Nehéz a Nagylány élete…Tragédiaként érte a felismerés, hogy a hosszúnak hitt őszi szünetből összesen 4 nap van hátra, mese nincs, neki kell fogni tanulni. S amikor 4 oldalas cikket kell angolból úgy lefordítani, hogy a cikk témája fényévnyire áll az érdeklődési körétől, hát anya legyen a talpán, aki nem kényezteti szenvedő lányát egy kis finomsággal. „Tudod Anya, olyan morzsásat…legyen benne dió is!”
Éppen várakozott készen, megpárolva pár birs, csak úgy, édesítetlenül, jó fahéjasan, citromosan és még nem dőlt el a sorsuk. Nem volt hát nehéz dolgom, előkaptam a szuflé formákat, meg kevertem egy kis édes morzsát. Legközelebb kézzel keverem, mert a segédem túlságosan is egyenletes morzsát készített, így elveszett a desszert rusztikus vonzereje.
Hozzávalók:
maréknyi dióbél
6 kisebb birs
4 ek barnacukor
1 citrom
2 rúd fahéj
A morzsához:
15 deka liszt
8 deka cukor
8 deka hideg vaj
vaj a szuflé formák kikenéséhez
A birset megpucolom és nagyjából centis kockákra vágom. Egy edénybe teszem és 2 rúd ceyloni fahéj meg egy félbevágott, kezeletlen citrom társaságában, annyi vízben ami épp ellepi, közepes erősségű tűzön kb 20 perc alatt puhára párolom a gyümölcsöt.
Egy száraz serpenyőben pár perc alatt illatosra pirítom a diót, sürgősség okán már langyos állapotában, mozsárban durvára töröm.
Leszűröm a gyümölcsöt, hozzákeverek találomra 4 ek barna cukrot (épp elég édes lett) és a diót. Kivajazok 6 szuflé formát és belekanalazom a cukros, diós párolt birset.
Elkészítem a morzsát. A robotgépembe illesztem a tompavégű keverőkar-betétet, beleszórom a lisztet, a cukrot és a hideg, felkockázott vajat és hagyom, hogy 1 perc alatt morzsákra dolgozza össze a gép a tésztát.
A kész morzsát egyenletesen rászórom a várakozó párolt diós gyümölcsre és 190 C-ra előmelegített sütőben, kb 30 perc kell ahhoz, hogy alul illatosan rotyogó, felül aranybarna terápiás édességet tudjak tálalni.
Fizetségem hálás pillarebegtetés és elégedett hümmögés…