2010. január 4.

Malacfül


Gyerekkoromban szerettem, aztán következett vagy 20 év malacfülevés nélkül. Akkor kattantam rá újra, mikor megkóstoltam Bíró Lajos zseniális malacfül salátáját a Bock Bisztróban, azóta a hentesnél rendszerint kérek 2-3 szexi, rózsaszín malacfület, olyan zsengét, hogy nyersen is kívánatos:-)

Készült már konfitálva is (salátának, kis kockákra vágva, tisztes mennyiség dinsztelt hagymával), de a legegyszerűbb, ha lassú tűzön puhára főzöm sós, babérleveles, szemes feketeborsos vízben, egy fej hagyma és pár gerezd fokhagyma társaságában. Ha már puha, kiszedem egy tányérra, megkenem zúzott fokhagymával (kevésbé tudatos vásárlók nyúlhatnak granulált fokhagymához) és megszórom pirospaprikával. Egy kupica jóféle pálinka után, friss házi kenyérrel percek alatt elillan. Ezután már nem randiképes az ember, de néha megéri…

A visszamaradt főzővízbe egy alkalommal puhára főztem egy darab füstölt sonkát, amit hagytam a főzőlében kihűlni, hogy ne legyen száraz. Másnap reggelre a főzőlé a malacfüleknek köszönhetően szépen bekocsonyásodott, így benne hagytam a sonkát, kocsonyástól tányérra borítottam és úgy szeleteltük. Isteni finom volt, csak a (szemes)borsot meg a babérlevelet kellene legközelebb időben kivenni:-)

2 megjegyzés:

lúdanyó írta...

Gyerekkoromban én is nagyon szerettem :) Azóta nem ettem.

nokedli írta...

én is gyerekkoromban ettem utoljára disznótorban. ngyon szerettem azóta eszembe sem jutott volna, de így, hogy leírtad....;-) biztos hülyének fognak majd nézni a hentesnél, de mindegy, ha egyszer megéri....