Fritto misto

 

Nyár van, ami nálam egyenló azzal, hogy eljött a fritto misto ideje, ami nélkül lehet élni, de nem érdemes…  A pár évvel ezelőtti, Cinque Terre-n töltött nyaralásunkon mindennapi eledelünk volt. Imádtuk! Papírcsákóban ettük az utcán, hurkapálcikával kihalászva, némi friss citrommal megspriccelve maga volt a mennyország.

Gyakrabban kívánnám asztalunkra, hiszen nem lehet állandóan Olaszországba rohangálni ezért az élvezetért, de mivel ez friss hozzávalókból az igazi, ritkábban esszük, mint szeretnénk, leginkább olyankor, ha tenger mellett vagyunk és hozzájutok igazán friss alapanyaghoz. A képen láthatót a horvát tengerparton készítettem aznapi fogásból, igazán pazar lett!

Az én kedvenc fritto mistomhoz kell mindenképpen bébi tintahal, ami maximum arasznyi méretű legyen. A fogókarokat levágom, megpucolom, és egyben hagyom (ez lesz amúgy a kedvenc csemegém, ha megsült). A testét is megpucolom, és fél centiméteres karikákra vágom. A garnélafarkak is elmaradhatatlanok, a páncéljuktól megszabadítva. Apró szardella is jöhet! Fejüket levágom, kibelezem őket, és a gerincüket igyekszem úgy kihúzni a halból, hogy a húsuk ne sérüljön meg.  Ha icipici szépiácskákat is kapok a halárusnál, akkor abból is veszek.
Egy nagyobbacska, panírozásra alkalmas edénybe lisztet teszek, megsózom és tekerek bele frissen őrölt borsot. Közben egy nagy lábasban olajat melegítek, annyit, amibe majd kényelmesen ki tudom sütni a herkentyűket. Addig melegítem, míg egy csipetnyi beleszórt liszt rögtön elkezd „táncolni” az olajban, akkor már csak pár percnyire vagyunk az élvezettől.
A tenger ajándékait a fűszerezett lisztbe dobom, jól átforgatom. Egy marékkal kiveszek belőle, a felesleges lisztet lerázogatom róla egy szita, vagy szűrő segítségével, és a leheletnyi "bundával" ellátott herkentyűket a forró olajba dobom. Ha a liszt kicsit szint kapott, akkor egy szűrőkanállal kiveszem a finomságokat, és konyhai papírtörlőre szedem, ami majd felitatja a fölösleges olajat. Maroknyi adagonként kisütöm az összes hozzávalót. Nem szabad túl sütni, mert a tintahal gumis lesz, a garnéla rágós, a halhús csontszáraz… ha az olaj nem elég forró, akkor is vacak lesz a végeredmény, szóval érdemes odafigyelni, mert tényleg percek alatt kész. Amit megsütöttem, azt mindig megsózom, még egy tekerésnyi bors sem árt neki, de nem érdemes túlzásokba esni. Ha minden megsült, mehet az egész (persze a zsírszívó papírok nélkül) az ebédlőasztalra, citrommal megspriccelve, jéghideg proseccoval kísérve.

Valaki mondta, hogy a fritto misto olyan, mint a szex: önbizalom és gyakorlás kérdése, szóval gyakorolok serényen, legközelebb egy szűk hónap múlva, újra az Adria partján J

Sült bébi tintahal

Idén úgy alakult, hogy nem májusban, vagy szeptemberben töltöttük el a szokásos horvát tengerparti hosszú hétvégénket az isztriai Moscenicka Draga-ban, hanem augusztus második felében, és nem egy hétvégét, hanem 10 teljes napot sütkéreztünk édes semmittevésben.
Az utazás hirtelen ötlet volt, így érthető módon a szokott szállásunk teltház miatt nem tudott fogadni, de szerencsénkre a házigazdánk testvérénél épp szabad volt egy 2 fős apartman, amiről kiderült, hogy még jobb helyen van, mint az, ahol évek óta rendszeresen megszálltunk.

A nyilvános strand végénél, mindössze 22 lépcső választott el a parttól. Régi kőház, 45-50 cm vastag falakkal (így légkondicionáló hiányában is kellemesen hűvös), este 10-ig beszűrődött a közeli parti bar kellemes zenéje, utána hallgattuk a hullámokat, hajnalban pedig sirálybőgésre ébredtünk.
Pihentető nyaralás volt. Az a fajta, amikor nem csinálsz semmit és még azzal is vársz egy keveset. 

A hajnali kávénkkal lesétáltunk a még zárva lévő beach-bár teraszára megnézni a napfelkeltét, majd ha megláttuk a halászhajót, ami minden reggel fél 7 körül jött be a friss fogással, elballagtunk a parton a mindössze 5 percre lévő kikötőbe friss halat venni az aznapi reggelihez, vagy vacsorához. Enni mindig kiültünk az árnyas teraszra, ahonnan beláttuk az egész öblöt, meg az óvárost. Pazar volt a kilátás, mi meg élveztük a mindennapi, ráérős pezsgős reggeliket, hal és tengeri herkentyűs vacsorákat. 

Ez a bébi sült tintahal volt az egyik kedvenc, de a sült tonhal steaket, vagy bármelyik halvacsoránkat szívesen megismételném bármikor.
Olyan friss halat, tengeri herkentyűt csak tengerparton lehet kapni, főleg, ha közvetlenül a halászoktól vásárolunk akkor, amikor befutnak a kikötőbe és pakolják ki a zsákmányt.

Hozzávalók 2 adaghoz:

500g bébi tintahal (calamari)

3 gerezd fokhagyma

1 csokor zöldpetrezselyem

1 citrom

1-2 evőkanál extraszűz olívaolaj

tengeri só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

A bébi tintahalat megtisztítom*, megmosom, lecsöpögtetem, és konyhai papírtörlővel megszárítgatom, hogy lehetőleg minden nedvességétől megszabadítsam. Egy forró, száraz serpenyőbe teszem és picit le is nyomkodom őket, hogy amikor sisteregve sülnek, némi pírt is kapjanak. Egy perc elteltével megspriccelem extraszűz olívaolajjal, hozzáadom a zúzott fokhagymát, majd keverve-rázva sütöm még maximum 2-3 percig (nem érdemes túlsütni, mert rágós lesz, olyan, mintha befőttes gumit rágna az ember). Megsózom, megszórom aprított petrezselyemmel, összekeverem és azonnal tálalom. Citrom gerezdeket adok hozzá, meg friss kenyeret, amivel ki lehet tunkolni az isteni szaftot.

