Mákos linzer

A linzer a Karácsony alapkelléke nálunk. Idén a jól bevált receptet lecseréltem egy mákos változatra és nem bántuk meg! Friss mákot (darálva is) a Nagyvásárcsarnokban veszek kedvenc magosboltomban, itt tuti nem avas a mák és nem kell megvennem negyedkilónyit (ami ki tudja mióta áll a boltok polcain), ha nekem csak tíz dekára van szükségem.

Hozzávalók:
35 dkg liszt
22 dkg vaj
8 dkg porcukor
1 egész tojás
1 rúd vanília kikapart magjai, vagy 1 teáskanál (házi) vanília esszencia
5 g sütőpor
1 bio citrom reszelt héja
2 evőkanál darált mák
házi barack, és/vagy narancslekvár a töltéshez

A lisztet elmorzsolom a vajjal, majd a többi hozzávalóval tésztát gyúrok és frissentartó fóliába csomagolva 1-2 órát pihentetem a hűtőben. Kinyújtom 3 mm vastagra, és linzer szaggatóval kiszaggatom (minden másodiknak a közepét is), sütőpapíros tepsire helyezem a kiszaggatott tésztákat, és 180 Celsius-fokra előmelegített sütőben néhány perc alatt készre sütöm. Kihűlés után baracklekvárral összeragasztom, ízlés szerint porcukrozom.

Judit Hajba-Atkins ötlete alapján, aki belekeverte a linzer tésztájába a hókifli töltelékéből kimaradt mákot. Így születnek a jó dolgok J

Pisztáciás-kardamomos hókifli

Idén egy hétig tizennégyen ültünk asztalhoz az ünnepek alatt. Komoly terveim voltak a sütést illetően, hetekkel korábban megterveztem, miket fogok készíteni, aztán eljutottam kedvenc magosboltomba is a Nagyvásárcsarnokba és jól bevásároltam mindenféle alapanyagot az ischlerekhez, hókiflikhez, kekszekhez. A nagy rohanásban végül nem jutott idő mindenre, de ez a kifli volt az első, amit megsütöttem és ez volt az első, ami már félidőben el is fogyott (ezt a három darabot is úgy kellett "megmentenem", hogy legyen, mit lefotózzak).
Nem csodálom, mert abbahagyhatatlan…

Hozzávalók:

25 dkg liszt

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

10 dkg darált pisztácia

fél mokkáskanál őrölt kardamom

10 dkg étcsokoládé

A tésztához való anyagokat (a csokoládé kivételével) összegyúrom, ceruza vastagságú, hosszúkás rudakat sodrok, kb 5 cm hosszúra vágom és kifliket formázok belőlük. 160 fokos sütőben egész világosra sütöm és a tepsin hagyom teljesen kihűlni, mert nagyon porhanyósak és melegen kezelhetetlenek. Másnap vaníliás cukorba forgatom és a kiflivégeket vízgőz felett felolvasztott csokoládéba mártom, sütőpapíros tepsin hagyom megdermedni a csokiba mártott végeket.

A vaníliás hókiflimbe cseréltem le a mandulát pisztáciára és  kardamommal bolondítottam az ízét.

Vendéglő a Pisztrángoshoz, avagy az utóbbi évek legjobb éttermi ízélménye

Szeretjük a halat, a pisztráng nekem gyerekkori kedvencem. Évente többször ellátogatunk a lillafüredi pisztrángtelep Erdei Halsütödéjébe, mert az ottani sült, és füstölt pisztrángnál frissebbet, finomabbat nem találtunk, pedig szisztematikusan végig kóstoltuk az ország pisztrángosait. A lillafüredi Erdei Halsütöde azonban minden októberben bezár, aztán tavaszig lehetett arról álmodozni, hogy újra jót eszünk majd Lillafüreden…  A pisztrángtelepet sok évtizede működtető házaspár egy évvel ezelőtt megnyitotta az egész évben nyitva tartó éttermüket, de mi csak nemrég jutottunk el oda, hogy ne csak egy kávéra térjünk be. 

