizottót készítsek a világ legjobb rizottó rizsével.

A rizottórizsek királya a carnaroli, ennek speciális biofajtája a piemonti Acquerello, melyet a termesztő Colombara Rondolino családi birtokon betakarítás után 12 hónapig 10ºC-on tárolnak. A tárolási idő alatt utóérés zajlik le a rizsben, aminek a következményeként a fehérjék, a keményítő és a vitaminok jobban oldódnak a vízben, a belőle készült rizottó egyenletesen puhul és nem mállik szét, a főzés után hosszú ideig őrzi állagát és ízesebb lesz, emiatt a szakácsok is szeretik világszerte. A végeredmény egy krémes, fantasztikus rizottó volt, megkoronázta a hétfőnket. Giuseppe, igazad volt, köszönöm!

Hozzávalók 3 főre:
25 dkg rizottórizs
2-3 ek olívaolaj
kb 5 dkg vaj
2 fej salotta hagyma
kb 60 dkg rókagomba, olívaolajon, hagymán dinsztelve
1 dl száraz bor
1 l (csirke)húsleves
frissen reszelt parmezán
1 csokor friss petrezselyem

A húslevest felforrósítom. A hagymát apróra vágom és az olívaolaj – vaj keveréken üvegesre párolom, vigyázva, hogy ne barnuljon meg. A rizst a hagymához adom és néhány percig kevergetem, hogy a zsiradék minden rizsszemet körülöleljen. Hozzáadom a bort és hagyom teljesen elpárologni, majd merőkanalanként elkezdem hozzáadni a húslevest, kis lángon, állandóan kavargatva, mindig megvárva, hogy elfőjön, aztán egy újabb merőkanálnyi forró alaplé, majd kavargatás, és így tovább, amíg a rizottó meg nem fő (kb. 20 perc). Ha a rizsszemek közepe „al dente” (azaz fogkemény, ergo nincs szétfőve), belekeverem a párolt rókagombát és a parmezánt, az aprított petrezselyemzöldet és tálalom.
Annyira finom, hogy azt szavakba önteni meg sem kísérlem.

Alíz, köszönöm a témát. Nekünk valóban minden (ehető) gomba jó gomba és alig várom már az október végét, hogy újra erdélyi levegőt szívjak és gombát szedjek a Szalárdi domboldalban!

Egyéb gombás receptjeim itt.

Mediterrán kuszkusz saláta (tabbouleh)

A XXXVI. Vigyázz, Kész, Főzz! játék témája „Világjáró fazék”, melyet sedith körbeküldött a világban, mi meg megtöltjük egy-egy olyan, más nemzetektől átvett fogással, melyet szívesen készítünk és fogyasztunk. Edit világjáró fazekába most egy tál üdítő kuszkusz salátát teszek, melyet akár mindennap szívesen megennék, annyira szeretem.

A couscous (kuszkusz) Észak-Afrika (Marokkó, Tunézia és Algéria) nemzeti eledelének számít. A nedves búzadarát parányi gömbökké morzsolják, majd több napig szárítják. Autentikusan speciális, két részből álló gőzölő edény felső részében készül, míg az alsó részében fő a leves, vagy puhul a bárány, csirke vagy zöldség, addig a lyukacsos aljú felső részben párolódik a kuszkusz.
Itthon is kapható, nagyobb élelmiszerboltok „nemzetközi konyha” részlegén érdemes keresni. Gyorsan elkészíthető, forró folyadékkal felöntve a száraz szemek kb. 15 perc alatt megduzzadnak és megpuhulnak. Sós és édes változatai is kedveltek, készíthetjük zöldségekkel, hússal (baromfival vagy hallal), vagy édességnek különböző friss, vagy szárított gyümölcsökkel. Én most salátának készítettem, a tabbouleh (tabulé) mintájára.

Hozzávalók 2 főre:

100 g kuszkusz

200 ml alaplé (húsleves)

50 g feta sajt, nagyon apróra kockázva

3 közepes méretű paradicsom, apróra vágva

1 fél fej hagyma, aprítva

fél kígyóuborka, nagyon apróra kockázva

1-1 kis csokor friss bazsalikom, menta és zöldpetrezselyem, aprítva

1+1 ek extra szűz fokhagymás olívaolaj

frissen őrölt bors

Felforrósítom a húslevest, ráöntöm a kuszkuszra, lefedem az edényt és hagyom, hogy 15-20 perc alatt elkészüljön. Villával fellazítom, locsolok rá kevés fokhagymás olívaolajat (ettől nagyon jóízű lesz) és hagyom teljesen kihűlni. Tálalás előtt összeaprítom a hozzávalókat és belekeverem a kuszkuszba, majd meglocsolom az egészet kevés olívaolajjal.

Könnyű, üdítő nyári vacsora.

Rántott pacal, avagy álarcos „halrudacskák”

Első ránézésre halrudacskának látszanak. Ugye?
Pedig nem is halrudacskák! Ezittkéremszépen panko morzsában panírozott rántott pacal, remoulade mártással és krumplipürével.

A „Hagyomány és Evolúció” versenyen Takács Lajos étterme, az Olimpia kínált rántott pacalt remoulade mártással és krumplisalátával. Megkóstoltuk, ízlett. Nem vagyok egy nagy pacalbarát - már ha pörköltnek, vagy csorbának van elkészítve - de rajtam kívül mindenki kedveli a családban, így ez lett a mai ebéd. Nem csalódtunk, érdemes új utakon is elindulni, nem kell mindig úgy és azt enni, amit az utóbbi 30 évben etettek velünk!

Hozzávalók 4-5 főre:
fél kiló pacal

Az abaléhez:
2 sárgarépa
1 hagyma
egy darab zeller gumó
1 fej fokhagyma
1 petrezselyemgyökér
2 babérlevél
só és szemes fekete bors

A panírozáshoz:
fél csomag panko morzsa
3 tojás
3-4 ek liszt

A sütéshez kacsazsír

A remoulade mártáshoz:
5-6 ek (házi)majonéz
25 g ecetes uborka
25 g leöblített és aprított kapribogyó
2 ek aprított tárkony (én ecetben eltettet használtam)
2 ek aprított salottahagyma
2 ek aprított petrezselyemzöld
pár tekerésnyi frissen őrölt fehérbors
2 kis szardella filé, aprítva

Egy nappal korábban jól megmosom a pacalt és úgy, ahogy van - egyben - egy fazékban puhára főzöm az abalé hozzávalóival. Amikor már puha, kiemelem az abaléből és sima felületre fektetve lepréselem (én ezt úgy oldottam meg, hogy egy nagy tepsibe kiterítettem a pacalt, rátettem egy akkora tepsit, ami belefért abba, amibe a pacal feküdt és lenyomattam egy nehéz húsdaraboló deszkával).
A remoulade mártáshoz a majonézben elkeverem a nagyon apróra felaprított hozzávalókat, tekerek bele kevés borsot és tálalás előtt hűtve érlelem.

