![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcuZe3r_udKxWq5Q6t29iCmSL_kXBZNr2kUQOmzKQQo1t3IKZ-deWbroJRNgu2tnMlNvu3zcQtYI5uSC6ElapPR2Ccl0iSfAhQ8iDXnTqDE4D-SZT1JvCYsN9XjGOKTJ31_gpJJtl-LVc/s1600/rakok.jpg)
Íme a folytatás a tengeri herkentyűk vásárlásával, tárolásával és felhasználásával kapcsolatos jótanács-sorozatból:
Az egész fésűkagylókat, osztrigákat, fekete kagylókat és más kagylóféléket legjobb élve megvásárolni, belső nedveik elronthatják a húsukat kevéssel azután, hogy elpusztulnak. Ha héjukat már leszedték és belső részeiket eltávolították, úgy, ahogyan pl gyakran az osztriga esetében teszik, eltarthatóságuk jelentősen megnövekszik. Könnyen megállapíthatjuk, hogy a kagylóféle él-e még; izomzatuk megnehezíti szétnyitásukat, könnyed kopogtatásra összecsukódnak és illatuk édeskés. A kagylókat vagy jegeljük vagy tartsuk a hűtőszekrényben, kb. 4 fokos hőmérsékletig egészségesen életben maradnak, amely egyébként a háztartási hűtőszekrények általános belső hőmérséklete.
Amikor rákot vásárol, leginkább a héj hibátlanságára és a hús keménységére koncentráljon. A fekete tigris rákot leszámítva ne vegyen olyat, amelyen fekete foltok vagy csíkok vannak, vagy a gyomorrésznél sötét elszíneződést talál. A húsnak nem szabad hófehérnek lennie, ami általában fagyási problémát jelent, illetve rózsaszínűnek sem, ami pedig azt jelenti, hogy túl magas hőmérsékleten olvasztották ki a rákot. A homárt illetve a tarisznyarákokat élve vagy lefagyasztva vásároljuk.
A friss hallal kapcsolatos bejegyzés itt olvasható.