Sertés kocsonya

"A kocsonya a disznónak egy végső koncentráltságú kivonata, éteri esszenciája, a kocsonyában a disznó platóni ideáját ragadjuk meg, a kocsonya az asztrális síkra emelkedő, téren és időn kívüli, elvont és örök disznóság földi visszfénye, vagy ami tetszik." (Váncsa István)

Amiből készült:

1 malac feje
két köröm, darabolva (mondjuk a hentesnek, hogy kocsonyának kell, készségesen feldarabolja)
kb 2 kg disznóhús (lapocka), nagyobb darabokra vágva, az sem baj, ha bőrös
1 nagy fej hagyma
2 fej fokhagyma
2 babérlevél
szemes bors
só

A húsokat megmossuk, daraboljuk és hideg vízbe (annyi, hogy jól ellepje) feltesszük főni egy hatalmas edényben a felnegyedelt hagymával, egy fej fokhagymával, sóval, borssal. Ha forr, azonnal minimál takarékra csendesítjük alatta a lángot/hőforrást, mert csak gyöngyözve szabad neki főni, különben zavaros lesz a kocsonya. Folyamatosan lehabozva addig főzzük, míg a hús teljesen meg nem puhul, leválik a csontokról. (ez jó pár óra!)

Ekkor levesszük az edényt a tűzről, szűrőkanállal kiszedjük a húsokat és a visszamaradt lében elkeverjük a második fej fokhagymát zúzva, hadd adja ki a zamatát. Ha a húsok már annyira kihűltek, hogy meg tudjuk fogni, kicsontozzuk és mély tálakba rendezzük. Ilyenkor érdemes magunk mellé készíteni egy kis sót és friss kenyeret, mert ebből a főtt, meleg husiból meg a csontok mélyedéseiben megbúvó cupák és hús cafatokból, amiket kézzel nem lehet kiszedni, csak kiszopogatni, istenien be lehet lakmározni! :-) Azért legyünk tekintettel családunkra is és ne faljuk fel az egész főtt húst, mert jó az a kocsonyában is:-)

A húsokra rámerjük egy szűrőn keresztül a levet, amit előzőleg „lefölöztünk” a zsírtól. Megszórjuk kevés pirospaprikával, mert úgy sokkal mosolygósabb a kocsonyánk és imádkozunk, hogy megdermedjen valami jó hűvös helyen (nem mélyhűtőben!). A biztonság kedvéért szoktunk belekeverni egy zacskónyi zselatinport, de ha elegendő köröm, fej és bőr van benne, megdermed „segítség” nélkül is.

Van, akinél a kocsonyát karácsonykor szokták főzni. A mi családunk nagy kocsonyaimádó, a képen látható kocsonyát (és társait) múlt héten pusztítottuk. Újévre mindig főzzük, húsvétra is, és van, hogy pulykakocsonyát készítünk. Nálunk egy a lényeg: legyen jó fokhagymás!

Kenyér projekt

A kenyér sütési projekt eljutott arra a szintre, hogy a 7,5 dl lisztből bekevert kenyér egy egész napra kevésnek bizonyult, az ovális jénai edényem pedig kicsinek, mert mindennap felugrik valaki a baráti körből megkóstolni a kenyeremet…Tegnap elérkezett az idő, hogy egy speciálisan kenyérsütésre készített cserépedénnyel gazdagodjak. Nekem nagyon tettszik és ebben kényelmesen elfér a dupla adag.

Csülkös bableves

Az erdélyi szárazbab levesben nincs sem sárgarépa, sem fehérrépa, sem egyéb zöldség, csak bab. Emlékszem, huszonegy évvel ezelőtt, hogy csodálkoztam az itteni alföldi bablevesen, amiben minden volt, de a bab volt a legkevesebb!
Van nekem egy füzetem, még blog előtti időkből, amiben a nagyon fontos, főleg családi recepteket bejegyeztem, mert sosem lehet tudni…Az ötödik oldalán a csülkös bableves szerepel, íme a bejegyzés:

Hozzávalók:
fél kg szárazbab
1 füstölt csülök vagy egy csülöknyi darab házi sonka
8 gerezd fokhagyma
2 fej hagyma aprítva
1 ek tárkony (ecetben tartósított), vagy szárított
esetleg csipetke, a Papa kedvéért :-)

Hideg vízben (annyi, hogy jól ellepje) felteszem a csülköt főni, ha felforrt, 15 perc után leöntöm róla a vizet, öntök rá tiszta forró vizet, hozzáadok 1 fej aprított vöröshagymát, 4-5 gerezd zúzott fokhagymát és az aprított tárkonyt, majd addig főzöm, míg a húsa leválik a csontról.

Külön edényben felteszem a babot főni hideg vízben, forrástól számított 5 perc után leszűröm és forró vízben újra forralom, majd azt is 5 perc forrás után leöntöm, összesen háromszor folytatva a műveletet. 

A negyedik (!?!) vízbe beleforralok egy fél fej aprított vöröshagymát és 2-3 gerezd zúzott fokhagymát, kevés őrölt borsot, sót nem, mert a csülök sós. Ha a bab már puha, összeöntöm (a levével együtt) a főtt csülök főző levével, amit előzőleg zsírtalanítottam. (gyorstalpaló kezdőknek: a zsírnak meg van az a jó tulajdonsága, hogy a folyadék tetejére „kiül”, így egy papírszalvéta, vagy konyhai papírtörlő segítségével egyszerűen fel lehet itatni.)

A végéhez közeledve fél fej aprított vöröshagymát pár gerezd zúzott fokhagymával kevés olajon megdinsztelek, megszórom pirospaprikával és hozzáöntöm az egészet a leveshez. Összekeverem és kevés (tárkonyos) ecettel savanyítom. Lilahagyma és friss kenyér dukál hozzá, második fogásnak pedig lapótya. De az már egy következő bejegyzés lesz.

Rakott kel

Nem is tudom, nevezhetem-e rakott kelnek (pedig az!), mert az igazihoz képest ebből kimaradt a rizs, két ok miatt: hajnalban, amikor készítettem, lusta voltam rizst főzni és mikor ÉP reklamált, rávágtam, hogy ez így sokkal diétásabb :-)

Hozzávalók:

1 fej kelkáposzta, egyben párolva, majd leveleire szedve
fél kiló darált hús (nálam most sovány sertés)
két fej hagyma, aprítva
őrölt pirospaprika
só, bors, morzsolt majoránna
2-3 tojás
1 deci tejszín
reszelt sajt

Miközben párolódott a káposzta, kevés olajon megdinszteltem a hagymát, sóztam, megszórtam pirospaprikával, borssal és majoránnával. Felöntöttem kevés vízzel és ment bele a darált hús, majd kevergetve puhára pároltam. Nem baj, ha marad szaftja, az majd jótékonyan körülöleli a káposztaleveleket.

Egy sütőtálat (éppen csak) kikentem vajjal és megágyaztam a husinak kellevelekkel. Rásimítottam a húst, majd újra kellevél következett. Ráöntöttem a felvert tojásokat, amihez a tejszínt kevertem. A tetejére reszelt sajt került, majd ment a sütőbe 200 fokra, ameddig a sajt szépen megpirult.