Másnap reggelre a mártás összeérik, a pacal szépen kisimul, akkor halrudacska méretű csíkokra vágom, hagyományos módon bepanírozom, igaz, nem normál zsemlemorzsába, hanem panko morzsába hempergetem. A panko morzsa durva, pehelyszerű japán zsemlemorzsa, mely rendkívül ropogósra sül és nem szívja meg magát olajjal. Természetesen normál, házi friss morzsával is elkészíthető, de én Takács Lajos útmutatását követve panko morzsával dolgoztam.
Egy nagy serpenyőben, forró kacsazsírban sütöm aranybarnára „halrudacskáimat”, majd konyhai papírtörlőn hagyom, hogy a zsírfelesleg lecsöpögjön róla. Vajas krumplipürével és a mártással tálalom.

A rántott pacal Takács Lajos receptje, a remoulade mártásé a Szakácsok könyvéből van.

Ötletek gyerekzsúrra

Meg mindig ranckisimitok, (igaz, mar nem sokaig) es olyan gepen irom e bejegyzest, amin nincs magyar ekezet, de sebaj, ertheto lesz, a kepek beszedesebbek minden ekezetes betunel:-)

Ludanyo nagyon kedves temat irt ki az ehavi VKF! jatekra, mert egy gyerekzsuron kielhetjuk minden kreativitasunkat, majd bezsebelhetjuk az elismerest, mert a kis vendegek nem fukarkodnak a dicsero szavakkal:-) Rengeteg tervem volt, vegul kozbejott a nyaralas es csak parat tudtam megvalositani, ime:

Fasirt pokocskak


Elkeszitjuk a fasirt masszat a kedvenc receptunk szerint es nem kerek golyokka, hanem picit nagyobb, ellapitott korongokka formazva sutjuk ki. Kaliforniai paprikabol csikokat vagunk es mindket oldalra – nagyjabol szimetrikusan – 4-4 labat szurunk be a pok “testebe”, majonezbol es borsbol szemet, pirospaprikabol szajat keszitunk (ezek utan egy gyerek sem lessz arachnofobias:-))).

Olajbogyo pingvinek


Orias es normal meretu magozott fekete olajbogyora van szuksegunk, sajtkremre es sargarepa szeletekre. A sargarepa szeletbol kimetszunk egy cikket, ez lessz a pingvin orra, amit a kismeretu olajbogyoba dugunk oda, ahol a magjat kivettek. A repa szelet maradeka a talpa lesz. A nagymeretu olajbogyot hosszaban bemetszuk, sajtkrembol “hasat” kap a pingvin, majd egy fogpiszkalo segitsegevel osszeallitjuk: a kimetszett sargarepa szelet a talp, ra a test (sajtkremes nagy olajbogyo), erre a fej (kismeretu olajbogyo sargarepa csorrel). Nekem ez a kedvencem.

Katicabogarak halpastetommal toltott paradicsombol

A kozepes meretu paradicsomokat a kepen lathato modon felvagjuk es kiszedjuk a magjait, husat egy kiskanal vagy karalabe vajo segitsegevel, majd megtoltjuk halkremmel (vagy tetszes szerinti toltelekkel). Majonez pottyoket teszunk a “szarnyaira”, borsbol szemet, snidlingbol “antennat” kap.

Tojas baglyok


Kemenyre fott tojasnak kalapot vagunk, rahalmozzunk egy kiskanal tojaskremet, ebbe belenyomjuk a sargarepa csorocsket, majd paprikaval toltott zold olajbogyobol vagott szeletbol szemeket ragasztunk neki. Az egeszet cikk-cakkosra vagott sargarepa szeletre helyezzuk. A masik kedvencem:-)

Ludanyo, koszonom a jatekot, nagyon elveztem!

A "muvek" otleteit innen gyujtottem.

Parázsban sült burgonya fűszeres kecskesajt krémmel - VKF! XXV

Cukroskata a háziasszonya az e havi Vigyázz!Kész!Főzz! vetélkedőnek, a téma pedig a krumpli. Konyhámban közkedvelt és gyakran használt alapanyag, most emlék ihlette, pofon egyszerű fogással pályázok. A parázsban sült burgonya egy évente megismétlődő mozzanatot juttat eszembe: a venyige égetést a szőlőben, metszés után. Mindig hatalmas kupac venyige égett, abból pedig isteni parázs lett, amiben vétek lett volna nem sütni krumplit. Mire a krumpli megsült, a parázs szunnyadt, már szürkült odakint és mindig nagyon jól esett a forró krumpli a kora tavaszi hűvös időben. Ma már ritkán égetik a venyigét, inkább mindenki hazaviszi és azzal tüzel.

Parázsban sült krumplit eszünk mostanában is, grillezéskor gyakran kerül a parázsba pár szem, köretnek. Hogy ne legyen túl száraz, készítettem hozzá egy fűszeres kecske sajtkrémet.

Hozzávalók:
1,5 kg újkrumpli (nagyjából egyforma méretű darabok)
10 dkg natúr kecske sajtkrém
10 dkg natúr sajtkrém
7 dkg tehéntúró
1 dl tejszín (NEM főzőtejszín!)
1 tk szárított kakukkfű
1 gerezd fokhagyma
4-5 szem szárított paradicsom
frissen őrölt bors
alufólia

Előző este elkészítem a fűszeres kecskesajt krémet: egy keverőtálba összekeverem a kecske sajtkrémet a túróval és natúr sajtkrémmel, tejszínnel (30% zsírtartalmút használtam, felverés nélkül). Belereszelem a fokhagymát, tekerek bele borsot és hozzáadom a kakukkfüvet meg a darálóban „porított” szárított paradicsomot (akinek nincs darálója, vagy nem csontszáraz a paradicsoma, az csak vagdossa apróra). Sózni csak akkor kell, ha a kecske sajtkrém és a szárított paradicsom nem annyira sós és a végeredmény megkívánja (nálam nem kellett).
Az újkrumplit jól megmosom, kefével megsikálom és mindegyiket becsomagolom két réteg alufóliába, hogy ne égjen meg. Parázsba dobom úgy félórára, vagy ameddig puha nem lesz.
Csipesszel kiveszem a parázsból, lehámozom róla az alufóliát, elfelezem (vagy szeletelem) a krumplikat és mindegyikre teszek kecskesajt krémet. (ha nem fogy el, pirítóson valami isteni!). Önmagában sem utolsó, én grillezett hús köretének tálaltam. Élt 8 percet.