A Vendéglő a Pisztrángoshoz az Ómassa fele vezető úton, még a pisztrángtelep előtt, a régi bányairoda épületének helyén van, ami egy ideig szálláshelyként is funkcionált. Az étteremmel szemben parkoló, az étterem udvarán tó, a konyhát kiszolgáló kis fűszerkert, gondozott, rendezett, hangulatos az egész. Maga az étterem nem nagy, talán 8 asztal, de a télen is fűtött, pazar kilátást nyújtó téliesített terasszal együtt úgy hatvanan tudnak egyszerre helyet foglalni. A beltér stílusos, igényes, mégsem hivalkodó, a hal motívum mindenütt jelen van, a kerítéstől a mosdóig. 

Térerő, Wi-Fi nincs, van viszont élő virág minden asztalon, a különösen hangulatos fedett teraszon (ami nyáron teljesen nyitható) gyönyörű orchideák és broméliák lógnak a plafonról, különleges növények sorakoznak körben a párkányon.
A pincérek kedvesek, segítőkészek és felkészültek. A kiszolgálás gördülékeny, bár teltház esetén biztosan többet kell várni, mint amikor mi ott jártunk, és 5-6 asztalnál volt épp vendég, de ilyen ételekre szívesen várok bármikor. Közben lehet bort, házi limonádét, vagy jófajta kézműves söröket kortyolni, beszélgetni, kirándulást tervezni, vagy a teraszon ülve egyszerűen gyönyörködni a tájban.

Az étlap szezonális. 3 előétel, 3 leves, 9 halas és 2 halmentes főétel, 2 desszert, meg egy bükki sajtválogatás az, amiből választani tudtunk, mégis nehéz döntés volt, mit is együnk… egyértelműen vissza kell térnünk a többi fogást is megkóstolni. Maguk sütik a kenyeret, mindegyik ételhez van borajánlat, mindegyik borból lehet akár egy pohárral is kérni, így egy étkezéshez több fajta bort meg lehet kóstolni (legközelebb sörözünk, mert a sörválaszték is izgalmas).

Felcsillant a szemem, mikor láttam, hogy van haltöpörtyű az étlapon, mert az a gyengém. Ha megkívánom, képes vagyok rávenni ÉP-t, hogy menjünk át Akasztóra a Halascsárdába haltöpörtyűt enni, de eddig ez volt életem legjobb haltöpörtyűje. „A” nagybetűs haltöpörtyű! Kívül kellően ropogós, belül kellően szaftos és nem túl zsíros, tiszta, jó ízű pontyból (amit, mint megtudtuk, pár hétig a pisztrángtelepen tartanak, így ha iszap ízű is volt eredetileg, a Garadna vizében lubickoló pontyok húsa szépen kitisztul és igazán jóízű lesz).  Gyümölcsös chutney és lilahagyma lekvár kísérte, meg pár darabka isteni pácolt lilahagyma (ebből többet is el tudtam volna viselni, annyira jó volt). 

ÉP pisztráng cevichét rendelt, sütőtök krémmel és marinált karfiollal. Abban is tobzódtak az ízek! A ceviche (ami citromlében marinált halhús) kellően citrusos, de nem túl savas, a 3 színű karfiol látványra is üdítő, finoman roppanós, a sütőtök selymesen krémes, a tetejére szórt ropogós sült hagyma újabb textúra… le voltunk nyűgözve!

Főételnek ÉP pisztrángfilét rendelt, körtés zellerpürével és grillezett zöldségekkel, én Dorozsmai Molnár pontyot kértem, melyet házi gnocchival, isteni finom gombamártással kaptam, pecorino forgáccsal és friss zöldekkel. 

Mindkét tányéron odafigyelés, kreativitás, szédítően jó ízek, változatos textúrák, szép tálalás és végre egy hely, ahol ropogós a hal bőre, a halhús meg feszes, van állaga, ami nem is csoda, mert igény szerint, akár napjában többször érkezik a szuperfriss halhús a pisztrángtelepről.
Desszertnek alig marad hely, de bevállaltunk egy adag meleg almás rétest fahéjhabbal, alma chips-szel és nem bántuk meg. 

Kávét is érdemes inni, mert igazán jót, a debreceni Black Sheep kávépörkölő manufaktúra kávéit főzik, hozzáértő módon.