Lehet, hogy diétás, de rizzsel sokkal, sokkal jobb!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Csoko-mokka likőr

Újabb gasztroajándék ötlet, amit véletlenül találtam Chili&Vaniliánál, miközben édesburgonya recepteket keresgéltem.: házi, Baileys szerű, csoko-mokka likőr névre hallgató recept Londonból. Gondolom, kevesekhez jutott el, mert a Csípős fűszeres édesburgonyaleves bejegyzés végén található, de most nagyon is aktuális :-)

Nyersfordítás: 2, 5 dl erős eszpresszó kávét felmelegíteni két rúd fahéjjal és 5 dkg barna cukorral. Fél órát állni hagyni. 6 tojássárgát vízgőz fölött habosra keverni 10 dkg barna cukorral. Levenni a tűzről, hozzáadni 2 ek kakaóport, a kávét, 1, 25 dl tartós tejet, 2 dl sűrített tejet és 1,25 dl whisky-t. Sterilizált üvegekbe tölteni (recept szerint kb. 1,5l és 6 hónapig áll el)

*a fotó az angol, eredeti receptet tartalmazó oldalról származik

Natúr fogas filé

Megirigyeltük lorientől a sok finom halételt és hal-szombatot tartottunk barátainkkal. ÉP volt a beszerző és tanúsítom, jó munkát végzett. Készült halászlé is de az est fénypontja (számomra) a sült fogasfilé és ponty volt.

Kecskeméti barátainkkal volt szerencsénk, ők jobban értenek a hal elkészítéséhez, így szerencsém volt végignézni a fogas kifilézését és elkészítését. Most már tudom, a jó ízű, nemes húsú halakat „minimál” módon érdemes elkészíteni: rázogatva, egyszer-kétszer megfordítva vajon, serpenyőben sütni, miután sóztuk, borsoztuk és beirdaltuk a bőrét. Citromszeletekkel tálalva igazi ínyenc fogas. Akarom mondani fogás.

A ponty szeletek pedig paprikás, sós, borsos, majoránnás lisztbe forgatás után, öntöttvas edényben, forró olajban sültek ki és citrommal, muzsdéjjal fogyasztottuk. Mindkettő nagyon finom volt.

Olajos hal - házilag

Ez is „gyerekkori emlék”, Édesanyám szokta készíteni, két napnál többet még soha nem ért meg, annyira finom. Szeretjük az olajos halat, de vágytunk a konzervnél jobb megoldásra.

Hozzávalók:

1 csomag (900 g) mélyfagyasztott tengeri hal

olaj

2 citrom leve

2-3 babérlevél

szemes bors, 1 púpos teáskanál só

Egy kuktába betenni a halat és a fűszereket, ráönteni annyi olajat (olíva vagy napraforgó), hogy majdnem ellepje, 2 citrom levét + 1-2 dl vizet és nagyon lassú tűzön 1 órát főzni.

Tálba szedni, kihűteni és citrommal, friss kenyérrel élvezni.

Dagasztás nélküli kenyér

Nekem ez a kedvenc házi kenyerem. Próbáltam a dagasztottat is, de nálunk ez a nyerő. A legjobban őrségi tökmagolajba mártogatva, vörösborral szeretjük, de ez a mindennapi kenyerünk, mindenhez.

Használok hozzá:
1 kg lisztet (BL55-ös, vagy BL80-as, de a legszebb kenyereket tönköly fehérlisztből sütöm)
6-8 dl vizet, de még finomabb tejsavóval
1 zacskó szárított élesztőt (7, vagy 10 g)
25 g sót

A hozzávalókat egy méretes tálban tessék-lássék módra összekeverem (azaz nem kell jól eldolgozni, csak a a cél, hogy átnedvesedjen a liszt), konyharuhával letakarva pihen 12-14 órát huzatmentes helyen (pld.a hideg sütőben), erősen lisztezett pulton (ugyanis ez a biztosítéka annak, hogy ne ragadjon majd bele a sütőedénybe) összehajtogatom (hajtogatási technika a bejegyzés végén belinkelt videón), pihen még annyi ideig, amíg a sütőm eléri a maximum hőmérsékletet (nálam ez 250 C-fok és kb fél óra).
Egy fedeles, ovális, vagy kerek jénait, vagy tetős, cserép kenyérsütő tálat, vagy fedeles öntöttvas edényt, vagy mázas cserépedényt  a sütőben felforrósítok ( a sütővel együtt melegítem, mert ha már forró sütőbe kerül üresen, képes eltörni), bele a tészta, rá a fedő, sütőbe vele fél órára, majd fedő le, csökkentem a hőmérsékletet 200 C-fokra és tovább sütöm, immár fedő nélkül még 25-30 percig. Gyönyörű, kopogó hangja van a kenyér aljának amikor kiveszem és még percekig pattog a héja (kenyér muzsika!). Engem leginkább az isteni házi, erdélyi kenyerekre emlékeztet az állaga, a héjának ropogóssága. Nem is vágyok jobbra!

Update: azóta többször, kemencében is sütöttem, de az itthoni sütőmben a legszebb kenyereket a mázas-fedeles Pataki tálaim egyikében sütöm! Alábbi a nagy Sába tálban készült:

2 kg lisztből pedig a belül mázas kenyérsütő tálban készítek:

A dnk kenyér készítéséről itt a legjobb video, jól látszik a tészta állaga és egyértelmű a hajtogatási technika is. Mielőtt első alkalommal hozzáfogsz, érdemes megnézni!

Képek a kenyereimről: itt, meg itt, meg itt, meg itt, meg itt,  és ez az egyik legszebb darab:

Ugyanebből a tésztából svájci gyökérkenyeret is szoktam sütni, a receptjét itt találod.

Jó kenyérsütést!

Őrségi Ínyes Sajtmanufaktúra, Magyarszombatfa

Nagyon vártam ezt a hétvégét, hogy végre tudjak foglalkozni az itthoni dolgokkal, ráérősen főzőcskézzek. Aztán kiderült, hogy pénteken dolgoznom kellene, de ÉP-vel úgy döntöttünk, kihasználjuk a jó időt és a még le nem hullott sárguló lombok látványát és kirándulunk. Kettesben:-) Nem kellett sokáig győzködnünk egymást, hogy a legalkalmasabb helyszín az Őrség lesz és ha már Őrség, meg kell látogatni az Ínyes Sajtmanufaktúrát Magyarszombatfán. Buzás Attila Sándor sajtmester fogadott és vezetett körbe minket. Képzeljünk el egy deres hajú, mosolygó szemű, jó vágású, közel hetven éves úriembert, mely a húszévesek lendületével és életkedvével, de a hetvenévesek bölcsességével mesél a kecskesajt készítés művészetéről. Ittam minden szavát! Az üzem bemutatása után következett a sajtkóstoló: 4 kecskesajt különlegességet és egy tehéntejből készült érlelt sajtot kóstoltunk, sajnos bor nélkül, mert hazafele még 300 km út várt ránk…

Számomra életre szóló kulináris élményt nyújtott. És ha már ennyit utaztunk, hoztunk haza is a finomságokból, a képen látható az ami maradt belőlük, mert muszáj volt a barátainkkal is megkóstoltatni a csodát!
Amivel ízlelőbimbóink gazdagodtak:

Chevrette – kék penészes kecskesajt francia módra.

