Retek krém jégcsap retekből

Állandósulni látszik az időhiányom, több mint 2 hétig nem volt új bejegyzés a blogon. Pedig annyi minden történt gasztro vonalon is! Lezárult a Szega Foods receptverseny, volt Gourmet Fesztivál a Millenárison, megjártuk Dániát, mostanában tízen ülünk asztalhoz, majdnem mindennap grillezünk (a tegnapi szűz volt A nagybetűs) és kaptam egy újabb játékszert, egy Moulinex Fresh Express+-t. Na azóta csak reszelek, szeletelek, sorban készülnek a saláták, kencék, zöldségtorták. Mert hálás egy kis gép! Oda vagyok érte. Kint lakik a konyhapulton, mert kicsi és kis helyen elfér az összes rápattintható tartozékával együtt, na meg nem utolsó sorban gyönyörű! (Jól állna nekem egy ilyen színű autó is…)

Feltett szándékom volt részt venni a VKF!legutóbbi fordulóján is, mert a házigazdája, chriesi igazán kreatív és izgalmas témát talált ki: fehér ételt kellett készíteni. A határidőt lekéstem, mert nem volt időm megírni a bejegyzést annak ellenére, hogy készítettem egy jó kis reggeli kencét, jégcsap retekből. Az új kisgépnek köszönhetően egy jókora retek és a hagyma lereszelése is pár másodpercig tartott, az érdemi munka sem volt több úgy 3 percnél.

Hozzávalók:

1 méretes jégcsap retek

fél fej hagyma

3 ek majonéz

1 ek tejföl

1 kiskanál magos mustár

fél citrom reszelt héja és pár csepp a levéből

frissen őrölt bors

só

A retket jól megmosom, a hagymát meghámozom, és mindkettőt pikk-pakk lereszelem a csodamasinán. Alaposan besózom és békén hagyom 10-15 percig. Kinyomkodom a levét, a kinyomkodott részt tálba teszem és összekeverem a többi hozzávalóval, tekerek bele borsot. Rozskenyér pirítóssal a legfinomabb.

A csodamasinát köszönöm a Moulinex-nek!

Az év legjobb kulináris ajándéka

Valamikor tavasszal a Bock Bisztróban reggeliztünk Mamma barátnőmmel. Kései reggeli volt, délelőtt 11-kor könyörögtük be magunkat egy Pho levesre, ami annyira finom volt, hogy mindketten azóta is emlegetjük (ahogy azt az egész napot, mert a MÁK-ban ebédeltünk, a Printában kávéztunk és olyan kulinárisan sűrű napom azóta is ritkán akadt).

Szóval Pho leves. A Bock Bisztróban nagyon tudják. Olyan szaftos, ízes, tökéletes állagú csirkehússal kaptam, hogy elaléltam. Az időközben besétáló Varju Viktortól (a Bock Bisztró chéfje) tudtam meg, hogy a csirkehús természetesen vákuum alatt, sous vide készült, alacsony hőmérsékleten, sok órán keresztül. Na akkor eldöntöttem, hogy ha a fene fenét eszik, nekem akkor is egyszer ilyet kell ÉP tányérjára (meg persze a magaméra is) tennem!   

Igen ám, de az akkor kapható sous vide készülékek leginkább a háztartásoknak elérhetetlen kategóriába tartoztak, főleg az áruk, meg a méretük miatt…

Aztán a nyár elején, a Dining guide Foodshow-ján fedeztem fel a kiállítók között a háztartási körülményekre kitalált Sous Vide Supreme készülékeket. Szerencsés barátnőm már azon a hétvégén magáénak tudhatta (a férjének van ízlése!), nekem egy kicsit várnom kellett a jóra, de a karácsonyfa alá én is betehetem konyhám legújabb lakóját. 

Welcome szaftos, tökéletesen médium steak-ek, welcome tökéletes állagú csirkék, vadak, halak és zöldségek, welcome tizenfős vacsorák, mert ezen túl akár napokkal előtte elő tudok készülni, majd para nélkül, percek alatt akár tizenkét főre is tökéleteset tudok tálalni.

A sous vide (ejtsd: szuvid) francia kifejezés, olyan főzési eljárás, mely során légmentesen lezárt tasakokban lévő ételt vízfürdőbe helyezünk, és ott állandó hőmérsékleten tartva készítjük el. A főzési idő hosszabb lehet, mint más eljárásoknál, viszont a főzési hőmérséklet sokkal alacsonyabb, és az alacsony hőfokon történő lassú főzési eljárás figyelemreméltó és egyedülálló eredményekhez vezet.

