Ezt a finom kekszet is a provence-i főzőkurzuson tanultam. Ma reggel, maradék gorgonzola és stilton sajtok elhasználására követtem el. Persze a sajt csak alibi volt, igazából az új zenker keksznyomómat akartam már kipróbálni. A keksznyomó jól vizsgázott, a konyhában mennyei illat terjedt, Nagylány csukott szemmel és mosollyal az arcán botorkált ki a konyhába, az illatot követve. Langyos kekszet reggeliztünk egy bögre tejjel és alig maradt a kekszből.
Hozzávalók:
18 dkg liszt
14 dkg vaj
egy tk őrölt pirospaprika
másfél ek kukoricadara
18 dkg kéksajt (nagyjából fele-fele stilton és gorgonzola)
18 dkg liszt
14 dkg vaj
egy tk őrölt pirospaprika
másfél ek kukoricadara
18 dkg kéksajt (nagyjából fele-fele stilton és gorgonzola)
Az alapanyagokat jól összegyúrtam, rudat formáltam belőle, akkorát, hogy a keksznyomóba tudjam tölteni. A hullámos formán keresztül sütőpapírral bélelt sütőlemezre nyomtam a masszát, majd 180 fokon 15 percig sütöttem. Nem száradtak ki, melegen és hidegen is nagyon finomak. Legközelebb kevés friss rozmaringot is tennék bele és körtével (meg fehérborral) fogyasztanám. Szállításra nem kimondottan alkalmasak, mert morzsálódnak. Ha nem keksznyomóval készíti valaki, Ízbolygónál van hozzá jó leírás.
Christine Chapot receptje.