2009. május 15.

Enoteca Corso, Pécs

Tegnap csodás napom volt. Picilányt osztálykirándulásra kísértem el, így lett egy „ne csinálj semmit, és még azzal is várjál egy kicsit” napom. Útközben végre volt időm kiolvasni az aktuális recept magazinokat, majd kihasználva az időt, amit a gyerekek a cseppkőbarlangban töltöttek - elmondhatatlanul jólesett ücsörögni az Abaligeti tó partján, nézni az úszkáló vadkacsákat, a víz felszínén lubickoló halakat, miközben a napsugarak melengetve cirógatták a hátamat, pedig reggel esőben indultunk. Dél körül otthagytam a csoportot és „elszöktem” ebédelni.
Ott ültem az ország egyik legszebb városában, Pécs egyik legszebb terén, a tíz legjobb magyar étterem egyikének teraszán, élveztem az ajándék napsütést és elfogyasztottam életem első borjúbríz fogását, egy pohár finom vörösbor társaságában. Kedves, mosolygós, jóképű pincér szolgált ki, hagytam magam rábeszélni egy pohár villányi kékfrankosra, melyet ajándék házi kenyér társaságában ízlelgettem, míg megérkezett a borjúbríz brick tésztában sütve, káposztasalátával és balzsamos zöldsalátával.


A brick tésztáról megállapítottam, hogy nem sokban különbözik kinézetre az általam Szabadkáról hozott gibanica tésztától, ami egy vastagabb réteslap. Persze most lehet, hogy páran a homlokukra csapnak felháborodva, hogy milyen tudatlan vagyok... a borjúbríz meg egyértelműen ízlett, már keresem a beszerzési forrást. A tányér szélén volt még pár pötty zöld olaj, bennük friss vérnek látszó pöttyök, amiről kiderült, hogy céklalé, Thermomixben készített petrezselymes olívaolajjal, jóízűen kitunkoltam mindkettőt, miközben a pincérem ecsetelte a Thermomix működési elvét :-)
Bár pillanatnyilag úgy éreztem, jól laktam, még bevállaltam egy créme caramelt, amit nem bántam meg.

Délután a Mecsextrémben tettünk mindenfélét, én már tervezgettem is a következő – lehetőleg kora esti – Pécsi kiruccanást, amikor az Enoteca Corso degusztációs menüjével csillapítanánk éhségünket. Sok ilyen hely kellene még az országban és remélem jövőre sokan, a világ minden pontjáról ellátogatnak 2010 Európa kulturális fővárosába.

Az étteremlátogatás időpontja: 2009. május . A bejegyzés az étterem akkori teljesítményét tükrözi , amely azóta változhatott.

9 megjegyzés:

"saját levében" írta...

Kár, hogy a Caflish cukrászdát már nem élhetted meg! :((

trinity írta...

A férjem is erre az étteremre esküszik-van egy meghívásom oda:)))(Ugyanis nem együtt voltunk Pécsett....)

trinity írta...

Jut eszembe: az ottani creme-brulee-t is csak magasztalta....

Névtelen írta...

Csak egy apró kis kiegészítés, ez nem igazán créme brulée, hanem créme caramel, bár ez gondolom az élvezeti értékéből nem vesz el. :)

Zs.

gabojsza írta...

Igaz, köszönöm, javítottam:-)

sajtkukac írta...

Szia,
én nemrég a Bock Bisztróban ettem ilyen borjúmirigyet és tényleg nagyon finom volt. otthon azért még nem állok neki, legyen valami, amiért érdemes étterembe járni :-)
Viszont találtam néhány jól hangzó receptet itt: http://vendon.hu/index.php?r=11&c=1792
Minő véletlen, épp a Bock séfjétől :-)
Niki

Crisu írta...

he he ai mers la enoteca si tu? Foarte bun, asa-i? Mai mergem si la anul cand va fi Pecs capitala europeana :))

multi puszi de acasa de la GL!

gabojsza írta...

La anul mergem impreuna!:-)))
Ce bine, ca esti acasa! Cum a fost la nunta?
Ai fost la Geneva?

Tamira írta...

Na igen, a Corso nem is olyan rég nyerte el ezt az új formát, de régebben is egész kis hangulatos hely volt egy-egy színházas éjszakán. Örülök, hogy tetszett, hiszen Pécs az ország egyik legszebb városa :) Reméljük az EKF is jól fog sikerülni..