2011. január 5.

Kedvenc téli egytálételem


Kicsit fellengzős cím, főleg ha a képet is megnézem, mert maga az étel nagyon egyszerű, de már második napja eszem és annyira, de annyira ízlik, hogy az utóbbi pár évben – ha jól belegondolok – Fűszeres Eszter sóletja gyakorolt rám ilyen hatást.

Egytál étel ez is, mondhatnám, hogy véletlenül született, de persze tudjuk, hogy nincsenek véletlenek.

Eldöntöttem, hogy amíg tart a tél, mindennap lesz leves, és hetente legalább 2-3x lesz valamiféle főzelék, szigorúan liszt és keményítőmentesen, saját anyagával sűrítve. Hét elején hozzá is fogtam, és két fajta főzelék mellé készítettem egy savanyú káposztás korhelyleves szerűséget, ami aztán álalakult, és valami fenomenális egytállá változott, na erről zengem itt a dicshimnuszt, kéretik elhinni, hogy ez a ronda és naaaaaaagyon finom kategóriagyőztes.
Fapados korhelynek, vagy inkább savanyú káposztalevesnek indult. Egy kanál kacsazsíron kiolvasztottam 20 dkg kockázott (jó húsos) bacon zsírját, majd ráküldtem egy arasznyi darab házi kolbászt, szeletelve. Az is kiengedte a zsírját, de mielőtt ropogósra pirult volna hozzáadtam fél kilónyi metélt savanyú káposztát annyi vízzel, hogy jól ellepte. Tekertem rá borsot, dobtam bele 2 babérlevelet, majd tettem az egészhez egy jó maréknyi megmosott gerslit (rendes nevén hántolt árpa). Lefedtem és lassú tűzön hagytam, hogy a gersli, meg a káposzta roppanósra puhuljon. Sejteni lehetett, hogy sűrű lesz a végeredmény, de sebaj, szeretjük a tartalmas leveseket. Mire megfőtt, este lett, akkor kevertem bele egy kis pohár tejfölt, másnap reggelig otthagytam a tűzhelyen, hadd hűljön, majd reggel mehet a hűtőbe. Igen ám, de reggelre a gersli úgy megduzzadt (mégsem lett túl puha), hogy gyakorlatilag alig maradt leve a „levesnek”, sokkal inkább főzelékszerű, az íze meg…hmmm…komolyan addiktív. Ma reggelire is azt ettem egy tányérral, meg ebédre is másféllel. A végére jártunk és sajnálom, hogy elfogyott. Sebaj, pár nap múlva főzök még egy adagot!

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

6 megjegyzés:

4Gyerek írta...

itt is gersli, laptopkonyhán is épp ma néztem. vettem is egy kilóval, holnap a tirolis leves fő meg, de ezt is a talonban hagyom.
monnyuk a házi füstölt kolbász elfogyott, de ennyi hibát megengedek neki.

Bianka írta...

Nagyon finom

Névtelen írta...

Január elseje óta eszem az ehhez a leveshez kísértetiesen hasonló,házikolbászos,ilyen-olyan,vagyis házi savanyú káposztás, nyers káposztás,tejfölös, gerslis levest, ami gyógyleves is egyben,influenzás tünetekre, tv előtt, asztalnál, délelőtt és kora délután....NAGYON meglepett a hasonlóság!!
Ja és én üvegtálkából!!!

GasztroRéka írta...

A két ünnep között ettem először gerslit, nagyon megtetszett én is fogom használni.
A saját magával sűrített egytálakat nagyon szeretem...:)
Utána néztem régebben, a háború előtt is bevett szokás volt. A háború alatt és azt követően terjedt el a plusz sűrítés, ami érthető. A menzák betonfőzelékeit látván mindig megjegyzem, hogy már nincs háború!

Toyin O. írta...

Looks yummy, thanks for sharing.

lovika írta...

Hasonló az én "töltött káposzta" levesem is. A megmaradt szálas káposztát (amit eredetileg kicsit megdinsztelek hagymával, húsos szalonnával és a töltelékek alá, ill. tetejére teszek)és egy kis darab "megmentett", szintén a töltött k-val főtt tüstölthús-darabot (ezt felkockázva) összeöntök vegetás vízben főzött barnarizzsel, megfelelő mennyiségű vízzel felöntöm, összerottyantom, borsozom, tejfölözöm.