Itthon jó pár éve volt ilyen ízélményben részünk, talán az Anyukám mondta okozott utoljára hasonló katarzist. Menjetek Lillafüredre, télen-nyáron sok programot kínál a környék, és ha eljön az ebéd, vagy vacsora ideje és igazán jót ennétek, a Vendéglő a Pisztrángoshoz szerintem a lehető legjobb választás! Mi biztosan visszatérünk, ahányszor csak arra járunk.
A miskolciakat és környékén lakókat őszintén irigylem, mert bármikor részük lehet ebben. 

Az ünnepek előtt a Pisztrángtelepen halvásár is van (kérésre meg is pucolják a halat), az étteremben pedig lehet halászlét rendelni, elvitelre.

Vendéglő a Pisztrángoshoz
Telefon: +36 46 445-191
Az étterem weblapja, facebook és instagram oldala
3517 Miskolc III. ker.
Újmassa 01177/1 hrsz.
GPS: +48°06'54.7", +20°35'11.4

*A bejegyzésben szereplő fotókat az étteremtől kértem, mert a saját fotóim este, kevés fényben közel sem adják vissza azt, amit a tányérokon láttunk.

Könyvajánló: Váncsa István – Lakoma - A francia konyha legfinomabb ételeiből

Idén szuperjó névnapi ajándékom volt: Váncsa Istvánnal ebédelhettem a Három Hollóban, közben a LAKOMA sorozat most megjelent, harmadik részéről mesélt, mely a Földközi-tenger keleti medencéje és Olaszország konyhái után ezúttal a francia konyha legfinomabb ételeit mutatja be. A sorozat harmadik része – csakúgy, mint az első kettő - nem a most divatos egy kép-egy recept elvet követi, mert nincs bennük egyetlen ételfotó sem, ám recept annál több, majd hétszáz oldalon át, ráadásul nem a haute cuisine-t mutatja be, hanem annak alapját, az autentikus francia paraszti konyhát, olyan ízesen leírva, ahogy azt megszoktuk tőle.

Váncsa Istvánt hallgatni és olvasni is élmény. Hihetetlenül felkészült, ugyanakkor könnyed és vicces. Mindennek alaposan utánajár, kutat, megtanulja az adott nyelvet, elmegy az adott régióba, piacokra jár, kóstol és beszélget a helyiekkel, hitelesnek tartott forrásokból szerzi az információkat, amit aztán élvezetes stílusban tár elénk, pontos, érthető és követhető receptleírásokkal.
Még csak belelapozni volt időm, de alig várom a csendesebb ünnepi időszakot, hogy végig tudjam olvasni.

Itt lehet kedvezményes áron megrendelni.

Váncsa István – Lakoma - A francia konyha legfinomabb ételeiből
Libri Könykiadó
2019
697 oldal
5999.-Ft

A Legjava

Rohanós napokat élek. Elkezdődött az év utolsó hónapzárása az irodában, közben lázasan készülök a Karácsonyra. Kilenc napig tizennégyen ülünk majd asztalhoz, tervezem a menüt, gyűjtöm az ötleteket.  Ilyenkor jól jön ebédre (vagy vacsorára) egy gazdag leves, vagy bármi olyan, amit pár perc alatt asztalra lehet tenni, finom, és tápláló. Minap grillezett sajtra vágytam, amire egy isteni finom, rozmaringos meggy chutney került, a Legjavából.

Hogy mi az a Legjava? Mindenféle adalékanyag, színezék és tartósítószertől mentes, a Homokhátság szívében – Bordányban –kézzel készült finomságok.

A Homokhátság Szíve Zöldség – és Gyümölcsfeldolgozó Szociális Szövetkezet hátrányos helyzetű munkavállalókat foglalkoztat, a helyi gazdáktól felvásárolt terményekből készítenek prémium minőségű gyümölcsleveket, és saját receptúrák alapján többféle szószt, krémet, lekvárt és chutneyt, meg olyan szárított zöldségkeverékeket, melyek nem tartalmaznak sót, vagy ízfokozót. Exkluzív megjelenésű termékeik sikeresek a kézműves vásárokon és piacokon, egyre több kézműves boltban is kaphatóak (viszonteladókat szívesen látnak), de webshopjukból is megrendelheted és egytől-egyig olyan, amit kóstoltam, és jó szívvel ajánlok akár a karácsonyi asztalra, akár ajándéknak. Ha nem szoktál befőzni, de olyat ajándékoznál, amit magad is szívesen fogyasztanál, a Legjava jó megoldás!