Csemege borsos – a friss sajttól egy kissé érettebb kecskesajt tarka bors keverékkel ízesítve

Kecskesajt zöldfűszeres kéregben – a friss sajttól egy kissé érettebb kecskesajt zöldfűszer keverékbe „panírozva”

Gourmet sajtkrém – érett, öreg kecskesajtokból készített sajtkrém, ami majd vajjal kikeverve pikáns ízélményt nyújt pirított kenyéren.

Fokhagymás piramide - egy krémes, ízes sajtpiramis közepében egy gerezd fokhagyma adta ki minden ízét, zamatát

Őrségi fűszeres –kecskesajt falatkák fűszeres tökmagolajban – ízorgia koncentrátum!

Piramide – sajttésztája a chevrette-tére emlékeztet, ugyanúgy van érlelve ám mégis más

Szentlászlói kecskesajt - már a formája is különlegesség. Egy kékpenésszel és rúzspenésszel érlelt sajthenger, melynek tengelyébe egy szalmaszál van. Azt az instrukciót kaptuk, hogy egy szelet pirított barna kenyérre tegyünk belőle egy karikát és pár másodpercre grillezzük, majd egy szem olajbogyóval fogyasszuk bor kíséretében.

Őrségi mamutlepény: a mamut talpához hasonlóan kemény tehénsajt igazán pikáns aromával.

És ami nagyon tetszett, hogy minden fajta sajthoz kaptunk jótanácsokat: milyen fajta kenyérrel és borral érdemes fogyasztani.

Jó szívvel ajánlom minden sajtkedvelőnek!
Őrségi Ínyes Sajtmanufaktúra
9946. Magyarszombatfa Gödörházi u 55/a
Tel: 06 30/ 238-4101

Gombás-májas töltött csirkecomb

Egész életemben olyan asszonyokkal voltam körülvéve, akik szenvedélyesen szerettek sütni-főzni, az étkezés nem „szükségszerűség” volt, hanem ünnep, élvezet, még akkor is, amikor jegyre kaptuk a lisztet, cukrot, olajat és azért is sorban kellett ácsorogni pár órát. Mi az az egy étel, ami felsejlik gyerekkoromból? és ki az a személy, aki meghatározó volt és mit sütött-főzött? Oh, erre nem könnyű válaszolni, mert nem egy étel volt és nem csupán egy személy.

Legkorábbi emlékeim között a Mama szerepel, aki úri asszony létére istenien sütött-főzött.
De jó is volt régen, amikor több generáció élt-lakott együtt! Mert a Mama mindig meleg ebéddel várt haza és mindig volt aki segítsen, vagy kikérdezze a leckét. Igaz, ez azzal is járt, hogy Édesanyám 40 éves koráig gyakorlatilag konyhai segédmunkás volt, mert a Mama főzött, sütött, de jól megtanult mindent, mert amikor a Mama már nem volt, nem észleltünk nagy változást a konyhában, bár erről Édesapámnak lehet, hogy más a véleménye…

Mama minden szombaton sütött. Én meg imádtam nézni, néha segítettem is, de inkább néztem elvarázsolva, amint a kupac lisztből-tojásból-cukorból finom sütemény keletkezett. Akkoriban nem volt munkaszüneti nap a szombat, úgy 4-5 éves lehettem, mikor egy szombaton betegnek tettettem magam, csak haza mehessek az oviból és nézhessem, ahogy Mama süteményt készít. Haza is vittek (az ovi a mi utcánkban volt), de Mama azt mondta, hogy aki beteg, az feküdjön, így nem láthattam az aznapi sütést és végigsírtam a délutánt.

A zakuszkáról már írtam, hasonlóan élénken él bennem a disznóvágások emléke. A fűszerezés mindig Mama dolga volt, illetve a legidősebb asszonyé a családban. Látom magam előtt, ahogy csípőre tett kézzel áll, és tanakodik, hogy kell-e még fahéj a májasba? (az erdélyi májast fahéjjal is fűszerezzük) És ez kiváltság volt, miután Mama meghalt a Juci néni jött májast fűszerezni, most Édesanyámon a sor…egyszer majd rajtam…

Apai nagymamám is remekül főzött, de vele kevés időt töltöttem együtt, tőle a párnák közt főtt rizs receptje maradt rám és ő tanított meg arra, hogy nem mindig az olcsó, ami kevésbe kerül.

A másik meghatározó „tényező” a szenvedélyemet illetően ÉP édesanyukája, azaz anyósom. Lassan 3 éve, hogy elment, de még mindig hiányzik!
Igazi Anyatigris volt, aki az asztal körül gyűjtötte össze rendszeresen a családot. ÉP még csak udvarolt nekem, mikor részese lettem a legendás, sokfogásos hétvégi ebédeknek. Ő főzte a legfinomabb zöldborsó levest amit valaha ettem, mennyei volt a húslevese, a töltött csirkét is úgy készítem, ahogy tőle tanultam és a kacsa sültje párolt vörös káposztával meg a gesztenye tortája …mind, mind mennyei fogás! Mondogatta: kislányom (azóta sem hív így senki), a kacsa húst csak sóval, borssal fűszerezd és hagyd, hogy kiadja az ízét…

Szentestén a vacsora mindig nála volt és évről évre többen lettünk, ahogy szaporodott a család: párokkal, csemetékkel, párok szüleivel. Mindig 6-7 fogást készített, emlékszem sokszor levegőt is nehezünkre esett venni, annyira teleettük magunkat, de hát mindent meg kellett kóstolni, mert olyan finom volt! Vacsora után meg mindenki mesélt gyerekkori emlékekről, sokat nevettünk…
A pozsonyi kiflije nélkül nem indultunk soha nyaralni és mindig annyit sütött, hogy kitartott míg hazaértünk.

És végűl, de nem utolsó sorban, „legmeghatározóbb tényezőm” - Édesanyám, aki remekül süt-főz, és remélem még sokáig élvezzük az általa készített finomságokat! Ő is otthonról hozta a „szenvedélyt”: nagymamájától, kinek messze földön híres konyhájáról sokat mesél nekem a mai napig. Dédnagyapám királyi vadász volt és nem egyszer Dédnagyanyám látta vendégül Károly királyt vadászat után. Édesanyám sokat mesél a Dédi fűszerkertjéről, a vadhúsokról, amiket készített és egyáltalán az akkori birtokosi életről. A vadhúst a mai napig úgy készíti, ahogy azt a nagymamájától tanulta. És ez "A családi recept", amit majd én is továbbadok lányaimnak. Köszönöm Nektek!

