2009. május 5.

Akáclekvár


Hivatalos definíció szerint a dzsem a darabos, a lekvár pedig a homogén főzetet jelenti, így én nem is lekvárt, hanem dzsemmet főztem akácvirág szirmaiból. Napmátka receptjéből kiindulva készült, 3:1 befőző cukrot használtam, ami jócskán tartalmaz pektint, mely több gyümölcsben is megtalálható természetes anyag, intelligens szénhidrát (a rákellenes táplálkozás fő összetevője) a lekvárban pedig zselésítő anyagként szolgál. Be is zselésedett rendesen:-)

Maximális respekt azoknak a türelembajnokoknak, akik annyi akácvirágot lecsipegetnek, hogy 300 grammnyi „tiszta” szirmot kapjanak, én a lányokkal 120 grammnyinál abbahagytam. A virágszedés vasárnap délelőtt, szikrázó napsütésben kimondottan kellemes feladat volt (és gyors), de a zöldrész eltávolítása már komoly morgolódást váltott ki az ifjabb generációból, csupán kísérletező kedvem és alkotóvágyam tiszteletben tartása marasztalta őket is a szirmos tál felett…

Hozzávalók (1 kis üveghez):
120 g akácvirág szirom
120 g 3:1 befőző cukor
fél citrom leve
1 rúd vanília
4 dl víz

A befőző cukorral felforraltam a vizet, beledobtam a virágszirmokat és a vaníliarúd belsejét. Belekevertem a citrom levét, lekvársűrűségűre főztem és forrón sterilizált üvegbe töltöttem, fejtetőre állítottam pár percre. Hűlés után sokat sűrűsödött.
Ismétlés? nem tudom...

A végeredmény: frissen nem volt annyira meggyőző, de augusztus végére finoman illatos, nagyon jó ízű lett! Méltó felhasználásra lelt a fáradságos munkával készített dzsemmem: homoki szarvasgombás mascarpone krémdesszertben végezte egy része :-)
Azóta is minden évben készítek.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Akkor ezt bízzuk a méhekre :) Móni