2016. november 24.

Savanyú káposzta készítése


A probiotikum-tartalmú élelmiszerek közül – tekintve, hogy érlelt sajtok kivételével tejterméket 5-6 éve nem igen fogyasztok, így a joghurt is kilőve – nálam a savanyú káposzta az abszolút No1. Szeretem nyersen, cikára vágva, kis olíva, vagy tökmagolajjal meglocsolva, vagy párolva, köretnek. Korhelylevesen eléldegélnék jó darabig, rakott káposztán még tovább, képtelen vagyok megunni, a töltött káposztáról, vagy kedvenc téli egytálételemről már ne is beszéljünk. Amióta az eszemet tudom, mindig savanyítottunk otthon káposztát, nincs ez másképp most sem, minden év november elején hordóba kerül 25-30 fej, Karácsonyra már ebből készül a töltött káposzta.

Az erjedés során elszaporodó laktobaktériumok elsősorban a vastagbélben fejtik ki jótékony hatásukat, ugyanis a stressz, a bélfertőzések, vagy antibiotikum-kúrák után segítenek helyreállítani a felborult egyensúlyt. De nem csak a káposzta kerül felhasználásra. A savanyú káposzta-lé legalább akkora kedvenc és legalább annyira hasznos a szervezet számára. Azt mondják, tehermentesíti a májat, megsemmisíti a káros baktériumokat és már napi 1 dl elfogyasztása erősíti a bélflórát. Persze én sem vágyom mindennap káposzta lére, így a téli időszakban leginkább probiotikum szedéssel igyekszem megelőzni a betegségeket. Olvass tovább a probiotikumokról itt!

Hozzávalók:
egy 60 literes fa, vagy műanyag hordó, jól záródó tetővel, az sem hátrány, ha van rajta csap
25-30 fej káposzta, vagy amennyi a hordóba belefér (minél kisebbek, tömöttebbek és vékonyabb levelűek a fejek, annál jobb!)
durva só (nem jódozott, finom, hanem a kapható legdurvább, ha „kavicsosnak” véljük, szitáljuk!) én a parajdira esküszöm
száraz kapor és csombor (borsikafű)
friss torma, tisztítva és hosszában negyedelve

A káposztafejek torzsa részét régebben kivájtuk késsel, üreget képezve, amit megtöltöttünk csurig sóval. Idén már nem vájtuk ki, hanem Alíz tanácsára csak kereszt alakban bevágtuk, mert állítólag a torzsa olyan anyagot tartalmaz, ami segíti az erjedést, vagyis Karácsony előtt már készen lesz a savanyú káposztánk és a leve sem lesz annyira sós, mint az előző évek némelyikében. A hordó aljába teszünk egy nagy csokor száraz kaprot és csombort, a tetejére sorba rakjuk a fejeket és közé dugdosunk tisztított torma sípokat (Alíz tormát sem tesz bele, de 81 éves Édesanyám abba ugyan belement, hogy a torzsák helyét ne töltsük meg sóval, de ahhoz már ragaszkodott, hogy torma kerüljön bele).
Ha megtelt a hordó, felöntjük annyi sós vízzel, hogy ellepje (10 liter vízhez 45 dkg só került feloldásra), teszünk a tetejére egy rácsot (pld. egy új, mosogatóba használatos műanyag rácsot) és nehezéket - tisztított, fertőtlenített, jó nehéz követ, hogy lenyomja a káposztafejeket (mi erre a célra egy hegyi patakból hazahozott „lapos” követ használunk évek óta).
A hordó tetejét rácsavarjuk és békén hagyjuk pár napig. 2-3 nap elteltével minden nap, de legkésőbb 2 naponta bedugunk egy slagot a hordónak a lehető legmélyebb pontjára és egy vödörbe leszívunk fele annyi levet, ahány literes a hordónk. Pld. a hatvanliteres hordóból harminc literrel kell leszívni és azonnal vissza is önteni, ezzel biztosítva a káposztalé keveredését. (Ha tízliteres vödörrel dolgozok, három vödörrel szívok le és öntök vissza). Ha van csap a hordón, a művelet egyszerűbb, nem kell a slaggal kínlódni. Ha trehányak vagyunk és ezt nem végezzük el rendszeresen, képes bepimpósodni az egész, a káposzta megpuhul és tönkremegy. A műveletet 6 hétig kell folytatni, míg a káposzta majdnem "érett". Karácsonyra szokta elérni azt az állapotát, amiből már isteni töltött káposztát készíthetünk. Meddig elég? Voltak évek, mikor az utolsó fejet augusztusban pusztítottuk el, idén kitartott októberig.
A saját készítésű savanyú káposzta a bolti termékektől összehasonlíthatatlanul finomabb. Tartósítószer-, citromsav-, ízfokozó- és műizé mentes, egészséges C-vitamin forrás.
Mindenkinek egészségére!