Most Anyósom gombás-májas töltött csirkecomb receptjét osztanám meg Veletek:

Hozzávalók 4 személyre, egy főétkezésre és többszöri nassolgatásra:

ép bőrű csirkecombok (alsó-felső együtt), fejenként legalább egy, családfőnek lehet kettő
fél kiló csirkemáj, az ép (lebeny) része apróra darabolva, a középrész egy deszkán pépesre elkaparva (így kényelmesen megszabadulunk minden hártyától)
fél kiló gomba
3 zsemle
2-3 csokor petrezselyem zöldje, aprítva
2-3 cikk fokhagyma, zúzva
1 fej hagyma, aprítva
3 ek liba vagy kacsazsír
2 tojás
édes fűszerpaprika
só, bors
(házi) zsemlemorzsa

A zsemléket vízbe beáztatom és jól kifacsarom. A hagymát kevés zsíron megfonnyasztom, majd ráteszem a felaprított gombákat. Sózom, borsozom, paprikázom, majd lefedve puhára párolom. Egy tálban a zsemléket összekeverem a kihűlt párolt gombával, a zúzott fokhagymával, az elkapart csirkemájjal, a májdarabkákkal, a tojással, sóval, borssal és a petrezselyem zölddel.
A csirkecombokon fellazítom a bőrt és óvatosan megtöltöm a töltelékkel. Sózom, borsozom, kevés liba vagy kacsazsírral megkenem a combok bőrét és tepsibe, rácsra rakom. Öntök alá kevés vizet és lefóliázva 250 fokos sütőben kb 60 perc alatt szép pirosra sütöm, a végéhez közeledve locsolgatva a bőrét a szafttal. Egy kis tepsit kizsírozok és megszórok morzsával, majd belesimítom a maradék töltelékmasszát. A tetejét is megszórom morzsával és a sütőben megsütöm a combokkal egyszerre. Ezt felkockázva hidegen szoktuk enni vacsorára, paradicsommal, paprikával.

Házilag savanyított káposzta

Gyerekkorom óta mindig savanyítunk fejes káposztát. Ilyenkor (november elején) van a szezonja és karácsonyra készül belőle az első töltött káposzta. Szeretjük magában is, „cikára” vágva, savanyúság helyett és a levében főzzük a friss, füstölt házi kolbászt. Erre sokan felkapták már a fejüket, ám mikor megkóstolták szinte rabjává váltak, annyira finom. És ugye nagyon egészséges: sok benne a C vitamin és jól karbantartja a vércukor szintet.

Hozzávalók:
Egy 60 literes műanyag hordó, jól záródó tetővel
20 fej káposzta, vagy amennyi a hordóba belefér (minél kisebbek, tömöttebbek és vékonyabb levelűek a fejek, annál jobb!)
durva só (nem jódozott, finom, hanem a kapható legdurvább, ha „kavicsosnak” véljük, szitáljuk!)
száraz kapor és csombor (borsikafű)
friss torma, tisztítva és hosszában negyedelve

A káposztafejek torzsa részét kifaragjuk késsel, üreget képezve, amit megtöltünk csurig (parajdi)sóval. Sorba rakjuk a hordóban a fejeket sós üregükkel felfelé, a sorok közé fektetünk bőven kaprot, csombort, a fejek közé dugdosunk tisztított torma sípokat (max. kisujjnyi vastagságúak legyenek) Ha megtelt a hordó, 2-3 napra lezárjuk, hogy a só kicsit „megpuhítsa” a káposztát a torzsa helyén. Harmadik napon felöntjük annyi sós vízzel (10 liter vízhez kb 20 dkg só), hogy ellepje, teszünk a tetejére egy rácsot (pld. egy új, mosogatóba használatos műanyag rácsot) és nehezéket - tisztított, fertőtlenített követ, téglát vagy akármit, csak jó nehéz legyen, hogy lenyomja a káposztafejeket. Mi erre a célra egy hegyi patakból hazahozott „lapos” követ használunk évek óta. Tetejét rácsavarjuk és békén hagyjuk pár napig.

2-3 nap után kezdődik a „munka”: minden nap, de legkésőbb 2 naponta bedugunk egy slagot a hordónak a lehető legmélyebb pontjára és egy vödörbe leszívunk fele annyi levet, ahány literes a hordónk. Pld. a hatvanliteres hordóból harminc literrel kell leszívni és azonnal vissza is önteni, ezzel biztosítva a káposztalé keveredését. (Ha tízliteres a vödröm, három vödörrel szívok le és öntök vissza). Ha trehányak vagyunk és ezt nem végezzük el rendszeresen, képes bepimpósodni az egész. A műveletet 6 hétig kell folytatni, míg a káposzta majdnem "érett". Karácsonyra szokta elérni azt az állapotát, amiből már isteni töltött káposztát készíthetünk, eltart amíg eltart, volt már, hogy az utolsó fejet augusztusban pusztítottuk el. Sok függ a káposztától, a sózástól és szerintem kicsit szerencse kérdése is. A „bolti” termékektől összehasonlíthatatlanul finomabb. Tartósítószer-, citromsav-, ízfokozó- és műizé mentes, egészséges C-vitamin forrás.

Mindenkinek egészségére!

* a kép a www.hazisavanyusag.hu-ról származik

Ha tetszett a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Meghívó

KEDVES BORBARÁTOM!

A Kiskőrösi Gondüző Borlovagrend és a Kiskőrösi Hegyközség idén is megszervezi a MÁRTON NAPI VIGASSÁGOK programsorozat keretében a nagysikerű

„KÓSTOLD MEG AZ ÚJ BOROMAT"

hagyományos lúdnapi borkóstolót, a kiskőrösi Thermál étteremben.

2007 november 10-én, szombaton reggel 8 és 9 óra között várjuk a mintákat a helyszínen. Mintánként 6 - 6 cimkézetlen palack bort kérünk.

A délelőtt folyamán a borok besorolása, kóstolása és értékelése után szerény ebéddel látunk vendégül a helyszínen, hogy felkészülhess az esti MÁRTON NAPI LÚDBÁLRA, mely 19 órakór kezdődik.
A benevezett borokat este azok is megkóstolhatják, akik a délelőtti programról lemaradtak és a lúdvacsora ideje alatt az is kiderül, hogy kategóriánként ki nyerte el a közönségszavazatok alapján a

MÁRTON NAP LEGJOBB ÚJBORA megtisztelő címet.

Várunk (bor)barátaiddal együtt e jeles rendezvényre!

Részvételi díj : 5000.-Ft/fő, mely tartalmazza a hagyományos Mártonnapi lúdvacsorát és a 40-50 fajta újbor kóstolását.
Mivel az étterem befogadóképessége véges, kérlek asztalfoglalásoddal keressél mihamarabb a gabojsza@gmail.com email címen.

Szezámos, chilis hús, gombával és üvegtésztával

A szakácsok könyvében találtam egy pác receptet, amit – kicsit adaptálva – használtam e keleties egytálételnél.

A pác hozzávalói:
100 ml szezámolaj
1 magozott, apróra vágott chili
1 ek szójaszósz
1 ek frissen facsart mandarin lé (az eredeti receptben ázsiai citruslé: judzu szerepelt)

2 fej hagyma szeletekre vágva
30 dkg gomba, negyedelve (apró csiperke, vagy shiitake gomba)
fél kiló sertéscomb, kockázva
egy kis csomag üvegtészta
1 ek olívaolaj

A pác hozzávalóit összekevertem és egy éjszakán át pácoltam benne a kockázott sertéscombot. Másnap kevés olívaolajon elkezdtem sütni a húst, mikor kicsit megpirult hozzáadtam a páclevet, majd, a hagymát és a gombát, de nem vártam meg, hogy a zöldségek teljesen puhára párolódjanak. Hozzáadtam az előzőleg forró vízben pár percig áztatott, majd leszűrt üvegtésztát, ez szépen „megitta” a páclevet. Kellemesen csípős, jó ízű étel lett. Féltem, hogy az 100 ml szezámolaj túl intenzív, tolakodó lesz, de kellemesen csalódtam. Legközelebb sárgarépa karikákkal és kevés fokhagymával egészítem ki.