*A tintahal tisztításáról itt egy jó kis videó:

Égerszögi paradicsomos polip

Ezt az ételt egy éve főztem, Égerszögön. Az elmúlt  év alatt sokszor eszembe jutott az a hétvége, az Isten háta mögött lévő kedves kis zsákfalu, a remek szállásunk és a házigazdák, Marika néni és Gyuri bácsi, akik a falusi vendéglátás mellett minden évben képzőművészeti alkotótábort, a csűrszínpadra előadásokat,  a kultúrpajtába opera fesztivált szerveznek, és a hatvanon túl is még mindig a falu lelkei.
A ház a falu 1791-ben épült templomának a szomszédságában fekszik. Máig szívesen gondolok vissza a hűvös hajnalokra, amikor a templom tornyának tövében ücsörögtem a kávémmal a teraszon és arra gondoltam, hogy de jó lenne, ha az a pillanat örökké tartana.
Barátokkal voltunk. Főzős, borozgatós, kirándulós hétvége volt,  hatalmas lakomákkal, kemencézéssel, barlangtúrával, de a legkellemesebb pillanatokat mégiscsak a Boróka ház tornácán töltöttük.
Idén tavasszal újra elmegyünk Égerszögre, és eldöntöttük, hogy ha tehetjük, minden májusban megtesszük. Olyan lesz, mint hazatérni.

Hozzávalók:
fél dl olívaolaj

4 fej salotta hagyma

1 fej fokhagyma

chili pehely ízlés szerint

1 friss polip (kb. 2 kg-os példány volt)
5 dl házi paradicsomszósz
só, frissen őrölt bors
fél kg friss tagliatelle
1 csokor friss bazsalikom

Megtisztítom a polipot. A csápok vékony végeit levágom, azután kifordítom a polipot, hogy a csőrszerű szájszerve kibukkanjon, azt kivágom. Elválasztom a testet, a „fejet”, és a csáprészt. A bőrét, amennyire lehet, lehúzom. A zsákszerű testét karikákra szeletelem, a csáprész kettévágom, majd falatnyi darabokra aprítom. Eléggé babra munka előkészíteni, de a végeredmény miatt megéri.

Ha nincs, kész paradicsomszósz, jó a hámozott-darabolt konzervparadicsom (mutti polpa) is, másfél-két doboz kell belőle. Ebben az esetben, még plusz 2 db. fokhagymagerezdet számolok.

A fokhagymát hajszálvékony szeletekre vágom, a petrezselymet felaprítom.
Egy nagyobb, magas falú serpenyőben olajat hevítek, beledobom a polip darabokat, és pirítom, max. egy percig, mert ha tovább sütném, rágós, gumiszerű lenne. Közben a fokhagymát és a chilit is rászórom.
Ha megpirult a polip, aláöntök egy dl vörösbort és forralom, míg az alkohol el nem párolog belőle. Ezután jön rá a paradicsomszósz, sózom, borsozom. A tűzet mérsékelem közepesnél gyengébbre, és a paradicsom szószban negyven percig, legfeljebb egy óráig lassan párolom, míg a polip szépen meg nem puhul, és a szósz be nem sűrűsödik. Mielőtt elkészülne, kifőzöm a tésztát, (al dente-re), majd ha már puha a polip, belekeverem, beleszórom a petrezselymet, elkeverem, rátépkedem a bazsalikomot, és tálalom. Egy pohár vörösborral maga a mennyország.

Shrimp scampi

Az egyik legegyszerűbb és leggyorsabb recept garnélából. Halárus barátomtól tanultam a receptjét. Pár perc alatt elkészül, ki lehet vele ülni a teraszra egy pohár borral, a szaftot meg ki lehet tunkolni friss baguette-el.

Hozzávalók fejenként:

10-12 db méretes garnéla

3 dkg vaj

2 ek olívaolaj

2-3 gerezd fokhagyma

1 dl száraz fehérbor

2 csipet chili pehely

só, frissen őrölt bors

kis csokor petrezselyemzöld

A tűzhelyen is használható kedvenc Pataki kerámia nyeles edényemben összemelegítem a vajat az olívaolajjal, megfuttatom benne a zúzott fokhagymát és chili pelyhet, hozzáadom a tisztított garnélát, felöntöm a borral, sózom, borsozom és 3-4 percig (közben megkeverem) forralom. Ennyi idő alatt a garnéla elkészül (ha túlsütjük rágós lesz), a vaj-olívaolaj-bor kombó pedig isteni szafttá sűrűsödik. Megszórom az aprított petrezselyemmel és tálalom. Egyszerű és nagyszerű.

Grillezett homár

A homár különleges alapanyag és legalább akkora image övezi, mint a szarvasgombát. Pedig – ugyanúgy, mint a szarvasgomba – nem elérhetetlen annak sem, aki még nem nyerte meg a lottó ötöst. Időnként eszünk homárt. Különleges alkalmakkor, különlegesen elkészítve. A homár thermidor nagy kedvencünk, de tengerparton mégis csak stílusosabb egy grillezett változat, ami sülés közben, egy ízletes páccal kenegetve nyeri el végleges ízét. Kár, hogy a farokrészen és az ollókon kívül csak a lábakban van némi fogyasztható homárhús, de „minden cseppje aranyat ér”, az utolsó apró húscafatot is kipiszkáljuk az igen hasznos homárvillával J

A homárt grillezés előtt megfőzöm (leghumánusabb megoldás, ha főzés előtt egy órával jégbe tesszük – ettől egy kicsit elbambul, hibernálódik, majd fejjel előre merítjük a forró, fűszeres főző lébe. Van, ahol távol-keleti szokás szerint, a tor és a potroh találkozási pontján, a hason fekvő állat hátába szúrnak kicsit srégen egy evőpálcikát, oda, ahol a szíve van, csak utána főzik). A homár nem érez fájdalmat, mert nincsenek idegvégződései, ezért a forró vízbe téve nem visít, a hang a hő hatására összehúzódó páncélból kiáramló levegő hangja. 

Hozzávalók a homárfőző léhez: 

3 dl száraz rozé bor

1 db édeskömény

2 szár angol zeller

1 vöröshagyma

pár szál kakukkfű

csipetnyi koriander mag

1 citrom leve

tengeri só

A főző lé hozzávalóit (a zöldségeket felaprítva) beteszem egy akkora edénybe, amiben a homár is kényelmesen belefér majd, felöntöm hideg vízzel, felforralom és pár perces együtt forralás után mehet bele a homár. 

Egy kg homár pontosan 12 perc főzési időt igényel, és minden egyes további 10 dkg súly, extra 2 perccel hosszabbítja meg a főzési időt. Ha megfőtt, kiveszem és hagyom kihűlni egy tálcán (ezt a műveletet akár reggel is elvégezhetjük, de akkor gondoskodjunk a főtt homár hűtéséről).


Elkészítem a kenegető pácot: 2 dl bort öntök egy gyorsforralóba, dobok bele pár friss babérlevelet, meg 4-5 szál friss tárkonyt. A felére beforralom, hozzáadom egy citrom frissen reszelt héját és kifacsart levét, hagyom az egészet kihűlni, majd leszűröm. 4-5 evőkanálnyi whiskyt (most épp mézes Jim Beam) 2-3 percig forralok, majd beleolvasztok 50 g vajat és hozzáadom a tárkonyos redukciót is. Összeforralom és kezdődhet a grillezés!

A homárokat hosszában elfelezem, felteszem faszénparázs fölé a grillrácsra és a tárkonyos páccal kenegetve hagyom jól átforrósodni. Fejenként egy fél homárral számolok. Friss kenyérrel és jéghideg rozéval kínálom.

Fehérboros, fokhagymás kagyló spagettivel

Az egyszerűség dicsérete.  Fél óra alatt az asztalon gőzölög és képes visszaidézni a tengerparti nyaralások ízélményét. Kagyló meg több helyen kapható, Pesten pld. már nem nagy kunszt beszerezni.