További krumplis fogásaim itt olvashatók.

Lételemünk, a grillezés (VKF! XXIV.)

Sok minden eszembe jutott a VKF! e havi témája kapcsán, mert sok kedves konyhai kütyüm, edényem, tárgyam van, régi is, új is. Ott van a több, mint 100 éves fafiókos borsdaráló, melyre ha ránézek, mindig a Mamát látom, ahogy ül a konyhai sámlin és tekeri, tekeri rendületlenül, üríti a fiókját és újratölt, majd tekeri tovább, darálja a borsot a másnapi disznóvágásra...vagy a Dédnagymamám örökségéből származó monogramos tányérkészlet, mely már jócskán hiányos, ám nagy becsben van tartva, vagy az anyai nagymamám által szőtt konyharuhák, melyekbe burkolom az alig kihűlt, friss kenyereimet…De ott van kedvenc konyhai segédem, vagy kedvenc reszelőm, meg a szuperéles, már nagykorú Dick késeim, melyeket semmiért sem adnám cserébe…
Ám minden kütyü közül a legbüszkébb arra a szerkezetre vagyok, amit ÉP tervezett és épített gyerekkori barátjával és ami minden kerti party alapeleme, már ha nem csak bográcsos szerepel a menüben:-)


A története régen kezdődött. A grillezés szokását Erdélyből hoztuk, hamar megkedvelték barátaink is. A társaság egyre nagyobb lett és egyre több lett a hús is, ami egy-egy ilyen alkalommal sütésre várt ÉP közreműködésével - mert a grillezés, az ugye férfi munka. 2 -3 éve már azon törte a fejét, hogy lehetne „gépesíteni” a dolgot, mert sokkal kellemesebb sörrel a kézben, a barátokkal beszélgetve kivárni a pillanatot, amikor elkészült a hús, mint kézzel forgatni, lesni, hogy ne égjen meg (főleg sötétben). Előbb csak csirkesütő szerkezetet alkotott, aztán sok-sok tervezéssel (és sörözéssel) eltöltött óra eredményeként megszületett a ma már szabadalmaztatott GrillDob®.
A Drágám szeret nagyban gondolkodni, multifunkciós mobil grillkonyhát alkotott: a rácson süthetők a szelet húsok, zöldségek, gyümölcsök, a grill tengelyen egész csirke (akár 5 darab), vagy egész nyúl, malac comb, vagy nagyobb húsok. A dob részén saslik, csirkecomb vagy szárny (egyszerre akár 120 darab), de van gyros sütő eleme is. 12 voltos kis zselés aksi működteti, ha kell, akár 20 órán keresztül. Kb 2 óra alatt, faszénparázs felett, mire mindenki rendesen megéhezik, kényelmesen elkészül a grill menü, egy nagyobb társaságnak is. Minden eleme rozsdamentes acélból készült és arasznyi magasra összehajtható, egy normál kocsi csomagtartójába simán belefér és bárhol felállítható.

A recept hozzávalói:
egy jó társaság
egy mobil grillkonyha
tetszés szerint bepácolt, fűszerezett húsok, zöldségek (gyümölcsök)
faszén, vagy grillbrikett
120 perc
hideg sör és jóféle borok, jéghideg szóda
frissen sült házi kenyér és muzsdéj.

Férjhez menni tudni kell:-)))

Köszönöm „saját levében” izgalmas játékát!

Sólet

Több mint ezer éve ismerik az emberek a sóletet. A X.-XI. századi Franciaországban chaud lit azaz meleg ágy néven volt ismert, vastag dunnákkal takargatva tartották melegen azután, hogy a kemencéből kivették. Manapság már cassoluet-nak hívják a franciák és kicsit más tartalmú, mint az eredeti chaud lit, ám igazán nagyívű pályafutást zsidó ételként futott be.

Mivel a vallásuk nagyon rigorózus, szombaton tűzgyújtási és munkatilalom van, a sóletet elkészítik már pénteken - mielőtt felragyog az Esthajnal csillag - és kemencéjükbe, vagy mostanság sütőjükbe helyezik egész éjjelre, hogy lassan készüljön el és melegen maradjon, míg szombaton elfogyasztják.

Életem első, avatott kezek által készített sóletjét igazán autentikus környezetben, Fűszeres Eszternél ettem tavaly nyáron. Egészen konkrétan ezt ettük.

Challah kísérte és olyan nagyon finom volt, hogy azt szavakba önteni meg sem próbálom.

Az e havi Vigyázz! Kész! Főzz! játéknak témája az egytálétel, eljött hát a ragyogó alkalom, hogy itthon is reprodukáljam a sóletet, ami annyira ízlett.

Nem apróztam el, három hentesnél is megfordultam mire kedvemre való hozzávalók akadtak. Megadtam a módját és ez meglátszott a végeredményen. Mivel engem vallási tilalmak nem korlátoztak, alapjaiban tartottam az eredeti receptet, de disznóhús is került bele – a saját készítésű füstölt sonka csülök része, meg két sertés nyelv, ami szerintem az egyik legjobb disznófalat.

Amiből készült:
0,5 kg apró fehér gyöngybab
0,5 kg tarkabab

0,5 kg nagy szemű tarkabab
25 dkg gersli
3 nagy fej hagyma
5 ek libazsír
2 sertésnyelv
2 db 20 cm-es marha velős csont
1 füstölt sertéscsülök
1 kg félkövér marhaszegy
3 babérlevél
só, frissen őrölt bors
10 gerezd fokhagyma összezúzva
10 tojás

Amikor kipakoltam a konyhapultra minden hozzávalót, már tudtam, hogy ez bizony nem fog beleférni a konfitáló edényemben, amit Eszter csak sóletfőzőnek titulál, a világ más pontjain pedig slow cooker-nek hívnak. Előkaptam hát a 17 literes vastagaljú inox fazekam, meggyőződtem róla, hogy befér a sütőmbe és hozzáláttam.

