Gyerekkoromban sokat piknikeztünk. A többnapos piknik helyszíne leggyakrabban a Hargita volt, általában augusztusban, málnaszedéssel egybekötve. Ha egynaposra sikeredett, leginkább a Maros völgyén tettük, Szászrégen és Maroshévíz között valahol, lent a vízparton. Ilyenkor több család felkerekedett, enni-innivalóval, hordozható flekkensütő hiányában csak egy ráccsal, amihez a helyszínen kellett keresni négy, nagyjából egyforma magasságú követ, vagy kisebb szikladarabot és ami alatt mindig a helyszínen gyűjtött faanyagból gyújtottunk tüzet. Ezen sült kötelező jelleggel a flekken, amit akkoriban csak sertés tarjából tudtunk elképzelni, (ma már tudom, hogy tényleg abból a legfinomabb), na meg a mititei, esetleg rablóhús.
Időhiány miatt virtuális piknik kosaram most abból töltöm meg, amit korábban készítettem, de egy szabadtéri piknikre magammal vinnék. Alapfelszerelés egy nagy, rusztikus szövésű kockás terítő, amit csak úgy, lezseren rávetünk arra a plédre, amin ülünk, erre pakoljuk ki a finomságokkal tele dobozokat, meg a fonott kenyereskosarat, amiben a kenyeret egy, még dédmamám által saját kezűleg szőtt vastag konyharuhaszerűség öleli körül. Lenne kétféle kenyér, egy barna rozsos, meg egy lenmagos, korpás kenyér. Rá, kennénk diós márványsajt krémet, karfiolkrémet, zakuszkát, vagy padlizsánkrémet. Ennénk hozzá házi kolbászt, szalámit, bazsalikomos - fokhagymás pácolt sajtot, kukoricás tonhalgolyókat, meg esetleg pár baconos – juhtúrós - medvehagymás muffint.
Ezután sütnénk a flekkent, mititeit, majd rablóhúst, hozzá grillezett töltött gombát, medvehagymás fűszervajat és finom salátákat ennénk. Desszertnek jó kis meggyes piskótát és csokis kuglófot vinnék. És délután ugyanúgy elpillednénk, csak most az én ölemben pihenne Picilány buksija, Nagylány biztosan az apja ölelő karjai között mesélne egy „képzeld Apa” kezdetű történetet. És mi is csak sötétedéskor indulnánk haza:-)