Hozzávalók 4 főre:
2 kg friss feketekagyló
3-4 evőkanál olívaolaj
1 db vöröshagyma, vagy 2 salotta, vagy 1/2 szál póréhagyma
5-6 gerezd fokhagyma
1 db chili paprika (opcionális, de nem érdemes kihagyni)
1 dl száraz fehérbor
fél citrom frissen facsart leve
nagy csokor friss petrezselyem
só és frissen őrölt fekete bors
fél kg spagetti

A kagylókat folyóvíz alatt megtisztítom, a kilógó bajszokat eltávolítom, a nyitott példányokat kidobom. 
A tésztát sós vízben, al dente-re, azaz fog-keményre, haraphatóra főzöm.  Közben felaprítom a hagymát és egy méretes edényben, az olíva olajon megdinsztelem, hozzáadom a zúzott fokhagymát, majd a kagylókat. Hozzáöntöm a fehérbort és lefedve hagyom nagy lángon 3-4 percig párolódni, ezalatt a kagylók kinyílnak kiengedik a jó kis tengervizet, ezzel meg is ízesítik a szaftot. Sózom, borsozom és hozzáadom az aprított petrezselymet, majd a kifőtt spagettit. Jól összeforgatom (a zártan maradt kagylókat kidobom!), meglocsolom a citrom levével és azonnal tálalom. Egy pohár száraz fehérbor illik hozzá.

Grillezett borotvakagyló

Két éve ilyenkor a de Haan-i tengerparton sétálva találtam pár hosszúkás, jópofa kagylóhéjat. Nem tudtam, milyen fajta lehet, mígnem pár nap elteltével meg nem láttam a neten, hogy az a bizonyos a borotvakagyló, ehető, mi több, igazi ínyencség. Kóstolni eddig nem volt alkalmam, de legutóbbi halárús látogatásomkor ott virított a pultban, hát hoztam belőle egy hálónyit.  Több recept elolvasása után, végül grillen készítettem, keleties páccal fűszerezve.

Hozzávalók:

1,5 kg friss borotvakagyló

2 evőkanál só (a kagyló tisztításához)

A páchoz:

1 db friss, piros chili paprika

1 lime leve és reszelt héja

kis darab friss gyömbér, reszelve

2 gerezd fokhagyma, reszelve

kis csokor friss koriander, aprítva

fél dl (vagy igény szerint picit több) olívaolaj

1 teáskanálnyi halszósz

frissen őrölt bors

Megtisztítom a kagylókat: egy tálba fektetek egy mélytányért, megfordítva. A tányérra teszem a kagylókat, és annyi sós hideg vizet (3 liter vízhez 2 evőkanál só) öntök a tálba, hogy teljesen ellepje a kagylókat. 1 óra alatt a kagylók ki-ki nyílnak és a bennük lévő homok a tányér alá süllyed. Ezután egyenként leöblítem, forró száraz serpenyőbe teszem 1-2 percre, ameddig kinyílnak. A kinyílt kagylót azonnal kiveszem, mert nem az a cél, hogy megsüljön és ez a fajta kagyló is könnyen túlsül, akkor meg rágós lesz, így érdemes résen lenni! A kiszedegetett kagylóhúst megpucolom (minden nem fehér részt eltávolítok), majd a kagylóhúst visszateszem a kagylóhéjba.

Elkészítem a pácot: összekeverem a reszelt lime héjat a reszelt gyömbérrel, fokhagymával, aprított chilivel és korianderrel, lime levével, olívaolajjal, halszósszal és borssal, majd mindegyik kagylóba kanalazok a fűszeres pácból.
A kagylókat forró grillrácsra helyezem és 3-4 perc alatt meggrillezem, majd azonnal tálalom. Jéghideg száraz pezsgővel leöblítve az igazi.

Fenti mennyiség 6 főre volt elegendő, előételnek.

Fish Fridays, a legjobb program péntekre!

fotó: Miele főzőiskola honlapja

Múlt hét pénteken a Miele Főzőiskolában indult egy izgalmas halkurzus sorozat, a Fish Fridays . A hazai halgasztronómia nagyágyújától, Szabó Pétertől sajátítottuk el a halételek elkészítésének csínját-bínját, mindezt igazán kellemes környezetben, profin felszerelt konyhában.

Péter évekig dolgozott halséfként és halkereskedőként az Egyesült Államokban, Új-Zélandon és Skóciában, szakmája a szenvedélye, órákig képes vagyok hallgatni, ahogy a halakról, tengeri herkentyűkről beszél, magával ragadó a lelkesedése. Az elmúlt egy évben rengeteget tanultam tőle.

7 gaszroblogger társammal együtt volt szerencsém részt venni a Fish Fridays „nulladik óráján”. A házigazdák igazán kitettek magukért, átfogó képet kaphattunk az édes,- és sós vízi halételekről, nem mindennapi alapanyagokkal dolgozhattunk. Az alábbi menüt készítettük és kóstoltuk:

Csendes-óceáni osztriga jégágyon cocktail-szósszal, proseccóval
Lazackrém cukkinikosárkákba töltve nyúlhalkaviárral
Lazackrémes kanapék és töltött batyuk
Óriás garnélanyárs görög joghurtos, korianderes édesköménysalátával
Feketekagyló fehérborgőzben párolva chilis-kókusztejes mártással
Homár thermidor
Borgőzben párolt doveri nyelvhal és grillezett vajhalsteak burgonyapürével, blansírozott zöldbabbal, grillezett édesköménnyel, balzsamos répával és hagymacsírával

 fotó: Miele főzőiskola Facebook oldala

Filéztem doveri nyelvhalat, főztem homárt (hármat!) és megtanultam kinyerni a kevés, ám értékes homárhúst is…ezentúl bármikor szakszerűen elbánok egy, vagy akár több homárral:-) Jókat beszélgettünk, finomakat ettünk, sokat tanultunk. A kurzus sorozatot csak ajánlani tudom, a lehető legjobb péntek késő délutáni program azoknak, akik szeretnének többet tudni a halgasztronómiáról.

Egy alkalom 4 órás elfoglaltságot jelent, 14.900 forintba kerül. Az egyes alkalmak külön is látogathatók, az órák nem egymásra épülnek. Minden alkalommal minimum 4 alapanyagot ismernek meg és készítenek el a résztvevők. A konkrét recepteken kívül szó lesz a szakszerű vásárlásról, tárolásról, a fűszerezésről és a konyhatechnikai eljárásokról is.

A kurzusok programja:

* Édesvízi halételek, halpraktikák
   Hideg és meleg ételek pisztrángból, barramundiból – klasszikus és új receptek
 * Sósvízi halételek, halpraktikák
   Tengeri halak: lazac, tonhal, laposhal, aranydurbincs. Posírozás, párolás, serpenyőben sütés.
 * Seafood-gasztronómia
    Fókuszban a tenger gyümölcsei: kagylók, rákok, lábasfejűek.
 * A hazai és a világkonyha híres hallevesei
    4 könnyen elkészíthető hallevese
 * Halgrillezés: a nyár legjobb ízei

További információ és jelentkezés a Miele honlapján.