A tarkababot egész éjjel hideg vízbe kellett volna áztatnom, de csaltam, csak egy-másfél órát ázott, majd a füstölt csülökkel együtt jó félórát főztem lassú tűzön, majd leszűrtem és félretettem. Így a csülköt kicsit sótlanítottam, a babot puhítottam. A fehér gyöngybabot és az apró tarkababot egy órát áztattam, közvetlen a főzés előtt. A libazsíron megfonnyasztottam a hagymát, rászórtam egy sornyi tarkababot, majd gyöngybabot, és egy marék megmosott gerslit. Rátettem az egyik velős csontot, és az előfőzött füstölt csülköt. Erre megint rétegeztem a babokat, és a gerslit, tekertem rá borsot. Hozzáadtam az összezúzott fokhagymát és a babérlevelet. Megint velős csont következett, a marhahús, meg a két nyelv. A tetejére szórtam a maradék babot, és rátettem a nagyon-nagyon alaposan megmosott, héjas, friss, tanyasi tojásokat. Felöntöttem annyi vízzel amennyi ellepte (+ 2 cm), lefedtem, és betettem a 100 fokos sütőbe.

Időnként megnéztem hogy áll, kell-e pótolni a folyadékot (nem kellett) és így sült lassacskán 7 órán keresztül, majd elzártam a sütőt és másnapig otthagytam, szombat délben még épp elég meleg volt, melegíteni sem kellett. A velős csontból annyi enyv főtt ki, hogy a sólet magától besűrűsödött. Nem egy könnyű étel, de isteni ízű lett, az egész családnak ízlett, még a lányok is jóízűen falatozták.

Zsuzsának köszönöm a témát, Eszternek a receptet!

Illatos gombaleves - VKF! XX.

Öregszem. Ezt azon kívül, hogy szülinapi tortámon szaporodnak a gyertyák, azon is észlelem, hogy egyre inkább lesznek olyan szokásaim, igényeim, amiről eddig azt gondoltam, majd egyszer…Ilyen a leves is. Éveken keresztül jól megvoltunk leves nélküli ebédeken, levest kizárólag hétvégén ettünk, a szüleimnél. Náluk nem ebéd az ebéd leves nélkül. Az utóbbi időben kívánjuk, igényeljük a levest (csak mi, a lányok nem mindig), így egyre gyakrabban készül a konyhámban. Persze a húslevesem sosem lesz olyan, mint Anyósomé volt, de még az Édesanyámé is messze van, de van, amire már büszke vagyok. Ilyen a kedvenc, illatos gombalevesem:

Hozzávalók:

30 dkg vegyes, friss gomba (barna és fehér csiperke, laska, shiitake. Ha vargánya is kerül bele, az már ízorgia)

3-4 sárgarépa

1-2 fehérrépa

petrezselyem zöldje

egy fej vöröshagyma (póréhagymával még finomabb)

2 gerezd fokhagyma

só, bors

csipet szerecsendió, frissen reszelve

1 ek morzsolt majoránna

1 ek morzsolt bazsalikom

fél mokkáskanálnyi édes fűszerpaprika

kevés olivaolaj

maréknyi aprócsiga tészta, vagy ha nagyon-nagyon ráérek, házi csipetke

1,5 liter húsleves, vagy alaplé

fél friss chili, kimagozva, vékonyra szeletelve

pár csepp citromlé

A gombát, zöldségeket megtisztítom, szeletelem, karikázom.
Készítek egy ízes, koncentrált gombapörköltet: kevés olajon a hagymát megpárolom, a tűzről levéve teszek hozzá fél mokkáskanálnyi fűszerpaprikát. Elkeverem, hozzáadom a fokhagymát, gombát és a fűszerekkel együtt, lefedve, néha megkevergetve hagyom, hogy a gomba kiengedje, majd elfője a levét. Ekkor hozzáadom a többi zöldséget, pár perc kevergetés - dinsztelés után felöntöm a hús alaplével és főzöm amíg megpuhulnak a zöldségek. Az utolsó 10 percben hozzáadom a tésztát (vagy csipetkét). Amikor megfőtt, ízesítem a friss chilivel, pár csepp citromlével és keverek bele egy kis csokor apróra vágott petrezselymet, majd tálalok.

Ha marad belőle, másnap 1-2 dl tejszínnel dúsítva új köntösbe tálalható.

Köszönöm Cserkének a remek témát.

A többi levesem ITT.

Romantikus vacsora

Az e havi VKF! játék témája: a romantikus vacsora.

Huszonévvel ezelőtt az volt a legromantikusabb, amikor párizsi salátát készített és Ő etetett meg vele, lassan, ráérősen. Tizenéve attól lágyultam el, hogy általa kivasalt ruhát hozott nekem, amikor kiengedtek a kórházból. Mostanában azt élveztem, hogy mikor hullafáradtan hazaértem árubeszerző túráról, meleg vacsorával várt, olyannal, amit csak Ő tud. Meg jégbe hűtött pezsgővel, terített asztallal…:-) (ennek vége, mert újabban együtt megyünk árut beszerezni)

A mostani vacsora három fogásából kettőt előre elkészítettem, a főfogás sem igényelt hosszas sürgölődést a konyhába. Azt nem állítom, hogy a legösszeillőbb három fogás volt, de finom, az biztos!

Előétel: vegyes ízelítő falatkák abból, ami éppen volt a hűtőben

Főfogás: sült tengeri halfilé belugalencsés édesburgonya tortával

Hozzávalók:
1 db édesburgonya
fél dl beluga lencse
0,5 dl tejszín
5 dkg vaj
só, bors

tengeri halfilé

Az édesburgonyát megtisztítottam, kis kockákra vágtam és puhára főztem.
A lencsét húslevesben puhára főztem, majd mindkettőt (külön-külön) tejszínnel, vajjal, sóval, borssal krémesre turmixoltam (a lencsepürét finomszűrőn kellett volna áttörnöm, de ez olyan macerás volt, hogy elkezdtem, majd lemondtam róla. Nem árt az a kis rágni való!:-))
Desszertgyűrűt kivajaztam és a lencsepürét, egy-egy édesburgonya réteg közé nyomtam, tetejét néhány szem lencsével díszítettem.

