2010. március 7.

Marhalábszár pörkölt, kuktában


Évek óta Kalocsáról vettük a fűszerpaprikát, de ősszel gondoltunk egy nagyot és eldöntöttük, hogy mostantól magunk őröljük, majd milyen szép, meg jó lesz a kolbász a saját paprikánkkal…
Meg is vettük a friss paprikát, annak rendje-módja szerint szárítottuk és megőröltük, azzal a régi kuktából készült darálóval, aminek konyhai forgalomból való kivonásába úgy egyeztem bele, hogy veszek helyette egy új, rozsdamenteset. Nem is kellett sokat áldozzak rá, egyik hyper-szuperben épp találtam egy megfelelőt, minőségben, méretben, árban egyaránt.
Nálam a kukta ritka vendég a tűzhelyen, régen tavasszal ebben főtt a húsvéti sonka-tojás (mostanság már ráérősen, pöszörögve főzöm azt is), nyáron néhányszor a csöves kukorica és kb ennyi.

Új kuktám a malacköröm terrine készítésnél vesztette el szüzességét, majd rögtön másnap – életemben először – pörköltet főztem benne, marha lábszárból. Az igazság az, hogy a pörköltfőzés meg én majdnem olyan távolságra vagyunk egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől, mert nálunk a pörkölt nem alapélelmiszer, ha készül akkor nagyobb társaságnak, bográcsban főzi ÉP. Na, ebből ez egy árva marha lábszárból (olyan másfél kilónyi) mindenáron pörköltet akart enni a Drágám, de ekkorka mennyiséggel mégsem illik bográcsban bohóckodni, így maradt a lábas, akarom mondani a kukta, mert nem akartam órákat kavargatni, őrizgetni a tűzhely mellett. El is készült 40 perc alatt, ízre is elégedett voltam vele (és nem csak én), a szaftja kicsit híg maradt, de azt is megoldottam.

Hozzávalók:
kb másfél kilónyi marhalábszár
5 dkg vaj
1 ek liszt
1 fej hagyma (én 4 kis salottát használtam)
2 gerezd fokhagyma
1 paradicsom
1 tv paprika
2 zöld chili
2 ek házi darált paprikakrém
só, frissen őrölt bors
1 kiskanálnyi őrölt kömény
2 ek fűszerpaprika őrlemény
2 babérlevél
1-2 dl vörösbor

A húst az inak mentén szétvagdostam, lehártyáztam és a rostokra merőlegesen vágva felkockáztam. Tekertem rá fekete borsot, megszórtam egy ek liszttel és jól összekevertem és egy serpenyőben az olvasztott vajon kisebb adagokban körbepirítottam a húskockákat. Mindig csak annyi húskockát tettem a serpenyőbe, amennyi egy rétegben, kényelmesen elfért, hogy piruljon, ne párolódjon a hús, kiszedtem és beletettem a kuktába, a serpenyőben maradt ízes, pörcös vajon megdinszteltem a hagymát, majd azt is beletettem a kuktába, a húsra. A serpenyőt visszatettem a tűzhelyre és beleöntöttem a bort, ezzel fellazítottam az aljára esetleg odasült finom, ízes cafatokat, majd ezt is beleöntöttem a kuktába. A többi hozzávalót ráhalmoztam a hagymás, boros húsra, annyi vizet öntöttem rá, hogy majdnem ellepje, rátettem a kukta tetőt és erős lángon felforraltam, majd amikor a kuktám elkezdett „muzsikálni”, takarékra vettem alatta a lángot és puhára pároltam (ez nálam 40 perc volt, de nyilván a puhulási idő nagyban függ az állat korától).
Mivel a húskockák már kellően puhák voltak, de a szaft nem volt elég sűrű, a húskockákat szűrőkanállal kiszedtem egy edénybe és melegen tartottam, a szaftot pedig tovább forraltam és besűrítettem, majd visszatettem bele a húst, kicsit összemelegítettem és köménymagos főtt krumplival tálaltam. Még a nagy pörköltfőző ÉP-nek is ízlett :-)