Elérkezett szicíliai gasztrotúránk utolsó napja. Reggel
még csobbantunk egyet a medencében, magunkba szívtuk az olívaültetvény és a hihetetlenül
kék tenger látványát. Megreggeliztünk, elbúcsúztunk a házigazdáinktól és lementünk
a tengerpartra napozni meg fürdeni egy csendes, hangulatos kis faluba,
Sampieribe.
Ebédünket „a semmi közepén”, tizenvalahány kilométerre a
parttól, az Al Monaco Agriturismoban költöttük el és túlzás nélkül állítom, a
legfantasztikusabb halas-tengeri herkentyűs ebéd volt, amihez valaha szerencsém
volt.
Tíz fajta előétel, egy halas
tésztafogás, majd egy nyolc fajta grillezett hallal, tintahallal és óriás
garnélákkal megrakott haltál érkezett zöld salátával, amit után egy isteni
citrom sorbet-val zártuk az ebédet.
Délután Marzamemi halászfaluban hatalmasat sétáltunk.
Betévedtünk pár jókora, régen halfeldolgozóként működő csarnokba, ahol most helyi termékeket forgalmaznak – nyilván turistáknak.
Legszívesebben mindenből hoztam volna haza, de mivel bőröndjeink már befóliázva várakoztak a kocsiban, kénytelenek voltunk beérni a látvánnyal és néhány szilárd halmazállapotú, a kézipoggyászban is szállítható aprósággal. Megvolt az utolsó pisztácia és mogyoró fagylalt, az utolsó Aperol spritz a tengerparton, majd este az Etna látványával búcsúztunk Szicíliától. Csodálatos öt nap volt, bármikor szívesen indulnék vissza! Remek gasztrotúra volt mesés környezetben, olyan helyeken, ahová magánemberként sosem jutottam volna be és bár dúskáltunk a jobbnál-jobb programokban, mégis volt idő pihenésre is, fürdésre is, fagyizásra, bóklászásra, vagy csak úgy beülni egy kellemes kis hely teraszára inni valami hideget. Köszönet a szervezőknek, Veletek bármikor, bárhová!
Délután Marzamemi halászfaluban hatalmasat sétáltunk.
Betévedtünk pár jókora, régen halfeldolgozóként működő csarnokba, ahol most helyi termékeket forgalmaznak – nyilván turistáknak.
Legszívesebben mindenből hoztam volna haza, de mivel bőröndjeink már befóliázva várakoztak a kocsiban, kénytelenek voltunk beérni a látvánnyal és néhány szilárd halmazállapotú, a kézipoggyászban is szállítható aprósággal. Megvolt az utolsó pisztácia és mogyoró fagylalt, az utolsó Aperol spritz a tengerparton, majd este az Etna látványával búcsúztunk Szicíliától. Csodálatos öt nap volt, bármikor szívesen indulnék vissza! Remek gasztrotúra volt mesés környezetben, olyan helyeken, ahová magánemberként sosem jutottam volna be és bár dúskáltunk a jobbnál-jobb programokban, mégis volt idő pihenésre is, fürdésre is, fagyizásra, bóklászásra, vagy csak úgy beülni egy kellemes kis hely teraszára inni valami hideget. Köszönet a szervezőknek, Veletek bármikor, bárhová!
Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát!
Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!
Az előzményeket itt találod.
Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.
Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.
