Az erdélyi szárazbab levesben nincs sem sárgarépa, sem fehérrépa, sem egyéb zöldség, csak bab. Emlékszem, huszonegy évvel ezelőtt, hogy csodálkoztam az itteni alföldi bablevesen, amiben minden volt, de a bab volt a legkevesebb!
Van nekem egy füzetem, még blog előtti időkből, amiben a nagyon fontos, főleg családi recepteket bejegyeztem, mert sosem lehet tudni…Az ötödik oldalán a csülkös bableves szerepel, íme a bejegyzés:
Van nekem egy füzetem, még blog előtti időkből, amiben a nagyon fontos, főleg családi recepteket bejegyeztem, mert sosem lehet tudni…Az ötödik oldalán a csülkös bableves szerepel, íme a bejegyzés:
fél kg szárazbab
1 füstölt csülök vagy egy csülöknyi darab házi sonka
8 gerezd fokhagyma
2 fej hagyma aprítva
1 ek tárkony (ecetben tartósított), vagy szárított
esetleg csipetke, a Papa kedvéért :-)
Külön edényben felteszem a babot főni hideg vízben, forrástól számított 5 perc után leszűröm és forró vízben újra forralom, majd azt is 5 perc forrás után leöntöm, összesen háromszor folytatva a műveletet.
A negyedik (!?!) vízbe beleforralok egy fél fej aprított vöröshagymát és 2-3 gerezd zúzott fokhagymát, kevés őrölt borsot, sót nem, mert a csülök sós. Ha a bab már puha, összeöntöm (a levével együtt) a főtt csülök főző levével, amit előzőleg zsírtalanítottam. (gyorstalpaló kezdőknek: a zsírnak meg van az a jó tulajdonsága, hogy a folyadék tetejére „kiül”, így egy papírszalvéta, vagy konyhai papírtörlő segítségével egyszerűen fel lehet itatni.)
A végéhez közeledve fél fej aprított vöröshagymát pár gerezd zúzott fokhagymával kevés olajon megdinsztelek, megszórom pirospaprikával és hozzáöntöm az egészet a leveshez. Összekeverem és kevés (tárkonyos) ecettel savanyítom. Lilahagyma és friss kenyér dukál hozzá, második fogásnak pedig lapótya. De az már egy következő bejegyzés lesz.