Kaptam egy csinos doboz finom csoki trüffelt Brüsszelből, a patinás Neuhaus háztól:Jean Neuhaus, egy ambiciózus svájci fiatalember 1857-ben Neuchatel-ből Brüsszelbe települt, ahol pár évvel később, a Galerie de la Reine 25-27-ben (Európa első fedett bevásárló csarnokában) üzletet nyitott: egy édességbolt jellegű gyógyszertárt. A saját cége pincéjében gyártotta a köhögés csillapító cukorkákat, gyomorkeserűket, gyógylikőröket és keserű csokoládé pasztillákat, mely termékek közelebb álltak a gyógyszerekhez mint az édességekhez. A csokoládéjának sikere volt, a gyógytermékeket szép lassan kiszorították a karamell cukorkák, gyümölcszselék és vaníliás csokoládék. Idővel a családi manufaktúra az egyik legismertebb belga csokoládé készítő lett Brüsszelben. A Neuhaus név akkor vált világhírűvé, amikor az ifjabb Jean Neuhaus, az alapító unokája, sok-sok kísérlet eredményeként megalkotta a kemény csokoládé burkot, mely puha tölteléket rejtett és elnevezte pralinénak. Pár évvel később felesége, Louise Agostini megalkotta a ballotin-t, az elegáns kartondobozt, melybe a mai napig csomagolják a pralinét.
A tradíció jelen van a Neuhaus házban: több, a huszadik század elején kifejlesztett receptúrát használnak a mai napig. Folyamatosan kísérleteznek, újítanak ízben, formában és őrzik a „createur chocolatier” címet már 150 éve.
Napjainkban a belga csokoládé divatosabb, mint valaha: bizonyított tény, hogy száz gramm étcsokoládé nagymértékben csökkenti a vérnyomást, s ezzel a szívinfarktus vagy a szélütés kockázata csaknem húsz százalékkal alacsonyabb. A csokoládék dúsítására használt olajos magvak gazdagok B1-, B2-, B6-, és E-vitaminokban és olyan ásványi anyagokban, mint a magnézium, kálium, kalcium és réz. A kakaóban található theobromin hangulatjavító, nem hiába hívják fel a figyelmet mindig arra, hogy a csokoládé „boldogsághormonokat” termel. E pozitívumok miatt a csokoládé mértéktartó fogyasztása egészséget előmozdító táplálék.
A csokoládékóstolást sem szabad elkapkodni. Az ízlelgetésnek ugyanolyan rituáléja van, mint a borkóstolásnak. A szobahőmérsékletű csokoládét először meg kell „illatozni”. Már maga az illat sokat elárul a minőségről és kakaótartalomról. Ezek után törni kell. Ha a csoki szépen törik, nem morzsálódik, akkor jó minőségű. Végül a kóstolás előtt érdemes megnézni a színét is: mennyire fényes, mennyire barna, vagy éppen vöröses, rézbe hajló? Az első falat után akkor jönnek elő az igazi ízek, amikor a csoki szétolvadt a nyelven. Még a kesernyésebb étcsokoládénál is meg lehet különböztetni kávés, vaníliás, narancsos aromákat attól függően, honnan származó kakaóbabból készült. A pralinét harapjuk ketté, így láthatóvá válik a töltelék is, ízlelgessük ugyanúgy, mint a tömör csokoládét. A jó minőségű termék mindig kellemes élmény!
