2007. október 20.

Kávészünet

Valamikor nyáron nagy vihar volt…pontosan nem tudom mikor, mert éppen nyaraltunk. És becsapott a villám valahol a környékünkön, tönkre is ment a fax készülékünk tőle (hál’istennek!:)) Biztosítónak bejelent, biztosító fizet, de faxra itthon már nincs szükség, van az irodában. Így lett nekem régen vágyott, hiper-szuper Saeco kávéfőző gépem. Évek óta vágytam rá, ám nem tartottam igazságosnak, hogy egyedül magamra ennyi pénzt költsek, mert a családban más nem kávézik. Ám azóta…minden reggelem szebben indul, délutánonként van külön kávészünet és a barátaink is tudják már, hogy érdemes felugrani egy kávéra:)) Bár csak most tesztelem a második fajta olasz kávét, máris rém elégedett vagyok a végeredménnyel. Barista nem lesz belőlem, de szorgalmasan kutatom, olvasom a kávés oldalakat, ki is próbálom az olvasottakat és már tudom, hogy a 15 másodperces kávé a „tökéletes” (nekem!)

6 megjegyzés:

Rita írta...

Ez most egy nekem való bejegyzés volt, karácsonyra valószínűleg egy hiper szuper kávéfőző lesz az ajándék :) Most láttam egyet, egész emberi áron. Azt hiszem én is ilyen boldog lennék, mint te, jó volt olvasni :)

gabojsza írta...

Köszi:))

Mirelle írta...

Örülök, hogy ízlett. A cukron lehet fogni egy kicsit tényleg. Mentségemül szolgáljon: kísérleti recept volt :)

gabojsza írta...

Kisérletnek tökéletes! És biztosan van, aki édesebb szájú, mint én, annak nyílván így jó, ahogy van.

fakanál írta...

Kérek egy címet!:)

gabojsza írta...

Bármikor szívesen látlak egy finom kávéra:)És még sütit is kaphatsz hozzá!