A jó hangulatú megnyitóról megnézheted a fotóimat a Facebook oldalamon.

Osztriga Rockefeller

A receptet USA legrégebbi, ma is üzemelő családi éttermében, a New Orleans-i Antoine-ban alkotta meg 1899-ben az étterem alapító fia, Jules Alciatore, a leggazdagabb amerikai, John D. Rockefeller tiszteletére.

A METRO Vevőakadémia halas kurzusán Szabó Péter séf gyakorlatilag az én kedvemért készítette, merthogy a nyers osztriga és én, hát hogy is mondjam…nem voltunk túl nagy barátságban, legalábbis addig a napig. Aztán az első felnyitott nyers osztrigát is én kaptam, kértem volna előtte egy korty pálinkát, de a többiek biztató tekintetének kereszttüzében a pálinka elmaradt, az osztriga meg ízlett. Nyersen is.
Nem fenyeget a veszély, hogy havonta elkülönítek egy részt a konyhapénzből osztrigára, de ha valaha úgy adódik, élek majd a lehetőséggel, osztriganyitó késem amúgy is van már vagy 3 éve, bár még sosem használtam.

Az osztriga Rockefeller a legdekadensebb luxusétel, amit valaha ettem. Jó, na. Tudom, már megint sznob vagyok…de gasztrosznobnak lenni jó!

Hozzávalók 2-6 főre:
egy tucat friss osztriga
10 dkg friss bébispenót
2 evőkanál sótlan vaj
1-2 gerezd fokhagyma
3 kis mogyoróhagyma
3-4 cl Pernod (Pernod híján konyak, vagy ánizslikőr)
pár csepp tabasco szósz
3 vékony szelet bacon
1-2 ek frissen reszelt parmezán sajt
pár szál petrezselyemzöld, aprítva
1 marék Panko morzsa, vagy friss házi kenyérmorzsa
tengeri só és frissen őrölt bors ízlés szerint

A sütőt melegítsük 220 fokra, és nyissuk fel az osztrigákat.
Kevés vajon pároljuk meg az aprított mogyoróhagymát, dobjuk rá a reszelt fokhagymát, majd a spenótot, sózzuk, borsozzuk és pároljuk addig, míg éppen csak összeesik (3-4 perc). Ízesítsük a Pernod-val (vagy konyakkal, vagy ánizslikőrrel), a tabasco szósszal és fél perc múlva vegyük le a tűzről.
Az apróra felkockázott bacont, kevés vajon pirítsuk meg, keverjük hozzá a morzsát, a parmezánt és az aprított petrezselymet.
A kagylót vegyük ki a héjból, tegyük jéghideg vízbe, a héjat öblítsük tisztára, majd az öblösebb felébe halmozzunk egy réteg spenótot, mindegyikre tegyünk egy-egy lecsepegtetett osztrigát, a tetejét szórjuk meg a morzsás keverékkel, toljuk be a forró sütőbe és 220 fokon addig süssük, amíg a morzsa aranybarna lesz.

Üdvözlő falatként két darabot kínáljunk fejenként (egy darabbal úgysem éri be senki). Ha dőzsölünk, fél tucat jár fejenként, a jófajta száraz pezsgő minden esetben kötelező kellék.
Nem baj, ha nem Dom Perignon.

Ha tetszett a recept, csatlakozhatsz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Paradicsomos, olivás tintahal ragu

Majd 20 évig nem igazán értettem mi az élvezet a rántott befőttes gumihoz leginkább hasonlító tintahal karikában, ki is hagytam az életemből egy jó darabig. Pár éve Dalmáciában tört meg a jég, mikor volt alkalmam friss tintahalat enni úgy elkészítve, ahogy kell, azóta szívesen fogyasztom.
Itthon biztosra mentem, mikor olyan ízekkel vettem körül, amiről tudtam, hogy mindenkinek kedvére való lesz (be is jött!), még Picilány is kétszer szedett:-)

Hozzávalók 4 személyre:
80 dkg friss tintahalkarika
2 evőkanál olívaolaj
5 gerezd fokhagyma
1 csokor friss bazsalikom
só, frissen őrölt bors
1 hámozott paradicsom konzerv
150 g natúr sajtkrém
100 ml tejszín
2 nagy marék magozott, fekete olajbogyó

Serpenyőben felhevítem az olívaolajat, megfuttatom rajta a zúzott fokhagymát és beleszórom az aprított tintahal karikákat (elővigyázatosságból aprítom másfél-két centis darabokra, így nem fenyegetett a veszély, hogy gyerek villára emel egy nyolc centis karikát azzal, hogy „fúújj, mi ez?”). Erős tűzön 2-3 percig pirítom, ha már levet engedett, ráteszem a hámozott paradicsomot. Sózom, tekerek rá borsot és az aprított friss bazsalikommal ízesítem. Max 5 perc serpenyőben töltött idő után szűrőkanállal kiszedem a tintahalat, nehogy túlkészüljön és rágóssá váljon. Félreteszem és melegen tartom, majd tovább készítem a szaftot: felöntöm a tejszínnel, beleolvasztom a sajtkrémet, rádobom a fekete olajbogyót és kicsit összeforralom. Visszaköltöztetem a serpenyőbe a tintahalat, hagyom egy percig összesimulni az ízeket és tálalok.

Friss kenyérrel ettük, de jó lehet fekete, tintahalas spagettivel is. Egy pohár fehér szárazbor kellemesen kiegészíti az ízélményt:-)

Languszta, egyszerűen

Az páncélos rákok meglehetősen nagy családjába tartozó languszta 50 cm hosszúra is megnőhet, súlya pedig elérheti az 5 kg-t. Az elsősorban a trópusi, szubtrópusi tengerekben élő, éjszaka aktív rákok élő és elpusztult csigákat, kagylókat és más kisebb tengeri állatkákat fogyasztanak. A tányérunkra kerülő példányok kb 25 centisek voltak,
meleg előétel készült belőlük wokban, pár perc alatt, a szabadban.


Hozzávalók 4 főre:
1 kg languszta
4-5 gerezd fokhagyma, zúzva
fél dl olívaolaj
2-3 dl száraz fehérbor
4 friss babérlevél
1 nagy csokor friss petrezselyem, aprítva
só, frissen őrölt bors

Felforrósítom az öntöttvas wok edényt, beleöntöm az olívaolajat és megfuttatom benne zúzott fokhagymát. Amikor megérzem az illatát, rádobom a langusztát és pár percig rázogatva sütöm. Sózom, tekerek rá borsot, dobok hozzá pár friss babérlevelet és felöntöm száraz fehérborral, annyival, hogy ellepje, majd pár percig fedő alatt párolom. Aprítok egy nagy csokor friss petrezselymet, hozzáadom a langusztához és időnként megkeverve még 3-4 percig főzöm. Friss kenyérrel, száraz fehérborral és rákvillával tálalom, azzal ki lehet piszkálni az összes ízes cafatot.

