Lesipecsenye puliszkával

Úri dolgom van, annak ellenére, hogy ma van a kolbásztöltés, sok a segítség, így a „fuss ki, öblítsd ki” szerep jutott nekem, még blogolni is ráérek mosogatás után. Nem így ÉP, aki éppen a kolbászhússal küzd...

A disznóvágási nap ebédje Erdélyben a lesi pecsenye. Attól lesi, hogy mindenki azt lesi, mikor lesz már készen :-) Puliszkával és savanyúsággal szokás enni, így tettünk ma mi is .

A titka: a még meleg húsból készül, ezt az ízt egyszer egy évben lehet produkálni, disznóvágáskor.

A kolbásznak előkészített húsdarabokból kiszedünk nem túl nagy darabokat és egy öntöttvas edényben feltesszük sülni egy pici vízzel. Zsiradékot enged magának. Sózzuk, borsozzuk és tetemes mennyiségű fokhagymából muzsdejt* készítünk, azt ráöntjük és vajpuhára pároljuk, majd szép pirosra sütjük.

  Hagyományosan, puliszkával és finom, saját készítésű vegyes savanyúsággal tálaltuk.

* A muzsdéjnak sok fajtája létezik: mindegyik alapja a zúzott fokhagyma: a legegyszerűbb, ha felöntjük szódával, vagy buborékos ásványvízzel és már kész is a musdéj. A szénsav ugyanis kiszívja a fokhagyma erejét, élénkíti az ízét.
Lehet variálni is: sóval kikeverni, ízesíteni citromlével, kevés olajjal, de ismerek olyan receptet is – főleg roston sült pisztránghoz szoktuk fogyasztani - amelyhez a zúzott fokhagymához, miután sóval és kevés olajjal „habosra” kevertem, hozzáreszelek egy friss paradicsomot (apró lyukú reszelőn) és csomborral ízesítem. De létezik majonézzel készített változat is, valahol olvastam, hogy ezt a francia konyha is használja. Igazából csak a fantázia szab határt a variációknak, de egy a lényeg: Erdélyben és egész román országban nem esznek flekkent, sült halat, malacot muzsdéj nélkül. A 21 év alatt, amióta itt lakom, sok barátunkkal megkedveltettük. Érdemes kipróbálni!