2009. július 14.

Hétvége Egerben

Az elmúlt hétvége felért egy rövidített nyaralással, nagyon kellemes időt töltöttünk (mint mindig) Egerben és környékén. A kirándulásunk apropója a tizenharmadik alkalommal megrendezett Egri Bikavér Ünnep volt, mely a meghirdetett program szerint izgalmasnak ígérkezett mint gasztronómiai, mint kulturális szempontból.
Péntek koradélutáni megérkezésünk után bejelentkeztünk a Vincze Vendégházban, a Minaret utcájában. Már vagy 8 éve mindig ott szállunk meg, gyakorlatilag 3 perces séta a belváros, a Dobó tér és a vár, a lehető legjobb választás az Egerbe látogatónak.

A Dobó téren már nagy volt a nyüzsgés, a színpadon épp az egri bikavér nagyköveteivé avatták Eperjes Károlyt és Schmitt Pált. Mire felmértük a sátrak kínálatát, megvettük a kóstoló poharakat és érméket, illetve megkóstoltuk az első borokat, már el is kezdődött a várva-várt Hot Jazz Band koncert,


nagyjából ezzel egy időben sajnos az eső is eleredt. Sebaj, egy kis esőtől még nem olvadtunk el, élveztük a megunhatatlan, jó muzsikát és megbeszéltük, de jó az egri borászoknak, hogy 6000 forintért adnak el egy liter bort így kimérve. A mi alföldi, 60-200 forintos borárainkat nézve könnyebb nekik boldogulni…Volt, ahol 2 kóstolóérme ellenében (600 forintért) kaptunk kicsit több, mind fél dl bikavért (és nem is ízlett annyira), és volt, ahol 1 érméért kaptunk másfél deci olyat, ami igencsak kedvünkre való volt, na ott gyakran megfordultunk:-)

A török kórt idéző sátrakban 30 borászat kínálta egri bikavér és egyéb borait és 15 helyi étterem kínálta a bikavérhez illő, 30 féle ételét. Sok mindent kóstoltunk, de (nálam) az Excalibur étterem volt a nyerő, mindkét fogásuk nagyon ízlett és ők nyerték az íz-ár-érték arány versenyt is kis csapatunknál. Képet sajnos csak a „szerzetesek lakomája” fogásukról készítettem, ami cipóban tálalt, mennyei erdei gombás borjúragu, ezt többször is ettük, nagyon jó volt:-)


Dobogós helyen végzett még a „hóhérok kedvence” – bazsalikomos kacsacomb fokhagymás szilvával, csónak burgonyával, de a mustban pácolt kacsacomb hagymás szőlővel és sült újburgonyával, meg a Kulacs csárda által elkövetett „szarvas nagyvadász módra” keresztelt fogás, libamájjal, füstölt marha nyelvvel és erdei gombával készült szarvasragu vörösboros barna mártással, szalvéta gombóccal is kedvünkre való volt. Ettünk még szűzérméket rozéra sütve, vargányás lecsóval, szalonna chipsszel és kenyérlángossal, kemencében sült kacsacombot, borókás, hordós párolt káposztával és fűszeres knédlivel, megkóstoltuk Sándor Tamás bükki kézműves sajtjait és desszertnek jól fogyott a rétes:-)


Szombaton első utunk a belvárosba vezetett, kávézni. Egyik kedvenc helyem Egerben a Dobó tértől a vár felé menet egy 2001-ben nyílt kis kávézó-teázó.

Egy kis korabeli ékszerdoboz, régiségekkel berendezve, ahol csipketerítőkkel díszített, fiókos sublótban, régi tálalószekrényekben kínálják a teákat,


kávékat,


kellékeket,


és édességeket.


Az asztalok régi varrógépek lábai, patinás asztallappal, csipkeülőkés thonet stílusú székekkel körülvéve, olyan az egész, mind egy időutazás a múlt század elejére.

Első alkalommal nem sokkal nyitás után voltam ott, emlékszem, akkoriban még furán bámultam a répatortát, de nagyon tetszett az egész, azóta is kötelező jelleggel ellátogatunk oda minden alkalommal, ha Egerben járunk. Gazdag a szemeskávé választék, zavarbaejtően bőséges a helyben fogyasztható kávé és tea specialitások sora és lányaim szerint ott a legjobb a forrócsoki:-)


A kávébolt szomszédságában meglátogattam Poly kolleginát, szép kis delikátesz boltja van.
Következő kötelező megálló a vár felé menet a rétesbolt, ahol az ember szeme előtt készül a kézzel nyújtott, finom, helyben sütött házi rétes.