Fondue előtt

Sajtimádók vagyunk. De nagyon! :-) Ha kong a hűtőszekrény, és „normális” kaja nincs (ritkán fordul elő), sajtot mindig találni az erre külön fenntartott fiókban. Állandó lakók egy darab parmezán, valamilyen füstölt sajt, 1-2 doboz camembert és brie, amit jó éretten szeretünk és edámi vagy gouda, mert azt a gyerekek szeretik nagyon. Mi, felnőttek oda vagyunk a kecske sajtokért, mozzarella és feta is van általában, de a pácolt sajt állandó lakó, ha elfogy, már készítem is a következő adagot.

Összejött több fajta sajt, amit már nem nagyon kívánt senki „magában” elfogyasztani, tegnapelőtt reggel le is reszeltem őket, mert napok óta készülök egy sajtfondue vacsorára. Komolyabb főzésre nem volt időm, de annyi azért volt, hogy tésztafőző edényemben megpároljak egy fej rózsáira szedett brokkolit és 2 sárgarépát, vastagabbra szeletelve. Az ebédszünetben pedig felolvasztottam kedvenc serpenyőmben két marékkal a fondue-hoz készített sajtkeverékből, löttyintettem hozzá kb 1 dl tejszínt, egyneművé kevertem és beleforgattam a párolt zöldséget. Kapott egy borspuszit és már tálaltam is.

Használtam hozzá:
Tolnai köményes sajtot
Olasz Gorgonzolát
Edámit
füstölt Oázist
és egy kis darab Mimolette sajtot
1 dl tejszínt
frissen őrölt borsot
brokkolit és sárgarépát, amit húslevesben pároltam

A végeredménnyel elégedettek voltunk, bár volt, aki hiányolt mellőle egy kis husit…

Tejszínes-sajtos tarja, krumplipürével

Csúnya, hideg, esős idő van kint, ilyenkor jól esik egy melengető ebéd, az sem baj, ha a sütőben készül. Az meg külön jó, ha nincs sok dolgom az elkészítésével. A hús-krumpli páros évekig mellőzve volt a konyhámban, de mostanában néha vannak olyan húsételek, amihez úgy érzem, a krumplipüré az igazán hozzáillő köret.

Hozzávalók: fejenként 1-2 szelet csontos tarja, (szerintem a csontos hús sokkal finomabb)
30 dkg sajt, most füstölt edámi
só és frissen őrölt bors
2 dl tejszín
2-3 vöröshagyma

A püréhez:
fejenként 2-3 szem krumpli
10 dkg vaj
2-3 ek (frissen) reszelt parmezán
2 dl forró tej
só és frissen reszelt szerecsendió

A szeletelt tarját két fólia között kicsit kiklopfolom, sózom és egy sütőtál aljára egymás mellé rakom, beborítom a vékonyra szeletelt hagymakarikákkal. Ráöntöm a tejszínt, ráreszelem a sajtot. Tekerek rá borsot és beteszem a forró sütőbe. Alufóliával lefedve kb. 60 percig sütöm 250 fokon majd a fóliát levéve a tetejét pirítom.

Közben megpucolom, feldarabolom a krumplit és a tésztafőző edényemben puhára főzöm. Leszűröm, krumplinyomóval összetöröm, hozzáadom a vajat, kevés sót és a kézi mixeremmel elkezdem habosítani, közben hozzácsurgatom a forró tejet. Lehet tejszínnel is dúsítani, de akkor jóval „zsírosabb” a végeredmény (persze, finomabb is!) Hozzáadom a reszelt parmezánt, reszelek bele kevés szerecsendiót és addig keverem (kb 5 perc), míg krémes, könnyű, habos állaga nem lesz. Krumpli fajtájától és mennyiségétől függően lehet, hogy több mint 2 dl tejet vesz fel, annyit szoktam hozzáadni, hogy picit hígabb legyen a kelleténél, ebédig úgyis áll pár percet és ezalatt javul az állaga. Azt nagyon nem szeretem, mikor kemény, dermedt attól, hogy nincs rendesen kikeverve, vagy túl kevés benne a tej. Édesanyám olajos pritaminpaprika savanyúságával fogyasztottuk.

Zakuszka

Gyerekkori emlékeim között élénken él az, amikor őszi reggeleken Mama elém teszi a reggelit: egy szelet kenyér zakuszkával megkenve, mellé édes, citromos hársfa tea. Ahogy beleharapok a kenyérbe, rögtön érzem azt a semmivel nem összetéveszthető ízorgiát, a zakuszka mennyei ízét. Ez az íz végigkísérte az életem, mert zakuszkát minden évben főzünk. Macerás dolog, meg időigényes is, de megéri!

A készítése kezdődhet már augusztusban, mert padlizsánt már lehet kapni, csak ki kell várni, míg elérhetőbb az ára. Na akkor szoktunk rendes mennyiséget (azaz minimum 100 kilót. Igen, százat!) szabad tűzön megsütni, megpucolni, lecsurgatni, aprítani, bezacskózni és fagyasztani. Az aprítást szigorúan fa vagy műanyag késsel végeztük, mert a fémtől a padlizsán húsa megfeketedett, de amióta vannak kiváló rozsdamentes kések és darálók, lényegesen lerövidül ez a munkafázis, mert a lecsurgatott padlizsánt egyszerűen ledaráljuk egy rozsdamentes húsdarálón. Egy részéből készül majd a zakuszka, a többiből meg télen, főként hétvégi reggelikre, a padlizsánkrém. Szeptember vége felé, amikor a pritaminpaprikát sem mérik már aranyárban, akkor jön el a zakuszka főzés ideje.

Hozzávalók egy adaghoz:
5 kg sült padlizsán, aprítva
5 kg pritamin paprika, darálva
1 kg vöröshagyma
1,5 liter (házi) sűrített paradicsom lé
1 liter napraforgó olaj
ízlés szerint só, egész fekete bors (ha nem szeretünk ráharapni, akkor teatojásban)
5-6 babérlevél

A hozzávalók mennyisége tisztán értendő, azaz a padlizsán sütve, csurgatva, a pritamin és a hagyma tisztítva, darálva. Nagy mennyiségnek tűnhet, de ha már rááldozzuk az időt, ne készítsünk kevesebbet, mert télen hálásak leszünk érte! Mi évek óta 2 adaggal főzünk és így sem szokta megérni a tavaszt :-)

A hagymát kb 2 dl olajon üvegesre kell dinsztelni. Egy külön edényben a maradék 8 dl olajon megdinsztelni a pritamint és kevergetve addig sütni, míg minden leve elpárolog, különben híg lesz tőle a zakuszka. Ha ezzel megvagyunk, egy nagy edényben összekeverjük a hozzávalókat és elkezdjük főzni. Folyamatos kevergetést igényel, mert hajlamos a kozmásodásra. Ha van lehetőség a szabadban készíteni, megspórolhatunk vele egy nagytakarítást. Érdemes jó hosszú nyelű eszközzel kevergetni, mert főzés közben bugyog, pattog és minél távolabb van az ember keze az edénytől, annál nagyobb eséllyel kerülheti el az égési sérüléseket. Legalkalmasabb erre a feladatra egy olyan keverőfa, amivel falun a szilvalekvárt kevergetik főzés közben. Kb 1,5-2 óra főzést igényel attól a pillanattól, hogy forrásnak indult. Akkor van kész, ha a tetején megjelenik az olaj, ilyenkor azonnal el kell zárni alatta a tüzet és még forrón belekanalazni a jól elmosott üvegekbe. Ezeket lezárás után hideg dunsztba tesszük másnapig, azaz pld. pléddel kibélelt kosárba, bebugyolálva, hogy lassan hűljön ki. Úgy válasszunk üvegeket, hogy egy üveggel max. 1 hét alatt fogyasszunk el, mert mentes minden tartósítószertől és felbontás után 5-6 nap múlva képes bepenészedni.