Garnélás cukkinitekercs

Az e havi VKF! játék témája: nyári előételek. A forduló háziasszonya, Vesta arra kért mindenkit, alkosson olyan kifejezetten nyári előételeket, amely türelmet ad a későbbi fogások elkészültéig. Az én előételem örök szerelmemhez, a tengerhez kötődik. Általában az egész év „fénypontja”, mikor hosszú út után kiszállok a kocsiból, az orromat megcsapja a semmivel össze nem téveszthető sós tengeri levegő, a fülem nyugtázza a sirálybőgést, a szemem pedig a nagy kékséget. Az a legboldogabb pillanat, mert akkor még előttem az a pár nap, amikor minden reggel a kávém a tengerre néző teraszon iszom, miután napfelkeltekor megszólal a kabócakórus. Szóval tenger. Tenger gyümölcse, garnéla, üde zöld cukkiniba tekerve, egy falat az egész, olyan mint egy csók a szerelmes éjszaka kezdetén, épp arra elég, hogy kibírja az ember a főfogás megérkeztéig.

Hozzávalók (2 személyre):
2 saláta cukkini
20 dkg nyers garnélafarok
2 ek olívaolaj
1 ek rizsecet
1 ek citromlé
2 ek szezámolaj
1 ek szójaszósz
frissen őrölt bors
1 gerezd fokhagyma, zúzva
fél csokor petrezselyem

A cukkinit egészen vékony szeletekre gyalulom (pld. hámozóval). Összeállítom a mártást: összekeverem az ecetet, a fokhagymát, citromlevet és a szójaszószt, majd folyamatos keverés mellett hozzáadom a szezámolajat, meghintem borssal. Egy serpenyőbe 2 ek olívaolajat melegítek, rádobom a leöblített garnélát, 2-3 percig kevergetve sütöm, majd ráöntöm a mártást és még 3-4 percig párolom benne. Ha langyosra hűltek, a cukkini szeletekre helyezek 1-1 garnélát, teszek mellé egy kis zöldpetrezselymet, majd henger alakban felcsavarom, tányérra teszem és meglocsolom az ízes szafttal, amiben a garnélák sültek.

Garnéla gyorsan, wokban, avagy a nyaralás emléke

Ma hajnali álmomban egy jókora adag friss garnéla szerepelt, így ébredés után előbányásztam a nyaralási képek közül álmaim tárgyát és lejegyzem, hogyan készült, hogy jövőre az is tudja elkészíteni, aki nem velünk nyaral, de idén evett belőle:-)

A történet úgy kezdődik mint az oroszlánsült receptje: végy egy oroszlánt…akarom mondani kelj hajnalban, baktass ki a halpiacra, találd meg a legjobb ár-érték arányú friss garnélát, alkudj meg rá és vigyél haza belőle fejenként 30-40 dkg-t.

Mosd át alaposan folyóvíz alatt és ne hallgass azokra, akik azt javasolják, hogy főzés előtt távolítsd el a garnélák fejét és lábait.(egész évben fej és lábak nélküli garnélában gyönyörködünk itthon, ezért gyerekünk gyanakodva megjegyzi, hogy szerinte a garnéla nem is így néz ki…)

Forrósíts fel a wokban, vagy egy megfelelő méretű edényben jókora adag helyi olívaolajat, futtass meg benne jó sok zúzott fokhagymát. Ha megérezted az illatát, dobd rá a garnélát és pár percig süsd rázogatva az edényt. Sózd, tekerj rá színes borsot, dobj hozzá pár friss, a szomszéd bokorról szedett babérlevelet és emlékeztesd magad, hogy ne felejtsél haza is vinni belőle. Az egészet öntsd fel jóféle (itthoni) száraz fehérborral, annyival, hogy ellepje. Apríts hozzá egy nagy csokor friss petrezselymet, időnként keverd meg, ha a garnéla elkészült, sűrítsd be az isteni szaftot 2-3 ek zsemlemorzsával.

Jó társaság, friss kenyér és a főzéshez használt fehérborból egy-két (három) pohárnyi dukál hozzá. Itthon meg lehet álmodozni a finom, friss dalmát garnélákról, amiknek fejük és lábuk is van …

10 perces kagyló vacsora

Hozzávalók fejenként:
egy marék kagyló (fagyasztott)
fél dl száraz fehérbor
1 gerezd fokhagyma
aprított petrezselyemzöld
1 ek olívaolaj
só, frissen őrölt bors
fél citrom

Egy serpenyőben felmelegítem az olívaolajat, ráreszelem a fokhagymát és szinte azonnal rádobom a kagylót. Keverek rajta egyet-kettőt, majd hozzáadom a bort. Pár percig kevergetve párolom, megszórom a petrezselyem zölddel. Citrommal és friss baguette-el tálalom. Száraz pezsgővel, vagy fehérborral élvezetes, 10 perces vacsora. Koktélrákkal is elkészíthető.

10 perces koktélrák vacsora

Hozzávalók fejenként:
egy marék koktélrák (fagyasztott)
fél dl száraz fehérbor
1 gerezd fokhagyma
aprított petrezselyemzöld
1 ek olivaolaj
só, frissen őrölt bors
fél citrom

Egy serpenyőben felmelegítem az olivaolajat, ráreszelem a fokhagymát és szinte azonnal rádobom a koktélrákot. Keverek rajta egyet-kettőt, majd hozzáadom a bort. Pár percig kevergetve párolom, megszórom a petrezselyem zölddel. Citrommal és friss baguette-el tálalom. Száraz pezsgővel, vagy fehérborral élvezetes, 10 perces vacsora. Kagylóval is elkészíthető.

Koktélrák saláta kukoricával

Újabb koktélrák kísérlet, ami jól sült el. Egyszerű elkészíteni és nagyon finom.

Hozzávalók:
1 kukoricakonzerv
15 dkg fagyasztott koktélrák
2 ek olivaolaj
2 kis csemegeuborka apróra vágva
2 gerezd fokhagyma
100 ml tejföl
3 ek majonéz
1 kk magos dijoni mustár
tengeri só
frissen őrölt színes bors

A koktélrákot előző nap kivettem a mélyhűtőből és hideg vízben, 24 órát a hűtőszekrényben hagytam felolvadni (zacskó nélkül!). Így nem veszített nedvességtartalmából és egészen jó állagú volt. Az edényt, amibe „felolvadt” letakartam, mert – nem szépítek – büdös. Na jó, rákszagú, de akkor is büdös.

Egy serpenyőbe 2 ek olívaolajon megsütöttem a rákocskákat kevés tengeri sóval és pár tekerésnyi őrölt borssal megszórva. Pár perc után kiszedtem és hagytam kihűlni egy tányéron. Egy tálba a tejfölhöz hozzáadtam a zúzott fokhagymát, a majonézt, magos mustárt, a levétől megfosztott kukoricát, uborkát és a kihűlt rákocskákat.
Pár órát állni hagytam a hűtőben, hogy összeérjenek az ízek. Pirítósra púpozva, vagy koktélos pohárba jó kis előétel.

Csípős koktélrákos fekete tészta

ÉP ma villás reggelit kapott, na nem a klasszikust, hanem egy újabb kísérletem eredményét, koktélrákkal. Ízlett neki.

