1994-ben járunk Kanadában, Ottawa államban. Lorraine Lee éppen egyik specialitását, örmény narancstortát akar sütni, ám reszelője csak tépi, szaggatja a narancshéjat. Lorraine ekkor rápillant a csomagra, amelyben férje új árut hozott haza szerszámboltjukból. Az egyik újdonság egy reszelő. Lorraine kipróbálja, és lenyűgözi az eredmény. Leonardot, a férjet is: már másnap megváltoztatja a termékleírást, és elkezdi konyhai szerszámként árusítani az eredetileg famegmunkálásra kitalált reszelőt.
Az eladás egyre nőtt, de a nagy ugrás két évvel később következett be, amikor egy New York-i főzőiskola vezetője is kipróbálta a kanadaiak áruját. Azonnal hívta a gyártót, és megvásárolta a kizárólagos jogot arra, hogy konyhai termékként árusíthassa a reszelőt az Egyesült Államokban. És aztán már csak Európa és az egész világ volt hátra, s a Microplane reszelői majd minden neves séf kezébe eljutottak.
De hogy megtudjuk, mitől is ennyire különlegesek ezek a reszelők, ahhoz vissza kell mennünk a Lorraine előtti időkbe. Két testvér, Jeff és Richard Grace 1990-ben dolgozott ki egy szabadalmaztatott eljárást arra, miként tudják jobban megmunkálni a fémet, hogyan tudnak élesebb tárgyakat készíteni arkansasi üzemükben. Az eljárás lényege, hogy nem mechanikailag alakítják ki a reszelő éleit (nem lyukat vágnak vagy élt hajlítanak), hanem kémiailag marják ki az acélt. Ha közelről megnézzük a reszelőt, látszik is a különbség. Nem a hagyományos, kiemelkedő nyílásokat látjuk, hanem kis fogakat a lyukakban, illetve a parmezánreszelőnél a felületből kiemelkedő hidakat – ez utóbbiak azt is lehetővé teszik, hogy oda-vissza használjuk a reszelőt.
Maga az alapmegoldás tehát változatlan maradt, de azért persze a cég igyekezett tudomásul venni, hogy terméke az alagsori műhelyből felkerült a konyhába. Az eredeti hosszú, keskeny reszelő mellett megjelentek a szélesebb, nagyobb felületűek. A nyél egyre kényelmesebb lett – és már több színben is megrendelhető, ami egy klasszikus férfieszköz elnőiesedésének szomorú, ám nyilván elkerülhetetlen jele. S folyamatosan bővül a termékpaletta is, bár azért az alaptriumvirátus (a sajt-, a citrus- és a fűszerreszelő) maradt a legnépszerűbb.
A parmezánreszelőt inkább rizottókhoz vagy olyan ételekhez célszerű használni, ahol a cél az, hogy a sajtdarabok felolvadjanak, a Microplane-nel ugyanis egészen pehelyszerű, leheletvékony darabokat kapunk, márpedig egy tészta tetején sokkal izgalmasabbak és rusztikusabbak a forgácsolt parmezándarabok – a különleges élesség igazi előnye itt abban mutatkozik meg, hogy erőlködés nélkül jutunk hozzá az eredményhez, ami lényegesen csökkenti annak veszélyét, hogy a bőrünkből is kerül a tányérba. Az igazi formáját a reszelő kétségkívül a citrushéjakkal találkozva mutatja meg. Úgy hullanak alá lebegve a héjdarabok, hogy egyetlen mikronnyi sem tapad hozzájuk a fehér rétegből, ami különben annyira megkeseríti a szakács ételét és életét.
Apró geg: lehet úgy is reszelni, hogy a reszelendő élelmiszer (gyömbér, szerecsendió, fokhagyma, amit csak akarunk) van alul és a reszelő fölül, ilyenkor a reszelő homorú részében gyűlnek össze a darabok, aztán egy mozdulattal célzottan önthetjük a helyükre.
A Microplane reszelők darabjának Európában 25 euró körül van az ára (update: azóta már sokkal olcsóbbak), de ha meg tudjuk oldani, érdemes Amerikából beszerezni nevetséges 15 dollárért.
Az elsőt itthon vettem (na jó, ajándékba kaptam ÉP-től), a másodikat már Amerikában, tényleg nevetséges áron. Mivel törzsvásárló lettem, még kedvezményt is kapok:-) Mindenkinek jó szívvel ajánlom, tényleg a világ legjobb reszelője!
A cikk eredetileg a zona.hu-n jelent meg, Sztankóczy András tollából.