Erdélyben több fajta zakuszkát készítenek: a padlizsán helyett létezik babbal készült, vagy gombás zakuszka is, melyhez erdei gombát használnak (leginkább róka gombát és vargányát, „hirib” gombát, ahogy Erdélyben nevezik). Gombás receptem nincs, segítségül a guglit javaslom, de megbízható babos zakuszka receptem van, igaz még nem főztem, de akitől kaptam, azé nagyon ízlett.

Babos zakuszka hozzávalói:
1 kg fehér, nagyszemü bab (jó a mirelit is!), puhára főzve
3 kg pritamin paprika, vékony csíkokra vágva
2 kg húsos (pld. kaliforniai) paprika megsütve, meghámozva, felcsíkozva
10 nagy fej hagyma tisztítva, darálva
1 liter sűrített paradicsomlé
3,5 dl olaj
1 nagy csomó petrezselyem zöldje
só, bors

A hagymát az olajon üvegesre párolni, hozzáadni a pritamin és sült paprika csíkokat, a leszűrt babot, paradicsomlevet, fűszereket. Forrástól számítva kb 1 órát kell főzni, folyamatos kevergetés mellett, besűríteni, üvegekbe rakni, majd félórára meleg dunsztba tenni.

Vállalkozó kedvűek használhatják házi „üveges szósznak”, tésztaétel készítésekor, de erdélyben ezt ugyanúgy kenyérre kenve fogyasztják, mint a padlizsános zakuszkát.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Party falatkák

A tegnap estét barátainkkal töltöttük, jó kis beszélgetős, eszegetős, borozgatós este volt. Mivel ebédre degeszre ettük magunkat Lila Füge isteni Marbella csirkéjéből (csak szuperlatívuszokban tudnék róla beszélni), estére nem kívántunk semmi komolyat, így végre terítékre kerülhettek az ikeás kosárkák, kétféle töltelékkel: sonkás-paradicsomos-pecorino sajtos, a gnocchihoz készített szósz maradékából és saját készítésű szárított paradicsom–gorgonzola sajt–fekete olívabogyós . Mindkettő nagyon jó ízkombináció, bár a paradicsomos-sonkást ajánlatos azonnal fogyasztani, mert eláztatja a kosárkát.

Tegnapelőtt vettem pekán diót, amit azonnal ki kellett próbálni, az is nagy sikert aratott. Nagyon jó együtt az édes sárgabarack, a fokhagymás-fűszeres sajtkrém, az üde, friss rozmaring és a pekán dió.

Kávészünet

Valamikor nyáron nagy vihar volt…pontosan nem tudom mikor, mert éppen nyaraltunk. És becsapott a villám valahol a környékünkön, tönkre is ment a fax készülékünk tőle (hál’istennek!:)) Biztosítónak bejelent, biztosító fizet, de faxra itthon már nincs szükség, van az irodában. Így lett nekem régen vágyott, hiper-szuper Saeco kávéfőző gépem. Évek óta vágytam rá, ám nem tartottam igazságosnak, hogy egyedül magamra ennyi pénzt költsek, mert a családban más nem kávézik. Ám azóta…minden reggelem szebben indul, délutánonként van külön kávészünet és a barátaink is tudják már, hogy érdemes felugrani egy kávéra:)) Bár csak most tesztelem a második fajta olasz kávét, máris rém elégedett vagyok a végeredménnyel. Barista nem lesz belőlem, de szorgalmasan kutatom, olvasom a kávés oldalakat, ki is próbálom az olvasottakat és már tudom, hogy a 15 másodperces kávé a „tökéletes” (nekem!)

Sonkás-paradicsomos gnocchi

Több napja várakozott a hűtőben az a gnocchi, amit az olasz áruk hetén szereztem be az Auchan-ban, ideje volt elkészíteni. A neten böngészve sok-sok receptet olvastam, ezek alapján készítettem el a saját verziómat.

Hozzávalók: fél kiló gnocchi

2 db 400 g-os doboz hámozott paradicsom

3 gerezd fokhagyma, zúzva

kb 200 g füstölt-főtt tarja

friss bazsalikom levél, aprítva

1 fej lilahagyma, szeletelve

2-3 ek pecorino romano sajt, reszelve

frissen őrölt bors
kevés olívaolaj

Még reggel, kevés vajon megsütöttem pár vastagabb szelet füstölt-főtt tarját (szendvicsbetétnek) , amire sütéskor tekertem frissen őrölt borsot. Ennek maradékát apróra daraboltam. Kevés olívaolajon megpároltam a szeletelt lilahagymát, rádobtam a zúzott fokhagymát, amikor megéreztem az illatát ment rá a hámozott paradicsom, a tarja darabkák, bors, só nem, mert a tarja igen sós volt. Összeforraltam, kicsit besűrítettem, hozzáadtam az előírásnak megfelelően 2 percig főzött gnocchit, tálaláskor megszórtam a friss bazsalikommal és reszeltem rá pecorino sajtot. Nagyon finom lett!

Pick-pack kávékrém / mogyorókrém likőr

Azoknak ajánlom, akik szeretik a Baileys jellegű italokat. Érdemes jó minőségű alapanyagból készíteni, ellenkező esetben igen kommersz végeredménnyel lehet számolni.

Hozzávalók kb 2 liter likőr elkészítéséhez:
22,5 dkg kristálycukor
3 cs. vaníliás cukor (érdemes dr5ker bourbon vaniliásra beruházni!)
6 egész tojás
7,5 dl jófajta rum (semmi esetre sem sütőrum)
1 liter 30%-os zsírtartalmú tejszín (NEM hulala!)
1-1,5 ek azonnal oldódó natúr kávé granulátum

A kristálycukrot és a vaníliás cukrot habosra keverem a tojásokkal. Kevés felmelegített tejszínbe feloldom a kávé granulátumot és hozzádolgozom a masszához. Összekeverem a tejszínnel, majd a rummal. Azonnal fogyasztható (jégkockával felszolgálva), de érdemes legalább 24 órát érlelni, hogy összeérjenek az ízek. Célszerű hűtőben tárolni a nyers tojás és tejszín tartalma miatt. A végeredmény egy sűrű, kellemes likőr, ami itatja magát, de nem elfelejteni, hogy rendes mennyiségű alkohol van benne! Lányos bulik kedvelt hozzávalója. Másnaposság esetén felelősséget nem vállalok!

