2016. november 24.

Savanyú káposzta készítése


A probiotikum-tartalmú élelmiszerek közül – tekintve, hogy érlelt sajtok kivételével tejterméket 5-6 éve nem igen fogyasztok, így a joghurt is kilőve – nálam a savanyú káposzta az abszolút No1. Szeretem nyersen, cikára vágva, kis olíva, vagy tökmagolajjal meglocsolva, vagy párolva, köretnek. Korhelylevesen eléldegélnék jó darabig, rakott káposztán még tovább, képtelen vagyok megunni, a töltött káposztáról, vagy kedvenc téli egytálételemről már ne is beszéljünk. Amióta az eszemet tudom, mindig savanyítottunk otthon káposztát, nincs ez másképp most sem, minden év november elején hordóba kerül 25-30 fej, Karácsonyra már ebből készül a töltött káposzta.

Az erjedés során elszaporodó laktobaktériumok elsősorban a vastagbélben fejtik ki jótékony hatásukat, ugyanis a stressz, a bélfertőzések, vagy antibiotikum-kúrák után segítenek helyreállítani a felborult egyensúlyt. De nem csak a káposzta kerül felhasználásra. A savanyú káposzta-lé legalább akkora kedvenc és legalább annyira hasznos a szervezet számára. Azt mondják, tehermentesíti a májat, megsemmisíti a káros baktériumokat és már napi 1 dl elfogyasztása erősíti a bélflórát. Persze én sem vágyom mindennap káposzta lére, így a téli időszakban leginkább probiotikum szedéssel igyekszem megelőzni a betegségeket. Olvass tovább a probiotikumokról itt!

Hozzávalók:
egy 60 literes fa, vagy műanyag hordó, jól záródó tetővel, az sem hátrány, ha van rajta csap
25-30 fej káposzta, vagy amennyi a hordóba belefér (minél kisebbek, tömöttebbek és vékonyabb levelűek a fejek, annál jobb!)
durva só (nem jódozott, finom, hanem a kapható legdurvább, ha „kavicsosnak” véljük, szitáljuk!) én a parajdira esküszöm
száraz kapor és csombor (borsikafű)
friss torma, tisztítva és hosszában negyedelve

A káposztafejek torzsa részét régebben kivájtuk késsel, üreget képezve, amit megtöltöttünk csurig sóval. Idén már nem vájtuk ki, hanem Alíz tanácsára csak kereszt alakban bevágtuk, mert állítólag a torzsa olyan anyagot tartalmaz, ami segíti az erjedést, vagyis Karácsony előtt már készen lesz a savanyú káposztánk és a leve sem lesz annyira sós, mint az előző évek némelyikében. A hordó aljába teszünk egy nagy csokor száraz kaprot és csombort, a tetejére sorba rakjuk a fejeket és közé dugdosunk tisztított torma sípokat (Alíz tormát sem tesz bele, de 81 éves Édesanyám abba ugyan belement, hogy a torzsák helyét ne töltsük meg sóval, de ahhoz már ragaszkodott, hogy torma kerüljön bele).
Ha megtelt a hordó, felöntjük annyi sós vízzel, hogy ellepje (10 liter vízhez 45 dkg só került feloldásra), teszünk a tetejére egy rácsot (pld. egy új, mosogatóba használatos műanyag rácsot) és nehezéket - tisztított, fertőtlenített, jó nehéz követ, hogy lenyomja a káposztafejeket (mi erre a célra egy hegyi patakból hazahozott „lapos” követ használunk évek óta).
A hordó tetejét rácsavarjuk és békén hagyjuk pár napig. 2-3 nap elteltével minden nap, de legkésőbb 2 naponta bedugunk egy slagot a hordónak a lehető legmélyebb pontjára és egy vödörbe leszívunk fele annyi levet, ahány literes a hordónk. Pld. a hatvanliteres hordóból harminc literrel kell leszívni és azonnal vissza is önteni, ezzel biztosítva a káposztalé keveredését. (Ha tízliteres vödörrel dolgozok, három vödörrel szívok le és öntök vissza). Ha van csap a hordón, a művelet egyszerűbb, nem kell a slaggal kínlódni. Ha trehányak vagyunk és ezt nem végezzük el rendszeresen, képes bepimpósodni az egész, a káposzta megpuhul és tönkremegy. A műveletet 6 hétig kell folytatni, míg a káposzta majdnem "érett". Karácsonyra szokta elérni azt az állapotát, amiből már isteni töltött káposztát készíthetünk. Meddig elég? Voltak évek, mikor az utolsó fejet augusztusban pusztítottuk el, idén kitartott októberig.
A saját készítésű savanyú káposzta a bolti termékektől összehasonlíthatatlanul finomabb. Tartósítószer-, citromsav-, ízfokozó- és műizé mentes, egészséges C-vitamin forrás.
Mindenkinek egészségére!

9 megjegyzés:

ronika írta...

Szia! Kérdezném, hogy hol tartod amíg elkészül? Meleg kell neki? vagy kamra hideg? Gondolom nem fagyhat meg, de ezenkívül mire kell figyelni?

Gabojsza írta...

Mi a fűtetlen garázsban tartjuk. Ha nagyon hideg van, ott is hideg van, ha meg röpködnek a mínuszok, dobunk a hordóra egy subát a fagy ellen :-)

Névtelen írta...

Még sosem hallottam ilyen káposztasavanyításról. De biztos jó.
Nálunk az a szokás, hogy: Gyalult káposzta közé tesszük a fejes káposztát, a torzsáját kicsit kivágva, hogy tudjunk belerakni sót, szemes borsot, pici köményt.
A hordó aljára fél marék kukoricát, attól hamarabb elkezdi az erjedést.
100 kg káposztára 20 dkg sót számolunk, s rakjuk a hordóba gyalult, fejes, ugy , hogy ki legyen tömve a köze a gyalulttal, vékony csikokra vágott torma. Ezt ismételgetve, jól megnyomogatva, ha nagyobb hordó, akkor meg is lehet taposni, az a legjobb, de én már csak kb 20 kg gyalult + 3-4 fej -et rakok el, ezt igy taposni nem tudom , de jól megtömködöm a tetejére mindenképpen gyalult kerül, lesulyozzuk. A fa káposztáshordóknak van leszoritója, azzal praktikusabb, de én kisebb müanyag hordóba rakom, ugyhogy jól lesulyozom. Másnapra levet enged, 15-20 fokos helyen legyen pár napig, amikor érzik a savanykás illat, kiviszem kicsit hüsebb helyre, de nem nagyon hidegre. Az6 apró 3-4 hét alatt már jó, a fejesnek több idő kell.
Na ennek a leve káposztalé, én is szoktam inni.

Ica Nagyné írta...

Az előbb irtam, nem jól jelöltem be, nem akartam névtelenül...

Gabojsza írta...

Ica, köszönöm a leírást, útmutatást! Van ismerősöm, aki úgy csinálja, mint Te, mi csak fejes káposztát szoktunk savanyítani, amióta az eszemet tudom. Lehet, hogy jövőre kipróbálom ezt a módszert is :-)

Névtelen írta...

A levet leengeded Te is.

Unknown írta...

Kedves Névtelen! a levét Te is lengeded? Én is szeretnék már régóta eltenni de még nem mertem hozzáfogni.

Mária Toldi írta...

Kedves Névtelen! a levét Te is lengeded? Én is szeretnék már régóta eltenni de még nem mertem hozzáfogni.

Klára Szekeres írta...

Számomra ez az igazi savanyú káposzta Gabojsza! És a finom leve,igazi orvosság! :-)