A beluga lencsés édesburgonya tortát Szél Tamás receptje alapján készítettem, aki a Hagyomány és evolúció versenyen, 2007-ben első helyezést ért el. Ez volt a döntőben tálalt egyik körete. Nagyon finom a halhoz!

Desszert helyett: sajttál almával, aszalt gyümölcs, pisztácia meg kedvenc vörösborunk.

Garnélás meleg lencsesaláta

Hozzávalók: 2 személyre
200 g fagyasztott garnéla
100 g apró szemű zöldlencse
1 piros chilipaprika vagy szárított chilipehely
1 kk méz
3 gerezd fokhagyma
1 citrom leve
2 ek olívaolaj
2 ek szójaszósz
1 ek rizsecet
3 ek pirított szezámmag
1 csokor korianderzöld (nálam petrezselyem)

A garnélát hideg vízben felengedem és legalább 20 percre bepácolom a fenti mennyiségű olívaolaj, citromlé, chili és 2 gerezd reszelt fokhagymából készített pácba. A lencsét megmosom és kétszeres mennyiségű hideg vízben felteszem főni. Forrástól számítva kb. 20 perc alatt puhára főzöm. Ha szükséges, pótolom a vizet (most nem kellett).

Egy serpenyőben megsütöm a garnélát a páclével együtt, pár perc az egész, hamar kész van. Kiszedem és melegen tartom. A serpenyőben maradt páchoz adom a mézet, szójaszószt, rizsecetet és a maradék fokhagymát, ezt ráöntöm a lencsére és a szezámmaggal, aprított (petrezselyem)zölddel jól összekeverem. Tányérokra halmozom és a tetejére fektetem a garnélákat. Nekünk nagyon ízlett, ezentúl biztosan így készítem majd a lencsét, akár köretnek is.

A GoodFood magazin 2008 júliusi számából.

Paradicsomos, articsókás, sonkás saláta

Az elmúlt pár hónapban a GoodFood magazin abszolút kedvencemmé vált, minden számából jó pár recept készült, vagy vár elkészítésre. A júliusi szám bővelkedik salátákban, így nem volt nehéz dolgom, amikor a Dolce vita által kiírt kreatív saláta témában kutakodtam. Legszívesebben grillezett radicchiot készítettem volna friss fügével, rukkolával és parmezán forgácsokkal, de radicchiot sem kaptam sehol, a friss fügére meg egy hét múlva cuppanhatok rá (remélem!) a Trogiri piacon. Így maradt az alkotás abból ami volt itthon, a hűtőben és a kamraszekrényben.

Mediterrán ízorgia, avagy paradicsomos, articsókás, sonkás saláta



Hozzávalók 2 személyre:
4-6 szelet Serrano sonka
6-8 darab pácolt articsókaszív (üveges, Aldi beszerzés)
pár darab koktélparadicsom és/vagy néhány darab napon szárított, vagy házilag aszalt paradicsom
zöld és/vagy fekete olívabogyó
néhány kocka pácolt sajt
extra szűz olívaolaj
frissen őrölt bors
petrezselyemzöld (opcionális)

Egyszerűen tányérra halmozom a hozzávalókat: alulra a sonkát, rá a többit, tetszőleges sorrendben. Finoman meglocsolom olivaolajjal, tekerek rá borsot és egy-egy pohár bor kíséretében kivonulunk vele a teraszra megcsodálni a naplementét. Fenséges!

VKF! XVI – Virtuális piknik

Gyerekkoromban sokat piknikeztünk. A többnapos piknik helyszíne leggyakrabban a Hargita volt, általában augusztusban, málnaszedéssel egybekötve. Ha egynaposra sikeredett, leginkább a Maros völgyén tettük, Szászrégen és Maroshévíz között valahol, lent a vízparton. Ilyenkor több család felkerekedett, enni-innivalóval, hordozható flekkensütő hiányában csak egy ráccsal, amihez a helyszínen kellett keresni négy, nagyjából egyforma magasságú követ, vagy kisebb szikladarabot és ami alatt mindig a helyszínen gyűjtött faanyagból gyújtottunk tüzet. Ezen sült kötelező jelleggel a flekken, amit akkoriban csak sertés tarjából tudtunk elképzelni, (ma már tudom, hogy tényleg abból a legfinomabb), na meg a mititei, esetleg rablóhús.

Ha megtaláltuk a megfelelő helyszínt, azonnal mindenki elindult tűzifát keresni. Lassan visszaszállingóztunk, a férfiak elkezdtek tüzet rakni, az asszonyok kipakolták a hideg ennivalót, mi, gyerekek meg „megkóstoltuk” a vizet (beledugtuk a lábujjunk hegyét, ami általában elég is volt, mert a víz piszok hideg), utána jókat tollas labdáztunk, fociztunk, fogócskáztunk. Időnként rájártunk a hideg falatokra. Emlékszem, mindig volt juhtúró (brînză), zöldhagyma, paradicsom, paprika, házi szalonna, néha kolbász, zakuszka, kora délután meg a grillen sült finomságok, ami után elpilledve, ki ülve, ki fekve, jókat beszélgettünk, nevettünk. Mindig akkor ért véget a piknik, amikor éppen sötétedni kezdett.

Manapság leginkább kerti partyn piknikezünk, de a gyerekkori Maros parti piknikeknek nagyon más íze volt…

Időhiány miatt virtuális piknik kosaram most abból töltöm meg, amit korábban készítettem, de egy szabadtéri piknikre magammal vinnék. Alapfelszerelés egy nagy, rusztikus szövésű kockás terítő, amit csak úgy, lezseren rávetünk arra a plédre, amin ülünk, erre pakoljuk ki a finomságokkal tele dobozokat, meg a fonott kenyereskosarat, amiben a kenyeret egy, még dédmamám által saját kezűleg szőtt vastag konyharuhaszerűség öleli körül. Lenne kétféle kenyér, egy barna rozsos, meg egy lenmagos, korpás kenyér. Rá, kennénk diós márványsajt krémet, karfiolkrémet, zakuszkát, vagy padlizsánkrémet. Ennénk hozzá házi kolbászt, szalámit, bazsalikomos - fokhagymás pácolt sajtot, kukoricás tonhalgolyókat, meg esetleg pár baconos – juhtúrós - medvehagymás muffint.