Az eljárás nem új, az 1970-es évek közepén Georges Pralus fejlesztette ki (Franciaországban, Roanne-ban, a három Michelin csillagos Troisgros étteremben) azzal a céllal, hogy minimálisra csökkentse a drága libamáj elkészítésénél bekövetkező zsugorodást, ugyanakkor a legoptimálisabb ízt érje el, majd egy másik séf, Bruno Goussault továbbfejlesztette az eljárást, hogy az Air France légitársaság első osztályán utazóknak gourmet minőségű fogásokat tudjanak tálalni. Az utóbbi két évtizedben a sous vide módszer új lendületet adott a kulináris innovációnak és kreativitásnak, és világszerte használják az éttermekben, meg egyre több háztartásban.

A sous vide eljárással kapcsolatban az a legizgalmasabb, hogy ez nem egyszerűen a régi fogások elkészítésének új módszere, hanem olyan új és egyedülálló eljárás, amellyel olyan ízeket és állagokat érhetünk el, mint semmilyen más főzési eljárással, sem párolással, sütéssel, pirítással, olajban sütéssel, grillezéssel vagy posírozással.

Három hete ismerkedünk egymással, a Sous Vide Supreme és én. Kipróbáltam már egy-két dolgot benne, és ahogy telik az idő, csak nő a kísérletező kedvem, legtöbbször azon gondolkodok, hogy egy adott fogást hogy tudok tökéletesíteni a sous vide eljárással.

Mire jutottam? Hogy Sous Vide Supreme nélkül lehet élni, de nem érdemes, úgy hogy folyt. köv. :-)

A brassói diétás változata, avagy én is tesztelem az új gépet

Ahogy arról Grenadine is írt, néhány gasztrobloggerrel együtt Tefal párolót vagy olajsütőt kaptunk tesztelésre, receptes brain storming-ra. Én az Actifry olajsütőt választottam, mert roppant módon érdekelt, milyen az egy evőkanál olajjal készült étel, amit normál körülmények között legalább 1 liter olajba sütnék:-)

Átvétel napján kikerült a konyhapultra, azóta bajosabban lehet kinyitni a mikró ajtaját…(most lehet szörnyülködni, igen, használok mikrohullámú sütőt, pld. melegítésre (azóta már nem). Pár napig nézegettük egymást, ismerkedtünk, aztán elkészült benne az első sült krumpli, összesen 1, azaz egy kanál olajjal. Kívül pirospozsgás, mosolygós, ropogós, belül krémes sült krumpli, jó volt, na. Ma összesen félórám volt ebédkészítésre és nem túl fantáziadúsan brassóit késztettem az új kütyübe, pulykamell filével.

A képlet egyszerű, összesen 35 perc alatt lett kész úgy, hogy egy edényt piszkoltam és közben nem vele foglalkoztam, hanem volt időm elmosogatni, betenni egy mosást és még Picilány lelkét is ápolni, mert konyhánk új lakója egyedül tette a dolgát. És jól tette!:-)

A sütnivaló burgonyát (hámozás után) és a szeletelt pulykamellet nagyjából egyforma kockákra vágtam. A krumplit szárazra töröltem, betettem a gépbe, meglocsoltam 1 kanálnyi olívaolajjal és elindítottam. 35 perces sütési időt állítottam be. 20 perc után hozzáadtam a húskockákat is, sóztam, tekertem rá borsot és megszórtam majoránnával meg fokhagymaporral, dobtam közé vagy 10 db félbevágott (tisztított) apró salottahagymát, ami szépen megsült, karamellizálódott és olyan jó lett, hogy a végén mindenki azt vadászta a krumpli és húskockák között. A pulykamellnek tökéletesen elég 12-15 perc, nem is érdemes tovább sütni, mert kiszárad. A végeredmény a képen látható. Legjobban az tetszik, hogy nem kell kavargatni, felügyelni, hanem szépen duruzsol, teszi a dolgát és nem úszik a lakás kajaszagban. Lassan komolyabb feladatok elé is állítom, lássuk, mit tud.

Krumpli trottole

Ez kérem nem az, aminek látszik, nem trottole tészta, hanem sült krumpli. Ezzel a furfangos alkalmatossággal készítettem,


amit a helyi piacon vettem és csuda jópofa spirálokat lehet vele krumpliból (is) készíteni. Igaz, minden krumpliból csak egyet, de a krumplit azután meg lehet tölteni akármivel: répával, virslivel, fasírt masszával. Vendégek előtt lehet vele villogni:-)