Hozzávalók 2 személyre:
10 dkg tintahalas, fekete tészta
15 dkg fagyasztott koktélrák
1 kis fej lilahagyma, félkarikákra vágva
2 gerezd fokhagyma, zúzva
1,5 dl tejszín
4 dkg frissen reszelt parmezán
0,5 dl száraz vörösbor
2 ek. olívaolaj
tengeri só
1 ek házi chilikrém (vagy 1 friss chili paprika finomra vágva)

A koktélrákot előző nap érdemes kivenni a mélyhűtőből és hideg vízben, 24 órát a hűtőszekrényben hagyni felolvadni (zacskó nélkül!). Így nem veszít a nedvességtartalmából és egészen jó állagú, mire felhasználjuk. Az edényt, amibe felolvad érdemes letakarni, mert – nem szépítek – egyszerűen büdös. Na jó, rákszagú, de akkor is büdös. Szerencsére a „végeredmény” feledtette ezt a kis kellemetlenséget :-)

Az olívaolajon két perc alatt üvegesre pároltam a hagyma karikákat, ment bele a fokhagyma, a chilikrém. Hozzáöntöttem a koktélrákot és tengeri sóval picit megsóztam. Pár perccel később ráöntöttem a bort és nem sokkal később a tejszínt. Kb öt percig hagytam együtt rotyogni, majd belekevertem a parmezánt. Párhuzamosan kifőztem a tésztát fogkeményre (al dente), tekercsekben a tányérra halmoztam és a rákos szószt rákanalaztam.

VKF! XII - A nagy halas-herkentyűs összefoglaló

A magyar gasztroblog szféra 2008 januári Vigyázz! Kész! Főzz! játékának recept összefoglalóját olvasod. Ha most éppen nem érsz rá, gyere vissza később, de mindenképpen olvasd végig, megéri! 87 kitűnő halas és tenger gyümölcseivel készült ínycsiklandó finomság sorakozik az alábbi sorokban. Jó olvasást és jó kísérletezést!

Ági, aki főz és szakácskönyvet ír rajong minden tengeri élőlényért, ami tányérra kerülhet. Imádja a rántott tintahal karikát, a polipsalátát. 1989-ben fetrengett az extázistól, amikor Édesapja a születésnapi asztalára egy egész homárt varázsolt. Bár a magyar tengert csak tizennyolc évesen ismerte meg, mégis jóban van a ponttyal és a pisztránggal, köszönőviszonyban a harcsával és egyre jobban szereti a süllőt - fogast. Most egy különleges Mákkal sütött süllőt kreált, e nem mindennapi halételhez Furmintot fogyasztott.


Az àlabeck blog BeckZsu-ja három étellel pályázott. A téli tonhalsalátájában pomelo és avocado is van, nagyon trendi .-) A fish&chips hazai módon igazi klasszikus, a majonézes rakott hal egy régi, jól bevált recept, bármilyen halfiléből elkészíthető, most gomba is került bele.

Anna eszik és visszatér : több kihagyott forduló után 3 recepttel
is boldogan pályázik, mert túl van a vizsgákon! Készült egy pirítósra szánt kaviáros sajtkrémmel, egy gyümölcsös füstölt makrélás bulgursalátával és egy halas, krumplis canelloni, spenóttal. Mindhárom étel gyorsan elkészül és jó példa arra, hogy nem mindig az lesz belőle, aminek indul...


Aubergine nem rajong a tengeri jószágokért, de imád kísérletezni. Az általa bemutatott makizushi anno, a halhús rizzsel és sóval való tartósításának ötletéből született. Elkészítése nem őrdöngősség, minden hozzávaló kapható itthon is. Italajánlata szaké helyett egy speciális sushi-bor, ami egy spanyol szőlőfajtából készül.



A konyha és én (meg Volt egyszer egy Olaszország) blog szerzője, Baba nem valami nagy halbarát, de halad :). Három fogással pályázott: a garnéla fűszeres-ropogós bundában a cajun konyha ínycsiklandó előétele. A tőkehalszelet vargányával -bevallása szerint egyszerű és gyors recept. A tőkehal tojásos-sajtos bundában pedig jó kis villámvacsora, körete saját héjában sült, fóliás cékla. Hmmm…



Beatbull, a Kisérleti konyha tulajdonosa ötfogásos ételsorral pályázott. Amuse-gueule-ként zsázsás füstölt lazacot kínál, amit garnélarák-narancs cappuccino követ. A halfogás szaibling-bazsalikom tekercs, amit a Surf & Turf húsfogás követ, azaz marhasteak garnélarákkal, narancsos cikóriával és citromos angol zellerrel. A desszert gyömbéres garnéla-mousse, narancssziruppal egyensúlyozva. Egyszerűen lenyűgöző!


A Chilii & csoki kulináris blog Chiliije kihagyta az elmúlt két VKF! fordulót, de ebben sem volt sok öröme, ugyanis nem eszik halat, csak két és négylábúakat. Mind sokan mások, Ő is egy régebben készült, de nem publikált recepthez nyúlt, így lett a Zembere által fogyasztott és fényképezett garnélás rizottóból pályázati mű.





Chili és Vanília indította útjának egy évvel ezelőtt a VKF! játékot. Mostani alkotása a föld és tenger „gyümölcseinek” érdekes kombinációja: fokhagymás garnéla csípős kolbásszal. A tengeri herkentyűk és húsfélék egy ételen belüli használata számos tengerrel rendelkező ország konyhájában megszokott, nem bizarr. Saját bevallása szerint a csípős kolbász fantasztikus párost alkot a garnélával. Egyszerűen ki kell próbálni!

Cukroskata, az Édes élet cukor nélkül blog szerzője a második VKF! fordulóján vesz részt, rögtön három rákfogással. Egy egyszerű és nagyszerű  rákkoktélt, egy rég elfeledett brüsszeli krumplilevest rákkal és egy koktélrákos rizottót készített, amit nemes egyszerűséggel ásványvízzel öblített le. Egészségére!




Dalit nagyon szeret mindent ami tengeri, meg herkentyű, ám készíteni mégsem készít gyakran ilyen fogásokat. A mostani műve - cápaharcsa spenótágyon - egy örökölt német szakácskönyvben talált holland specialitás.

Dolce vitának a tengeri herkentyűs kiírás nem azért okozott fejtörést, mert hadilábon áll a tengeri herkentyűkkel, hanem azért mert szinte az összes kedvenc halétele már szerepel a blogján. A megoldás végül egy csomag tavaszi tekercs tészta hátoldalán mosolygott rá: rák tésztába csomagolva. És mivel a halaspulton annyira szépen mutattak a gyönyörűséges mini vörösmárnák, nem lehetett őket otthagyni, így ők is bekerültek a VKF! mostani fordulójába.


Dulmina értelmezte a legszabadabban a „tenger gyümölcsei” kifejezést: tündérkonyhájában a tenger legbőkezűbb gyümölcsével, a sóval alkotott színes – illatos – ízes fűszersókat házilag, két felvonásban. Így lett zelleres, citrusos, vegyes zöldséges és petrezselymes fűszersója. Isteni ötlet, köszönjük!

