2010. január 25.

Majonézes, tárkonyos nyelvsaláta



Pénteken megbirkóztunk 50 kg kolbászhússal. Daraboltunk, daráltunk, fűszereztünk és kevertünk, közben megabáltuk a hurkának valókat, 5 sertésnyelvvel egyetemben. Estére – levezetésképpen – egy már egyszer elhalasztott sajt és borkóstolót tartottunk barátainkkal. Hogy valami izmosabb is kísérje a borokat, a frissen sült házi kenyér mellé készítettem egy tárkonyos, majonézes nyelvsalátát, de volt pár főtt malacfül is, a férfinép nagy örömére. A nyelvsaláta Édesanyám receptje szerint készült úgy, mint gyerekkoromban.

Hozzávalók:
3 sertésnyelv
1 kis fej salotta (vagy lilahagyma)
házi majonéz 1 tojássárgájából
1 ek tejföl
2 ek ecetben eltett tárkony
só, frissen őrölt bors,
1 tk magos dijoni mustár,
kevés frissen facsart citromlé
1 kk méz

A nyelvek sós, szemes borsos, babérleveles vízben, 1 fej hagyma és pár gerezd fokhagyma társaságában puhára főttek, majd amikor már langyosra hűltek, lehúztam róluk a külső hártyát és eltávolítottam minden olyan részt, amiről úgy gondoltam, hogy nem szeretnénk megenni. Előbb szeletekre, majd kis kockákra aprítottam és összekevertem a nagyon apróra vágott salottával. Egy tálban elkészítettem a házi majonézt, majd összekevertem a tejföllel, kiskanálnyi magos mustárral és az apróra vágott tárkonnyal, pici sóval, frissen őrölt borssal, a mézzel és kevés citromlével. A jóízű mártásba beleforgattam a hagymás nyelvkockákat és pár órát hagytam az ízeket összeérni a hűtőszekrényben.

Nincsenek megjegyzések: