2009. január 12.

Paradicsomos ragu, tésztával

Az alábbi fogást szentségtörés lenne összehasonlítani a sok órán keresztül készülő eredeti olasz raguval, a végeredményt tekintve mégis csak megteszem. Ugyanolyan pillanatok alatt fogyott el, mintha „az igazit” tálaltam volna.


Hozzávalók:
fél kg darált hús
egy 400 g-os hámozott paradicsomkonzerv

egy fej hagyma
öt gerezd fokhagyma
másfél dl vörösbor

oregáno

bazsalikom

só, frissen őrölt bors

két ek olivaolaj

csipet cukor

1 kiscsomag (250g) karácsonyi tészta

reszelt sajt (most ementáli)


A hagymát finomra kockázom, a fokhagymát lereszelem, majd mindkettőt oliva olajon megpárolom. Hozzáadom a darált húst és kevergetve megpirítom. A paradicsom konzervből a paradicsomokat apró kockákra vágom és hozzáadom levével együtt a húshoz. Sózom, borsozom, (hozzáadom a kevés cukrot), hozzáöntöm a vörösbort. Kb. 20 percig lassú tűzön lefedve főzöm, néha megkavarom. Apróra vágom a fűszereket, hozzáadom és még egy keveset főzöm. (Ha szárított fűszerrel készítem, egyszerűen belemorzsolom akkor, amikor a vörösborral felöntöm a ragut). Ha készen van, sűrű, illatos mártást illatozik a serpenyőben. Közben sós vízben aldentére főzöm a tésztát, leszűröm és tálalok. Alulra a jópofa karácsonyfák, meg ajándékok, rá a ragu meg a sajt.


Ez Picilány első számú kedvence, Életem Párja sem veti meg. A többiek csak jóízűen falatoztunk belőle.


8 megjegyzés:

Névtelen írta...

ezt miért hívod milánóinak?
és milyen eredeti milánóiról beszélsz,amelyik hosszú órákon át készül?
mielőtt valótlant írsz,miért nem nézel utána a dolgoknak,hogy is vannak..?
mert nem az a baj,hogy nem tudod,hanem hogy úgy beszélsz róla,mintha tudnád.
tájékozódj mielőtt írsz valamiről,ha meg valamit nem tudsz,arról ne írj.
azért ne írj,mert megtéveszted azokat,akik (még) nem tudják és "miattad" tévesen fogják tudni(amíg valahonnan meg nem tudják).

gabojsza írta...

Kedves névtelen, köszönöm az értékes hozzászólásod. A közel két év alatt ez volt az első ilyen hangnemű. Aggódom, hogy túlságosan a szívedre vetted az olvasottakat…
Átírtam, a kedvedért, nehogy megtévesszek bárkit is, mert az aztán nincs szándékomban. Az "eredeti" arra vonatkozik, amiben van pancetta, de legalábbis szalonna, sárgarépa, meg szárzeller, néhol csirkemáj. Az enyémben nincs. A saját konyhámban és blogomon hívhatom a hagymás zsíros kenyeret is klubszendvicsnek, ha kedvem tartja:-) Aki így felháborodik, lapozhat:-)))

Mici írta...

Azt hiszem bolognaira gondolhattál.

Szakszi írta...

meg arról nem is beszélve, hogy
- ez a recept inkább bologna-i
- "eredeti milánói" nem létezik. ismereteim szerint csak kis hazánkban terjedt el ilyen néven a (jobb esetben füstölt) sonkás - gombás paradicsom mártás. ez persze nem von le semmit az élvezeti értékéből, ha jól csinálják, jó alapanyagokból.

ez a recept nálunk is nagy kedvenc. én a darált borjúhúsra esküszöm, de sajnos nagy ritkán jutok csak hozzá.

Gabojsza,
a receptjeidhez gartula és HÁLÁS KÖSZÖNET! Sok ebéd és vacsora készült már belőlük.

Szakszi írta...

Úgy tudom, hogy a "milánói" nem ismert Olaszországban. Ellentétben a bolognaival, amire ez is hasonlít.
Milánói néven kis hazánkban terjedt el a (füstölt) sonkás - gombás - paradicsomos ragu. Ez persze semmit nem von le az élvezeti értékéből, ha jól csinálják, jó alapanyagokból.

Egyébként ez a ragu nálunk is nagy kedvenc. Szerintem darált borjúhússal a legfinomabb (sajnos csak ritkán jutok hozzá.)

Gabojsza,
a receptjeidhez gratula és hálás köszönet!!! Sok ebéd és vacsora készült belőlük.

gabojsza írta...

Igen, bolognaira gondoltam, de összekevertem és megkaptam érte a durva kioktatást:-)

Szakszi, köszönöm!:-)))

Névtelen írta...

Elszörnyedve olvastam, hogy ezt a ragut régebben képes voltál milánóinak hívni.... :) Szerintem egy átlag magyar még ma sem tudja, hogy mi a különbség a milánói és a bolognai között, de legalábbis azok, akik iskolai menzán nőttek fel nem nagyon... Nagyon tetszik a fénykép is, és a recept is... De, hogy mertél ementálit tenni rá:) ???
Zsófi

Gabojsza írta...

Na most szégyellem magam igazán...