2017. június 22.

Szicíliai gasztrotúra – Második nap

Megérkezésünk napjának élményeiről itt olvashatsz.
Reggel 7 előtt ébredtem, kitártam szobánk ablakát és megpillantottam a tengert!


Gyorsan fürdőruhába bújtunk és úsztunk egy órácskát a medencében, majd egy hűs prosecco és egy kiadós reggeli után ellátogattunk egy családi gazdaságba, egy tipikus sajtkészítő farmra, ahol miután megnéztük a napi 700-800 liter tejet adó állatállományt (na meg a boci óvodát és az alig pár órás újszülött kisborjút)


betekintettünk a ricotta, valamint híres ragusa-i sajtkülönlegesség - a cacciocavallo (ragusano DOP) készítésének folyamatába, amire a szicíliaiak legalább olyan büszkék, mint a toszkánok a parmezánra.


Gyakorlatra is szert tettünk, mert mi magunk is elkészítettünk egy-egy friss provola sajtot - ami hasonlóan, mint a mozzarella – gyúrt sajt, amit formázás után sóoldatban érlelnek pár órát. Kis sajtjaink bénácskák lettek, de feltett szándékom itthon is gyakorolni J



A „nagy munkától” elfáradva asztalhoz ültünk és a helyi termékekből összeállított kóstoló-ebédet költöttünk el, melynek egyik különlegessége a szicíliai paraszt konyha tipikus fogása, a meleg ricotta volt. Eszedbe jutna meleg ricottát enni? Nekem eddig meg sem fordult a fejemben, pedig isteni finom és nagyon laktató.


A kenyér is különleges volt, durum búzával készült és imádtuk a többfajta érlelt cacciocavallo sajtot, melyekből haza is hoztam pár kilónyit, mert nem csak finomak, hanem nevetségesen olcsók is voltak. Imádtuk az édesköményes szalámit, a pácolt, ízes olajbogyót és az ebéd végén a friss, saját készítésű ricottából készült fahéjas krémmel töltött cannolit, ami a cassata mellett a legtipikusabb szicíliai desszert. Egyszerűen mennyei volt minden, ami az asztalra került!


Délután Ragusa Ibla felé vettük az irányt egy kis városnéző programra. A világörökség részét képező Ragusa Ibla a magyar turisták számára kevésbe ismert, miközben gyönyörű barokk épületeivel a sziget egyedülálló kis gyöngyszeme.


A döglesztő meleg ellenére keresztül-kasul bejártuk a szűk sikátorokat, a kis kézműves termékeket árusító boltokat, majd a város legjobb fagyizójában tobzódtunk a jobbnál-jobb és izgalmasabbnál-izgalmasabb fagylat kreációk között.

Szállásunkra visszaérkezve csobbantunk egyet a medencében és késő délután megkezdtük első főzőkurzusunkat, melynek témája az autentikus szicíliai konyha volt. A régióra jellemző friss, szezonális, helyben termett  alapanyagokból, helyi, tapasztalt főző oktatónkkal készítettük el eddigi életem legjobb caponataját (hamarosan itthon is reprodukálom majd), két tál frissen gyúrt primo tészta fogást (egy pesto trapanese-val készült cavatellit, meg egy pasta alla Norma-t magunk készítette tagliatellevel) és egy könnyed desszertet, melynek az alapja az a friss ricotta volt, ami aznap közösen készítettünk a farmon.


Jeleskedtünk tésztagyúrásban, nyújtásban és formázásban, közben jól csúszott a jéghideg prosecco és Aperol spritz. Mozsárban, klasszikusan készült frissen a pesto trapanese, késes robotgépnek nem volt helye a főzőkurzuson, ahogy tésztagépnek sem, hosszú nyújtófával nyújtottuk ki a tésztát, kézzel formáztuk, majd tökéletesen al dente-re lett kifőzve. Jó receptekkel és sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak és a következő nap még izgalmasabbnak ígérkezett!

Folyt. köv.

1 megjegyzés:

sedith írta...

Az orda nagyon finom azon frissiben, még melegen, bár igaz, ilyet nagyon rég nem ettem. Ellenben nagy ritkán készítek ordás puliszkát, és abban is megmelegszik. :)

Szuper élményekben volt részetek! :)