Bulvárlapba illő szalagcím után következzen a beszámoló a Heimann birtokon tett szombati látogatásunkról. Az egész pár hónappal ezelőtt kezdődött, amikor a Heimann birtok fennállásának 250 éves évfordulója megünneplésére a Heimann család gondolt és nagyot és meghirdette az „Alkoss ételt a bor mellé!” pályázatot, játékra invitálva a főzni szerető borisszákat és bloggereket, kiknek a Heimann borokhoz illő ételeket kellett kreálni. Jómagam 5 recepttel pályáztam, ebből kettő bekerült a Top12-be, így vendégük lehettem június 7-én, Szekszárdon, az Iván-völgyben.
Nem voltunk olyan szerencsések, mint no salty. Értünk az a taxi jött, aki előzőleg őket vitte fel a hegyre a felhőszakadás előtti utolsó pillanatban, ergo amikor mi beszálltunk a taxiba, már dézsából ömlött az eső, nem volt ez másképp akkor sem, mikor megérkeztünk. Nekem a szurdokban nem a 20 évvel ezelőtti emlékek jutottak eszembe, abból az időből, mikor ÉP először vitt fel a hegyre, hanem azon izgultam, hogy a lezúduló agyagos sárlavina el ne sodorjon. Hát a szombati napra ezzel ki is fújt a kellemetlenségekből, mert amint kiszálltunk a kocsiból, a házigazdák fogadtak minket, üdvözöltük a többieket és kezdetét vette a legkellemesebb délután, amiben az utóbbi időben részem volt, kellemes emberek, jó borok és jó ételek társaságában.
Az előételeket: köménymagos kifli, régi Heimann családi recept szerint.(tökéletes állag, mennyei íz), báránysajt falatok, meglepetésemre az általam beküldött recept alapján készült, Csapody Balázs, a balatonszemesi Kistücsök étterem tulajdonosa és chefje követte el.
és fűszeres juhtúró sonkabatyuban, by Ízbolygó,
Gyönyörűen megterített, hangulatos kóstolótermükben fogyasztottuk a főfogásokat: a bajai halászlét egy kellemes borkóstoló követte a pincében, a különleges akusztikájú boltív alatt, ahol a kerek asztal körül értékes gondolatok fogalmazódtak meg. A kóstolt négy újbor közül (Syrah, Cabernet Franc, Sagrantino és Barbár) nekem a Sagrantino ígérte a legtöbbet, de a Barbár is nagyon kedvemre való lesz pár év múlva.
Heimann Zoltánt pedig hetekig hallgatnám, ahogy a borról beszél (eben a témában mostanig egyedüli kedvencem Gonda János érsekhalmi borász volt). A kóstolót Csapody Balázs által készített vajpuha konfitált kacsazúza almás újkáposztával, pirított gombával követte,
majd Vomberg Frigyes báránysültje, három féle módon, ízletes zöldségekkel, turbolyás kuszkusszal, újburgonyával és fehér tökfőzelékkel.
Vomberg Frigyes bebizonyította, hogy profi felszereléstől mentes, idegen konyhában, idegen kemencében is tud olyat alkotni, amiről még sokáig beszélni fogunk:-)
A csokoládé mousse desszertet kétféleképpen Ízbolygó alkotta, a mandulás ropogóssal és friss eperrel méltó befejezése volt a finom vacsorának. Még ÉP is jól lakott. Előrelátóan figyelmeztettem: „drágám, csúcsgasztronómiában hatalmas tányéron minuszkulis falatkák vannak, ízélmény mindegyik, élvezd, de lehet, hogy éhesen távozol”. Nem lett igazam.
Majd elolvadtam, amikor Molnár B. Tamás oda jött az asztalunkhoz és személyesen gratulált, meg váltott pár kedves szót az egyszerű „háziasszonnyal”.
Köszönjük az élményt és ma, (születésnapi)ünnepi keretek között fogom megkóstolni a kereskedelmi forgalomba nem kerülő, ajándék Heimann JUBILEUM bort. A kicsit. A magnum palack a pincénkben pihen még pár évet.
A Kossuth rádióban, május 9-én elhangzott egy riport a „borhozételt”pályázattal kapcsolatban, amiben Molnár B. Tamás megemlíti a báránysajtomat és erre rém büszke vagyok. Amiért ezt most megemlítem, az mégsem a báránysajt, hanem az, hogy ebben a riportban kedves bloggertársam, Ízbolygó is beszél gasztronómiai szenvedélyéről és blogjáról, de a rá jellemző szerénységgel mindmáig hallgatott e riportról (véletlenül találtam rá a neten). Gratulálok, Ízbolygó!