Fakanál  Éva szerint az élet nehéz, ha az ember lánya olyan feladatot kap, amit se teste, se lelke nem kíván. Ugyanis nem szereti a halat, sem a herkentyűket. De időben elkezdett edzeni a feladatra és még VKF! előtt készített egy afrikai harcsát fóliában, bemelegítésképpen. Ám az élet nem csak nehéz, hanem kiszámíthatatlan is, más események foglalták le energiáit mint a halas ételek megalkotása, de hát úriember nem csibész, ugyebár, így mégiscsak pályázott: kitűnő kosárkákat készített tonhallal és kaviárral, melyek bármely finger food partyn megállják a helyüket!

Eszter, a Fűszer és Lélek blog tulajdonosa nem halimádó, de erősen dolgozik az ügyön. Saját bevallása szerint már tökéletesen tud lazacot, sőt lepényhalat is filézni. Ezúttal sem hazudtolta meg a gyökereit: egy kóser ételt alkotott, a gefilte fish-t, mely talán az egyik legismertebb zsidó étel a maceszgombóc leves, és a sólet mellett. Igaz, nem a klasszikus „töltött hal” formában készítette, hanem kóser csukából, gombócnak gyúrva, hagyományos módon kifőzve.



Jómagam többfajta halételt készítettem. Van köztük olyan is, mint a halpástétommal töltött paradicsom, vagy a halikra krém, melyeket gyerekkorom óta szeretek. De mivel a halért mégsem rajongtam különösképpen, egy pénteki napot kineveztem alkotónapnak és meglévő receptjeim segítségével egy csomó új ízt próbáltam ki. És rájöttem, hogy szeretem a halat! Készült: sült pangasius filé currymártással, tintahalas spagettivel, egzotikus halnyárs kókuszmártásban, indiai fűszeres halnyárs, halfilé zöldséges bundában, csőben sült spenótos hal és tonhalgolyók.


Gránátalma mungóbabcsírás garnélarákot készített rizstésztával. Egyszerűen, wokban elkészíthető étel, percek alatt tálalható. A mungóbabcsíra magában és más zöldséggel is használható, B-vitamint, vasat, folsavat, magnéziumot, mangánt, foszfort, sok E-vitamint tartalmaz.



Grenadine a Zsidónegyedből egy rafinált fogást készített: lazac pezsgőtésztában zöldhagymás spenótpestóval . Bár nem volt nagy halrajongó, e fordulónak köszönhetően a halak közelebb kerültek szívéhez. A lazacot egy pár hónapja látott tvpaprikás recept inspirációja alapján készítette el, majd vajas főtt burgonyával és pestoval tálalta. Ital ajánlata: a tésztából kimaradt 2000-es évjáratú Törley Chardonnay Brut. Jó választás!

Ízbolygó nagy ínyenc. Leginkább a tintahalat szereti roston, de bármilyen tengeri halat megeszik, ha jól van elkészítve. Most négy receptet mutat be egy írásban - legkedveltebb halas ételeit: norvég hallevest, rozmaringos ördöghalnyársat, lazacos rösztit kaviárral és kardhal-tekercseket újhagymás, mozzarellás töltelékkel lime-os, zöldfűszeres öntettel. Pompás!


Juc egy laktató, frissen a legfinomabb lazacpuffancsot és egy halas is meg nem is brokkolis-karfiolos-szardellás cannellonit készített, a szardella íze csak plusz tónust ad az ételnek, nem tolakodó. Borajánlata: legújabb kedvencük, az elzászi Gewurztraminert.


A Kakaóscsiga újra Krakkóból jelentkezik egy lazacos-spenótos lasagna-val. Egyébként minden vízi élőlényt imád, kiváltképp ha tengervíz az a víz. Lausanne-ban dőzsöltek, legalább heti háromszor ettek halat, rákot, kagylót. A lengyeleknek meg hiába van tengerük, a halasnál majdnem mindent csak fagyasztott, füstölt, vagy ecetben eltett állapotban lehet kapni, ez alól a lazac képez stabilan kivételt, ezt használta ki Zsófi.


Katanyaka, az Édes Kötelesség blog szerzője most debütál a VKF!-en, idén kezdte a blogírást. Rögtön egy remek pestos lazac en papillote-al indít. Borajánlata: a Majoros Szőlőbirtok Tokaji Muscat Lunel 2003 száraz bora. Megkóstolandó!




KicsiVú nem rajong a tengeri herkentyűkért, ám két blog írójaként is pályázott. Az Étel, ital, kicsi Vú –n egy remek citromos-chilis spagettit készített koktélrákkal, ami egy kis receptfüzetben látott ötlet alapján született, egy ajándékba kapott olasz fűszerkeverékkel.



Kisvirág Olaszországban alkotta pályaművét, nem messze a tengertől, ahol sok olasz között próbál boldogulni, javuló nyelvtudással. Szereti a halat és a herkentyűket és néha már rábízza a vásárlást párjára, Zolira, akinek jobbulást kívánok! A spenótos rákos lasagne-t, Billi barátjától kapott ötlet alapján készítette. Engem meggyőzött.


Lilahangya – Ts párosnál a „szeretem” sorrend kagyló, rák, hal, tintahal, polip lenne. Most Ts által pucolt tintahalak hevertek a jégen, ebből született két pompás fogás: egy teljesen klasszikus, talán francia eredetű fokhagymás, citromos ízvilágú ízletes egytálétel Ts-től, Lilahangya egy ínycsiklandó előételt alkotott: chilis, lime-os tintahalat sült rizstészta ágyon.

Loriennek a hal szívügye, rendszeresen megörvendeztet minket a náluk „szombat – halnap” –on fogyasztott finomságok receptjeivel. Bevallom, hatására kezdtem el több halételt készíteni saját konyhámban. Ezúttal pompás tonhal steak-et készített céklán, sült almával. Hmmm…




Mamihami Anyamanyája lelkes: „Éljenek a halacskák és minden csoda, amit csak a víz terem nekünk!” Pedig húszéves koráig nem ette meg a halat! Azóta boldog lenne, ha minden héten kerülne egyszer-kétszer a tányérjára (filézett) hal :-)
Az első VKF!-jére lazacos pitét készített, mely melegen – langyosan – hidegen isteni finom!



Mamma, a Dalla cucina, per te blogban nyelvhalat készített dukkah-fűszerrel, radicchioval és cukkinivel. Szerinte a nyelvhal fajlagos ára a súlyával együtt emelkedik, akár csak a csiszolt gyémánté:-) Dél-Afrikai fehérbort választott hozzá.



Max most debütált a VKF!-en, bevallása szerint eddig „háttérolvasó” volt. Egyből három finomsággal pályázott: egy Jamie Oliver ihlette „Keszeg párolt zöldségágyon” fogással, Pannicica TONhalas CSIgájával, , azaz TONCSI–val, ami lehetne akár hasé is és egy kéksajtos makréla tekercsel, ami régóta izgatja Max fantáziáját. Izgalmas fogás!



Moha és Sáfrány fiatal kora ellenére egy komoly fogással pályázott: Kardhal steak paradicsomos, paprikakrémes, parmezános padlizsántoronnyal. Készített még finger food partykra ideális lazacos kosárkákat tormahabbal, saját maga által hajlítgatott kiszúróformák felhasználásával. Nagyon szépek és biztosan finomak is!