Ezután sütnénk a flekkent, mititeit, majd rablóhúst, hozzá grillezett töltött gombát, medvehagymás fűszervajat és finom salátákat ennénk. Desszertnek jó kis meggyes piskótát és csokis kuglófot vinnék. És délután ugyanúgy elpillednénk, csak most az én ölemben pihenne Picilány buksija, Nagylány biztosan az apja ölelő karjai között mesélne egy „képzeld Apa” kezdetű történetet. És mi is csak sötétedéskor indulnánk haza:-)

Gourmandulának köszönöm a témát, jó volt visszaemlékezni a gyerekkori piknikekre.

VKF! XV - Koktél

Beatbull azt kérte, legyünk kreatívak, gondolkodjunk el, hogyan alakíthatnánk át egy hagyományos ételt, vagy egy általában mindig ugyanolyan formában tálalt húst, köretet, előételt, desszertet.

Íme, az én kreatív kaméleonom: vörös lencse koktél bacon chips-szel, kolbász kockákkal

Hozzávalók:

25 dkg vörös lencse

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 babérlevél

kevés vaj (kb 3 dkg)

só, frissen őrölt bors

kb fél liter víz

2 ek tejfől

10 dkg szeletelt bacon

10 dkg házi paprikás kolbász

Az apróra vágott vöröshagymát a vajon üvegesre pirítom, ráreszelem a fokhagymát. Mikor megérzem a fokhagyma illatát, hozzáadom a megmosott vörös lencsét és felöntöm annyi vízzel, hogy kb. kétujjnyival ellepje. Sózom, borsot tekerek rá, majd kis lángon, fedő alatt puhára főzöm, kb. 20-25 perc alatt. Pótolom a vizet, ha szükséges. Ha megpuhult a lencse, pépesre mixelem. A leheletvékony bacon szeleteket 2-2 réteg konyhai papírtörlő között, mikróban 750 watton két perc alatt ropogósra sütöm. A centis kockákra vágott házi kolbászból vasserpenyőben gyengéden kiolvasztom a zsiradékot, papírtörlőre szedem és tálalok. A koktélos poharat félig megtöltöm vörös lencse pürével, kanalazok rá egy vékony, de látható réteg tejfölt, erre újabb réteg püré következik. A bacon chips-et beleállítom a pürébe, majd a „koktélt" megszórom a kolbász kockákkal. Egy pohár gyümölcsös, Iván-völgyi Heimann Kadarkát kortyolva mellé kerek a világ!

VKF! XIV - Magyar ízek

Számomra a legmagyarabb íz a paprikás kolbászé. Hogy nem túl autentikus, mert más nemzetnek is van paprikás kolbásza? Ám jó magyart csakis kalocsai paprikával érdemes készíteni – és itt nem az ipari termékre gondolok. A fűszer- és gyógynövényként terjedő paprikára az első írásos utalás, hogy az 1703. évi összeírás csanádi jobbágylajstromában szerepel, 1748-tól az érseki uradalom számadásaiban is fellelhető. A város határában csak a XIX. század végén kezdték el nagyobb arányú termesztését. Volt idő, amikor a kalocsai védett paprikavidék 32 falu határára terjedt ki. Kezdetben a dunai vízimalmok őrölték az itt termett paprikát, 1820-ban épült Bátyán az első szárazföldi malom, de a feldolgozás háziipari jellege sokáig fennmaradt. A Kalocsai Paprikakísérleti és Vegyvizsgáló Állomást 1917-ben nyitották meg, itt kísérletezte ki Horváth Ferenc az első csípősségmentes paprikát. Ma a Paprika Múzeum mutatja be a vidék jellegzetes fűszernövényének történetét, termesztését. A táj világhíres termékének a szüretéhez kapcsolódó Paprika-napok keretében tudományos tanácskozást, képzőművészeti kiállítást is rendeznek. A paprika-motívum a külföldiek által oly kedvelt kalocsai hímzésekben is látható.

Amikor Maci kiírta a témát, az első ami bevillant egy gyerekkori emlék, ezúttal nem Erdélyből, hanem Kiskőrösről. Ülünk a Baross utcában Miska bácsiéknál a reggelinél, az asztalon házi füstölt sonka, friss kenyér és paprikás szalámi. Nagyon paprikás. Kicsit csípős, de nagyon finom. És olyat csak a Miska bácsiék tudtak. Most már mi is tudunk, és az évek alatt szépen kikopott a repertoárból a „sápadt”, paprikamentes erdélyi változat, már csak paprikás kolbász és szalámi készül. Évről-évre, egyre finomabb…

És ha már magyar ízek – hungarikumok - akkor jóféle kisüsti pálinka, ami cukor hozzáadása nélkül készül, mosott, egészséges, ép gyümölcsből vagy éppen bio törkölyből. Tudom, az olaszoknak is van grappájuk, de pálinkánk csak nekünk, magyaroknak :-)

Magyar ízek és fűszerek

Készülök a VKF! aktuális fordulójára, melyet Maci a magyar ízek jegyében képzelt el.
Találtam egy jó kis cikket, Lovas Katalin tollából olvasható a Piac és Profit magazinban, nagy igazságok vannak benne…Íme a cikk:

„A magyar konyhát hosszú ideje az őrölt, piros fűszerpaprika felhasználásával készült ételekkel azonosítják világszerte. S bár a rendszerváltás óta többször is meghirdették, hogy a "gulasch, tschikos, paprikasch" imázst bizony meg kellene változtatni - ezek jórészt csak szólamok, elképzelések maradtak. Az még nem baj, hogy a piros paprikával készült ételek láttán, hallatán 10 emberből 9 azonnal Magyarországra asszociál. De az már baj, hogy csak ezeket ismeri. Hiszen a gasztronómiához, történelemhez és kultúrához valamit is értő ember ebből azt gondolja, hogy a magyar konyhaművészet csupán mintegy másfél évszázados múltra (a paprika fűszerként való európai elterjedésének időpontjára) tekint vissza. S ez már nagyobb baj!
Az imázs megváltoztatására milliárdokat költhetünk reklámra - hatástalan marad, ha a gyakorlatban nem járul hozzá minden egyes magyar gasztronómiai szakember, és háziasszony hogy megismertesse vendégeivel, családtagjaival a paprika előtti magyar konyha jellegzetes ízeit, fűszereit. De melyek is azok? Történelmi, kulturális, konyhaművészeti visszapillantás.