Ha a fenti hozzávalókból mogyoró krémlikőrt szeretnél készíteni, a kávé granulátum helyett főzzél folyamatos kevergetés mellett kb 15 percen keresztül 20 dkg darált mogyorót (a pörkölt még jobb!) annyi tejben, hogy bőven ellepje, kihűlés után szűrd le és add hozzá a többi hozzávalóhoz! Az is isteni!

Már megint...

Ezúttal francia árúk hete van az Auchanban. Vettem a Drágámnak söröket, jó erősek (7,8% és 8,5% alkoholtartalom), kétféle mustárt, tonhal konzervet, csokis kekszet, ostya hengert, sajtokat.Érdekes, hogy nem ugyanaz az áruválaszték a Dunakeszi és a Soroksári áruházukban.

Büszkeségeink...(egy része)

Édesapám a saját kertjükben termett gyümölcsből minden évben aszal és minden évben valami újjal is próbálkozik. Idén a meggy volt az újdonság , de készült alma, kétféle birs és szilva is. Nem is szoktunk boltba rohanni a gyümölcskenyérhez valóért, a karácsonyi aszalt szilvás pulykatekercsbe is saját szilva kerül, meg a jó kis ágyaspálinkának is ezzel van megágyazva. Gyerekeim ezt eszik csipsz helyett, de gasztroajándéknak is kiváló.

Csakazértis ebéd

Tegnap olvastam egy írást ami elgondolkodtatott...
Igen, kicsit exhibicionisták vagyunk. Mert ha nem azok lennénk, nem az interneten „mentenénk” el receptjeinket, „műveinket”. Valószínű én is lejegyezném egy kockás füzetbe, amin majd marakodhatna a két lányom, hogy ki örökölje, ha már tőlem nem tudják megkérdezni, hogy is készítettem ezt, vagy azt. De én nem csak két lányommal szeretném ezt megosztani! Sokan vagyunk már gasztrobloggerek és nem csak mi tanulunk egymástól, hanem sokan, akik nem vezetnek blogot, csak olvasnak minket. Mostanában naponta figyelem a statisztikát és számomra elképesztő, milyen sokan látogatják a blogomat. És nem hozhatja mindenki Chili&Vanilia, Dolce vita, vagy Maci színvonalát, mert mások a körülményeink, az életünk, a stílusunk és a tudásunk. De minél többeket olvasok, annál több ötletet, fortélyt jegyzek meg magamnak, aminek "gyümölcsét" családom és baráti társaságunk élvezi. És azt végképp nem érzem, hogy a másik miatt csinálnánk, versengés vagy egyéb céllal.

Hogy miért csakazértis ebéd?
Mert így nézne ki egy ebédem, amit „a fénykép kedvéért” (vagy a blog kedvéért – versengési céllal) készítenék. És erre lehetne mondani, hogy „nem kipróbált recept”! Mert a friss fügéért nem rajongok, rukkola salátát is alig kaptam (most fővárosiak csodálkoznak, hogy „hát pedig rukkolát mindenhol lehet kapni”, jelentem kisvárosban nem, hiper-szuper meg legközelebb 60 km-re van, de ott sem leltem, csak Pesten…), a gorgonzola echte olasz, de jobban szeretem dió és vörösbor társaságában vacsorára, a pulykamell sonkát pedig inkább szendvicsbe rakom, mint rózsának formázva a gorgonzolás füge mellé.
Meg amit itt megjelentetek, az nincs túlcicomázva a fénykép kedvéért (fenti kép kivételével!), meg fényképezni sem nagyon tudok, pedig nagyon szeretnék:-)
Na, most jól kiadtam magamból, megyek vissza dolgozni!

MixR Pizzeria és Étterem

Múlt héten voltam a vendégük. Nem csúcsgasztronómia, de kicsit megcáfolja az itt leírtakat…Ebédelni hívott legkedvesebb unokatesóm, akinél, ha étterembe megy nem az étel szofisztikáltsága számít, hanem az, hogy jó ízű legyen és hogy jó legyen a kiszolgálás. Itt mindkettő teljesült. Dél után egy kevéssel érkeztünk a Bosnyák téri éttermükben, nem volt teltház. Még be sem húztuk a széket a fenekünk alá, már ott volt a pincér az étlappal. Ha pizzát rendelsz, semmi más dolgod, mint az asztalokon lévő kis kosárkákból kivenni egy papírlapocskát, melyen beikszeled, mekkora pizzát kérsz és milyen feltéttel a 18 normál és a 19 ínyenc feltét közül. Van 26 cm átmérőjű kis pizza és 32 cm átmérőjű nagy pizza, (de a belvárosi, és a gazdagréti éttermükben kapható.52 cm átmérőjű pizza is. Gigaadag… )

Az árak nincsenek elszállva. Még akkor sem, ha az étlapról rendelsz, mint én tettem: a konyhafőnök ajánlatát, pizzatésztába göngyölt sült csülköt kértem, tetején szép kupac sült hagymával:
  Akkora, hogy nem bírtam megenni…Pedig nagyon finom volt. Frissen (nekem) kicsit túl mustáros, de mivel a maradékot elhoztam, másnap megspékeltem füstölt sajttal, így már tökéletes volt. A pizzákat (is) fatüzelésű kemencében sütik, nagy hozzáértéssel, a tésztája egyszerűen tökéletes!. Nagyon izgalmas fogást nem leltem az étlapon, de nem is bánom.Jó ízek, figyelmes kiszolgálás és jó ár-érték arány.

Budapesten házhoz szállítanak, akár on-line is lehet rendelni! A cég honlapja itt.

Az étteremlátogatás időpontja: 2007. október . A bejegyzés az étterem akkori teljesítményét tükrözi , amely azóta változhatott.

Húsbombóc kicsiben és nagyban

Alkottam sovány darált sertésből. Kétfélét. Mindkettő jó lett:-)
Első variáció: muffin formában sütött, szeletelt baconba bugyolált, füstölt sajtos fasírt (vagy inkább húsgombóc) mely a darált sertésen kívül só, bors, fokhagyma, oregánó és tojásból készült, mindegyik közepében egy kocka füstölt edamit gyömöszöltem, rukkola salátát kísért, mely a friss rukkolán kevés balzsamecetet és frissen reszelt parmezánt hordott.