Nequilla is új pályázó, friss gasztroblogger. Saját bevallása szerint nagyon szeret enni és rajong a polipért, amivel Tenerifén kötött életre szóló barátságot. Most az exe exének a tiszteletére főzte a polipot paradicsomos-vörösboros mártásban. Borajánlata: a Hiemann borház "Idei" vörösbora, de szerinte egy izgalmas fehérbor-mondjuk a Szent Ilona borház " Taposó-kút" küvéje is lecsúszik mellé...

Okostojás, alias t3v ha dulifuli lenne, azt mondaná, utálja a tenger gyümölcseit. Akadnak azonban kivételek, ilyen A főzés tudományán bemutatott grillezett tonhalsteak csípős gyömbérszósszal és üvegtésztával, mely egy „korai” Stahl recept felhasználásával készült, röpke 10 perc alatt.




Phzs első nekifutásra úgy gondolta, kimarad ebből a fordulóból, aztán megbirkózott a feladattal! Ecet és olaj blogján Chili és Vaniliához hasonlóan a föld és tenger gyümölcseit kombinálta: cápaharcsa lencsével és chorizóval készült konyhájában, a recept kedvenc TV műsorában bukkant fel.


Piszke részvétele sokáig kétséges volt, két okból is: lázas gyerekét hűtőfürdőzte főzés helyett és szigorú elvárásai vannak a herkentyűkkel kapcsolatban: ne legyen nyálkás, ne legyen szálkás, ne legyen tapadókorongja, csápja, vádlón meredő szeme, ne éljen mikor megeszi... Aztán mégis befutott a Tapenade-al, mely bevallása szerint nagyon-nagyon finom. Mindegy, hogy barna- vagy fehér kenyérrel, pirítóssal, baguette-tel kínáljuk, eteti magát, borzasztó éhséget és (alkohol)szomjúságot csinál, azaz vacsoravendégség esetén ideális!




Doctorpepper épp csak hazaért a síelésből és már össze is dobott egy finom tonhalkrémet meg egy pirítósra való paradicsomos koktélrákot, mellyel bővítette halas finger food party étkeink tárházát. Köszönjük, mert Csak a Puffin ad nekünk erőt és mindent lebíró akaratot!




Rossa Mela konyhájában a hal és tenger gyümölcsei mindig szívesen látott eledel. Most szuronycsigát főzött, fehér majonézzel. Mennyire igaz, hogy aki evett a tengerparton az aznapi fogásból készült halat, rákot, tintahalat, polipot, az pontosan tudja, hogy ehhez képest a zacskós fagyasztott tenger gyümölcsei körülbelül olyan, mintha a nagymama főzte illatos lekvárhoz hasonlítanánk a színezékből, állományjavítóból és citromsavból összetákolt ipari dzsemet! De sajnos ez a luxus megmarad a tengerparti nyaralások idejére…

Sütisnéne maradt a hagyományos ízvilágnál és tonhalas pennét készített, paradicsommal, mozarellával, bár bevallása szerint más tengeri herkentyűt is szívesen kipróbálna. E bejegyzésből a diétákkal kapcsolatos véleménye is kiderül.




Starfokker is fiatal gasztroblogger. A tejbegríz oldalain szerepeltek már a kiírásnak megfelelő fogások, ám most Rosemary Shrager Spektrum TV-ben látott ötlete alapján megalkotta a nyerő fogást: tőkehal zöldborsópürével és céklaropogóssal.



Teknősleves csapata nagyon kitett magáért, igazi hallakomával készültek első VKF! részvételükre! korkiborki feketekagylós spagettit készített, muhoebec és mortiis baconben sült pollack halat és (poénból) banános-ketchupos halrudacskát sütött, jj bébipolipos rizottót, opperkoszos kanelbulle-t(fahéjas csigát), smor pedig lazacos fusillit készített konyakos-tejszínes mártásban. Volt még céklaleves, sült cékla joghurttal és tonhalkrémes szendvicsek, mindebből kb húsz teknős lakott jól. Egészségetekre, teknősök!


Tintaleves Eszter fantasztikus fish pie-t készített (halrakottas, rakott hal, halas-krumplis lepény, vagy ahogy tetszik a magyar neve). Fogadtatása olyan egyértelműen és lehengerlően kedvező volt, hogy azonnal feledtette a szokásosnál hosszabb konyhai munkálkodást. A recept Jamie Oliver The Return of the Naked Chef című könyvéből származik. A leírásban Eszter kiegészítette a receptet saját, praktikus megjegyzéseivel.



Két vegetáriánus pályázat következik:
Az első Nanáé, aki a Vegasztromániában algás rizottót készített, szerintem nem csak vegetáriánusok élveznék a finom ízét. A hozzávalók vásárlása közben vett egy cavi-art nevű alga-kaviárt is, ami teljesen úgy néz ki, mint az igazi kaviár, csak algából van, állagra, színre (van piros, és fekete, kis-, és nagyszemű) abszolúte hasonlít testvérére, csak az ízében lehet egy kicsit érezni az alga-ízt. Izgalmas felfedezés!




Vera vegakonyhájában a bajai halászlé mintájára egy jól sikerült kísérlet: algászlé bajai módra készült, kombu alga, hagyma és pirospaprika felhasználásával. Egyedül a halászlébe való tészta okozott kisebb gondot, mert az csak tojásos kivitelben kapható.




Zozo, a cooking star párnaponta jobbnál-jobb halas-herkentyűs receptekkel örvendeztetett meg minket. Készített egy zöldbabos tonhalsalátát, második körben jól megszenvedte a tintahal pucolást, ám végül elkészült a saláta, avocadóval. Következett egy füstölt lazacos muffin, majd záróaktusként egy pompás konyakos-fokhagymás garnéla, amit előételként, de rizzsel akár főételként fogyaszthatunk.


Zsu szereti a halat, de sok herkentyűvel még nem volt dolga. Konyhájában ez alkalommal grillezett rákfarok készült. A drága alapanyag beszerzést most párjának születésnapja alkalmából ejtette meg, méltó ünnepi étel készült a pucolásnál megszenvedett rákfarokból. Zsu többfajta mártogatóst is készített: paprikás majonézt, fűszeres paradicsommártást és sült fokhagymásat. Mennyei fogás!






Zsuzsa jó harminc évig mély ellenszenvet érzett a vízilények iránt, ezen évek óta változtatni próbál. Nem dőlt le hangtalanul a székről amikor megjelent e forduló kiírása, hanem talált egy jó kis marokkói receptet és beruházott egy méregdrága nyelvhalra (azt mondta, megérte!). A művet a Mézesmadzag blogon tette közzé. Gombás blogja, a Ha bolond, ne szedd le is pályázott, egy ricottás – szarvasgombás óriáskagyló(tészta) sütőtökmártásban nevű alkotással, amihez a St. Andea 2006 egri roséja utólag nem tűnt a legjobb választásnak (lehet, hogy már öreg?)

És végül, de nem utolsó sorban, a Zsuzsi főzött, vagy inkább grillezett egy tonhal steaket egyszerű fűszerezéssel, angolosan, melyet ázsiai beütésű, a tonhalhoz passzoló gyömbéres – szójás salátával kínált. Összefutott a nyál a számban! :-)