Érdemes mind megkóstolni: van tökös-mákos, meggyes-mákos, meggyes, mazsolás-túrós, almás-fahéjas, barackos-túrós, és a legfinomabb, a káposztás:-) A még langyos rétesekkel kiültünk a rétesbolt belsőudvarának padjára és megvitattuk, milyen lehet a vár tövében lakni, majd újabb adag rétes beszerzése után tovább indultunk.
A vár látogatás most elmaradt, mert többször jártunk már ott, inkább útba ejtettük a Marcipániát,


vagyis a marcipánboltot,


mely mellett marcipán múzeum működik, sok érdekes látnivalóval, megéri megnézni és csemegézni a finomságokból!


Betértünk egy-két turkálóba (a legjobb kikapcsolódás az effajta kincsvadászat), majd megnéztük a piacot, amiről megállapítottam, hogy nem sokkal jobb, mint a kiskőrösi, igaz, itthon nem kapok vadgombát…
Kora délután a vállalkozó kedvűek felgyalogoltak a Minaretbe,

majd felszálltunk a Minarettől induló kis városnéző vonatra,

mely elvitt a Szépasszony völgybe, ott kaptunk 20 percet egy rövid szomjoltásra. A 14. pincében a bor korrekt volt, nem az a fajta, amiből haza is hoznék, de legalább nem hibás. A 13. pincében viszont olyan illós Kékfrankost „ajánlottak”, hogy elképedtem, miért nézik ennyire hülyének a betérő vendéget. A zsíros kenyerük viszont libazsírral készült, a lilahagyma adag bőséges és jóízű, ez „piros pontot” érdemelt. Más pincékre nem volt időnk, mert továbbindult a járatunk, de korábbi tapasztalataink alapján tudom, nem veszítettünk sokat. A következő megálló Egerszalók, melynek nevezetessége a község déli részén a föld mélyéből feltörő 65-68 °C-os hévízforrás,


ennek vize a domboldalon lefolyva 1200 négyzetméteres látványos mészkőlerakódást épített, ami Európában egyedülálló.

Utoljára 7 évvel ezelőtt jártunk ott, húsvétkor pancsikoltunk és pezsgőztünk az akkor egyetlen, huszonpár fő befogadására alkalmas kerek kis medencében. Azóta sok minden változott, gigantikus gyógy- és wellnessfürdő épült, apartman-faluval, szállodával. Lenyűgöző!


Pár kilométerrel odébb, Demjénben is nagyberuházás épül, termálvizes strand, barlangfürdő, csúszdapark, egy része már használható.

Délután visszatértünk Egerbe, pont időben, hogy meghallgassuk Majsai Gábor, majd a Benkó Dixieland koncertet, közben ettünk, ittunk, tobzódtunk:-)

Vasárnap reggel a Dobó téren kávéztunk, a szomszéd asztalnál épp Csernus doki reggelizett hölgytársaságban, át is futott az agyamon, hogy nem lennék a hölgy helyében, állandóan analizálják:-)
Egy újabb Minaret megmászás után hazafelé vettük az utat, majd Demjénbe betértünk egy pár órás fürdőzésre az új termál strandra és mivel ott ért minket a dél és az éhség, a strand grillteraszán meg is ebédeltünk. Sajnos a rántott csirkemell mélyfagyasztott (préselt) förmedvény, a grill húsok viszont frissen sültek (és húsból készültek:-)), ha szerencséje van az embernek, nem szárítják ki nagyon, ha még nagyobb szerencséje van, a sült krumpli sem félórája várakozik kisütve egy műanyag dobozban. A görög saláta izgalom mentes, de jóízű, csupán az adagok méretével akadt gondja a férfinépnek (is), de 1190.-Ft-ért mit várjunk?
Hazafelé még útba ejtettük a fóti corát és feltankoltunk tintahallal (is), amit hazaérve, elkészülte után jóízűen el is pusztítottunk:-)

2 megjegyzés:

Wise Lady írta...

Két éve voltunk mi is épp ezeken a napokon Egerben. Imádom ezt a várost, rengetegszer voltam már itt, sose unom meg.

Vesta írta...

Én gyakran, havonta többször járok Egerben, de tudtál újat mutatni! Ez a hétvégéd tényleg nyaralás volt!