Ott ültem az ország egyik legszebb városában, Pécs egyik legszebb terén, a tíz legjobb magyar étterem egyikének teraszán, élveztem az ajándék napsütést és elfogyasztottam életem első borjúbríz fogását, egy pohár finom vörösbor társaságában. Kedves, mosolygós, jóképű pincér szolgált ki, hagytam magam rábeszélni egy pohár villányi kékfrankosra, melyet ajándék házi kenyér társaságában ízlelgettem, míg megérkezett a borjúbríz brick tésztában sütve, káposztasalátával és balzsamos zöldsalátával.

A brick tésztáról megállapítottam, hogy nem sokban különbözik kinézetre az általam Szabadkáról hozott gibanica tésztától, ami egy vastagabb réteslap. Persze most lehet, hogy páran a homlokukra csapnak felháborodva, hogy milyen tudatlan vagyok... a borjúbríz meg egyértelműen ízlett, már keresem a beszerzési forrást. A tányér szélén volt még pár pötty zöld olaj, bennük friss vérnek látszó pöttyök, amiről kiderült, hogy céklalé, Thermomixben készített petrezselymes olívaolajjal, jóízűen kitunkoltam mindkettőt, miközben a pincérem ecsetelte a Thermomix működési elvét :-)
Bár pillanatnyilag úgy éreztem, jól laktam, még bevállaltam egy créme caramelt, amit nem bántam meg.

Az étteremlátogatás időpontja: 2009. május . A bejegyzés az étterem akkori teljesítményét tükrözi , amely azóta változhatott.