Ősmagyar és honfoglalás-kori étkezésA magyarság eredetére, életmódjára, vallási és kulturális szokásaira vonatkozóan számos írásos emlékkel és régészeti lelettel rendelkezünk. Étkezési és ételkészítési szokásaikról - melyek tulajdonképpen és lényegében a magyar gasztronómia gyökerei - az első összefoglaló, elgondolkodtató mű 1996-ban jelent meg "A honfoglaláskori magyar fejedelmi konyha" címmel, melyben a szerző az ősi magyar konyha szimbolikai nyelvezetét a magyar ősvallás értékeinek tükrében foglalja össze. A történelmi kutatások eredményei mellett a legfőbb következtetések igazát éppen azok a tények bizonyítják, melyek az évszázadokon keresztül formálódó magyar konyhaművészetben még ma is az ősi magyar ételkészítésre utalnak:
1.) A magyarok által igazán ízletesnek tartott ételben a pentaton (édes, savanyú, sós, keserű, csípős) ízharmónia jelenik meg, melyből egyik íz sem "lóg ki", nem válik dominánssá, s éppen ettől élvezetes. (Elemezzék ki, például az igazi magyar húsleves ízeit!)
2.) Legfinomabb ételeink egyetlen edényben készülnek, és
3.) ezek mindig leveses, szaftos fogások, mint őseink legfőbb áldozati ételei
A máig használatos fűszernövények közül kettő is van, melyekről francia botanikusok feltételezik, hogy a X. században- a magyarok hozták be Európába. Ez a tárkony és a csombor. (borsikafű) De ugyanilyen előszeretettel használták őseink a fűszerkeverékek elkészítésében a kakukkfüvet, a köményt, a fokhagymát, a szurokfüvet, a kaprot, a turbolyát, a citromfüvet, a fehér mustárt, a zsályát, a gyömbérgyökeret, valamint gyümölcsöket (áfonya, fekete ribiszke) és virágokat (ibolya, körömvirág, rózsaszirom)
Számos olyan alapanyagot használ a mai magyar konyha, melyek szimbolikus jelentésük, vagy ízük miatt évszázadokon át, szakács (háziasszony) nemzedékeken keresztül öröklődtek, s maradtak fenn. (pl. vörös hagyma, káposzta) Jó néhány közülük máig csak nálunk használatos. (Pl. fehérrépa)
A tej savanyításával nyert kötő-, sűrítő-, vagy éppen alapanyagok közül is a magyar tejföl és túró nem csupán számos ételünk nélkülözhetetlen kelléke, hanem egyetlen más világkonyhában sem használatos. S bár a tejszínt másutt is használják, de a magyar ételekben éppen a pentaton ízharmónia révén egész más jelentőséget kap.
Őseink ételkészítési (tartósítási) módszereire utal vissza a magyarok savanyúság szeretete, melyek elkészítési módjai közül néhány mindmáig egyedülálló. (pl. kovászos uborka)

A reneszánsz kor - Mátyás király fejedelmi konyhájaTörténelmünk során a magyar gasztronómiára fontos hatást gyakorló időszak Mátyás király kora. Számos olyan fűszer érkezett Itáliából és honosodott meg véglegesen a magyar konyaművészetben, melyek Kelet-Ázsia trópusi vidékeiről származtak. (Őseink is használták, de termeszteni a Kárpát medencében már nem lehetett!) A gyömbért, a szegfűszeget, a fahéjat, a borsmentát, az ánizst a mai gyakorlattal ellentétben nem csupán az édességek elkészítéséhez, hanem a sültek, és a mártások ízesítéséhez is használták. Az ősi magyar fűszerekkel való keveredésük rafinált, változatos - ám még mindig a pentatonitáson alapuló - ízvilágot eredményezett.
A reneszánsz életszemlélet természetesen nem csupán a képzőművészetekre gyakorolt nagy hatást, hanem a konyhaművészetre, hiszen az élet élvezetéhez a finom fogások, ízletes lakomák, fantasztikus borok is hozzátartoztak. E korból már sokkal több írásos recept maradt fenn, melyekkel változatossá tehető - vagy éppen teljesen egyedivé - tehető az étlap, s az itáliai hatás ellenére joggal tekinthetjük történelmi magyar konyhának. (A Királyi Szakácsok Nyomdokán rendezvény örvendetes módon igyekszik népszerűsíteni, terjeszteni Mátyás korának fejedelmi fogásait)

Török hódoltság - Erdélyben él tovább a magyar konyhaA törökök bevonulása és megtelepedése a Kárpát-medencében a tényleges időtartamnál sokkal hosszabb megtorpanást eredményezett a magyarság történelmi, kulturális és gazdasági fejlődésében. Életterünk, s benne kulturális értékeink megőrzése, ápolása, fejlesztése a Felvidékre, de főleg Erdélybe szorult ki. Így a magyar konyhaművészet is Erdélyben élt tovább, sőt sokan ma is ezt az időszakot tekintik csupán az autentikus magyar konyha alapjának. E korszak gasztronómiájának meghatározó fűszerei voltak a tárkony, a borsikafű, a medvehagyma, a fenyőmag és a rozmaring, s ezeket tekintik ma is az erdélyi konyha domináns fűszereinek. Kétségtelen, hogy számos, ma is étlapon szereplő, paprika nélküli ételünk gyökere e korszakra nyúlik vissza. Kövi Pál 1980-ban megjelent "Erdélyi lakoma" című könyve hosszú évek kutatásain alapul, s máig a legátfogóbb, és leggazdagabb receptgyűjteményt tartalmazó mű az erdélyi konyháról. Az ásványi só elterjedése a konyhában is Erdélyhez köthető. A középkorban az erdélyi Parajd sóbányái látták el egész Európát, egészen a XVIII. századig.

