2010. január 30.

La Rosa

Csütörtökön kellemes estét töltöttünk együtt Millie-vel és KicsiVú-val (meg párjainkkal) az Ó utcában a Segal étterem helyén nyílt szicíliai és spanyol, mediterrán ízeket ígérő La Rosa étterem megnyitóján. A hely átalakult, kellemesnek ígérkezik, kíváncsian térek majd vissza, ha a beltér design-ja elnyeri végleges formáját. A kreatív séf Vlad Riskov, az általa megálmodott menüt fogyasztottuk a megnyitón. A svédasztalos megoldás nem kedvezett azoknak, akik nem rohamozták meg azonnal a fogásokat, vagy a sorban olyanok mögé kerültek, akik nagyon magyarosan megpúpozták tányérjaikat, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg lesz, akinek nem jut a főételből, így nem mindenkinek sikerült mindent megkóstolni, mert jóízű beszélgetést nem hagytunk abba svédasztal rohamért:-)
Díszvendégből nem volt hiány: Oszter Alexandra vágta át a szalagot, Fésűs Nelly a szomszéd asztalnál vacsorázott tündéri kislányával, Dombóvári Vandát épp elviharozni láttam, Müller Attilát meg nem ismertem fel.

A menü egyszerű, de nagyszerű volt, emlékezetes pillanatokkal, a fogásokhoz korrekt olasz borokat kortyoltunk.


Az előétel: parajos, paradicsomos és ricottás bruschetta válogatás (apró, olívaolajas pirítósok, feltéttel)


A focaccia, nálam kimaradt (lehet, hogy figyelmetlen voltam és nem vettem észre, pedig szívesen megkóstoltam volna).

A leves ízes pancettával (húsos, füstöletlen szalonna) készült rókagombaleves friss gombából, burgonyával sűrítve, hagymával, leheletnyi tejszínnel - amitől a leves ugyan fehér lett, de az ízében csak sejteni lehetett - kevés fehérborral, kakukkfűvel. Nekem ízlett, volt aki túl olajosnak találta, meg akadtak benne enyhén kesernyés gomba darabkák, ennek ellenére piszok jól esett a kinti hidegben tett séta után.


Második fogásnak serrano sonkás, fehérboros pisztrángot kóstoltunk "a la navarra", ami nem más, mint két szelet bőrös pisztráng filé között (az enyém valóban szálkamentes volt, de nem mindenki volt ilyen szerencsés) egy vékony szelet levegőn szárított serrano sonka, együtt sütve, klasszikusan paradicsom-hagyma ágyon tálalva (Navarre Spanyolország legnagyobb paradicsom előállító régiója). Mindig meglepődök, hogy a spanyolok által előszeretettel használt hal-sertés kombináció mennyire jó együtt!


Számomra az est fénypontja a sous vide (azaz vákuumos, ejtsd: szuvid) borjúnyak volt roppanós sült zöldségekkel, melyről megtudtam, hogy egy újragondolt, modern osso bucco. Csúcsélmény! Utoljára a Bock Bisztró ökörpofa retrója okozott ekkora gasztroélvezetet:-) A sóval, borssal, citromlével ízesített borjúnyakat körbepirították, majd vákumtasakba zárták és 35 órán át, 70 fokon készült. Tálalás előtt felszeletelték és mindkét oldalán pirították még pár percig. Az eredmény: vajpuha, mennyei ízű hús, feledhetetlen.


Desszertnek nagyon vártam a beígért tradicionális palermói cannolit, ami végül technikai okok miatt nem készült el, helyette ánizslikőrrel ízesített tiramisut fogyasztottunk, finom volt és rájöttem, hogy változik az ízlésem, kezdem megszeretni az ánizs ízét, pár év múlva már lehet, hogy az ouzo-t is élvezettel kortyolgatom.

Köszönjük a szép estét a Lucullus BT-nek, Túróczi Gábornak és Jarabek Bencének.

La Rosa

1068 Budapest, Ó utca 43-49.

A fényképek minőségéért elnézést kérek, de a gyenge fényviszonyok és új fényképezőgépünk kezelésének ismereti hiányosságai miatt lettek olyanok, amilyenek…

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ilyenkor az irigy inkább nem kommentel. pirikenagyi

Gabojsza írta...

Jólvanna!:-)))

csíki sándor írta...

Élvezetes beszámoló.

Gabojsza írta...

Köszönöm. Jó volt végre személyesen is találkozni:-)