Hetekkel ezelőtt irigykedve olvastam gasztroblogger kolleginák beszámolóit a finomabbnál-finomabb
dagasztás
nélküli
kenyerekről, nekem akkortájt csak a
sörös kenyér ment elég jól, azt meg egy idő után azért meglehet unni! Aztán az első sikeren felbuzdulva, most már naponta készül itthon a
kenyér, eddig csak fehér lisztből, fedeles jénaiban vagy
cserépedényben. Tegnap este sült az első olyan, ami fele-fele arányban sima fehér lisztből (BL55) és teljes kiőrlésű búzalisztből készült. Elégedett vagyok, ugyanolyan finom, ropogós héjú, lyukacsos, kicsit „nedves”.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgg7SpoJ7YK35EBUDgKdgOPtjuii4eOml5JDvM0z0771jm13dw1yBqJKQqLYLPeSWJVS0J17a4SSxtNBqtOKUuBVCi8XRI-V_1P_bRVJF_tMI2gyQ0EpoS4MaDvrMOYSMfbQeCaB771H0/s640/teljeskenyer.jpg)
Holnap igazi „barna” kenyeret készülök sütni, melasszal.