A paprika elterjedéseAz első paprikanövényt még Kolumbusz hozta magával Közép-Amerikából. Akkor még egzotikus dísznövényként a főúri kertekben virított. Fűszernövényként először az Ibériai-félszigeten, majd a Balkánon kezdték használni. Magyarországon a XVII. Században jelent meg először, dísznövényként. A pirosra érlelt, s megőrölt fűszer az írásos emlékek szerint igazán a XIX. században vált használatossá. A mai magyar gasztronómia imázsában központi helyet elfoglaló gulyás, lényegében az első olyan étel volt, melynek "megszületése" nem főúri konyhákhoz köthető.
Kétségtelen, hogy a paprika új színt hozott a magyar konyhába, ám csípős, csöppet kesernyés íze nagyon is jól illeszkedik az ősi pentaton ízvilághoz. (Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a bográcsban készült gulyás milyen sok szempontból visszautal őseink ételeinek szimbolika rendszerére!) A paprika, és a paprikás ételek túlzott hangsúlyozását, mint "tipikus magyar étel" semmi sem indokolja. Népszerűsége talán két okra vezethető vissza: az egyik a már említett szín, a másik pedig az ősi magyar alap- és fűszeranyagokkal (hagyma, fokhagyma, vagy medvehagyma, kömény, tárkony, tejföl) együtt alkalmazva olyan jellegzetes ízharmóniát alkot, mely más népek konyháiban nem használatos.
(Nagy kérdés az is, hogy miért éppen a gulyást, és a pörköltet tűzték a magyar propaganda zászlajára néhány évtizede. Netán "népi étel" mivolta miatt? Ezzel vissza is kanyarodtunk az indító gondolathoz, a magyar konyha imázsához, illetve annak megváltoztatásához. Őszintén remélem, hogy egyszer ez is sikerülni fog.”

Vajrépa tejszínben sütve és vajrépa saláta

Most kötöttem szorosabb ismeretséget a vajrépával és nagyon megkedveltük egymást. Szerintem az a fajta zöldség, amely nyersen (magában) nem egy nagy szám (inkább enném helyette a karakteresebb ízű retket), de megfelelő környezetben kibontakozik és nagyon kellemes tud lenni. Tejszínben sütve meg egyszerűen páratlan.

Nemcsak Európában, hanem Ázsiában is ismert növény. Gumója nagyobb, mint egy retek, többféle méret, forma és színválasztékban található. Vásárláskor sima felületű, tömör és nehezebb vajrépákat válasszunk, a kisebbek édesebbek. A növénynek nemcsak a répateste fogyasztható: zsenge levelei friss zöld köretként is elkészíthetőek. Viszonylag jól tárolható: a hűtőben egy hétig friss marad, ha megszabadítjuk a leveleitől és a hajszálgyökerétől. A vajrépa frissen retek helyett fogyasztható, lehet párolni, ehető nyersen, csíkokra vágva szószokba mártogatható (csipsz helyett), reszelve előételek kiváló alapanyaga. Kissé kesernyés utóíze miatt előszeretettel használják tazsinokhoz és kuszkuszhoz. Ügyeljünk arra, hogy csak addig főzzük, míg megpuhul, utána csak az ízéből veszít. Rostokban, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag. Leveseknek vagy főzelékeknek a karalábéhoz hasonlóan készíthető el.

Sertéssült mellé készítettem belőle két köretet: fűszeres tejszínben sütöttem poré hagymával, illetve egy könnyű salátát készítettem, a „kevés munka – sok öröm” kategóriából.

Tejszínben sült vajrépa

Hozzávalók:
Vajrépa, tisztítva és nagyon vékonyra szeletelve (hámozóval, vagy uborka gyaluval a legegyszerűbb)
fél szál poré, szeletelve
2 dl tejszín
só, bors
kevés vaj

Egy tűzálló tálat kivajaztam, belerétegeztem a vajrépa és poré szeleteket és ráöntöttem a fűszerezett tejszínt. Betoltam 45 percre a 200 fokos sütőbe és krémesen puhára sütöttem. Az íze picit hasonlít a karalábéra, csak sokkal finomabb!

Vajrépa saláta

Hozzávalók:
30 dkg sárgarépa
30 dkg vajrépa
fél szál poré hagyma
2-3 ek extra szűz olivaolaj
1 grapefruit leve
só, frissen őrölt bors

A répákat megtisztítom és julienne-re lereszelem. A félbevágott grapefruit levét kifacsarom. A porét apróra vágom és a répa csíkokhoz keverem. Az egészet sózom, tekerek rá borsot, az olajjal és a grapefruit lével meglocsolom és jól összekeverem. Azonnal fogyasztható.

Balzsamecetes sült hagyma

Aki nyersen szereti a lilahagymát (ki nem?…), annak ezt a sült hagyma köret biztosan ízleni fog. Bármilyen husi ideális kísérője, alkalmas egy „unalmas” sült hús - krumplipüré párost is feldobni:-)

Hozzávalók:
fejenként 1 nagyobb, vagy 2 kisebb lilahagyma
hagymánként 2 rozmaring ágacska
3-4 duci gerezd fokhagyma, szeletekre, vagy „gyufára” vágva
fél dl olívaolaj
2 ek balzsamecet
1 ek barna cukor
1-2 dl húsleves, vagy zöldséglé
só, frissen őrölt bors

A sütőt előmelegítem 200 fokra. A hagymák aljáról levágok egy szeletkét, hogy stabilan álljanak. A tetejükről is leszelek egy kalapot és késsel végzek a hagymatestbe egy kereszt bemetszést, amit a kés élével ki is tágítok picit, ebbe dugdosom a fokhagymákat és a rozmaring ágakat is, hagymánként kettőt.

Egy tálba összekeverem az olivaolajat, balzsamecetet, cukrot, levest, sót és borsot.

Egy sütőedénybe helyezem a hagymákat és leöntöm az ízes öntettel, majd beteszem a sütőbe és addig sütöm, míg a hagyma puha nem lesz (ezt úgy állapítom meg, hogy egy késsel megszurkálom). Sütés közben többször meglocsolom a balzsamecetes lével, hogy jó íze átjárja az egész hagymát. Tálaláskor eltávolítom a megsült rozmaring ágakat és mindenki „meghámozza” magának a hagymát. Különleges ízvilágú, nagyon finom:-) Sajnos a képem nem lett jó )-: A másik köret párolt vajrépa (ami egyáltalán nem unalmas!) - sárgarépa páros.

A Vendégváró falatok könyvben talált recept alapján. Köszönet érte Kati barátnőmnek:-)