Konfitált kacsazúza

A hipermarketben én mindig a konyharészleget nézem meg először, majd az élelmiszerek felé veszem az irányt. ÉP a műszaki osztály felé kanyarodik, hosszan nézelődik, majd rám csörög és megbeszéljük, melyik pénztárnál randizunk, addig ki-ki kedvére nézelődhet anélkül, hogy a másik az idegeire menne a sürgetéssel. (mindig ő végez előbb...) Még nyár derekán a gazdaságos áruház műszaki osztályára tévedtem, persze ott sem a hi-fi berendezéseket stíroltam, hanem a konyhai cikkeket. És mit látnak szemeim?

Konfitáló edényt, nevetséges áron, kb annyiért, hogy a benne lévő mázas cserépedényt se tudnám az árából megvenni, nemhogy az egész berendezést:-) Gondoltam, ez az én napom és már tettem is a kosárba, szemem előtt a Heimann vacsorán fogyasztott isteni konfitált zúza lebegett, szinte már az illatát, ízét is éreztem és gondoltam spéci edénybe csak jobb lesz, mint a sima, töltött káposzta főzéshez használatos erdélyi cserépedényemben… Jelentem, nincs különbség!

Már sokszor használtam, ma pedig eljött az említett kacsazúza ideje. A recept Ízbolygótól érkezett, így nem tudom, hogy a Heimann receptversenyen pályázó Futó Tamás receptje, vagy a Kistücsök chéf Csapody Balázsé…:

„A zúzákat megtisztítom, a zsíros részeket levágom. Egy tálban frissen őrölt színes borssal és durva tengeri sóval hintem meg, majd mintegy két órára a hűtőbe teszem. A hűtőből kivéve letörölgetem, leszárítom, és annyi forró libazsírba (nálam kacsazsírba) teszem, amennyi teljesen ellepi. Ezután a lehető legkisebb hőfokon abálom legalább másfél-két órán keresztül. Közben dobhatok bele egy szál kakukkfüvet, néhány gerezd fokhagymát. Kihűlve, lefedem és a hideg kamrában vagy a hűtőben tartom felhasználásig. Nem árt legalább két hétig a zsírban érlelni. Felhasználáskor lassan felolvasztom (nem forrósítom!), majd a zsírból kivéve, konyhai papírtörlővel leitatom róla a zsiradékot, és a felhasználásnak megfelelően darabolom, vagy végzek további műveleteket. Belül egyáltalán nem zsíros”.

És olyan vajpuha, hogy olvad el a szájban…

Pirított csiperke- és tőkegombával újraélhettük a díszvacsora egyik legjobb fogását:-)

A konfitáló gép képe innen származik.

Vörösboros zúzapörkölt bográcsban

Nagy családi kedvenc, a bográcsos vörösboros zúzapörkölt, melyet, mint minden bográcsban készült finomságot, ÉP követ el rendszeresen. A főzéssel ő is úgy volt, mint a cigány gyerek a hegedüléssel. Ő is úgy gondolta, hogy tud főzni, csak még nem próbálta. Aztán egyszer kipróbálta… és tényleg tud!:))

Jó pár évig csak grillezett, meg salátákat készített (na meg a legfinomabb rántottákat!), aztán vettünk egy bográcsot, összegyűjtött jó pár receptet „öreg rókáktól” és nekilátott. Legelső bográcsos műve is zúzapörkölt volt. Népes társaságnak főzött és igen jól sikerült. Azóta követett már el többször csülkös pacalt, körömpörköltet, kakast, zúzát és egyre finomabb a végeredmény. De következzen a recept:

3-4 emberenként 1 kg zúza (pulyka, vagy liba, de kacsából a legfinomabb)

Hozzávalók:
kilónként egy nagyobb fej hagyma, darabolva
2 db (TV)paprika, darabolva
2 gerezd fokhagyma, zúzva
1 paradicsom, aprítva
2-3dl vörösbor
1 ek szárnyas zsírja (kacsa, liba vagy tyúkzsír)
1 púpos ek őrölt pirospaprika
3 kg zúzához 1 kg pulykanyak, kb 5 cm-es darabokra vágva

Mindent beletesz a bográcsba, annyi vízzel felönti, amennyi éppen ellepi a hozzávalókat és mérsékelt tűz fölött, folyamatos bogrács-rázogatás közben 2-2,5 órán keresztül főzi. Ha már puhul a zúza, szór rá 1 púpos ek pirospaprikát, pótolja az elforrt folyadékot borral és/vagy vízzel, közben a maradék vörösbort kortyolgatja a társaság többi tagjával egyetemben, sűrűn kóstolgatnak, anekdotáznak. Közben a társaság hölgy tagjai ráérnek kibeszélni magukból mindazt, amire utolsó találkozásuk óta nem volt lehetőség, majd ha a fiúk szólnak, hogy „már 85%-os” – azaz nemsokára kész, nekilátnak és készítenek egy jó adag nokedlit, aminek kb a fele másnap tojásos nokedliként végzi. A pörkölt általában még aznap elfogy, a buli vége fele újramelegítve, de fogyott már el hidegen is…