Hétvége

Csuda jó hétvégém volt! A szokásosnál egy nappal korábban kezdődött, egy családi ballagás okán. Itt beszereztem egy gyomorrontást, de akár örülhetek is neki, mert boldogabban állok majd mérlegre, ha túl leszek rajta:-) A hátulütője, hogy miatta nem tudtam részt venni Anna vasárnapi grillkolbász partiján, ám végül ez is jótékony hatással van a kilóimra.
Még ballagás előtt rávettem ÉP-t, hogy árkon-bokron keresztül, építési és felújítási területeken átgázolva vigyen el engem a Haris közbe, hogy megrendeljem életem terrine formáját. Legalább 2 éve vágyok egy igazi, fehér porcelán, tetős terrine formára, olyan nem túl nagy méretűre, amibe egy libamájból is lehet terrint készíteni, nem kell rögtön három libamájra beruházni. A múlt havi Nők Lapja konyhájában láttam egy képen valami hasonlót, mint amire a fogam fájt és utánajártam, hol lehetne beszerezni. Telefon a szerkesztőségbe, hogy ki kölcsönözte az edényeket az ételfotókhoz, majd pár kanyar után eljutottam a Kitchen Factoryba, ahol tudatták, hogy sajnos amit én keresek, az náluk nincs, de megtudtam, hogy álmaim terrine formáját a francia REVOL cég gyártja és valahol a Haris közben van a magyarországi importőrük. Neten átlapoztam a katalógust, kiválasztottam a méretet, feljegyeztem a kódszámát és minden infóval felvértezve elindultam a Haris közbe. Közben kiderült, hogy amit én keresek, nem is a Haris közben van, hanem egy utcával odébb, a Párizsi utcában, ott, ahol vettem annó az első microplane reszelőmet. A boltba úgy léptem be, hogy most majd megrendelem, majd egy hónapon belül esetleg hozzájutok, erre meglepetés! volt terrine forma, nem csak abban a méretben, hanem kisebb és nagyobb is! Hát minden vágyam így teljesüljön!:-)

kép innen

Végre amouse bouche kanalakra is szert tettem, előbb-utóbb majd felbukkannak az ételfotóimon. Olyan boldogan jöttem ki a boltból, mint egy kisgyerek, mikor megkapta áhított játékát, az a pillanat „a hét fénypontja” címet is elnyerhette volna, ha este felé nem találkozok egyik legkedvesebb, messziről jött barátnőmmel, akitől spanyol gasztro ajándékokat kaptam, egy mediterrán ízesítésű tengeri sót ( a fleur de sel spanyol testvérét) és egy delicatesse-nek ígérkező citrom lekvárt, ami állítólag még a kedvenc dán narancslekváromnál is finomabb.


Vasárnapra volt egy vitorlázással egybekötött halászlé főzésre-evésre meghívásunk, ami igazán jól sikerült, bár a halászlét kicsit elsózták a szerelmetes szakácsok:-) Kezd nyári hangulatom lenni…

Húsvétra készülve

44 nap múlva Húsvét, ídén időben beszereztem a húsvéti sütéshez való kiszúróformákat.

Már csak jó recepteket kell összeszednem:-)

Szülinapi ajándék

Büszkén jelentem, hogy holnaptól nálam is szolgálatba áll Kenwood Chef KM-416 Őlordsága, Lorienéhez hasonlóan:-) Azért holnaptól, mert ma csak nézegetem, kóstolgatom, barátkozunk egymással. Na de reggeltől, Lordom, felkötheted a gaty…akarom mondani kötényedet! Bár csak hétvégén lenne aktuális, de ma megleptem magam a szépséggel:-)

Kenyér projekt

A kenyér sütési projekt eljutott arra a szintre, hogy a 7,5 dl lisztből bekevert kenyér egy egész napra kevésnek bizonyult, az ovális jénai edényem pedig kicsinek, mert mindennap felugrik valaki a baráti körből megkóstolni a kenyeremet…Tegnap elérkezett az idő, hogy egy speciálisan kenyérsütésre készített cserépedénnyel gazdagodjak. Nekem nagyon tettszik és ebben kényelmesen elfér a dupla adag.

Tegezős áruházi portya

Tegnap a Gloria Jean’s kávézós program után ellátogattam az Ikeába. Konyha hetek vannak éppen és egyedül, ráérősen végigböngésztem a polcokat. Nem sok minden hiányzik a konyhámból (legalább is azt hiszem), de akadt 1-2 dolog, ami hazajött velem.

Régi álmom volt egy kőmozsár, amivel a zöld- és egyéb fűszereket jól meg lehet dolgozni, de mostanig csak olyat láttam ami többe került mint 7500 Ft, ennyit pedig nem áldoztam rá. Tegnap rátaláltam a méretben is, árban is megfelelőre (1990.-)

Égető szükségem volt egy bevonatos serpenyőben is használható lapátra, amivel kedvenc(szintén ikea) serpenyőmben kényelmesen meg tudom fordítani a hússzeleteket.(Volt egy bambusz csipeszem, de sajna eltört…) Ezt találtam:




Jöttek még velem színes, jópofa jégkocka készítő formák szilikonból, mert abból könnyen kifordítható a végeredmény

És gazdagabb lettem egy fazékkal is, mert 1290.-Ft-ért nem bírtam ott hagyni!

* a fotók az áruház honlapjáról származnak