2009. július 4.

Vaníliás zöld dió szirupban


Tavaly kezdett el izgatni a zöld dió eltevés kérdése, el is döntöttem, hogy majd idén, de most beleestem a még nem jó - még nem jó – már nem jó csapdába…
Sokáig csak nézegettem a zöld diót a fán, túl kicsinek találtam, hadd nőjön még, aztán mire szedtem, már kialakult a csonthéja:-) Jövőre majd jobban odafigyelek!
A jó sors úgy hozta, hogy mégis találtam a célnak megfelelő zöld diót, így hozzáláthattam a művelethez. Csak elvetemültek vagy nagyon elszántak fogjanak hozzá, mert ettől macerásabb dologgal még nem volt dolgom!

Használtam hozzá:
300 g zöld diót (tisztított állapotban mérve)
480 g cukrot
300 ml vizet
1,5 citrom levét
1 vanília rudat

A tisztítás a legnehezebb és hosszadalmasabb munkafázis. Csak gumikesztyűben érdemes hozzáfogni, különben egy hónapig várhatjuk, hogy lekopjon a zöld dió festékanyaga. A hámozást célszerű egy rövid pengéjű, éles késsel végezni, az összes zöld részt el kell távolítani, csak a majdani dió belsejére van szükség.
A már megtisztított diókat egy vízzel teli edénybe helyezem, az első 3-4 órában párszor lecserélem a vizet, majd egy fél citrom levét is belecsavarom és a diók tetejére helyezek egy kistányért, ez lenyomja a diókat és a citromos víz alatt tartja őket. Így várják a másnapot, amikor hideg vízben felteszem főni és 3 percig hagyom forrni, majd lecserélem a vizet és újra főzöm, összesen háromszor.

Közben elkészítem a cukorszirupot: a vizet összefőzöm a cukorral és a felvágott, kikapart vaníliarúddal. Forrástól számított 15 percig főzöm, majd hozzáadom egy citrom levét és a diót. Addig főzöm közepes erősségű tűzön, míg megpuhulnak a diók. Ekkor feltekerem a tüzet és még egy – két percig erős lángon forralom. A nagy cukor tartalom miatt a szirup hamar karamellizálódik, kihűlés után megvastagszik. A kész „lekvárt” sterilizált üvegbe töltöm, rátekerem a kupakot, fejtetőre állítom 5 percre, majd egy plédben hagyom kihűlni. Remélem, hogy nagyon finom, mert nem volt egyszerű elkészíteni!



Update: túlesett a kóstoláson, megérte a munkát. Isteni!

11 megjegyzés:

Gabah írta...

Azta! Minden elismerésem! Óborzalom a zölddióval bánni!

Lilahangya írta...

Szerintem a masik soha tobbet tipus a bodza... Egyebkent, sajna meg soha nem ette zolddio lekvart. Intenziv dio ize van? Mitol masabb, mint a normal dio iz"

Hobbiszakács írta...

Köszi a posztot! A zölddió- és a zöldparadicsomlekvár ízét a génjeimben hordozom...

:-)

Itality írta...

tavaly Áginál elemeztük a kommenteknél. Ott egy teljesen más varia volt. Először kompót készül, de nem kell tisztítani, hanem meg kell böködni a zöld diókat, majd 2 hétig vízben áztatni, úgyh naponta kétszer vízet cserélni. Aztán fűszeres, cukorszirupban főzni - ha jól emlékszem - és majd csak ezután jön a lekvár készítés. Megkeresem, ha gondolod. A kompótig eljutottam, a lekvárra már nem maradt energiám idén. :)

szepyke írta...

Ez mitől lesz lekvár, kenhető lesz, vagy ez befőtt? Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy milyen? Puhára fő?

Én éppen egy zölddió likőrt készitek, illetve, várom, hogy érjen. Az nem macerás, csak hosszadalmas, és arról, hogy mennyire fog, tudnék mesélni. Én gumikesztyűben csináltam, aztán, ahogy elmosogattam, akkor fogta meg a kezemet. Semmivel nem jön le, és olyan az ember keze, mint egy erős dohányosé, de mindenhol, és idővel még "érik" a szín. Rettenet!

gabojsza írta...

Gabah@: köszönöm!:-)
Lilahangya@: nem igazán, inkább fiatal, nyers dió íze van és nagyon vaníliás. Édesanyám azt mondta, pont olyan, mint amit a nagymamája csinált, így biztosan "jó lett":-)
Hobbiszakács@: nagyon szívesen! és a rózsaszirom dulcsáca? :-)))
Itality@: ez egy fokkal egyszerűbbnek tűnik...és a Dédnagymamám is ilyet csinált:-)
szepyke@: nem kenhető, inkább kanalazható:-) A cukorszirup szépen megvastagodott, olyan méz állagú, a dió meg harapható, de nincs szétfőve és ahogy ráharapsz bugyok belőle a vaníliás szirup... Finom:-)

Itality írta...

szepyke@: nálam is készül a diólikőr :) Már talán 3. éve és ez a legfinomabb!!! :) Bár kaptam egy másik ötletet is, hogy 3 hónapig pálinkában "áztatni" némi fűszer társaságában aztán egy kis mézet hozzáadni és kész is. Finom úgy is, de a sajátom jobb. szintén pálinkában áztatom úgy 6 hétig, fűszerek: fahéj, vanília, szegfűszeg, ánizs, majd 6 hét után 80-20% arányban cukorszirup, majd újabb 2 hét és leszűrőm. :)

szepyke írta...

Itality, az enyém két hónapig "érik", utána kell leszűrni. A szomszédomnak még van a három évvel ezelőttiből, és olyan illata van, hogy bár én nem iszom, az illata miatt simán alkoholista lennék...

Cristina Vasile írta...

ei, l-ai gustat pana la urma? Cum a iesit?

Bunica lui Sofi, Dumnezeu sa o aiba in paza, facea o super faina dulceata de nuci verzi, pe care o mancam cu fetele cu farfuriuta, goala golutza, doar cu apa rece-rece. O bunatate!

P.S. Ce tare mi-ar placea sa fiu si eu cu voi!

gabojsza írta...

Foarte buna...
Te (va) asteptam cu drag!:-)))

Anna, írta...

én zölddió kompótot készítettem idén, de ahhoz nem kellett hámozni... kötőtűvel szurkálni... majd 2 hétig áztatni, minden nap vizet cserélve róla! Aztán megfőzni. Ill csak felfőzni 4 alkalommal egy nap pihentetéssel minden felfőzés után. Persze van recept a sziruphoz amiben fő. Mihelyt időm lesz be kell számoljak én is... Jövőre ki kell próbáljam ezt a változatot is!