2008. október 8.

Mustárt főztem…



Olvastam pár mustár receptet, nem hagyott nyugodni a gondolat és mivel éppen peszmeget (mustmézt) főztem tegnap - az egyik legfontosabb hozzávaló így adott volt – mustármag meg éppen volt itthon kétféle is, nekiláttam tapasztalatot gyűjteni mustárkészítésben.

Az első recepthez készítője jó minőségű fehér édes mustot ajánl, amit felére kell beforralni. Az én biogazdálkodásból származó mustomat több, mint felére forraltam be (öt literből egy literre), ez gondoltam nem árthat a végeredménynek.
Használtam hozzá: 1 dl beforralt mustot, 4 dkg őrölt mustármagot és némi frissen őrölt színes borsot. A besűrített mustot felforraltam, beleszórtam a lisztté őrölt mustármagot, tekertem bele színes borsot és addig főztem, míg mustár sűrűségű lett. Folyamatos kevergetés mellett, pár percig tartott az egész. Kóstolás után kénytelen voltam megállapítani, hogy ennek a valaminek aligha van mustáríze, édes és kesernyés, ennyi. Ekkor vetettem be a második receptet, mely a mustármag mellé javasolt 5%-os ételecetet (én ezt almaecettel meg kevés sherry ecettel váltottam ki), sót és kevés vizet. Csak a buli kedvéért kevertem bele még egy kávéskanálnyi fekete mustármagot is. Hát így sem lett sokkal jobb…Egy kisüvegnyi lett belőle, amiben előzőleg a dijoni testvér lakott. Egyenlőre maradok is annál.
Este ÉP megkóstolta. Idézem:" Hmmm...érdekes...mi ez? darált keksz? de mitől ilyen keserű?" Na ennyit a mustáromról!

Erős idegzetűek csak olyan napon fogjanak hozzá, amikor simán el tudnak viselni egy kudarcot. Ámbár ha valaki használható, netán kipróbált házi mustár recepttel tud szolgálni, szívesen veszem. Nekirugaszkodnék mégyegyszer…

Update: azóta sikerült ehető, sőt nagyon finom mustárt készítenem, de ezt már főzés nélkül, mert kiderült, hogy a mustármag hő hatására keseredik. Az igazán finom mustárom receptje ITT olvasható.