2007. október 3.

Az év felfedezése

Köszönettel tartozom két kedves kolleginának a mai vacsoránkért, mely elnyerte nálam „az év felfedezése”címet! Első hálás köszönet Chili&Vaniliát illeti a legutóbbi posztjáért, amiben a zeller a főszereplő. Hajnalban olvastam és megállapítottam, hogy túl régen ettünk már zellert, mely amúgy kedvelt zöldség nálunk. Szeretjük salátában dióval és almával, húslevesben főve, vagy párolva (szeletelve) a csomborral ízesített marhasült köreteként. Vettem is ma egy szép példányt, ám marhahús vásárlására már nem maradt időm, így vacsorakészítés előtt újra elolvastam, hátha rábukkanok valami gyors, jó ötletre. És akkor láttam meg Fűszeres Eszter hozzászólását, melyben azt írja, hogy ugyanúgy kisüti a zellert, mint a krumplit. Gondoltam kipróbálom e szép példány felével, ha nem ízlik, a másik feléből még jól lakunk. De amint az első adag elkészült és megkóstoltam, daraboltam a többit is. Eszter, köszönöm! Ez valami mennyei! Azt hiszem az életben nem kívánok többet sült krumplit! Megszórtam kevés sóval, reszeltünk rá füstölt edamit és bánkódtunk rajta, hogy nem két zellert vettem…Na, majd holnap!

Update: kipróbáltuk a brassói aprópecsenyét is krumpli helyett sült zellerrel, nagyon, nagyon finom. Pá, pá sült krumpli!

Update2: kipróbáltam sütőben, sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektetve, nagyon kevés olívaolajjal meglocsolva, így még finomabb! Pá, pá olajban sütés!