Második variáció: ugyanabból a húsalapból, füstölt sajt helyett egy egész főtt tojás, kívül bacon köpeny. Mindkettő felvételt nyert a repertoárba!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Olasz hét

Az Auchan-ban olasz áruk hete van, így Budapestről hazafelé begyűjtöttem egy-két finomságot:-), bár bor fronton gyáva nyúl voltam, igaz a héten töltöttem fel készleteimet (ajánlás alapján) szicíliai borokkal a Cora-ból:-)
Felhasználásukról beszámolok!
Van néhány anomália: - a félkilós gnocchi 169 Ft, az ugyanolyan egy kilós pedig 489:-Ft-ba kerül…(hol itt a logika?...)
- olasz hét keretében nem kaptam egy darab cantuccinit sem, pedig vevő lettem volna rá, egész nyaralás alatt azt majszoltuk…

Szüreti fesztivál

Ma részt vettem a Police Borrend rendezvényén, ami egyben családi nap is volt, jó programokkal, étel-ital kóstolókkal és a jó borok mellett pár igazi csemegével: egy egri sajtmanufaktúra finomságai

házi lekvárok és birssajtok

meg igazi, kézzel nyújtott rétes. Pillanatok alatt készült a meggyes, tökös-mákos, almás, túrós rétes a szemünk láttára, hihetetlenül rugalmas tésztából, szakadás-mentesen. Amikor megkérdeztem, hogy mi kell az ilyen tökéletes tésztához, a mesterasszony szerényen csak annyit mondott: liszt, víz és 20 év gyakorlat. Lehet, hogy még nem késő megtanulnom?:-)

És íme, a végeredmény: : mennyei!!! (nem félreértendő, nem a tökös-mákosból lett meggyes:-)

Az év felfedezése

Köszönettel tartozom két kedves kolleginának a mai vacsoránkért, mely elnyerte nálam „az év felfedezése”címet! Első hálás köszönet Chili&Vaniliát illeti a legutóbbi posztjáért, amiben a zeller a főszereplő. Hajnalban olvastam és megállapítottam, hogy túl régen ettünk már zellert, mely amúgy kedvelt zöldség nálunk. Szeretjük salátában dióval és almával, húslevesben főve, vagy párolva (szeletelve) a csomborral ízesített marhasült köreteként. Vettem is ma egy szép példányt, ám marhahús vásárlására már nem maradt időm, így vacsorakészítés előtt újra elolvastam, hátha rábukkanok valami gyors, jó ötletre. És akkor láttam meg Fűszeres Eszter hozzászólását, melyben azt írja, hogy ugyanúgy kisüti a zellert, mint a krumplit. Gondoltam kipróbálom e szép példány felével, ha nem ízlik, a másik feléből még jól lakunk. De amint az első adag elkészült és megkóstoltam, daraboltam a többit is. Eszter, köszönöm! Ez valami mennyei! Azt hiszem az életben nem kívánok többet sült krumplit! Megszórtam kevés sóval, reszeltünk rá füstölt edamit és bánkódtunk rajta, hogy nem két zellert vettem…Na, majd holnap!

Update: kipróbáltuk a brassói aprópecsenyét is krumpli helyett sült zellerrel, nagyon, nagyon finom. Pá, pá sült krumpli!

Update2: kipróbáltam sütőben, sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektetve, nagyon kevés olívaolajjal meglocsolva, így még finomabb! Pá, pá olajban sütés!

Pacalpörkölt bográcsban

Újabb felvonás a Vigyázz, Kész, Főzz! e havi fordulójára, ezúttal ÉP bográcsos pacalpörköltje:

Fotó: Szekrényes István

Hozzávalók:
3 kg pacal
6 nagy fej vöröshagyma
2 fej fokhagyma
8 babérlevél
egész és őrölt feketebors
csemege és/vagy csípős darált paprikakrém
2 paradicsom
2 fehér (TV)paprika
3 ek sertés zsír
őrölt pirospaprika
só

A friss pacalt hideg vízben alaposan megmossa, és egy megfelelő méretű edényben felteszi abálni, 3 egész (pucolt) fej vöröshagymával, 1 fej fokhagymával, 4 babérlevéllel, fél marék egész borssal (lehetőleg teatojásban), 1 kk sóval és annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Forrástól számítva 2 órán át gyöngyözve főzi, lehetőleg szabad levegőn.:)) Ezt a műveletet legjobb előző nap elvégezni, mert jelentősen lerövidíti a pörkölt elkészülési idejét. Ha letelt az ideje, kiveszi a pacalt, ha kihűlt felcsíkozza és behűti másnapig.

Másnap hozzálát a 4-5 órás procedúrának: a bográcsba rak egy sor pacalt, egy marék aprított vöröshagymát, kevés sót, majd ismét egy sor pacal, egy marék vöröshagyma, só, mindaddig míg a pacal s a vöröshagyma el nem fogy. Felönti vízzel úgy, hogy jól ellepje, hozzádob 4 babérlevelet, 1 fej fokhagymát (egészben), a paradicsomot, paprikákat és a 3 ek zsírt. Felteszi főni és úgy 1 óra elteltével megszórja 3-4 ek őrölt pirospaprikával és kb 1 üveg házi darált paprikakrémmel. Kóstolja, sózza szükség szerint és pótolja az elpárolgott levét vízzel. Kb 10 perccel a „vége” előtt, hozzáad 1-2 kk őrölt borsot és nagyon vigyáz, hogy oda ne kozmáljon!
Néha készül sertés körömmel és/vagy sertés csülökkel is.

Vörösboros zúzapörkölt bográcsban

Nagy családi kedvenc, a bográcsos vörösboros zúzapörkölt, melyet, mint minden bográcsban készült finomságot, ÉP követ el rendszeresen. A főzéssel ő is úgy volt, mint a cigány gyerek a hegedüléssel. Ő is úgy gondolta, hogy tud főzni, csak még nem próbálta. Aztán egyszer kipróbálta… és tényleg tud!:))

Jó pár évig csak grillezett, meg salátákat készített (na meg a legfinomabb rántottákat!), aztán vettünk egy bográcsot, összegyűjtött jó pár receptet „öreg rókáktól” és nekilátott. Legelső bográcsos műve is zúzapörkölt volt. Népes társaságnak főzött és igen jól sikerült. Azóta követett már el többször csülkös pacalt, körömpörköltet, kakast, zúzát és egyre finomabb a végeredmény. De következzen a recept:

3-4 emberenként 1 kg zúza (pulyka, vagy liba, de kacsából a legfinomabb)

Hozzávalók:
kilónként egy nagyobb fej hagyma, darabolva
2 db (TV)paprika, darabolva
2 gerezd fokhagyma, zúzva
1 paradicsom, aprítva
2-3dl vörösbor
1 ek szárnyas zsírja (kacsa, liba vagy tyúkzsír)
1 púpos ek őrölt pirospaprika
3 kg zúzához 1 kg pulykanyak, kb 5 cm-es darabokra vágva

Mindent beletesz a bográcsba, annyi vízzel felönti, amennyi éppen ellepi a hozzávalókat és mérsékelt tűz fölött, folyamatos bogrács-rázogatás közben 2-2,5 órán keresztül főzi. Ha már puhul a zúza, szór rá 1 púpos ek pirospaprikát, pótolja az elforrt folyadékot borral és/vagy vízzel, közben a maradék vörösbort kortyolgatja a társaság többi tagjával egyetemben, sűrűn kóstolgatnak, anekdotáznak. Közben a társaság hölgy tagjai ráérnek kibeszélni magukból mindazt, amire utolsó találkozásuk óta nem volt lehetőség, majd ha a fiúk szólnak, hogy „már 85%-os” – azaz nemsokára kész, nekilátnak és készítenek egy jó adag nokedlit, aminek kb a fele másnap tojásos nokedliként végzi. A pörkölt általában még aznap elfogy, a buli vége fele újramelegítve, de fogyott már el hidegen is…